Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-31 / 101. szám

6 SPORT 1990. július 31., kedd Visszhang a Kerékkötőkre Tisztelt Molnár Zsolt! Elképedve és megrökönyöd­ve olvastam „Kerékkötők” cím­mel ellátott írását. A cikke végén aztán kiderült, hogy miért kevert vihart egy kanál vízben, de ezt a részét illetően hadd ne minősít­sem... Kifejezetten sportszakmai szempontból viszont sarlatán- ságnak, jobbik esetben képzet­lenségnek kell minősítenem a következő indoklás alapján: 1. Dr. Kenneth H. Cooper ál­tal kidolgozott, a rendszeresség és a mértékletesség alapján álló aerób-edzésmódszer legalább olyan messze esik Vígh Lajos ke­rékpárkölcsönző által kezdemé­nyezett 100 órás kerékpárakció­tól, mint Makó vitéz Jeruzsálem­től. Illetlen dolog egy tudós böl­csességét takaróként felhasznál­ni egy sportértékben merőben elmaradó akcióra! 2. Azt, hogy az Ön által felma­gasztalt „ 100 órások” valójában mit jelentenek Eger város sport- történetében, azt majd a propa­gandától letisztult történelmi szemlélet fogja eldönteni. Mi nem. 3. Én még soha nem voltam nyugaton, de tudom, hogy a bel­gák, hollandok, franciák... nem tartják presztízskérdésnek a ke­rékpározást. Nem tudom, hogy Ön mennyit kerékpározott. En nagyon sokat. Imádtam kerekez­ni. Első fizetésemből megvettem Kalotai Kálmán használt ver­senybiciklijét és azon jártam a Bervába. Nos, én tudom, mit je­lent egy (bárki által) szervezett kerékpáros verseny biztosítása. Önnek sem ártana, ha utánaér­deklődne a kiskörei kerékpáros balesetnek. Akkor a KISZ mu­lasztotta el a rendőrség útbiztosí- tását és egy család gyászolhatta majdnem egyszem fiát... Nem­hogy kerékpározó ország nem vagyunk, de autósaink rodeózá- sa — a többit úgy is tudja! 4. Alkalmi „jóakarók” — kik­nek a nyakába akarja varrni a nyilvánvaló suhanccsínyt? 5. Úgy vélem semmi akadálya nincs annak, hogy betekintést nyerjen a városi tanács testneve­lésre és sportra fordítandó költ­ségvetésébe. Az Ön szabadon szárnyaló szemléletét is pillana­tokon belül a földre kényszeríte­né és látókörét beszűkítené a va­lóság, s megértené, hogy vágya­ink és tetteink között makacsul tartja magát a valóság. És hogy a meglévővel „hasznosan” vagy „hasznosabban” ki és miképp foglalkozzék, azt most bővebben is szeretném megmagyarázni. Az ezzel kapcsolatos sportérték ki­fejezést illetően az Ön által su- gallt téveszméket ügy érzem kö­telességünk helyretenni. Az ér­ték és a hasznosság ugyanis vala­hol találkoznak a társadalmi gya­korlat talaján, amelyek nem kis mértékben motiváltak az egyéni vagy a társadalmi érdektől. Kénytelen vagyok egy kis eszme- futtatásra, ami gondolom azért sem árthat meg, mert a mai gyor­san váltakozó értékszemlélete­ket illő azonosítani az e problé­makörrel magasabb szinten fog­lalkozók megállapításaival. Az értékek világában nehéz abszolút fogalmi kategóriát ta­lálni s ez alól a sportértékek sem kivételek. Még az olimpiai sport­értékek esetében is a más társ- dalmi értékrendszerek — hatal­mi pozíciójuknál fogva — az olimpiai charta szellemével szembenálló értékek követelésé­re késztették, sőt, kényszerítet­ték a sportolókat. Az érték axio- lógiai fogalmának többféle meg­közelítése ismeretes. Az eltérő felfogások megegyeznek abban, hogy megkülönböztetik egymás­tól az érték objektív és szubjektív oldalát. Mivel minket most a szubjektív oldal érdekel, hadd idézzem Kapitány Á. és Kapi­tány G. által írt „Értékrendsze­reink” című könyvéből (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983. 10. o.) ennek meghatározását: ...”az egyes objektivációkhoz va­ló szubjektív ítéleti viszony és a cselekvés meghatározója az egyes objektivációk, objektív vi­szonyok belsővé tétele által. (Kit, mit tesz belsővé, az lesz ér­ték számára.)” E meghatározás szerint tehát az egyének (csoportok, rétegek) értékeit meghatározza léthelyze­tük, tevékenyéségük, személyi­ségszerkezetük, a társadalmi­történeti helyzet, a termelési és a társadalmi viszonyok és az érté­kek önfejlődése a társadalom­ban. Az egyes értékekkel kap­csolatos gondolkodás és a társa­dalmi gyakorlat módosítja ezen értékek kategóriáját is, és ez megszabja a szubjektív értékté­telezés jellegét, vagyis azt, hogy mit fogunk értéknek tartani. Abban egyet kell értenie, hogy valamilyen értékhierarchia men­tén szükséges a hasznosságot is vizsgálni, de roppant szerencsét­len dolog mondhatnám kudarcra ítélt vállalkozás a versenysport- iskolái sport és az szabadidő- sport alá-fölérendeltségi viszo­nyait keresni, amikor ezek egy­más mellé rendelt területei a test­nevelésnek és sportnak. Dr. Andrásfalvy Bertalan miniszte­rünk is ebbe a csapdába esett, a köznapi gondolkodás és a politi­kai divat észjárása szerint nyilat­kozott, amelyet később kínos volt „megmagyarázni”. A városi sportosztály vezetője a lényeget illetően nem „kerékkötőként” nyilatkozott, hanem meglévő költségvetésének tudatában arra nem adott pénzt, mert nem volt neki. A megyei TSO-tól, mivel a 100 órásokra volt tervezés, ka­pott Vígh űr 5 ezer forintot. Amit Ön ki tudja miért „elfelej­tett” megemlíteni. Nem volt fair dolog! Személyes véleményem, hogy minden sportrendezvénynek van valamilyen sportértéke, minden sporttevékenység ér valamit. De ha arról van szó, hogy közpén­zekből mit támogasson az állam, az konszenzus és költségvetés kérdése egyszerre. A tisztviselő­nek — a mandátum nélkülinek! — pártállásától független köte­lessége, hogy hatáskörében lévő döntéseibe a társadalmilag kiala­kított értékskála alapján való mérlegelés jusson kifejezésre. Mivel Ön említette, hogy a 100 órás kerékpározás akció, és az Egri Saprtacus kerékpáros szak­osztálya versenyeztetési tevé­kenysége közül az akciót teszi magasabb értékűre, hadd ismer­tessem e szakosztály néhány adatát. 17. igazolt versenyzője közül az a kettő, akik az országos bajnokságban is indultak, III. osztályú felnőtt és ifjúsági bronz­jelvényes minősítést szereztek. Kaptak 20 ezer forintos állami támogatást. Anélkül, hogy ezt az összeget létszámarányosan ösz- szevetnék más szakosztályokban birkózó, atletizáló, labdarúgó, stb., sportolókra fordított össze­gekkel, ez hozzájuk képest na­gyon kevés. Vajon tudja-e Ön, hogy amikor az ESE-ben fociz- gatott, mennyibe került az állam­nak? Mivel Ön edzői képesítéssel rendelkezik, tudnia kell az alap­vető edzéselvekről. Mint sport- újságíró, kötelessége tájékozott­nak lenni abban a kérdéskörben, amelyet az aerób-mozgalmak, a fittségi mozgalmak, egyéb, a la­kosság, a „biológiai vagyon” el­fogadható szintű emelésére meg­fogalmaztak többek között a ma­gyar sportszakemberek is. Az akciók nem ezt szolgálják, érté­kük propagandisztikus jellegű, toborzó jellegű, figyelemfelhívó jellegű. Remekül társíthatok üz­leti elképzeléssel, amint ezt Vígh úr is felismerte és valóban hú­zódhatnak mögöttük egészen tisztességes szándékok is. Spor­tértéke ott van, ahová a városi sportfelügyelő helyezte. És ezzel nem sértett meg senkit. Ön vi­szont igen nehéz helyzetbe ke­rülne, ha mondjuk dr. Nádori professzor úr előtt kellene meg­védenie edzőként az álláspont­ját! 6. Lehet, hogy ön „nem kíván­ta felnagyítani”, „túlmagyaráz­ni” a dolgokat, mégis ezt tette. Azt, hogy önnek egészségügyi­leg is kívánatos a kerékpározás, és ezért mélyen involvált, azt em­berileg megértem. Hanem a MÓDSZER! Ez lenne az igazsá­gosabb újságírás, a valóságnak megfelelőbb tájékoztatás? 7. Végül: bárminek neveztes­sék egy államigazgatási, közigaz­gatási rendszer, legyen önkor­mányzati vagy maradjon tanácsi, a közszolgáltatási funkcója ellá­tásához szükséges pénzalapok behatárolják működését, és vá­logatni kényszerül. Kívánom, hogy ezt Ön mint tisztviselő élje meg! Molnár István sportszervező a Hm-i T. ISO főmunkatársa Tisztelt Molnár István! Terjedelmes levelét ától cettig elolvasva megkí­séreltem gondolatai mélyére hatolni. Mégsem ér­tem, hogy akinek nem inge, miért vette magára. Egy azonban bizonyos, sorai nem nélkülöznek té­vedéseket, amelyekre úgy érzem, kötelességem re­agálni. Véleményemet az alábbiakban összegezhetem: 1: Nem kívántam egyenlőségjelet tenni Cooper edzésmódszere és a százórás kerékpározás közé. Annyi azonban megjegyzendő, hogy a pedálteke- rés is aerob-testmozgás, ily módon nem idegen ettől az elmélettől. Egyébként maga Cooper is a negye­dik helyen említette a sportágak rangsorában. Ép­pen ezért tájékozatlanságra vall a Makó-Jeruzsá- lem hasonlata. 2: Azon lehet vitatkozni, hogy sporttörténeti je­lentőségű-e a százórás — nyugodtan nevezhetjük így — mozgalom, hasznosságához azonban nem férhet kétség. 3: Triatlon versenyzőként jó néhány hazai és kül­földi viadalon is részt vettem. így aztán tapasztala­toknak sem vagyok htján. Mindeddig még nem in­dultam olyan erőpróbán — még Magyarországon sem —, ahol rendőrség ne biztosította volna az utat. Nem értem hát felvetését, hiszen írásomban — töb­bek között — ezt is kifogásoltam. 4: Nyilvánvaló: az elkövetőkébe. Elszomorító az effajta viselkedés, s még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha baleset lesz az ön által „suhanccsíny- nek” minősített magatartás következménye. 5: Bevallom, nem értettem, mi ennek a hosszas eszmefuttatásnak a mondandója. Én rövidebb le­szek. Ebben az esetben a sportértéket az egészséges életmódhoz elengedhetetlenül szükséges mozgás jelentette. Mert ne feledje el, a résztvevők rendsze­resen kerekezők voltak, akik idén már számos túrát teljesítettek. Nemcsak anyagi, hanem erkölcsi támogatás is lé­tezik. De hogy ez utóbbival is fukarkodjanak a vá­rosi tanács művelődési és sportosztályán? Nem feledkeztem meg a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának 5000 forintos támogatásáról. Ol­vassa el figyelmesebben a július 26-án, csütörtökön megjelent (6. oldal) „Köszönet a segítségért” című írást. Bizonyára hasznos tapasztalatokkal gazdagod­na, ha leülne beszélgetni az Egri Spartacus — papí­ron még tizenhét, a valóságban jóval kevesebb — versenyzőivel, vajon miért fordítottak hátat a sport­ágnak. Nem tudom, hogy amíg „focizgattam”, mennyi­be kerültem az államnak. Bizonyára kevesebbe, mint az ön „sportszervező” munkája. 6: Minden honfitársamnak kívánatos lenne a sportolás, így a kerékpározás is. Megható, hogy ag­gódik egészségi állapotomért, holott panaszra sem­mi okom, de ez nem tartozik a nyilvánosságra. Úgy érzem, jegyzetemben a valóságot nem ferdí­tettem el. 7: A pénzforrások valóban szűkösek, éppen ezért nem mindegy, hogy mire fordítják azt a keve­set. Nem pályázom tisztviselői babérokra, inkább a magam területén igyekszem tovább munkálkodni. Molnár Zsolt Eger Nagydíj Szőcs, Baglyas és Beszedet dobogós A második Eger Nagydíj nemzetközi tájfutó verseny har­madik napján idő-kiegyenlítéses rajtolással indult a több mint 600 fős mezőny. A 17 országból ér­kezett futók a színvonalas rende­zést és a kitűnő időjárást együtt élvezhették a Bükki Nemzeti Park közismert „tájfutó paradi­csomában”. A viadal jól sikerült előverse- nye volt a héten Körmöndön megrendezésre kerülő Veterán Világ Kupának, melyre 1200-an neveztek eddig. Ehhez termé­szetesen szükség volt a rendez­vényt szponzoráló vállalatok tá­mogatására is, mely nélkül a ran­gos esemény lebonyolítása el­képzelhetetlen. A újjáalakult Heves Megyei Tájfutó Szövetség első rendezvényén az Egri Spar­tacus versenyzői is jól szerepel­tek, közülük Szőcs Szórtja, Baglyas Imre, és Beszedő Zoltán dobogóra állhat­ták. Az idei Eger Nagydijat és a vele járó pénzdíjat a legjobbak között Lantos Zoltán (BEAC) és Kalo Marianna (DVTK) nyer­te. Az egriek eredményei. Férfi­ak: H13B 11. Várhelyi Péter, 12. Tőzsér Gábor. H13C 3. Beszedő Zoltán, 8. Beszedő Gábor, 9. Vásárhelyi Árpád H17B 17. Lajszner Attila H17C 4. Nagy Zoltán, 5. Bányai Tamás H21C 9. Áros Béla H40 2. Baglyas Im­re. Nők: D11C 5. Várhelyi Esz­ter 9. Baglyas Zsuzsanna, D13B 4. Holló Henriette D13C 4. OroszHelgaDYlCl. Mész Gab­riella D21B 3. Szőcs Szonja. Fehér Enikő nagy sikere A Gyöngyösi SE nemzetközi élvonalba tartozó hosszútávfutója, Fehér Enikő a napokban a svájci Davosban versenyzett a 100 kilomé­teres világbajnokságon, ahol kiemelkedő sikert ért el. Másodikként futott át a célvonalon, a távot 6 óra 40 perc 53 másodperc alatt teljesí­tette. Mint Tóth Lajosédző örömmel újságolta, ez 20 perccel jobb ta­valyi eredményénél, és minden idők harmadik legjobb 100 kilométe­res teljesítményének számít. Ligaülés Parázs vita a létszámról Betörők az MLSZ-ben Hétfőre virradóra hívatlan lá­togatók jártak a Magyar Labda­rúgó Szövetség Andrássy úton lévő székházában. A futballszö- vetség dolgozóit a munkakez­déskor ostromra emlékeztető rendetlenség fogadta. A fióko­kat feltépték, az iratokat a földre szórták. Hogy vélhetően pénz- szerzési szándékkal jártak (felté­ve, ha többen voltak!) a székház­ban a betörők, arra utal: a pán­célszekrényt és a többi, kisebb vaskazettát is igyekeztek felnyit­ni. Az első nyomozati adatok ar­ra vallanak, hogy a nagy páncél- szekrényt a „jelentős” erőfeszí­tések ellenére sem tudták meg­fúrni. Még szerencse, hogy a ta­nácsterem relikviáiban nem tet­tek kárt. Itt őrzik ugyanis azokat a trófeákat, serlegeket, amelye­ket az idők során a labdarúgó­válogatottak a különféle nem­zetközi tornákon nyertek. Sághy ötödik A közelmúltban Budapesten rendezték meg az országos ösz- szetett bajnokságot. Megyénket a 36 éves Sághy Antal, a HKVSC tízpróbázója képviselte. A ver­seny „korelnöke”, aki 14. alka­lommal vett részt folyamatosan az országos bajnokságon, 7017 ponttal az előkelő 5. helyen vég­zett. Gátfutásban, gerelyhajítás­ban és 400 méteres síkfutásban a fiatalokat is megszégyenítő telje­sítménnyel rukkolt elő. Eredmé­nyei: 100 m: 11,59. Távolugrás: 698 cm. Súlylökés: 12,59 m. Ma­gasugrás: 186 cm. 400 m: 52,00. 110 m Gátfutás: 16,14. Disz­koszvetés: 40,46 m. Rúdugrás: 410 cm. Gerelyhajítás: 58,34 m. 1500 m: 4:40,21 mp. Totó­nyeremények A Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság tájékoztatása szerint a Totó 30. játékhetének nyeremé­nyei: 13 plusz egy találatos szelvény 120 darab, nyereményük egyen­ként 38 423 forint, 13 találatos szelvény 167 darab, nyeremé­nyük egyenként 21 379 forint, 12 találatos szelvény 5312 darab, nyereményük egyenként 770 fo­rint, 11 találatos szelvény 42 953 darab, nyereményük egyenként 95 forint, 10 találatos szelvény 198 717 darab, nyereményük egyenként 31 forint. Tegnap az egri Kemény Fe­renc Sportcsarnok különtermé­ben tartotta ülését a labdarúgó megyei liga. A napirendi pontok között szerepelt többek között a bajnokság létszámának emelése, illetve az elnökség által elfoga­dott döntés körüli vita. A jelen­lévők két táborra oszlottak az Eger SE tartalék csapatának in­dulását illetően. Többen nehez­ményezték, hogy az elnökség megkérdezésük nélkül döntött ebben az ügyben, holott mindany- nyiuk érdekeit kellene szem előtt tartaniuk. De nemcsak emiatt alakult ki parázs vita, hanem a pontvadászat rajtjának előbbre hozatala miatt is (mint ismeretes, a megyei labdarúgó-bajnokság­ban a korábban megjelölt au­gusztus 18-a helyett egy héttel előbb, augusztus 11-én kezdőd­nek a küzdelmek). Berzenked­tek azért, mert az időpontmódo­Akárcsak a felnőttek olaszor­szági világbajnokságáról, a 18 éven aluliak labdarúgó-konti- nenstalálkozójáról is elmondha­tó, hogy a legtöbb mérkőzésen a szerencse döntött. így volt ez a Békéscsabán rendezett fináléban is, ahol a 120 perc nagy részét vé­gigtámadta a kimagasló esélyes­ként szerepelt portugál váloga­tott. A szovjetek szívós védeke­zéssel kapott gól nélkül „megúsz­ták” az ibériai rohamokat, s végül a tizenegyesekkel elhódították a trófeát. Hasonlóképp a forgandó sze­rencse sújtotta a magyar együttest az első fordulóban, amikor Zieg­ler János szövetségi edző játéko­sai hagyták ki a helyzeteiket, s a 11-esekkel a portugálok léphet­tek tovább. Ezek után nyilvánva­ló, hogy sokan bírálták a nyolcas döntő lebonyolítását. Tudott, vé­gig egyenes kieséses rendszerben küzdöttek a fiatalok. Talán jobb lett volna, ha több játéknapot közbeiktatva, csoporttalálkozó­kon döntik el a továbbjutást. Ami a játékot illeti: az ifjúsági csapatoknál is a védekező szelle­mű erőfutball jellemezte az egy­hetes finálét. Kevés volt az igazán technikás labdarúgásra építő csa­pat. Kivételként csupán az ezüst­érmes portugálokat lehet említe­ni. A jövő évi junior világbajnoki döntő rendezői kiváló képességű sítás megzavaija a felkészülésü­ket, nem beszélve arról, hogy az utánpótlás korú együtteseket sem könnyű nyáron összefogni. A felszólalások során elhang­zottak érvek és ellenérvek. Káló József az Eger SE labdarúgó szakosztályának technikai veze­tője megértését és türelmét kérte az egybegyűlteknek. Emlékezte­tett arra, hogy volt már rá példa: az Eger kiöregedett ifjúsági fo­cistái szerepeltek a megyei baj­nokságban. Szó esett arról is, hogy az elő­zetes nevezésben rögzítsék az ESE tartalék csapatának névso­rát, azért, hogy a felnőttek közül senki se léphessen pályára. Ezt a javaslatot egybehangzóan elve­tették, mondván, a bajnokság színvonalának csak használ, ha második vonalbeli játékosokat is láthat egy-egy falu közönsége. játékosokkal vonultak fel, s érthe­tő, hogy a finálé után elkeseredet­ten értékelte az eredményt Carlos Queiroz, a csapat szakvezetője: — Éreztük, a magyar közönség mellettünk állt, s ez annak a jele, hogy a nézők is a mi játékstílusun­kat kedvelik. Ezen a magas szín­vonalú Európa-bajnokságon ki­emelkedtünk a mezőnyből. Ter­mészetesen az a legfontosabb szá­munkra, hogy jövőre odahaza kárpótoljuk szurkolóinkat a mos­tani csalódásért. A döntőt követő vacsorán a tornát végig figyelemmel kísérő Günter Schneider, az UEFA Ifjú­sági Bizottságának elnöke adta át a győzteseknek és a helyezettek­nek járó érmeket. A keletnémet sportvezető az MTI munkatársá­nak kérdésére a következőképpen értékelte a látottakat: — Nagyon sajnáltam a magya­rokat. Ugyanezt a csalódást mi is átéltük nemrégiben. A 16 éven aluliak UEFA-tomáján rendező­ként kudarcot vallott az NDK-be- li csapat. Nekem személy szerint Magyarországon a spanyol és a portugál együttes játéka tetszett a legjobban, de óriási küzdőképes­ségükkel a szovjetek sem teljesen érdemtelenül végeztek az élen. A kisebb hiányosságok ellené­re az ifjúsági Európa-bajnokság- ról elismerően szóltak az európai szövetség jelen lévő képviselői. Tizennyolc évesek: védekező felfogású erőfutball

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents