Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-31 / 101. szám

1990. július 31., kedd Hírlap 3. Büntetőbíráskodás Magyarországon, anno 1949-1956 (XII/8.) Semmibe vett büntetőjogi alapelvek A felülvizsgálat részeként ele­mezte a bizottság a Heves Megyei Bíróságon 1949 és 1956 között tárgyalt, és fennmaradt 260 bün­tetőügyet. Felkutatásuk során kiderült, hogy az említett idő­szakra szóló lajstromoknak nyo­muk veszett, ugyanakkor Levél­tárnak átadandó, de a bíróságon őrzött iratokjdzéssel az akták el­feküdtek az igazságszolgáltató szerv irattárában. Mi is az a koncepció? A tételesen megvizsgált anyag — egy-két kivételtől eltekintve — tartalmazza a nyomozati irato­kat, a tárgyalási jegyzőkönyve­ket, az érdemi határozatot, s a jogorvoslattal kapcsolatos doku­mentumokat. így alkalmas-volt arra, hogy áttekintést nyújtson az akkor követett bírói gyakorlat­ról. Mindenekelőtt arra kell meg­keresnünk a választ, mit értünk koncepciós büntetőügyek fogal­mán, illetve azon, hogy valamely ilyen ügy koncepciós elemeket tartalmaz. Szükséges ez azért is, mert van olyan nézet, amely a koncepciót — a jogászi szóhasz­nálatban meghonosodottól elté­rően — a köznyelvi jelentést elő­térbe helyezve értelmezi. Vagyis e fogalmon az összefüg-----,_ e lőrelátását, érti. Azokat amelyek valamilyen előre’elha­tározott politikai cél megvalósí­tására szolgáltak, konstruált pe­rekként jelöli meg. Ezt az álláspontot gyengíti, hogy az Értelmező Szótar a kon­cepció köznyelvi jelentése máso­dik fordulataként „koholt vádak alapján rendezett politikai pert” ért. Magam a koncepciós és konstruált per kifejezéseket nem használom szinonimaként. A koncepciós büntetőper fo­galmát úgy értelmezem, nogy az felölel minden olyan büntetőel­járást, amelyben valamilyen elő­re meghatározott politikai cél vagy érdek megvalósítása végett, bármilyen eljárási vagy anyagi­jogi részében eltér az alkotmá­nyos módon kihirdetett jogsza­bályoktól. A konstruált perek köre sző­kébb. Ezekben kifejezetten a po­litikai cél érdekében szerkeszte­nek büntetőeljárást, mégpedig oly módon, hogy a) fiktív (valót­lan) tényállásból vonnak le „kí­vánatos jogkövetkezményeket”, b) egyes igaz tények alapján ké­szítenek összességében megint csak fiktív tényállást, c) igazak ugyan a tények, bizonyított és helytálló maga a tényállás is, ám a jogkövetkezményeket valami­lyen politikai érdektől vezérelve eltúlozzák, d) valós a tényállás, s a jogkövetkezmények is megfe- okm lelnek az előírásoknak, ám ma­1950, évi 26, törvényerejű rendelet: Titkos tvr. az ország területének elhagyására vonatkozó büntető rendelkezésekről guk a jogszabályok igazságtala­nok, mert a népszuverenitást sér­tik. Nos, a c) és d) pontbeliek je­lentik a koncepciózusán lefolyta­tott pereket. A szabotálásra „ösztönző” özvegyasszony A bírósági eljárások egyik lé­nyeges alapelve a törvény előtti egyenlőség. Az alkotmányban is rögzített szabállyal szemben a jogalkalmazási gyakorlatban kendőzetlenül előterbe került a nyílt jogegyenlőtlenség. Már a nyomozáskor érvénye­sült az a szemlélet, hogy akit osz­hogv i egyku Ezt a nyomozóhatóság írásban is tudtul adta, nem is leplezett for­mában, mi több, azt is nehezmé­nyezték, hogy a másodosztályú­nak minősített állampolgárok ezt nem tartják rendjénvalonak: „...egyáltalán nincs tudatában annak, hogy ő, mint kuláknak a fia, nemhogy meghúzná magát, mert úgyis tudja, mi vár rá... . Nem lehet elhallgatni azt sem, megtörtént az alábbi eset: culáklistán lévő idősebb asz- szony — aki mellesleg ezt a mi­nősítést erősen vitatta — a taná­csi járatlevél kezelőjének halkan megjegyezte: „Nem baj, ha nem ad passzust, minket úgyis elvisz­nek”. Ezt az 55 éves ózvegyasz- szonyt azon nyomban letartóz­tatták, és valótlan hír terjesztésé­vel elkövetett bűntett miatt 5 hó börtönre, 2 év közügyektől eltil­tásra és 3 ezer forint pénzmellék­büntetésre ítélték. Az indokolás­ban fő érvként az szerepelt, amit csak az ügyintéző hallott, vagyis „a kulákokat szabotálásra ösz­tönzi”. A rossz osztályhelyzet önma­f ában is döntő volt, s talán nem is ell külön fejtegetni, milyen kö­vetkezményei voltak a kétféle el­járásnak. Mégis lássunk egy pél­dát! A rendes bíróság előtt fel­elősségre vont fodrászsegéd en­gedély nélküli fegyvertartás és -rejtegetés, valamint szándékos emberölés kísérlete miatt 1 év 6 hónap börtönt, és 5 év hivatal- vesztést kapott. Ugyanakkor az a csendőrhadnagy, akit 1920-ban elmebetegség miatt leszereltek, azért került bíróság elé, mert el­mulasztotta beszolgáltatni az 1913 óta őrzött, nem használt, emléktárgyként tartott piszto­lyát. Ő rógtönítélő tanács előtt felelt, és életfogytig tartó börtön­nel bűnhődött. A fogságban el­mebaja (schizophrenia paranoi­des) — amit az eljárásban egy­szerűen „különc magatartásnak” értékeltek — kiújult, és az elítélt belehalt betegségébe. Az már csak egy mellékes tény, hogy büntethetőséget kizáró ok elle­nére kapta a súlyos ítéletet. „...jobb volna, ha enni adnának” Még különösebb eset, amikor több ügyben az eljárótanács el­nökének és hivatásos bírájának álláspontjával fordulnak szem­be, s lényegesen mérsékelik az embertelen büntetéseket. Ilyen ülnöki magatartással már 1951 végén is találkozunk. Egy 45 éves analfabéta dohány­gyári munkásnőVáküá előtt kifo­gásolta március 15-e munkanap­pá nyilvánítását. Az MDP-tag vádlott kijelentette: „mi csak já­runk a gyűlésekre, de jobb volna, ha enni adnának! Versenyezünk éhes hassal, de arra nem gondol senki, hogy egyszer csak fel fo­gunk bukni az éhségtől”. Az asz- szony érdekében munkatársai beadvánnyal fordultak a bíró­sághoz, s a tanácsban résztvevő ülnökök szavazatai alapján 4 hó­nap börtönre és 1 év küzügyektől eltiltásra ítélték. A hivatásos bí­rók különvéleményükben hang­súlyozták a büntetés elégtelen voltát, tekintettel arra, hogy „a büntetés a volt munkatársak­ban... nem a szükséges nevelő és távoltartó hatást keltette, hanem ok nélküli szánakodást”. A Legfelsőbb Bíróság azután helyt adott ennek az utóbbi állás­pontnak, és félretéve a „sok élet­tönre és 2 év közügyektől eltiltás­ra emelte fel. Az indoklás szerint: „a vádlott kijelentései — éppen azért, mert így munkásnőtoí és párttagtól származtak — társaira oly hatással voltak, hogy a vád­lottnak munkahelyére való visz- szavételét kérték, s ezért 43 alá­írással ellátott beadványt is szer­kesztettek, ami kétségtelenné te­szi, hogy a vádlott dolgozótársai gondolkodását megfertőzte...”. Úgy tűnik, az apparátcsikok színvonalára süllyedt bírák még­is nagyobb támaszt jelentettek a bizalmatlan hatalomnak, mint a nép egészséges igazságérzete. Dr. Kahler Frigyes (Következik: Bírák és szegény emberek) min színi­bó­lu­mok (Szabó Sándor felvétele - MTI) A volt mátraderecskei tsz-elnöknek és társainak Több százezer forintot kell visszafizetnie (Folytatás az 1. oldalról) A felelet igen. Fejes József nem járt el az elsőszámú vezető­től feltétlenül elvárható mértékű gondossággal. Bár a szövetkezet alapszabálya — fogalmaznak az indokolásban — nem tette a köz­gyűlés kizárólagos hatáskörévé leányvállalatok alapítását, illetve szakcsoportok átalakítását, ám ezek olyan hatással bíró dönté­sek, amelyek több évre meghatá­rozóak lehetnek a tsz egész gaz­dálkodásában! Elsődlegesen ezt rótta fel a volt elnöknek a köz­gyűlés, amikor úgy ítélte meg: csak a kizárás áll arányban e sú­lyos , kötelességszegésekkel. Úgyanígy társai esetében is. Az csak természetes, hogy a saját pénztárcát gyarapító, jogta­lanul felvett összegeket visszakö­veteli a közgyűlés mind a né­gyüktől. Fejes József esetében ez megközelíti — kamatokkal együtt — a négyszázezer forin­tot! A közgyűlésen felszólalók kö­zött volt, aki még ezt a büntetést sem tartotta elegendőnek, sok­kal inkább a nyugdíj megvonást vagy a börtönt. Mások pedig fel­vetették: felelősséggel tartoznak mindezért azok is, akik kinevez­ték őket! A fórumon azt is bejelentették — a jelenlévők nagy megelége­désére —, hogy amennyiben a felelősségre vontak határidőre nem fizetik vissza a termelőszö­vetkezetnek a jogtalanul felvett pénzeket és kamataikat, akkor a vezetőség büntetőfeljelentést tesz velük szemben. (A tagság — s a sajtó képvise­lője — szerette volna megismerni Fejes Józsefék álláspontját is a határozatról. A meghívó értesítés ellenére egyikük sem volt jelen a közgyűlésen...) Szalay Zoltán így látja a magyarországi tudósító Hol folytatódik az arab olajkincs? ÄTIONALITY Broadcasting _______Network R adio in Cleveland on your local Cleveland Area Cable TV Systems NBN brings the world to you. Modern változata az Ezeregy­éjszaka meséinek, hogy az arab olajmezők folytatódnak, és ezek leggazdagabb részeinek nyúlvá­nyai Magyarország felszíne alatt rejtőznek, csak éppen feltárásra várnak? Miért történik az, hogy ha egy magyar cég felad az Egye­sült Államokban egy hirdetést, és ha érdeklődés mutatkozik iránta, akkor hosszú hetekig kell várnia a referenciákra, a legelen- gedhetetlenebb adatokra, ár, szállítási határidő? Azonnal kellene két épület dokumentációja, légi felvétellel együtt, mikor kaphatjuk meg? Mennyi a jugoszláv és a magyar részesedés az Adria-kőolajveze- tékben? Hol létesíthetnénk egy farmot? Valaha az apám tőzsdé­zett Budapesten, ha én hazame­gyek, megpróbálhatom ezt ma én is, eladom az amerikai részvé­nyeimet, ugye, vehetek magyar részvényeket? Hol lehet Ma­gyarországon 300 szobánál na­gyobb szállodát építeni, és lehet tárgyalni erről? Lehet-e hitel­kártyával számlákat rendezni? Gyorsuló ütemben zúdulnak a kérdések az Egyesült Államok­ból, és ember legyen a talpán, aki hiteles adatokkal rendelkezik. Tapasztalatom szerint egyre szé­lesebb a skála, minden érdekli az észak-amerikai üzletembereket, amiből pénzt lehet csinálni. Órá­ról órára meggyőződhetem er­ről, mert a Nationality Broadcas­ting Network, az a televízió- és rádióállomás, amely azoknak a Nagy-tavaknak a partjain sugá­rozza harminc nyelven műsorait, ahol a Cooper-regények indián hősei, a mohikánok is éltek-har- coltak-meghaltak, rendszeresen továbbítja hozzám, a magyaror­szági tudósítóhoz a legújabb kér­déseket, és gyakran küld hozzám üzletembereket az Egyesült Ál­lamokból, legyek útikalauzuk Magyarországon. Gyűjtöttem tehát némi tapasztalatot. Közös érdek, hogy guruljon Magyaror­szágra a dollár, ezért legyen köz­kincs az észak-amerikai érdeklő­dés. Kezdjük az olajjal. Már többször kérdezték a tengeren­túlról, hogy kivel lehetne tár­gyalni a feltételezett olajtartalé­kok feltárásáról. Az Egyesült Államokban több szakember úgy véli, hogy Kuwait olajmezői a föld alatt folytatódnak észak, északnyugati irányban, és Ma­gyarország alatt rejtőzik a leg­több olaj. Tőke, műszer és mély' fúrások sorozata kellene, hogy kiderüljön, valóban van alapja ennek a feltételezésnek. Nem rendkívüli az észak-amerikaiak vállalkozó kedve, mert a két vi­lágháború között már rábukkan­tak a Dunántúlon egy olajmező­re, így alakult meg a MÄORT, miért ne sikerülhetne ez nekik másodszor is. A gazdasági kap­csolatok a folyók medréhez ha­sonlíthatók, csak éppen egyszer kevés, máskor sok bennük a víz, a klímától, illetőleg a politikai klímától függően. Érthetetlen lomhaság. Az amerikaiak nem értették, hogy egy meghirdetett magyar tűzvé­delmi berendezés paramétereire miért kell hosszú ideig várakoz­niuk. Egyszerű pedig. A magyar állami kereskedelem tisztviselői nemegyszer tessék-lássék mun­kát végeznek. Az észak-ameri­kaiak viszont önmaguk haszná- ra-kárára dolgoznak. Az ő ide­jük pénz. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy sietnek, és ha Budapestre jönnek, akkor már a repülőtéren céltudatosan tevékenykedni kezdenek, és a magyar partnerüknek átadnak egy emlékeztetőt, hogy „ezt a ta­xiban tessék áttanulmányozni”, mert a szállodában, az előre le­foglalt teremben, már érdemben óhajtanak tárgyalni. Nyílt, szá­munkra időnként nyers, lényeg- retörő kérdéseket tesznek fel. Ki, hol, mekkora, mennyi, kié? Eu­rópa talán lassúbb, udvariasabb és körülményesebb, és ha csak egy kérdésre nem tud vagy nem akar válaszolni, Észak-Amerika már nem is köt üzletet, más part­nert keres. A tengerentúliak mindent akarnak látni rajzon, fényképen, videón, és aki erre nem tud felkészülni, annak sem­mi esélye sincs még a sikeres tár­gyalásra sem, nemhogy a szerző­déskötésre. Nevetséges, vagy in­kább bosszantó esetek is előfor­dulnak. Még nem is olyan régen egy magyar hivatal nem akarta kiadni két épület rajzait, mert mi lesz, ha az amerikaiak ott kém­központot létesítenek. Aki azt gondolja, hogy mindez esetleg kitalálás, azzal közölhetem a hi­vatal nevét és címét, ahol ez tör­tént. De hát nem óhajtok senki­nek kellemetlenséget, az illető nem tehet róla, hogy olyan isko­lába járt, ahol az éberség volt a főtantárgy. Érdekli az amerikaiakat az is mielőtt Magyarországra jönnek, hogy mennyire ismert a hitelkár­tya, hol rendezhetik vele a szám­lájukat. ők jól tudják a gyakor­latban, legyen lakóhelyük New York vagy éppen Lo^Ajjjeles, hogy a hitelkártya, p^^ufagVI- SA az egyik legkorszertBb pénz­kímélő eszköz. Ezt a kifejezést egy bankártól hallottam. Aki ezt birtokolja, kényelmesen, egysze­rűen fizetheti ki a termékeket, vagy a szolgáltatásokat. Helyet­tesíti a készpénzt, ennek előnyeit az amerikaiak kitűnően ismerik. Ahol a közbiztonság nem a leg- kifogástalanabb, ott is előnyös a hitelkártya. Az Egyesült Álla­mokban milliárdnyi és milliárd­nyi dollárral nagyobbak a bank­betétek, mert elterjedt ez a pénz­kímélő eszköz. Magyarország számára a nyugati világba törté­nő belépés egyik módja a hitel­kártya divattá válása. Jelenleg egyébként ezernél több elfoga­dóhely van, ahol mondjuk VI- SA-kártyával rendezhető a ren­delés, a fogyasztás. Mielőtt tehát üzletfelünkkel, vendégünkkel elindulunk valahová, az ország bármely tájára, városába, nem árt, ha tudjuk, hol használhatja az észak-amerikai partnerünk ezt a pénzt kímélő eszközt. Nem lehetünk elég felkészül­tek, ha észak-amerikaiakkal tár­gyalunk. Még a tengerentúli mértékegységeket is ajánlatos is­mernünk, mert nem elég, ha azt mondjuk, hogy a kastély parkja tizenkét hektár, rögtön megkér­dezik, az hány acre? Ugyanez a helyzet a hőmérséklettel, nem elegendő, ha Celsiusban hatá­rozzuk meg, hogy történetesen mennyi a gyógyforrás vizének hőfoka, mert az amerikaiak Fah­renheitben gondolkoznak, a tá­volságot pedig nem kilométer­ben, hanem mérföldben hatá­rozzák meg. Akárhány érdeklődést is to­vábbít a tengerentúlról hozzám a Nationality Broadcasting Net­work, mindig újra rádöbbenek, hiába él az Egyesült Államokban rengeteg magyar, odaát viszony­lag keveset tudnak a magyar gaz­dasági helyzetről, a tőkebefekte­tési lehetőségekről, a magyar törvényekről, rendeletekről. Ez bizonyos szempontból érthető, de nem megnyugtató. Éppen ezért indítottam el az év első napjaiban a Centropa News Agency kiadványait, amelyek hétről hétre célzottan eljutnak az Egyesült Államokba, Kanadába, Brazíliába, Argentínába, Angli­ába, az NSZK-ba, Japánba, Szingapúrba, és sok más helyre, hogy friss információkkal láthas­suk el azokat, akik kereskedni óhajtanak Magyarországgal. Ér­keznek a hálózatunkon keresztül külföldről is hírek, ajánlatok. Csak akkor kedvező a tőkebe­fektetési tárgyalásoknál a hely­zetünk, ha mi annyit tudunk az asztalnál velünk szemben ülő fél stílusáról, alkudozási taktikájá­ról, üzletmenetéről, mint ő a mi­énkről. Az információ utcája kétirá­nyú. Közlekedjünk benne tem­pósan. Molnár Károly a Nationality Broadcasting Network budapesti tudósítója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents