Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-31 / 101. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 101. szám ÁRA: 1990. július 31., kedd 4,30 FORINT GILISZTASZTRÁJK HATVANBAN „Torda János addig ül itt, amíg a mentők el nem viszik, vagypedig fizet a szövetkezet.” (2. oldal) SEMMIBE VETT BÜNTETŐJOGI ALAPELVEK „Versenyezünk éhes hassal, de arra nem gondol senki, hogy egyszer csak fel fogunk bukni az éhségtől.” (3. oldal) KI FÉKEZI MEG A KISMOTOROSOKAT? A válaszért dr. Jónás Pál r. ezredeshez, a megyei főkapi­tányság vezetőjéhez fordultunk. (8. oldal) Még mindig „dúl” a hatósági szemlélet Egyik ámulatból a másikba es­tek tegnap délelőtt azok a szövet­kezeti és vállalati képviselők, akik azért jöttek össze — több mint hú­szán — a megyei tanács épületé­ben, hogy végre pontot tegyenek egy február óta húzódó ered­ménytelen tárgyalásfolyam végé­re. A meglehetősen egyoldalú vi­ta arról folyt ez idáig, hogy a nem lakás céljára szolgáló tanácsi bér­lemények bérleti diját — egy helyi szinten rosszul értelmezett mi­nisztertanácsi rendelet nyomán — 100 százalékban állapítja meg az egri városi tanács, aminek kö­vetkeztében az IKLV ezt a díjté­telt számlázza jó ideje. Annak el­lenére teszi, tette ezt, hogy Kará­csony László igazgató az eddigi megbeszélések során az ügyben érintetteknek ígéretet tett arra, hogy egyenként tárgyal az ellen­érdekű felekkel a dijak mérséklé­séről. A panaszosok közül töb­ben hiába vártak a korrekt alku megszületésére, ugyanis beadvá­nyaikat, kéréseiket többnyire fi­gyelmen kívül hagyták. Ezen előzmények után furcsál- lották a tegnapi tanácskozáson megjelentek, hogy éppen az IKLV képviselője hiányzott az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara által indítványozott ér­dekegyeztető fórumról. Egy tele­fonhívás után érkezett meg az igazgató, aki bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a rendelet egyértelmű, a 100 százalékos bér­leti díj jogszerű, s ezért, aki ezzel nem ért egyet, az forduljon a bíró­sághoz. Dr. Kovács Ágnes, a városi ta­nács igazgatási osztályának veze­tője az elmondottakat kiegészí­tette azzal, hogy a tanácsnak vég­re piaci alapokra kell helyeznie a helyiséggazdálkodást. Ezek után kapott szót a másik fél. Mondanivalójuk lényege az volt, hogy az egységesen 100 szá­zalékban megemelt bérleti díj al­kalmazása jogtalan, mivel nem teremt lehetőséget a differenciá­lásra. Elismételték azt is — immá­ron harmadjára —, hogy számos szolgáltatóegységet teljesen tönk­retenne a méltánytalan díjszabás, ami a lakossági szolgáltatások egy részét is megbénítaná egy idő­re' (Folytatás a 8. oldalon) A hatpárti egyeztető tárgyalások és a parlamenti vita után Megszületett az önkormányzatokról szóló végleges törvénytervezet Némi késéssel, néhány perc­cel 10 óra után hétfőn folytató­dott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka. Az elnöklő Szabad György bejelentette, hogy An­tall József miniszterelnök a kor­mány nevében benyújtotta a közszolgálati tájékoztatási esz­közök vezetőinek kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslatot, s egy, a képviselők között kiosz­tott, levélben kérte ennek sürgős megtárgyalását. A sürgősségi tár­gyalással, ellenszavazat nélkül, 10 tartózkodással és 289 igenlő voks- sal értett egyet a Parlament. Ez egyben azt is jelentette; a kialakított menetrendtől eltérő­en, hétfőn a Kulturális, valamint az Alkotmányügyi Bizottság ülést tartott, megtárgyalva a tör­vényjavaslatot. Már ennek tudatában fogad­ták el 291 igenlő, egy nem, vala­mint négy tartózkodó szavazat­tal az ülés tárgysorozatát. Megvitatták a közszolgálati tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Ma­gyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló tör- (Folytatás a 2. oldalon) Duna—Adria csúcs Velencében Ma, megnyílik Velencében, a San Giorgo szigeten a Duna— Adria regionális együttműködés öt tagországának csúcstalálko­zója. Az olasz—osztrák—jugo­szláv—csehszlovák—magyar kormányfői szintű tanácskozá­son hazánkat Antall József mi­niszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter képviseli. (MTI) Ismét megmérettetnek az igazgatók—Cél a jó szakemberek megnyerése — A szervezetet is korszerűsítik Szeptember 15-ig újra újjáválasztják a vállalati tanácsokat Bár a nyár közepén tartunk, mégis rendkívül aktív az élet a vállala­toknál. Adódik ez abból is, hogy a Minisztertanács által elfogadott program alapján ismét megerősítésre kerülnek a vezetők, illetve amennyiben erre nem kerül sor, a közeljövőben újak kerülnek a vállalatok élére. Erről a folyamatról tartottak érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatót dr. Bőd Péter Ákos miniszter vezetésével hétfőn délelőtt Budapesten, az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban. Auth Henrik közigazgatási ál­lamtitkár arról tájékoztatta a saj­tó képviselőit, hogy sok helyen a vállalatoknál válságmenedzselő programra van szükség az elkö­vetkezendő időszakban. A veze­tők kiválasztásánál elsődleges cél a szakmai felkészültség. Em­lékeztetett arra, hogy a Minisz­tertanács legutóbbi ülésén rende­letet hozott arról, hogy szeptem­ber 15-ig válasszák újjá a válla­lati tanácsokat. Erre azért van szükség, hogy a testületek teljes legitimitást élvezzenek, és ezt cégbírósági bejegyzés szavatolja. Az elmúlt időszakban ugyanis számos észrevétel érkezett a mi­nisztériumba, hogy a vállalati ta­nácsok nem megfelelően mű­ködnek, és az első számú vezető­ket nem kellően erősítették meg. A tanácsok a cégeknél tulajdo­nosi jogot gyakorolnak, viszont szükség van arra, hogy munká­jukban megjelenjen az állami tu­lajdonosiforma is. Ezért az új ösz- szetételű, szeptember 15-ig (Folytatás a 2. oldalon) Csak 13,9 százalék Népszavazási eredmény Az Országos Választási Bi­zottságtól kapott előzetes adatok szerint az összes jegyzőkönyv alapján a több mint 7 millió 815 ezer választásra jogosult állam­polgár közül 1087411, vagyis 13,91 százalék adott le érvényes szavazatot. Az érvényesen sza­vazók 85,9 százaléka — 926 355 személy — arra voksolt, hogy a nép válasszon köztársasági elnö­köt, 14,1 százaléka — 151987 személy — pedig arra, hogy az Országgyűlés válasszon állam­főt. (Fotó: Szántó György) SS ilf W Jy í T agy tanulsága van a múlt vasárnapnak: csínján kell bánni a / népszavazási kezdeményezésekkel. S ennek egyenes kö­X w vetkezményeként az aláírásgyűjtésekkel, amelyek immár országos méretű „divattá” válnak. Mert lássuk csak: egy kipattanó politikai, érdekvédelmi vita patthelyzetében az egyik vagy a másik fél gondol egy nagyot, s — miután a munkahelyeken már tilos — az utcá­kon, a tereken, az aluljárókban a „gyanútlan nép” elé tolják a petíció­val fejlécezett gyűjtőíveket. Jogosan avagy jogtalanul — de kevésbé törődve azzal,'hogy milyen erkölcsi és anyagi következményei lehet­nek (lásd: 400 millió) a listák felhasználásának. Hívekre, támogatók­ra, szimpatizánsokra ebben az országban mindig és mindenkor — majdnem azt is leírtam, hogy mindenhez — számíthat a kezdeménye­ző, hiszen az átmeneti helyzetben ki-ki sodródik az ár valamelyik hul­lámával, kit-kit méltánytalanság érhetett ebben a politikai, társadal­mi és gazdasági kavargásban. S mint számos példa is van már rá: na­pok, röpke hetek kérdése, hogy a megfelelő helyen és méltóságok előtt lobogtatni lehessen a népszavazás kiírásához szükséges százezer kézjegyet... Komoly tanulsággal járt ez a kánikulai vasárnap, mert kiderült: a döntés szabadságát megízlelő nép tud is élni e jogával. Ezúttal azzal, hogy a távolmaradás mellett voksolt. Gyanítom, nem Király Zoltán személyisége vált ellenszenvessé a kezdeményezéssel, sőt... Azt sem feltételezem, hogy országos bojkott alakult ki a szegedi képviselő népszavazási javaslatát felkaroló, támogató MSZP-vel szemben, hi­szen ez a párt már megmérettetett az első szabad választásokkor, s olyannak találtatott, amilyen helyhez, szerephez jutott a parlamentiz­mus hierarchiájában. Osztom viszont az oly sokszor meghivatkozott „nép” véleményét, amely gyakorta el-elhangzott július 29-én szerte az országban. Még­pedig azt, hogy a csalódottság, a kilátástalanság, az egyre nehezebbé váló életkörülmények súlya húzta vissza az embereket a voksolástól. Az az immár félreérthetetlen tény, hogy a korábbi kortesbeszédek ígéretei puszta szavak maradtak. Azok, akik a parlamenti választások után — a változások, a sorsforduló megcsillantott fényében — tekin­tettek az „égre”, mára azt tapasztalták: nem hullik a manna... Ellen­kezőleg! Az ígért jólétért, a várt rendszerváltásért kemény és fájdal­mas árat kell fizetni: áremelójHfeunkanélküliséget, létbizonytalan­ságot, viták kimentő sorozatát)JabiKs kormányintézkedéseket, ádáz pártcsatározásokat hozott í),bűvös” száz nap első fele. S mind-mind a nép nevében, arra a közösségre hivatkozva, amely­től immár a boldogulás terhe mellett a sorozatos döntések ódiumát is számon kérik. Mint most azt, hogy ki legyen a Magyar Köztársaság elnöke, s miként. És lám, a nép válaszolt: nem érdekli! Mint ahogyan nem érdekli a T. Házban folyó frakcióharc, a feje fölött zajló hitvita, a címer ügye, a képviselők jogállása. Érdekelné viszont — mondják tü­relmetlenül lépten-nyomon — a gazdaság helyzetének javítása, az is­mét egyre növekvő adósság- és költségvetési hiányállomány meg­szüntetése, az infláció letörésének útja-módja. Döntést és könnyítést szeretne a földkérdésben, a tulajdonügyekben, a vállalkozói tevé­kenység konkrét támogatásában, tehát olyan mindennapi kérdések­ben, amelyek alapvetően meghatározzák a létét. S ez már nem nép­szavazás kérdése... F iszont társadalmi önvizsgálattal jár. Mint ez a vasárnap, amely egy csorbulatlan tükröt tartott elénk. Ne féljünk bele­pillantani: érdektelen, elfásult, megviselt és tanácstalan (el­nézést a kivételektől) emberek arca tekint vissza ránk — a valóban nem kis téttel járó önkormányzati választások előtt... Szilvás István A volt mátraderecskei tsz-elnöknek és társainak Több százezer forintot kell visszafizetnie A közgyűlés határozata: kizárás a tagok közül Rendezzük közös dolgainkat, és folytassuk a nehéz körülmények ellenére is eredményt hozó munkánkat! — Akár e szavakkal is ösz- szefoglalható lenne mindaz, ami július 28-án a mátraderecskei Rá­kóczi Termelőszövetkezet közgyűlésén történt. A kétharmad rész­ben jelenlévő tagság volt vezetőivel szemben fegyelmi ügyben ha­tározott. Előzőleg azonban az idei első fél év gazdálkodási mutatói­ról is szó esett. Forgó János, a régi-új elnök ismertette, hogy a tsz egyes ágazatai hol tartanak hat hónap eltelte után. Összességében 4,5 millió forintos nyereségről számolhatott be, s a tagok nyereség­előlegként a bérmegtakarításból 606 ezer forintot kapnak kézhez a júliusi fizetésükkel. Volt vezetők vétkei Nem volt azonban bizonyos, hogy sor kerülhet erre. A tsz kül­döttgyűlése, majd június 11-én a közgyűlése fegyelmi bizottságot hozott létre. A háromtagú testü­let kapta a megbízatást a tagság­tól, hogy vizsgálja meg a volt ve­zetők: Fejes József elnök, Kiss Istvánná és Farkas Lőrinc fő­könyvelők, valamint Somogyi Miklós termelési főmérnök által elkövetett — és saját zsebeket gazdagító, a szövetkezetnek ká­rokat okozó — szabálytalansá­gokat. A megállapításokról Ádám István, a fegyelmi bizottság ve­zetője tájékoztatta a fórum részt­vevőit. Eszerint Fejes József elnöksé­ge idején, 1985-ben anélkül ha­tározta el leányvállalat alapítását — ennek neve Fekorr —, hogy erről a tagok véleményét köz­gyűlésen kikérte volna. Kizáró­lag a szűk vezetőség foglalt eb­ben állást. Ugyanilyen szabályta­lanul alakították át leányvállalat­tá az Agrointer szakcsoportot, amikor is még a szakcsoporttal való végleges elszámolást sem hajtották végre. Az ellenőrzésről— hangoztat­ta a fegyelmi testület elnöke — a volt tsz-elnök nem gondosko­dott. Fizetésképtelenség miatt a Fekorr hamarosan felszámolási eljárás alá került. Ez pedig vesz­teség a gazdaságnak. Erre a sors­ra jutott az Agrointer is, amely kft.-vé alakult. Arról megint nem kérdezték meg a tagságot, kíván-e csatlakozni. A főköny­velővel együtt aláírt adásvételi szerződés tanúsága szerint ennek a kft.-nek adtak el egy egri iro­dát, amely a 2,8 millió forintos árával jócskán alulmaradt az in­gatlan tényleges forgalmi érté­kén. A hajdani vezetőség — ismét csak közgyűlési határozat nélkül — kisszövetkezetté formálta át a Mátrametál szakcsoportot, amelynek anyagi rendezése szin­tén elmaradt. Gondatlanságuk miatt adóhiány és a társadalom- biztosítási hozzájárulásban tar­tozás keletkezett. Mindezt ugyanakkor a tsz vagyonalapjá­val szemben nem könyvelték le. Hasonló volt a helyzet a Mátrá­dékor szakcsoport kisszövetke­zetté átalakításakor is. Jogtalan prémium, szabadságmegváltás, gépkocsihasználat Azon túl, hogy a korábbi ve­zetőség megnevezett tagjai az előbb említett módokon a szö­vetkezetnek jelentős károkat okoztak, saját zsebre is „dolgoz­tak”. A vagyonalap helytelen ki­munkálása révén mind a négyen prémiumot vettek fel, holott az nem járt volna nekik. Fejes Jó­zsef például nettó 160 ezer forin­tot. Az adatok szerint a volt el­nöknek 1989-ben 64 nap sza­badsága volt (rendesen 24 járt volna), s szabadságmegváltás cí­mén — 9 százalékos tagi pótlék­kal növelve — idén áprilisban több mint 77 ezer forintot tett el. Azzal is megkárosította Fejes a termelőszövetkezetet, hogy a megyei baromfikeltető vállalat­tól kapott bruttó tiszteletdíj tb- járulékát — 8600 forintot — a gazdasággal fizettette meg. Saját gépkocsihasználat címén a volt elnök 1987. június 1-jétől 1990. február végéig csaknem 90 ezer forintot vett fel. Valójában nem tehette volna, hiszen mint gazda­sági vezető, hivatalból járhatott a tsz két gépkocsiján. A fegyelmi és kártérítési eljárás során a MÜSZI adott szakértői jelentést, amely megerősíti a fe­gyelmi bizottság megállapításait. Fejes József érdemben nem védekezett, mondván, hogy a MÜSZI teljes vizsgálati anyagát. nem kapta kézhez. Ezt a kifogá­sát nem fogadták el, mivel a kivo­natos fegyelmi vizsgálati doku­mentumot megismerhette, s te­hetett volna arról nyilatkozatot. Ha nem fizetnek — feljelentés következik A fegyelmi testület egész vizs­gálódása során azt mérlegelte, hogy a volt elnök és társai vétke­sen megszegték-e munkaköri kötelezettségeiket, s okoztak így kárt a gazdaságnak ? Mindez ala­pozza meg ugyanis a többször módosított 1967. évi III. törvény 73. és 79. szakaszai szerinti fe­gyelmi és kártérítési felelősséget. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents