Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-05 / 79. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 79. szám ÁRA: 1990. július 5., csütörtök 4,30 FORINT MEPIEND NINCS „Igazán nem újdonság, hogy Egerben néhány lakásbérlő ismét póruljárt” (3. oldal) KÉNYSZERPÁLYÁN Mi van az áremelések hátterében? (3. oldal) BAJ VAN AZ ISKOLÁVAL „...az őserdő tisztásán, pálmafa alatt kuporogva is — a kérdés csupán: ki az, aki tanít!?” <4. oldal) ÖT AUTÓ - RONCSOKBAN „...félrekapta a kormányt, s nekiütközött az előzött jármtlnek, s azt több másik autónak lökte.” (8. oldal) A Parlament döntött Rendkívüli ülésnapot tartott az Országgyűlés. Képünkön Töl- gyessy Péter és Torgyán József SZKP: a konzervatívok kedvezőbb pozícióban... Szakadás a pártkongresszus után? Magyarországra érkeztek az Európai Ház-avató résztvevői Határtalanul élni a kontinensen... Magyarországra érkeztek az Európai Ház-avató résztvevői; a déli órákban 15 autóbusz gördült be a kópházi határállomásra, fe­délzetén több száz fiatallal, aki a nyugat- és közép-kelet-európai országok új szocialista és szociál­demokrata baloldali szervezeteit képviseli a nemzetközi találko­zón. A buszokról leszállva az osztrák és a magyar határsorom­pó között élőláncot alkottak, hogy ezzel a gesztussal is kifeje­zésre juttassák: síkraszállnak az egységes Európáért, és azt a tö­rekvésüket, hogy határtalanul akarnak élni a kontinensen. A Bécsből érkező delegációknak meleg fogadtatásban volt részük a magyar határon. A zászlókat, transzparenseket lengető fiatalo­kat néptáncosok köszöntötték. A házigazdák nevében Kiss Pé­ter, a Budapesti Baloldali Ifjúsá­gi Társulás elnöke fogadta a ven­dégeket, akik Kópházáról Csille­bércre, az események magyaror­szági helyszínére utaztak. Az egyhetes táborozást a bécsi ifjúsági szocialisták és a buda­pesti Baloldali Ifjúsági Társulás szervezte azzal a céllal, hogy elő­segítsék az egyes országok balol­dali szervezetei közötti megér­tést és választ keressenek a glo­bális európai problémákra. A rendezvény első három napjának színhelye Bécs volt, a július 7-éig tartó eseményeknek pedig Bu­dapest ad helyet. Eljött a böjtje a parlamenti üresjáratoknak: a június közepe óta rendkívüli ülésszakot tartó képviselőház egy még „rendkí- vülibbre” kényszerült. Tegnap délután két órakor az elnöklő Szabad György ismét beültette a honatyákat a széksorokba. Mondják: a helyhatósági válasz­tások kiírt határideje sürgeti a T. Házat, akkorra meg kell szülni­ük az önkormányzati törvényt. Hacsak, megint nem úgy járnak, hogy vajúdnak a hegyek, s egeret szülnek. Mert a buzgó vitáknak olykor-olykor nagyobb volt a füstjük, mint a lángjuk. S a part­talan viták elvitték az értékes fél­napokat, amelyeket aztán ilyen módon kell pótolnia a Parla­mentnek. De vajon, pótolható-e mindaz, ami az ország szívében csak,, Du- na-parti dumaparti” jelzővel il­letve már elvesztette hitelét a vá­lasztók körében... * Érdemes lenne egyszer egy kis szeletke „Életet” letenni a képvi­selők asztalára, mondjuk azok­ból a telefonüzenetekből, ame­Szabad György megbízott házelnök szerdán nem sokkal 14 óra után megnyitotta a Parla­ment rendkívüli ülésnapját. A megjelent 227 képviselő folytat­ta a népszavazásról és a népi kez­deményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. Balás István (MDF), az Al­kotmányügyi, Törvényelőkészí­tő és Igazságügyi Bizottság alel- nöke arról tájékoztatta a képvi­selőket, hogy a módosító javasla­tok az aláírások gyűjtésével kap­csolatban tartalmaznak szigorí­tást, nevezetesen a javaslatot te­vők tiltott tevékenységnek kí­vánják minősíteni a munkahelyi aláírásgyűjtést. Ezt a bizottság támogatja, akárcsak azt, hogy az ily módon gyűjtött aláírás ér­vénytelen. Nem támogatja vi­szont a bizottság azt a javaslatot, miszerint a munkahelyi aláírás- gyűjtés vétség, és egy évig terje­dő szabadságvesztessel bünte­tendő. Ugyancsak vita bontakozott lyek az ülésszakokon napról napra befutnak a központos höl­gyekhez. Továbbítandó az ’’agyonülésezőknek:” a — tiszte­let a kivételnek —, ”mikrofon­mániásoknak, a mellébeszélők­nek, az állandóan ki-be járká- lóknak, a mindent másra kenők­nek, az újságlapozgatóknak, az el- elszunnyadóknak... ” Félreértés ne essék: a jelzők nem az újságíró fantáziájának szüleményei. S azok az üzenetek sem, amelyek közül a legenyhéb­bek így hangzanak: — Az igazolatlanul hiányzók­tól (tegnap ez 34% volt) vonják le az arra a napra járó fizetést... — Képviselő úr! Kis keresetű munkásember vagyok, annyi pénzért, amennyit Ön ott kap, én is tudnék szépeket mondani, iga­zán cserélhetnénk... — Abba rokkan bele az or­szág, hogy maguknak ott van idejük és pénzük piti dolgokkal — lásd: mi legyen a neve egy bi- zottságosdinak — napokat eltol­niuk. Holott a nagy kérdés, hogy mi lesz a gazdasággal... — Nem mindegy maguknak, ki a népszavazás időpontját, il­letve létjogosultságát illetően. Szokolay Zoltán (MDF) javasol­ta, hogy a „kezdeményező” MSZP es MSZMP járuljanak hozzá a népszavazás költségei­hez. Király Zoltán (független) reflektálva az elhangzottakra, egyhavi képviselői tiszteletdíját ajánlotta fel, mondván: éppen ő volt az egyik kezdeményező. Mielőtt a képviselők határoz­tak volna, Demszky Gábor (SZDSZ) kérte Szabad Györ­gyöt: a Házbizottság vizsgálja meg és tiltsák be azt a gyakorla­tot, miszerint a plenáris üléssel egyidejűleg több bizottsági ülést is tartanak. A délutáni szünet után Szűrös Mátyás alelnök vezetésével a képviselők a már jóváhagyott módosításokkal együtt 258 igen, 23 nem szavazattal és 5 tartózko­dás mellett elfogadták a népsza­vazásról és a népi kezdemenye- zésról szóló 1989. évi XVII. tör­vény módosítását. A Parlament döntése alapján a népszavazás időpontja: július 29. hogy Kossuth-, vagy koronás cí­merünk lesz-e? Inkább arra vá­laszoljanak, hogy ki fizeti majd vissza azt a rengeteg hitelt, köl­csönt, amit eddig már felvettek, s amiből még senki sem látott egy fillér hasznot sem... Hát, elgondolkodtató: való­ban érdemes lenne a címzettek­nek — ha már nem tudnak az ál­landó tanácskozások miatt talál­kozni a választóikkal — legalább így szelni egy-egy falatot a „nagy magyar életből”... * S ha már a címernél tartottunk — amelyből az ülésszak kezdetén minden képviselő kapott egyet ajándékba —, meg kell jegyezni: ha nem is ilyen hosszadalmas szócsatározás után, de szükség- szerű volt a döntés. Amióta ugyanis hatályon kívül helyezték az úgynevezett „Kádár-címert”, nem volt a köztársaságnak hiva­talos és hiteles országjelképe. Ami egyedülálló eset volt a vi­lágban... Talán érthető is, hogy amikor végre — ügy nélküli gombnyo- (Folytatás a 2. oldalon) Tizennyolc felszólalás hang­zott el érdemi újdonságok nélkül a XXVIII. SZKP-kongresszus harmadik munkanapjának dél­előttjén. A küldöttek a politikai beszámolóról vitatkoztak. Néhány kivételtől eltekintve a szónokok kevéssé foglalkoztak azzal, hogy a válságba került és válaszút elé érkezett párt végül is miképpen változtasson önma­gán. Mint számos más fórumon, itt is a szűkebb pátria vagy ágazat gondjait sorolták elő. A felszóla­lások jórésze akár az előző vagy még a XXV. kongresszuson is el­hangozhatott volna. így az az összkép alakult ki, hogy a kon­zervatív erők kedvezőbb pozíci­ókkal rendelkeznek. Egyöntetű volt az a vélemény a felszólalásokban, hogy az államelnöki és a pártfőtitkári funkció összeegyeztethető le­gyen. Mihail Gorhacsovot aján­lották főtitkárnak és síkraszáll- ták a Politikai Bizottság megőr­zése mellett. Mégis elutasították Ne legyen kötelező a részvétel a hittanoktatásban, a szülő dönt­sön arról, hogy gyermeke tanul- ja-e a fakultatív tantárgy ismere­teit — így foglalt állást az Országy- gyűlés oktatási és tudományos albizottsága szerdai ülésén, ame­lyen a hittan- és vallásoktatás kérdéseit vitatta meg. Az albizottság ugyan — mi­ként arra Haraszti Miklós (SZDSZ) külön is felhívta a fi­gyelmet — nem hozhat döntést, sem határozatot, tíz, a témához kapcsolódó fontos kérdésben alakított ki véleményt. Először azt tisztázták, hogy a hittan a hí­vő tanulók vallásos nevelésének tantárgya és ettől alapvetően kü­lönbözik a vallástan, amely a kü­lönböző vallások történeti, kul­turális, erkölcsi ismereteit dol­gozza fel. Az ülésen sokszor egy­másnak élesen ellentmondó né­zetek ütköztek az MDF, a KDNP, valamint az SZDSZ és a Fidesz képviselői között. Az első ilyen vita a körül bontakozott ki, hogy egyházi vagy állami fel- adat-e a hittanoktatás megszer­vezése. Mielőtt kialakították vol­na azt az álláspontot miszerint az egyház a személyi, az iskola pe­dig a tárgyi feltételekről gondos­A díszes ezüsttálakról vadá­szatok után lakomázhattak, az ivóedények görög, netán balato­ni bort rejtettek. Azután a re­mekmívű étkészlet a pincébe ke­rült —1600 évre... Most egy New York-i bank-trezorban váija sor­sát: három ország igényli a 14 ezüsttárgyat, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum. Szakembere­ink szerint a lelet a Balaton-felvi- dékről való, arról a tájról, ahol 1878-ban, Polgárdiban, előke­rült egy római kori ezüst három­láb: annak kidolgozása a lega­próbb részletekig megegyezik a Seuso-kincs egyes darabjainak jellegzetességei vei. a hadsereg, az igazságszolgálta­tás, a munkahelyek depolitizálá- sának gondolatát. A kongresszus szerdán a bá­nyászküldöttek javaslatára felhí­vást intézett a szovjet szénme­dencék dolgozóihoz, hogy te­kintsenek el a július 11 -éré terve­zett munkabeszüntetéstől. Józan gondolkodásra szólították fel őket, azzal, hogy a súlyos hely­zetben bármely más ágazat dol­gozói is a sztrájk eszközéhez nyúlhatnának. De szorgalmaz­ták, hogy a kormány a nyilvános­ság előtt adjon számot a bányá­szokkal tavaly nyáron kötött megállapodás teljesítéséről. Sztanyiszlav Gurenko ukrán pártvezető felszólalásában szor­galmazta az SZKP tekintélyének megóvását, a pártot^rt támadá­sok határozott visszaverését, s úgy fogalmazott, hogy az SZKP- nak differenciáltan kell megkö­zelíteni a most alakuló pártokat, ennek alapján építeni velük a kapcsolatokat. Bírálta a KB kodik, több koncepcionális véle­mény hangzott el. Az SZDSZ-es képviselők azt fogalmazták meg, hogy a hittanoktatás egyértel­műen az egyház feladata. Ha az iskolákban egyik napról a másik­ra bevezetik a hittant, ellenérzést váltana ki a tanulók között, hogy újabb órákkal terhelik őket. Két­ségesnek vélték az iskolák, a tan­testületek befogadóképességét, készségét is. Ugyancsak kérdés­ként fogalmazódott meg, hogy az egyházak képesek-e kiképez­ni annyi hitoktatót, amennyire 3000 iskolában szükség lenne. A papság felkészült-e erre a fel­adatra? A KDNP-képviselők a kételyekre válaszként elmond­ták, hogy az egyház igényli a hit­oktatást és felkészül a személyi feltételek megteremtésére. Ugyancsak heves vitát kavart, hogy helyileg hol oktassák a hit­tant. A Fidesz képviselőjének véleménye szerint az átmeneti időszakban a templomokban, lébániákon, közösségi, kultúr- ázakban lenne célszerű az okta­tásnak helyt adni és később erre a célra esetleg egy önálló hálózatot lehetne kialakítani. Az SZDSZ véleménye szerint is az iskolán kívüli hittanoktatás lenne a cél­A jugoszláv kormány, amely ugyancsak bejelentette igényét, azt egészen máshonnan eredez­teti: az ő állításuk szerint a leletre a jugoszláv hadsereg egy külön­leges egysége bukkant, lőszer­raktár-építés közben, az adriai tengerparton, Pula és Rovinj kö­zött, a 70-es évek elején. (Egy másik változat szerint Briom, Ti­to egykori személyes üdülő-szi­gete a lelőhely, de ezt Misha Tito, az elnök fia cáfolta). A dalmáciai tengerparti felfe­dezést mindenesetre soha nem hozták nyilvánosságra, nem je­lentették a régészeknek sem. A Seuso-kincsekről — így a brit sajtó ideológiai munkával foglalkozó vezetőit is. Élénk feltűnést keltett a pen- zai kolhozigazgató, Anatolij Po- rucsikov, aki szenvedélyes hang­vételű, költői hasonlatokkal ár­nyalt beszédében azzal vádolta a párt vezetését, hogy nem ismerik a parasztság véleményét („nem akad gumicsizmájuk” , hogy el­menjenek közéjük). — Mi ugyan nem sztrájkolunk, de elegünk van a túlzott pluralizmusból és demokráciából. A parasztok hisznek a pártban, a hibák kijaví­tásában, de nem hisznek azok­nak az erőknek, akik valamiféle új társadalmi rendszert ajánla­nak. A paraszt még nem felejtet­te el felismerni a báránybőrbe bújt farkast — jelentette ki Poru- csikov vastapssal fogadott beszé­dében. Az SZKP XXVIII. kongresz- szusán részt vevő küldöttek egy része, 44 százaléka az egyértel­mű eszmei irányvonal hiányá- (Folytatás a 2. oldalon) szerűbb. Ehhez hozzátették: központilag felesleges előírni a helyszínt, az egyházak döntse­nek erről. Ha viszont az iskolá­ban kívánnak hittant oktatni, ak­kor az intézmény ez elől nem zár­kózhat el. Könnyebben egyetértésre ju­tottak abban, hogy az oktatás költségeinek fedezését vagy az iskolai költség terhére, vagy egy­házi keretből kell megoldani, de ehhez a költségvetés nyújtson tá­mogatást. A vallásoktatásról folytatott vi­tából az derült ki, hogy ennek a tantárgynak fontos szerepe lehet a vallások erkölcsi, morális tanítása­inak közvetítésében. Ezt a tantár­gyat is fakultatív alapon lehetne tanítani. Többen fontosnak tartot­ták, hogy akik nem tanulnak hit­tant azok is hozzájuthassanak a vallások, a Biblia kulturális, törté­neti ismereteihez, hiszen ez része az alapműveltségnek. Az ülésen szó esett arról is, hogy az iskolarádió és iskolatévé adasainak számát, időtartamát az elmúlt időszakban csökken­tették. Az albizottság levélben fordul a médiák vezetőihez, fel­hívva figyelmüket az oktatást se­gítő műsorok fontosságára. — először Londonban lehetett hallani, ahol azokat állítólag egy jugoszláv diplomata értékesíteni próbálta. Az illető a The Inde­pendent szerint a diplomáciai postában csempészte be a kin­cseket, de azokról a londoni ju­goszláv nagykövet sem tudott. Nagy értékű műtárgyak szárma­zásuk igazolása nélkül persze nem eladhatók. A dokumentá­cióról azonban — londoni és svájci közvetítéssel — bizonyos libanoni személyek gondoskod­tak — akikről azóta sem hallott senki. A papírok azonban elég­nek bizonyultak ahhoz, hogy (Folytatás a 2. oldalon) 1 E 'Jul a J és tv-musorpéntekenf 16 oldalon Híflatl -ban! Parlamenti tudósítónk jelenti: _________________ E gy-egy szelete az „Életnek...” Vita a hittanoktatásról Ne legyen kötelező a részvétel Seuso-lelet Megkapja a Nemzeti Múzeum az ezüstkincset? Népszavazás: Július 29-én

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents