Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-28 / 99. szám

10. __________________________________SPORT 1990. július 28., szombat Hat vanban: Ezúttal nem retúrjegyet szeretnének Az utolsó, a Gyöngyös elleni mérkőzésen már NB Il-es csapatot köszönthetett a hatvani közönség Sportéletünkben, főként lab­darúgásunkban elszoktunk a si­kerektől. Olyannyira, hogy las­san el is felejtjük a győzelmek, diadalok ízét. Pedig a keserű mindennapok során nem ártana egy kis felfrissülés, öröm okozta felüdülés. Éppen ezért érdemel­nek dicséretet a HKVSC-Deko játékosai, akik a nehézségek kö­zepette is némi színfoltot csem­pésztek megyénk fociéletébe. Megjárták a mennyet és a poklot is. Csufor Sándorral, az együttes vezetőedzőjével erről az idő­szakról beszélgettünk. — Egy esztendővel ezelőtt, amikor a csapat búcsút intett a második vonalnak, többen azt várták, hogy széthull a társaság. Éppen ezért sokan meglepődtek a csattanós válaszon. — Nehézségek és gondok kö­zepette sikerült együtt tartani a fiúkat. Távoztak ugyan néhá- nyan, viszont az értük kapott anyagi ellenszolgáltatás közel egymillió forint volt. A gárda magja Hatvanban maradt, így nyugodtan kezdhettük a csapat- építést. Morálisan sem voltak problémáink. Kiestünk ugyan az NB II-ből, de a tavaszi győze­lemsorozat hitet adott a játékosoknak. — Ennek ellenére az NB 111. Mátra-csoportjában ősszel döcö­gött a szekér, többször is hullám­völgybe kerültek. — Sajnos későn kezdtünk a nyári felkészüléshez, és ez meg­látszott a szereplésünkön. Emel­lett a Magyar Kupában elkapott a hév bennünket, evés közben jött meg az étvágy. Sorra fektet­tük két vállra ellenfeleinket, s et­től mindenki belelkesedett. Min­denképpen NB I-es csapattal akartunk megmérkőzni, és ez megbosszulta magát. A heti két­szer kilencven percre nem volt elég erő, s ennek a bajnoki sze­replésünk látta kárát. Két hazai vereségünk némi zavart keltett sorainkban, a labdarúgók és ve­zetők között egyaránt. — Tavasszal mégsem kellett szégyenkezniük, miután átvették a vezetést, a bajnokság végéig már ki sem engedték a kezükből. — A téli alapozás minden vá­rakozást felülmúlóan gyümöl­csözött. Tíz napot töltöttünk Hajdúszoboszlón, és a kemény munka nem volt hiábavaló. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy végre rendet teremtet­tünk a fejekben. Zokszó nélkül megváltunk azoktól, akik nem álltak be a sorba. Kezdetben ezért elégszer ostoroztak ben­nünket, például Kovács Béla tá­vozása nagy port kavart fel. Senki sem kételkedett játék­tudásában és felkészültségében, de a csapatszellem szempontjá­ból jobbnak találtuk, ha szedi a sátorfáját. Az idő minket igazolt. — Kik voltak azok a játéko­sok, akikkel maradéktalanul elé­gedett volt? — A hátsó sorunk háza táját nem érheti szó, mindössze hat­szor zörrent meg a háló a bajnok­ság második félidejében. A fiata­lok közül Sáfrán és Aux mérkő­zésről mérkőzésre javuló formát mutatott, fokozatosan lendültek játékba. A rutinos Gömöriis ’’el­kapta a fonalat”, fontos gólokkal járult hozzá az elsőséghez. Nem az illendőség diktálja, de Bóna Zoltán pályaedző személyében is kiváló munkatársra akadtam. — Tapasztalatoknak már nem lehetnek híján, mivel nem elő­ször kezdik a pontvadászatot a Nemzeti Bajnokság ti. osztályá­ban. Hogyan ítéli meg, ezúttal is­mét retúrjegyet váltanak-e, avagy megkapaszkodnak a második vonalban? — Az átigazolásaink ha nem is kiválóan, de jól sikerültek. Min­den csapatrészt megerősítet­tünk. Hogy ezek a futballisták meghatározó emberek lesznek- e, azt csak a találkozók döntik el. A kapus posztján egészséges verseny várható. A Ferencvárosból haza­tért, egykori saját nevelésű Sipe- ki méltó riválisa lesz az elmúlt esztendőben ragyogóan védő Vinczének. A Jászberényből ér­kezett Gephard rutinos focista, tőle sokat remélünk. Mádivalbi­zonyára jól megértik majd egy­mást a védelem tengelyében. Csatlakozott még hozzánk Nyi- kos, de számítunk Tuifelre is. Mindketten fiatal, tettre kész emberek. Rajtuk kívül akadnak még a pályafutásuk kezdetén já­ró játékosok, mégis a zongorát ezúttal még az idősebbeknek kell cipelniük. Az utánpótlás-szak- ágvezető Tóth Dénes testnevelő lett. Ha tanulunk a múlt tapasz­talataiból, akkor nem tartom el­képzelhetetlennek a megkapasz­kodást. A pontozásos rendszer újbóli reformja, illetve visszaállí­tása kedvez játékfelfogásunk­nak, mivel számunkra minden egyes megszerzett pontnak je­lentősége lesz. Ha kell, hazai pá­lyán sem szégyellünk védekezni, a végső cél érdekében. — A rajtig miként alakul a programjuk? — Tíz napot töltöttünk Gö­döllőn edzőtáborban. Az erő­gyűjtés napjai után sorozatban következnek az edzőmérkőzé­sek, hetenként háromszor-négy- szer is pályára lépünk. Augusz­tus elején részt veszünk egy nem­zetközi tornán is, amelynek mi leszünk a házigazdái. Mint minden egyesületben, úgy Hatvanban is anyagi nehéz­ségekkel küszködnek. Éppen ezért Takács Pál szakosztályel­nököt arról kérdeztük, vajon a feltételek biztosítottak lesznek-e a magasabb osztályban szerep­léshez: — A költségvetésünkből még hiányzó összeget valószínűleg fedezi a Debreceni Konzervgyár. Az együttes fő szponzora a Hat: vani Konzervgyár, amely to­vábbra is erejéhez mérten (Fotó: Szántó György) támogatja szakosztályunkat A városi tanács is mellénk állt, 1,4 millió forinttal segít abban, hogy munkánk zavartalan lehes­sen. Tóbi János vezetésével újjá­szerveződött a Baráti Kör, róluk is csak elismeréssel szólhatunk. Többet vártunk viszont a Cukor­gyártól. Az igazgató úrral több ízben is tárgyaltunk, hogy a ko­rábbi években fokozatosan csök­kentett támogatásukat növeljék. Ezek sikertelenül jártak. Persze az így kapott összegnek is örü­lünk, megbecsülünk minden egyes forintot. A termelőszövet­kezet és az áfész a múltban meg-' szokott összeget folyósítja. De köszönettel tartozunk a Gene- rál-Coopnak is. — Milyen vállalkozásokba kezdett a szakosztály? — Fuvarozókat közvetítünk a konzervgyárnak, és alkalma­zunk egy építőipari brigádot is. Terveink között szerepel egy olyan gépsor vásárlása, amely a felhasználásra ismét alkalmassá teszi a hulladékfóliát. Szeret­nénk egy Deko-mintaboltot is- nyitni. Négy vagy öt elektromos targoncát is vásárolunk, amelye­ket szintén a konzervgyár üze­meltet. — A gazdasági helyzet miatt egyre több helyen térnek át az egyszakosztályos modellre. Hatvanban szerepel-e ehhez ha­sonló a tervekben? — Éppen most számolták fel a röplabda- és az asztalitenisz­szakosztályt. így csak futballistá­kat és atlétákat foglalkoztat az egyesület. Pillanatnyilag annyira bizonytalanok a lehetőségek, hogy nehéz a kérdésre válaszol­ni. A jövőben mindenképpen az lesz a döntő, hogy a mecénások mire hajlandóak áldozni. Az idő múlása majd megadja a választ. — Hányán kapnak profi-stá­tuszt az NB 11-ben? — Négy játékos számára biz­tosíthatjuk azt, hogy a futballon kívül ne kelljen semmivel sem foglalkozniuk. Velük és a többi­ekkel is olyan megállapodást kö­tünk, hogy csak akkor járjanak jól, ha nem áll kieső helyen a csa­pat. Vagyis érdekeltté tesszük őket abban, hogy elkerüljék a ve­szélyes zónát. Azt hiszem, kevés példa akadt eddig arra, hogy szerződéskötés után rögtön ne a pénztárnál álljanak a labdarú­gók. Reméljük, nemcsak ezzel hívjuk fel magunkra a figyel­met... Molnár Zsolt Táj futó Eger Nagy díj Már tegnap délután elrajtol­tak az első futók a II. Eger Nagy­díj nemzetközi tájfutóversenyen. A viadal, amelyre 17 ország min­tegy 600 futója nevezett, még ma is, holnap is folytatódik a Bükk- hegység vadregényes tájain. Ez­zel a versengéssel még nem feje­ződnek be a sportág eseményei, hiszen a jövő hét végén a Veterán Világkupát is a Bükkben rende­zik meg. Már az e hét végi sporte­seményen rajthoz áll több idő­sebb futó, köztük olyan rangos vendég, mint a belga John Pear­son, aki a nemzetközi szövetség elnökségének tagja, és a 45 — 50 évesek kategóriájában indul. A legjobbak versengésében a férfi­ak elit kategóriájában a ranglis­tavezető Lantos Zoltán, míg a nőknél Káló Marianna a legesé­lyesebb. Eger ’90 nemzetközi sakkverseny Itt a hajrá _ H ajrájához érkezett az Eger ’90 nemzetközi sakkverseny, amely immár egy hete zajlik a megyeszékhelyen. Két forduló­val a befejezés előtt Mészáros to­vább őrzi vezető helyét az üldö­zőboly előtt. Nagy meglepetés­nek számít, hogy Titz nyerni tu­dott Ohotnyik ellen. A 9. forduló eredményei: Mészáros-Dovzsik 0,5-0,5, Mádl-Sinowjev 1-0, Kure-Gerhold 1-0, Kovács A.- Fiol 0,5-0,5, Titz-Ohotnyik 1-0, Lukez-Káposztás 0,5-0,5. Az ál­lás: Mészáros 9, Titz 8, Káposz­tás, Mádl, Dovzsik 7-7 pont. A nyűt verseny A-csoportjá- ban a megyénkbeli sakkozók kö­zül egyedül Padi állt fel győzte­sen az asztaltól. Remiztek: Ga- csó, Gál, Borsos. Az élmezőny állása: Dobos 7, László, Shnai- der, Ljubarszkij 6,5-6,5 po^t. A B-csoportban Barta, Birinyi N. és Kun adott mattot ellenfelé­nek. A mezőnyt Araszlanov ve­zeti 7,5 pontjával a 6 pontos An­dersen előtt. Szombat Sakk: Eger ’90 nemzetközi verseny, Eger, dohánygyári kul­túrterem, 9. Szabadidősport: Bükkszéki úszónapok, helyi strandfürdő, 9 - 11. Tájfutás: Eger Nagydíj, Szil­vásvárad térsége, egész nap. Teke: Dobó István-emlékver- seny, Eger, népkerti tekepálya, 10. Vasárnap Szabadidősport: Bükkszéki úszónapok, helyi strandfürdő, 9 - 11. Tájfutás: Eger Nagydíj, Szil­vásvárad térsége. A verseny a kora délutáni órákig tart. Tornát nyert az Egri Lendület az NSZK-ban Az egn lányok 25-3-as gólkülönbséggel érdemelték ki a kétezer márkás szerelést, jutalmul Nürnbergi meghívás nyomán nemzetközi női labdarúgótornán szerepelt az Egri Lendület az NSZK-ban. Az FC Kalbenstein- berg 20 éve alakult, s ezt nyolc csapatot számláló, kétnapos via­dallal ünnepelte. A kórházi gár­da nemcsak a kupasikert vívta ki, hanem játékával a nézők elisme­rését. A 25-3-as gólkülönbség, Nagy Dóráék látványos teljesít­ménye ráadásul a helyi támoga­tók közül arra indította Willi Burckhardt urat, hogy kétezer márkás felszerelést ajánljon fel a győztesnek. A Balázs József vezette egri küldöttséget fogadta a város nyugdíjas polgármestere, Hein­rich Rothgangel— akitől később a győztesnek járó serleget a csa­patkapitány, Vajmi Csilla vette át. A Lendület a B-csoportban kezdte a játékot: Lendület — K. Rondorf 11-0 (5-0). G: Gál 4, Szabó 3, Lőj 2, Nagy, Vajmi. Lendület — Brodswinden 3-0 (1-0). G: Nagy, Szabó, Gál. Lendület — Thierberg 8-0 (3-0). G: Gál 4, Nagy 2, Vámosi, Szabó. Az A-csoportban a jobb gól­a győzelem mellé különség döntötte el a döntőbe jutást. A házigazdák a Leoben- nel 0-0-ra végeztek, de a korábbi találkozókon lőtt több gól az osztrák bajnoknak kedvezett, így következhetett, mint többen mosolyogva említették: „monar­chiabeli” finálé. Egri Lendület — DFCLeoben 3-3 (0-2). Tizenegyesekkel: 7-6. Az osztrákok három váloga­tott kölcsönjátékossal erősítet­ték meg soraikat, különösen az Innsbruckban élő, s a nyugatné­met és olasz bajnokságban is sze­repelt középpályás Szabados Andrea révén voltak veszélye­sek. Az első félidőben két gólju­kat a válogatott center Zötsch lőtte, majd a folytatásban Nagy szépített, de Szabados fejesével már 3-1-re húztak el a stájerek. Innen nyitott huszáros hajrát a Lendület, előbb Gál csúsztatott fejjel a hálóba, majd a játékidő utolsó percében Vajmi 18 méte­res szabadrúgásból egyenlített, kilőve a jobb felső sarkot. Ezzel nyílott lehetőség az egrieknek a kupagyőzelemért következő büntetőpárbajra. Az idegek har­ca a második sorozat első párjá­ban ért véget, az osztrákok hi­báztak, míg a kapus Kollárbízto- san vette be kolléganője hálóját. Nagy Frigyes edző így vonta meg a torna mérlegét: — Jól szolgálta a bajnokságra való felkészülést. Remek talajú füves pályán, igényes rendezés, korrekt bíráskodás mellett játsz­hatott a csapat. A döntőben a helyzetkihasználással adódtak gondok, a korábban remeklő Szabó gyengélkedett, védeke­zésben Szomolyainét sérülése hátráltatta. Egyébként Nagy, Gál végig jól játszott, két posz­ton, jobbhátvédként Haviár, be- állósként Vajmi igazolta elkép­zeléseimet. Tulajdonképpen mindenkivel elégedett lehetek. A Lendület kupagyőztes együttesében szerepelt: Kollár, Haviár, Soós, Vajmi, Szomolyai- né, Ballagó, Lőj, Nagy D., Vá­mosi, Lubai, Szabó, Gál. A ren­dezők — ottani szokás szerint — a helyosztók valamennyi része­sének kupát adtak át. A két leg­nagyobbat a magyarok és az osztrákok vehették át. B. S. A „monarchia” kupái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents