Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-02 / 76. szám

1990. július 2., hétfő Hírlap 3. A „poklokat” járt ember Avagy fantomház Egerben A történet bármily bonyolult és hihetetlen, de igaz. A fősze­replője — nyugodtan írhatjuk úgy, szenvedő alanya -*■«. Kocsis Albert. Az egri Kossuth utca 19. szám alatti házat még az édesap­ja vásárolta, ám 45 után betelepí­tettek ide egy családot. Amikor Kocsis Albert megnősült, a Ba­lassa Bálint utcában laktak egy rokonnál, 22 négyzetméteren. Közben „megízlelték az albérlet gyönyöreit” is, mígnem a Kos­suth utcai ház hátsó helyiségében működő műhelyt visszakapták a bérlőktől. Anno elvileg funkció- változásra kellett volna enge­délyt kérnie, hogy lakássá alakít­hassa át — majd hosszas huzavo­na után, nagy utánajárással úgy­nevezett ideiglenes fennmaradá­si engedélyt kapott. Aztán teltek az évek, s elhatá­rozta a város, hogy e területet szanálják. Előbb a család naiv módon örült, mígnem kiderült, hogy ez az épület kártalanítás nélkül elbontható. Földönfutók­ká váltak volna tán?! Időközben a főépületben a 85 négyzetméte­res lakásban, mely az ő nevükön volt, már csak egy idős hölgy la­kott. Felajánlottak neki egy má­sik lakást, ám ő tetemes összegre akart inkább szert tenni. S ahogy az már a bürokrácia útvesztőjében elő van írva, a csa­ládfő minden fórumot megjárt, egészen a legmagasabbig, s ott azt a tanácsot kapta: mivel egy telken két különálló épület nem állhat, építsék hát össze a főépü­letet az udvar végében lévővel. Megkapta a végleges engedélyt erre, s minden pénzét beleölte, hogy megépítse a kétszintes épü­letet. Igenám, csakhogy mint az kis hazánkban lenni szokott, jött a „duplacsavar”. Beleegyeztek ugyan a tetőtér beépítésébe, ám a főépületből — mivel az idős hölgy ott lakik — nem lehetett lépcsőházat, akár feljárót építe­ni. így most — ha hiszik, ha nem — egy „tyúklétrán” kell fölmenni az emeletre, amelyet természete­sen így nem lehet használni. A kálváriának még nincs vége. Az építési engedélyt Kocsis Albert a harminc, illetve 60 nap helyett 11 hónap elmúltával kapta meg, s mivel nincs lépcsőház, nem tudják sem közművesíteni, sem fűteni az összekötő „lakást”. Mindeközben életveszélyessé nyilvánították a főépület fürdő­szobáját, s kötelezték arra Kocsis Albertet, hogy télvíz idején 30 napon belül 130 ezer forintért helyrehozza azt. Ha már számo­lunk, akkor ez közel az egymilli­ót üti a házépítéssel együtt. S, hogy a dolog ne legyen ilyen egyszerű, pontosan ezen a tel­ken, illetve egy részén az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség egy fürdőt tervez felépíteni, melyhez már-az induláskor is 35 millióra lenne szüksége a tanácsnak. Csak zárójelben jegyezzük meg, 1953 óta keresik az ominózus Valide Szultána fürdőhelyét... Lassan már fantomháznak ne­vezhetjük ezt az épületet, amely­ben Kocsis Albert lakik családjá­val, aki egyébként sikeres vállal­kozó, szabadalmai vannak és több milliós üzletet kötött már a városnak. S csaknem ugyaneny- nyi „lóg a levegőben”, hisz a kül­földi szakembereket egyszerűen nem tudja fogadni, félvén attól: ha meglátják körülményeit, sza­vahihetősége is megkérdőjelez- tetik. A hosszú évek során szinte minden fórumot bejárt már ké­relmeivel, terveivel, s az életerős fiatalember egészsége is alapo­san megromlott. Hadd tegyem hozzá, percig sem csodálkozom azon, hogy idegei felőrlődtek, hiszen mindenütt falakba ütkö­zik. Mi több, azt is fölajánlotta a városnak, hogy külkapcsolatai révén finanszírozókat szerez a fürdő föltárásának megindításá­hoz, s a frontra néző épületben tetszetős kirakatokat tudna lét­rehozni, ezzel is hozzájárulván Eger belvárosának szépségéhez. Hiszen az itteni telekárak négy­zetméterenként 13 ezer forintba kerülnek, s talán nem lenne kö­zömbös a megyeszékhelynek sem, ha egy ügyes vállalkozó, amellett, hogy pénzt is áldozna erre, a város hírnevét is növelné. Úgy tűnik, Kocsis Albert szél­malomharcot folytat. Megszám­lálhatatlan bizottsági ülés foglal­kozott már ügyével, helyszíni szemlét is tartottak nemegyszer — de a 22-es csapdájába került, marad minden a régiben. Egy azonban tény: az illetékesek nemcsak az üzletember felaján­lását nem fogadták el eddig, de egészségét is tönkretették... Mikes Márta NGKM: jogelőd a Kereskedelmi Minisztérium Európai külgazdasági feltételeket Körvonalazódott a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériumának feladatköre, s megteremtették az ehhez szük­séges szervezeti feltételeket is. A Nemzetközi Gazdasági Kapcso­latok Minisztériuma jogelődjé­nek a Kereskedelmi Minisztériumot kell tekinteni. Ezért hatásköre részben meg­egyezik a volt Kereskedelmi Mi­nisztérium hatáskörével. Né­hány szakterület átkerült az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium­hoz, ilyen például a belkereske­delemmel és az idegenforgalom­mal kapcsolatos kérdések köre. Az új minisztérium viszont átvett néhány hatáskört más állami szervektől, például a Miniszter- tanácstól a KGST-kapcsolatok- kal foglalkozó tevékenységi kört, továbbá a Pénzügyminisztéri­umtól ugyancsak a KGST-reláci- ót, valamint a külföldi befekteté­sekkel kapcsolatos feladatokat. A minisztériumban megvaló­sítandó célok között első helyen említették: a külgazdasági politi­ka érvényre juttatásával megte­remteni hazánk Európához való csatlakozásának külgazdasági feltételeit. Ezt úgy szeretnék el­érni, hogy kimunkálják azt a fel­tételrendszert, amelyben a nyu­gati támogatások legjobban ér­vényesülhetnek a magyar gazda­ság fellendítését szolgálva. En­nek megvalósítása érdekében erőteljesen kívánják államilag ösztönözni a kereskedelemfej­lesztési tevékenységet. Át kell alakítani a külgazdasá­gi tevékenység állami befolyáso­lásának eszközeit. Ezen az úton már megtörténtek az első lépé­sek — a külkereskedelmi mono­póliumok megszüntetése ebbe az irányba mutat. A jövő évben a külkereskedelemben liberalizált termékek aránya várhatóan eléri a 85 százalékot, ami megfelel a fejlett országokban szokásos aránynak. Csak néhány áruféle­ség esetében marad meg a keres­kedelem monopóliuma. Ugyan­csak vissza kell szorítani a kiviteli és behozatali engedélyezési rendszert, és ezzel párhuzamo­sanjavítani kell a piacra jutás fel­tételeinek támogatását. A gaz­daság legérzékenyebb pontja a volt szocialista országokkal foly­tatott gazdasági kapcsolatok mi­kéntje. Ebben a kérdésben ma még nem lehet teljes bizonyos­sággal konkrétumokat mondani, az mindenképpen várható, hogy ezek a kapcsolatok a viszonyok átalakulásával együtt változnak. A céloknak megfelelően alakí­tották át a Nemzetközi Gazdasá­gi Kapcsolatok Minisztériumá­nak szervezetét is. A minisztéri­um apparátusa négy szakterület­re bontható. Az egyik nagy szak­terület a fejlett ipari országokkal, a fejlődő országokkal, valamint a nemzetközi szervezetekkel és a vámpolitikával, a második a volt KGST-tagállamokkal, a harma­dik kereskedelemfejlesztési és befektetési ügynökséggel a ne­gyedik szakterület pedig a közi­gazgatási feladatokkal foglalko zik. Az új minisztériumban mintegy 15 százalékkal kevesebb ember dolgozik, mint a volt Kereske­delmi Minisztériumban, amely­nek létszáma 600 fő volt. július 2-től árusítással egybekötött GÁZKÉSZÜLÉK BEMUTATÓT RENDEZ Hevesen, a volt Munkásőrség épületében. A gázprogramhoz csatlakozva a helyszínen megvásárolhatók: lakásfűtő gázkazánok, NÓGRÁDKER) ÉTI gázkazánok, fali fűtők, vízmelegítők, gázkonvektorok, SVT. gáztűzhelyek, fűtéscsövek, szerelvények, idomok és tartozékok. Nyitvatartás: hétköznap 8.00-16.00-ig szombaton 8.00-14.00-ig, igény szerint vasárnap 8.00-12.00-ig A Nógrádker HÁZÉPÍTŐK BOLTJA Bátonyterenyén, Rákóczi út 2-4. sz. alatt 4800 négyzetméteres üzletében az építkezőket gazdag választékkal várja. A szerb nép történelmének sorsfordító esztendeje volt az 1690-es. A nagy exodus eszten­deje, amikor Ársenije Camoje- vic ipeki pátriárka vezetésével mintegy 30 — 40.000 család kelt útra a török sarcolta, vérzivata­ros óhazából, hogy Magyaror­szágon találjon menedéket. Ve- lika seoba, a Nagy vándorlás — írják a krónikák, s okkal, mert az emh'tett számadat személyekre bontva kb. 150 — 200 ezerfőt je­lentett. A menekülők I. Lipót biztatása nyomán jöttek magyar földre, ahol nemcsak nyugalmat, életlehetőséget is kaptak. Szeged és Arad, Pécs és Mohács, Szé­kesfehérvár, Győr és Komárom, Buda és Szentendre városnegye­deiben találtak otthonra, masok az úgynevezett határőrvidéken álltak szolgálatba. Eljutottak Egerbe is, ők, az egri szerbek al­kották a legészakibb magyaror­szági „rác kolóniát”. A Camojevic vezette mene­külőket később más csoportok követték, ők már nagyobb rész­ben kereskedők vagy kézműve­sek voltak — az említett városok nagy hasznára, hisz működésük jótékonyan hatott a mindenkori gazdasági életre. Az már csak természetes, hogy a betelepülő „rácok” min­denütt igyekeztek megteremteni saját kultúrájuk ápolásának fel­tételeit is. Az ortodox keresz­ténység követői lévén, a bizánci gyökerű, pravoszláv egyházi kul­túra az idő múlásával sajátos színfoltja lett az említett, szerbek lakta városoknak. Templomo­kat építettek, iskolákat szervez­tek, sőt volt, ahol kolostort alapí­tottak (Grábóc). A magyaror­szági szerbség legszebb városa Szentendre lett, amely máig is őrzi a XVIII. századi magyaror­szági szerb létforma hangulatait. Nem csoda, hisz mindjárt a lete­lepülést követően Ársenije Car- nojevic a patriarkátus székváro­sává tette, hívei pedig rövid idő alatt hét pravoszláv templomot építettek. Fejlődött a kereskede­lem, s az ipar, a környező irtások helyén meg gyönyörű szőlősker­teket teremtettek, hogy aztán boraikkal meghódítsák az akko­riban prosperáló Pest-Budát, de más tajakat is. Szentendre szerbjei az évtize­dek múlásával mind anyagiak­ban, mind szellemiekben szépen gyarapodtak — olyannyira, hogy „a szerbség egész géniusza Szen­tendrén összpontosult”. Aki pe­dig mindezt állította, Jakov Ign- jatovic, maga is Szentendre szü­lötte volt, s nem utolsósorban a XIX. századi szerb irodalom egyik legnagyobb egyénisége, mint mondtak már életében: a szerbek Jókaija. Jó száz évvel ez­előtt ő maga így jellemezte szülő­városát: „Nemsokára már két évszázada annak, hogy a szerb nép megmozdult Szerbiában, hogy a török iga alól szabadul­jon. Camojevic pátriárka 37.000 családot vezetett ki Szerbiából, akikkel Magyarországon megte­lepedett. A kivándorlók mind­annyian megőrizték ama hitü­ket, hogy majdan fegyverükkel a császári katonaság segítségével térnek vissza kedves hazájukba. Otthagyták Metohiját, Ó-Szer- biát, a szerb korona ékkövét; rengeteg kincset és fegyvert hoz­tak magukkal; a leggyönyörűbb szerb föld pusztán maradt, meg­gyöngítettek a szerb népet, s az egész szerbség felszabadításának ügyét jó néhány évszázaddal visz- szavetették. S mégsem tértek visz- szá. Magyarországon szerteszét szórták okét. Színüket-javukat, a leggazdagabbakat Szentendrére, Budára és környékére... A pátri­árka a szerbek ezreivel együtt, mint új Aeneas, megalapította Szentendrét, de Trója elesett, s a szerb Róma nem emelkedett föl. A pátriárka később elköltözött, s a szerb Sionban, Karlócán tele­pedett le, de a szorgalmas szent­endrei szerbek... hamarosan há­zakat építettek, hét templomot, iskolákat emeltek, valamennyi pompás vagyonnal; kiirtották a negyek erdőit, s helyükbe szőlős­kerteket ültettek, melyekben malvázia és nektár terem. Virul­ni kezdett a kereskedelem. A szentendrei patríciusokat jól is­merték a lipcsei és krakkói vásá­rokon; Pest még ma is a szent­endrei piacon vasáról árut.” S ha már Ignjatovicot idéztük, el kell mondani azt is, hogy az 1824-ben, Szentendrén született író valóban az egyetemes szerb irodalmat reprezentálta a XIX. században. Sikerének titka első­sorban a szülőváros „helyi színe­inek” megfestésében rejlett. Nem kevés valóságérzékkel raj­zolta meg a szentendrei szerb polgárság (iparosok és kereske- dőkj világát, s romantikus lelke­sedéssel és színekkel idézte a múltat. Ám a siker titkának má­sik kulcsa Ignjatovic neveltetése, amely kettős közegben történt. A szerb iskolában szerzett alap­ismereteket Vácon és Eszter­gomban gyarapította, majd jogot hallgatott Pesten és Kecskemé­ten. írói munkásságának van az­tán egy számunkra különösen rokonszenves színfoltja is: az 1875-ben folytatásokban megje­lenő regény, a Respektus Vásza. Hőse egy szerb ifjú, aki huszár­ként harcolja végig a magyar sza­badságharcot, kitartva egészen a világosi fegyverletételig... A szerbség természetesen nemcsak a bizánci eredetű vallási kultúrát hozta magával az óhazá­ból, hanem a különböző, részben a vallás gyakorlatához kötődő szokásokat is. Az ónaptár szerint augusztus 6-án (a Gregorianum, azaz a Gergely-fele naptár szerint augusztus 19-én), az Úr színevál­tozása ünnepén tartották (tart­ják) a szentendrei pravoszláv bú­csút, amely messze földön hires esemény volt. Jöttek a szerbek Szentendrére ezen a napon Po- mázról, Budakalászról, Csobán- káról, Pest-Budáról, sőt az ország messzi tájairól is (Mohácsról, Egerből) ünnepelni, rokonokat látogatni. A hosszan tartó és szín­pompás liturgia után a megszen­telt kaláccsal és borral kínálták a vendégeket, aztán megszólaltak a tamburák, s kezdődött a tánc, a kólót járta a búcsújárók apraja- nagyja. Aztán előkerült a guszla, s egy-egy jó hangú énekes elő­adásában felhangzottak a hősi dalok (junacke pesme) Márkó ki­rályfiról, Jankó vojvodáról ("Hu­nyadi János), Mátyás királyról vagy Dojcin Petarrol... (Folytatjuk) Lőkös István A hitelkártya rabjai Nyugat-Európában alig tíz éve teijedt el a hitelkártyarend­szer, s az öreg kontinens lakói máris beleestek abba a csapdába, amelybe a tengerentúliak pár év­tizede: azaz tömegesen szegé­nyednek, adósodnak el a csalá­dok. A vásárlók fizetésképtelen­ségének járványa először a szi­getországban ütötte fel a fejét, onnan terjedt át Észak-Európá- ra, majd a mediterrán országok következtek. Nyugat-Németor- szágban például a 27 millió ház­tartás fele legalább 15 ezer már­ka adóssággal birkózik, és másfél millió olyan család van köztük, amely képtelen rendesen törlesz­teni. Az adósok egy része várat­lan katasztrófák, a munkahely elvesztése, betegség miatt képte­len fizetni, ám mind többen van­nak olyanok, akiknél a vásárlás, azaz a minden ésszerű határon túl való költekezés már szinte szenvedély. A könnyen kapható hitelek csapdáját nehéz elkerül­ni, ezért például az NSZK-ban azt fontolgatják egyes szakértők, hogy törvényileg valamelyest korlátozni kellene az állampol­gárok jelenlegi hitelkártya-alá­írási jogát. Most ugyanis egyet­len felelőtlen aláírással a teljes anyagi összeomlást idézhetik elő a vásárlási láznak áldozatul esett polgárok. (MTI) Mi lesz veled, Kuba? f Kuba egyre nagyobb gazdasá­gi bajban van, s bár ezt Castro igyekszik a végsőkig palástolni, a szakértők már nem sok időt ad­nak a mind ingatagabb alapokon nyugvó kubai gazdaságnak. Közismert, hogy a szigetországot lényegében a szocialista orszá­gok tartják el, és az utóbbi idő­ben a Szovjetunióban is mind többen követelik az évi sokszáz millió rubeles segélyek leállítá­sát. Ám a jelek szerint a súlyos fenyegetettség sem képes ráven­ni az ország vezetését arra, hogy alapvető változásokat kezdjen a gazdaságban, továbbra is a mo­nokulturális mezőgazdaságra építenek, most abban bíznak, hogy a fő, és csaknem egyetlen exportcikkük, a cukor, az idén is rekordtermést hoz. Ez persze mind kevésbé elég ahhoz, hogy Kuba gazdasági összeomlását megakadályozza, hiszen a cukor világpiaci ára igen nyomott, és a feldolgozásban is súlyos gondok vannak. Referencia­üzem­hálózat Pályázatot írt ki minőségi ter­mékek előállításának ösztönzé­sére az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság. A pályázat célja, hogy a nemzetközileg már bevált ISO 9000-es minőségbiz­tosítási rendszer bevezetésére és teijesztésére hazánkban is minél gyorsabban és minél több refe­renciaüzem jöjjön létre. Ezek, egyrészt önmaguk is nemzetkö­zileg elfogadható minőségű árut termelnek, másrészt elősegítik, meggyorsítják a többi vállalat al­kalmazkodását a nemzetközi kö­vetelményekhez azáltal, hogy gyakorlatban is be tudják mutat­ni nekik mindazt, ami elenged­hetetlenül szükséges ahhoz, hogy az általuk gyártott termé­kek megfeleljenek a nemzetközi minőségi követelményeknek. Ajánlott módszereiket, eljárásai­kat természetesen nem önmaguk minősítik, minden esetben füg­getlen hazai vagy külföldi minő­ségtanúsító szervezettel kell hite­lesítetniük. Az OMFB szerint Magyaror­szágon, ha nem is nagy számban, de vannak olyan vállalatok, ame­lyek — megfelelő fejlesztés révén — 1991 végén már meg tudnak felelni a referenciaüzemekkel szemben támasztott nagyon szi­gorú követelményeknek. Ilye­nek például: a Lehel Hűtőgép­gyár Jászberényben vagy a Cse­pel Művek Fémmű móri gyára. Az OMFB egyébként visszatérí­tendő anyagi forráskiegészítéssel is elősegíti majd a referencia- helynek kiválasztott üzemekben szükséges fejlesztéseket. Az ószerbiai tájaktól Egerig A Velika seoba, azaz: a Nagy vándorlás (V/10

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents