Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-23 / 94. szám
1990. július 23., hétfő Hírlap 3. Büntetőbíráskodás Magyarországon, anno 1949-1956 (XII/1.) Irányított ítélkezők 1946. évi I. törvénycikk: A demokratikus álíatnrettd védelméről Az 1949-1956. között folytatott ítélkezési gyakorlat elemzése nem hagyott kétséget afelől, hogy mind az eljárásjogi, mind az anyagi jogi jogintézmények a napi politika áldozataivá váltak. A vizsgált döntések igazolták: nem eseti hibákról vagy egyéni túlkapásokról van szó, hanem egy — központból vezérelt — rendszer működéséről. Ezt a feltételezést támasztották alá az egykor ítélkező, s még élő bírák visszaemlékezései. Ők — nem egyszer félelmüket legyőzve — beszéltek arról, kik és hogyan avatkoztak be a büntetőítélkezésbe. Titkos utasításokkal A Minisztertanács 3036/ 1989. számú határozatával létrehozott bizottság értékelése megállapította: a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességét tagadó jogelméleti nézetek a gyakorlatban a monolit pártállamot, az ellenőrizetlen hatalom lehetőségét teremtették meg. A sztálini modell igényeinek megfelelően, amellyel — összeférhetetlen a valóságos bírói függetlenség. A bírói függetlenség egy állam- igazgatási tisztviselő „függetlenségévé” zsugorodott. Mégpedig azáltal, hogy a jogalkalmazó nemcsak, mi több, elsősorban nem a törvényeknek, a jogszabályoknak volt alárendelve, hanem kötötték azok a bizalmas illetve titkos utasítások, netán minisztériumi főosztályi intézkedések, főosztályvezetői, miniszterhelyettesi leiratok, miniszteri tájékoztatók, amelyek sehol (az Igazságügyi Közlönyben sem!) nem láttak napvilágot. De maguk az ítélkezők sem ismerhették meg ezeket teljes egészükben! Mindössze a megyei bíróságok elnökei olvashatták... Ezzel lényegében a független bíróság — mint a sztálini állammodelltől idegen — eltűnt a magyar jogszolgáltatásból. Egy lett a pártállam akaratát végrehajtó apparátus részlegei közül. Hogy értendő tehát ez afügget- lenség?Természetesen nem köznapi értelemben! Érdemes idézni Molnár Eriket, aki az 50-es évek elején volt igazságügyminiszter: „Népi demokráciánk abban a tudatban ismeri el (ti. a függetlenséget), hogy a független bírókra nyugodtan rábízhatja az osztályharcos szocialista igazságszolgáltatást”. Vagyis: „a párt- és kormányhatározatokat a bíróságok is kötelesek betartani... az általános jellegű miniszteri utasítások, normatív aktusok természetesen minden bíróságra feltétlenül kötelezőek. A minisztérium fegyelmi eljárás kezdeményezése útján is gondoskodik a törvények és jogszabályok alkalmazásának biztosításáról.” A bíróságok és a bírók függése kétlépcsős. Elsőként azokat bocsátják el, akik — mint dr. Ries István egykori igazságügyminiszter kifejtette — „... fő hibája, hogy lassan nem hivatásnak fogják fel a bíráskodást, hanem foglalkozásnak. Megszokják, és a bíráskodás elbürokratizálódik. Nem érdeklik az ügyek azt a bírót, aki éveken át ugyanazt csinálja.” Mellettük pedig a régi rendszerben szolgáltakat. A bírói kart a hatalom a végrehajtó apparátus legmegbízhatatlanabb részeként kezelte. Az ÁVO felügyelete alatt Az ülnökrendszer bevezetésével sem oldódott meg az állam- hatalom egyik fő gondja, nevezetesen, hogy az ítéletek elrettentő- ek legyenek. Még 1953 februárjában is „az ítélkezés általában enyhe volta miatt” ostorozza a döntéseket hozókat Kovács Béla miniszterhelyettes. A teljes kiszolgáltatottságuk megteremtésére törekszenek. Bizonyítható, hogy az alsófokú bíróságok az Á VO illetve később az ÁVH felügyelete alatt álltak! Az ítéleteket — még jogerőre emelkedésük előtt — meg kellett küldeni az Államrendőrségnek, úgymond „az Államrendőrség előkészítő-nyomozó munkájának további javítása érdekében”. A valóság azonban az, hogy a Belügyminisztérium IV/ 8. Információs Csoportja rendszeresen ellenőrizte a bírákat és jelezte kifogásait a minisztériumnak. Erre példa H. József tapolcai lakos esete. Az eljáró rendőrtiszt jelentette az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy a H. Józseffel szemben kiszabott büntetést „a tszcs-tagok nem fogadták megelégedéssel”, mert enyhének találták. A vádlott a tényállás szerint 132 db répát lopott, ezért őt 2 hó fogházra és 3 év jogvesztésre ítélték. A közvádló a döntést tudomásul vette. Nem így a tszcs-tagok (de főképp az információs csoport). H. ugyanis — állítják — „gyanúsítható több répa ellopásával, de ezt nem tudták bizonyítani”, másrészt „politikailag megbízhatatlan, a Párttól távol tartja magát, annak tagjaival nem érintkezik, magánélete kifogás alá esik, feleségét elkergette, homoszekszuális (sic!) mivoltára utaló körülmények között lát vendégül férfiakat...”. A minisztérium válaszában a határozatot szintén kifogásolhatónak találja, ám „figyelemmel arra, hogy a bíró működését egyéb okból is kifogásoljuk, ebből az okból külön nem, hanem egységesen fogunk intézkedni”. Végelbánás a másodelnökkel szemben Elsőfokon a bírák tehát állandó fenyegetettség mellett gyakorolták „hivatásukat”. Ám hogy a magasabb bírói fórumon se lehetett más a helyzet, arra álljon itt egy újabb történet. Molnár Erik 1950. november 22-én terjesztette elő dr. Somogyi Ödön, a Legfelsőbb Bíróság másodelnöke végelbánás alá vonása tárgyában azt az iratot, amely az elnök hiányában ténylegesen irányító Somogyit eltávolította székéből. íme néhány, a korra jellemző megállapítás: „1949 januárjától vezeti a Legfelsőbb Bíróságot, mint másodelnök. Itt együttműködött reakciós elemekkel, amelyek ebben az időben még nyíltan antidemokratikus irányban dolgoztak. Vezetése alatt a bíróság kifejezetten reakciós szellemben ítélkezett... az 1947-es választások után a Pfeiffer-párti képviselők mandátumai elleni petíciós eljárást különböző jogi kifogásokkal igyekezett akadályozni... magatartása típusa karrierista, csak a maga szempontjait tekintő, helyezkedő, hangoskodó jobboldali szociáldemokratának”. A személyükben „független” bírák ezek után csaknem természetesnek veszik, ha olyan utasítást kapnak a bíróságok elnökeitől, hogy becsületsértési és rágal- mazási ügyekben — amikor valamelyik tömegszervezet gyűlésén vagy faliújságon nyilatkoznak valakiről sértőnek tartott módon — a bűncselekmény meglétét az érintett pártszerv dönti el. Az IM utasításba adja az elnököknek, hogy „az említett esetekben lépjen érintkezésbe a pártbizottsággal és tisztázza, hogy a fő magán vádló feljelentésében foglaltak alapul szolgál- nak-e általában bűnvádi eljárásnak...”. Másszóval: a bíróságokat nem tartják alkalmasoknak annak megítélésére sem, hogy eldöntsék, egy felszólalás vagy faliújságcikk kimeríti-e a becsületsértés illetve rágalmazás tényállását... (Kö vetkezik: Kikényszerített bűnperek) Dr. Kahler Frigyes NYITÁS: Július 23-án. NYITÁS: Július 23-án. J2j1R/\MA5 A BAROKK BELVÁROSBAN! Lakáskultúra-szalon Egerben! (Marx K. u. 8.) Ha egyénivé szeretné varázsolni otthonát a szalonban mindent megtalál! • teljes osztrák fürdőszobák • fürdőszoba-felszerelések • osztrák csillárok és^ r világítótestek • modern és stíl kisbútorok • fém- és most nagyon divatos nádbútorok • r török függönyök és bútorkárpitok • réz dísztárgyak • lakásszépítő textíliák • padlósző-' nyegek és pvg padlóburkolók • különleges cserepes és vágott virágok • alkalmi csokrok! //\ J2íUV\MJlS LAKÁSKULTÚRA-SZALON -ÁLLANDÓ VÁLTOZATOSSÁG! 'rádi1RÁMH5KEEI EGER. MARX K. U. 8. TEL: 36-11-138 • TELEX: 63238 FAX: 36-11-138 • KERESKEOELM ES SZOLGÁLT AT 0 KFT V J Családi modell — osztrák mintára Ha majd a láthatatlan falak leomlanak... Gondozóház Andornaktályán — hazánkban elsőként Megfigyelte már magát Kedves Olvasó — Ön, aki épnek született és egészségesen nőtt fel —, hogy miként viselkedik, ha fogyatékos emberrel találkozik az utcán? Utána néz vagy elfordítja a fejét, mosolyog vagy sajnálkozik, szorongást vagy félelmet érez? Az előítéletek, a rossz beidegződések másmás reakciót váltanak ki belőlünk. Nem ismerjük őket igazán, keveset tudunk rólunk, de erről nem ők tehetnek. Mint ahogy arról sem, hogy évekkel ezelőtt szinte titok övezte az andornaktályai kastély lakóit. Pedig a kapuk mindig nyitva álltak és állnak ma is. A kerítésen belül élők szeretettel, érdeklődésselfogadják a vendéget. Az új és az épülő létesítmények között a szociális foglalkoztató intézet igazgatója, Herczog Tamás kalauzolt bennünket. Edit és Csaba (Fotó: Gál Gábor) Róbert — Körülbelül négy évvel ezelőtt az egri városi tanácstól kaptunk másfél millió forintot felújításra. Az épületkarbantartó szövetkezet a munkák befejezése előtt állt, amikor a mennyezeten vizes foltokra lett figyelmes egyik kolléganőnk. Szakértő szakértőt követett, és kiderült, a tető- szerkezet életveszélyes. Kiköltöztünk, és másfél évig fantasztikusan sanyarú körülmények között élt itt 64 felnőtt értelmi fogyatékos. A megyei tanács azonban segített: először 9 milliót adott a teljes rekonstrukcióhoz, így készült el a 200 adagos konyhánk és éttermünk, majd hozzáláttunk az új, 50 személyes pavilon építéséhez, amelynek átadása még az idén, októberben lesz. A következő esztendőtől már 100-120férfit és nőt tudunk elhelyezni, nem kell tehát éveket várni a felvételhez. Látva fejlődésünket, a budapesti kézműipari vállalat saját beruházásban korszerű foglalkoztatót alakított ki, amely a gondozottak 60 százalékának biztosít munkát, havi jövedelmet. Az intézmény vezetése nemcsak a tárgyi feltételek korszerűsítésével igyekszik a bentlakók helyzetén javítani. Néhány évvel ezelőtt igen komoly szakmai munka vette kezdetét. — Nem tartjuk megfelelőnek a jelenlegi, az országban elteijedt és általánosan beváltnak mondott gondozási rendszert. Akárhogy is vesszük, ez tömegszállás, szükséges rossz. Az kétségtelen, hogy az értelmi fogyatékosok egy részének ilyen ellátás kell, de vannak relatív értelemben jó képességűek, akiknek ez zártságot jelent. Többen meg is jegyezték, hogy olyan, mint egy börtön. Persze közel sem olyan, hiszen teljesen nyitott. Az viszont igaz, hogy a kimenőket mindig be kell jelenteniük közösen étkeznek, fürödnek. így élik meg intézeti viszonyok között a zártságot. — A jövő útja azonban a még öná- lóbb életforma kialakítása. Nem minden napi lakásszentelőre invitált a meghívó. Az intézménytől 300 méterre három szobás, kertes családi otthonba költöztek heten, férfiak és nők. — Azoknak a felnőtt értelmi Marika fogyatékosoknak próbáltunk jó körülémyeket teremteni, akik állami gondozattakként kerültek ide jó pár éve, és már sokszor bizonyították, hogy képesek magasabb szintű életvitelre, a szoci- abilitásuk stabil, munkahellyel, keresettel rendelkeznek. Ezeknek a szempontoknak 15-en feleltek meg, közülük választottunk ki hét embert. Ketten pár- kapcsolatban vannak hosszú idő óta, ők külön szobát kaptak. Az intézetben ugyanis nem volt módjuk arra, hogy normális körülmények között elégítség ki szexuális vágyaikat. Mindenkivel szerződést kötöttünk, pontokba foglaltuk a feltételeket. Aláírás előtt és után is többször megbeszéltük az írás tartalmát, hogy a későbbi vitát elkerüljük. Összeállítottunk részükre egy részletes tervet, amely praktikus ismereteket tartalmazott. Négy hónapon keresztül intenzíven sajátíttattuk el velük a főzés tudományának alapjait, azt, hogy hogyan kezeljék a háztartási gépeket, a fűtésre alkalmas kazánt. Eddig szinte mindent mások csináltak, készen kapták a tiszta ruhát, nem az ő gondjuk volt, ha kiégett egy villanykörte. A fiatalok továbbra is az intézet állományához tartoznak, csak éppen sokkal szabadabban élnek, gazdálkodnak az idejükkel. Most már nem kell leadni személyi igazolványukat, mint eddig, ha a kimenőről visszaérkeztek. Természetesen továbbra is résztvehetnek — el is váijuk őket — a közös programokon, kirándulásokon, kulturális és sportrendezvényeken. — Az andornaktályai gondozóház egyedül álló hazánkban, az osztrák „ családi modell” mintájára hozták létre kísérletképpen, amit az országban remélhetően több is követ, talán még az idén. — Szakirodalmakból, de leginkább tanácskozásokon ismerkedtünk meg az osztrák módszerrel. Szomszédainknál 40 éve léteznek gondozóházak értelmi fogyatékosok részére. Kapcsolatba léptünk a Lebens Hilfe-vei, és ebben sokat segített az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdek- védelmi Szövetsége is, hiszen őket is nagyon érdekelte a kint Katalin folyó munka. Három napos tanulmányúton vettünk részt, és a legnagyobb megdöbbenésünkre azt láttuk, hogy ezekben a házakban súlyosabb kategóriába tartozó értelmi fogyatékosok élnek, a jobbak a társadalomba integrálódtak. Tapasztalni sajnos nem állt módunkban, de az elmonr dottakból meggyőződhettünk arról, hogy külföldön egészen más a megítélés az értelmi fogyatékosokkal szemben. A másságot ott jobban tolerálják, mint nálunk. Nem gúnyolják ki a fogyatékost, nem visselkednek velük csúnyán és sokszor ordenáré módon, hanem ahol kell, segítenek. Addig, amíg jelentős szemléletváltozás nem következik be, nálunk a társadalomba való beilleszkedésük el sem képzelhető. Ha majd a láthatatlan falak leomlanak épek és fogyatékosok között! De ehhez idő kell, és nem is kevés...-Az osztrák mintát alapul véve megpróbáltuk a helyi viszonyokba illeszteni. A minisztérium pályázatán, amelynek témája a felnőttvédelmi szociális gondozás volt, nyertünk 2 millió fo- - rintot, a megyétől pedig 250 ezret kaptunk Megvásároltunk, felújítottunk egy régi épületet, amit a gondozottak pénzének egy részéből bebútoroztunk. Kíváncsian csengettünk be a takaros kis házba, ajtót azonban senki sem nyitott. Csak nem riasztottuk el őket? Az igazgató megnyugtatott: a társaság egy része dolgozik, a többiek pedig biztosan bementek Egerbe a lengyel piacra. Próbálkozzunk később... Éva és Zsolt nyit ajtót. Mindenütt patyolat tisztaság. Az utcai szobába invitálnak. Ez a legvilágosabb, mondják, itt filmeztek a tévések is. Körbeüljük a kis asztalos egymás után bemutatkoznak: Farkas Katalin, Penti Éva, Dudás Zsolt, Antal Mária, Léber Edit, Csányai Csaba, Csuha Róbert. Elmesélik, hogy az igazi lakásavató akkor volt, amikor átjöttek néhányan az intézetből. Megterítették az asztalt, még pezsgőt is bontottak. Nincs közöttük „házparancsnok”, közösen intézik dolgaikat, és mindent feljegyeznek egy füzetbe. Naponta egyszer, szúrópróba szerűen átjön egy nevelő. Ha szembetalálkoznak velük az utcán, ne fordítsák el a fejüket, ne érezzenek szorongást, félelmet a közelükben. Nyújtsanak segítő kezet, hiszen ők is köztünk élnek. Szüle Rita A Éva és Zsolt
