Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-04 / 78. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 78. szám ÁRA: 1990. július 4., szerda 4,30 FORINT KÓRHÁZ A „SZAKADÉSZÉLÉN „írja le nyugodtan: katasztrofális helyzetben vagyunk” (3. oldal) KI TUD TÖBBET ERDÉLYRŐL? A feladatok újabb fordulója (4. oldal) ZENÉS JÁTÉK- KULTURÁLIS VÁLLALKOZÁSBAN „az iskolák, s más intézmények nemhogy vesztenének, ha­nem inkább hasznot húznak ebből” (5. oldal) ARANYOSAN CSILLOGÓ BRONZ Beteljesült Agria-álmok (6. oldal) SZÍVEN SZÚRTA - SZÍVBOSSZÚBÓL? Vasdoronggal és fahusánggal ütötték egymást (8. oldat) Idegenforgalmi gyorsmérleg Az Országgyűlés keddi ülésén Maratoni vita a címerről A honatyák ma ismét tanácskoznak Az Országos Idegenforgalmi Hivataltól kapott tájékoztatás szerint az év első öt hónapjában 10,9 millió külföldi látogatott Magyarországra, 83,5 százalék­kal több, mint az előző év hason­ló időszakában. A konvertibilis ' elszámolású országokból 2,7 millióan érkeztek, például Ausztriából csaknem 1 millió 700 ezren, az NSZK-ból 446 ez­ren, Olaszországból, 121 ezren, a skandináv országokból 49 ezren, s az Egyesült Államokból pedig 55 ezren. A MNB által kimutatott álla­mi devizabevétel az első négy hónapban (a májusi adat még nem áll rendelkezésre) elérte a 15,3 millárd forintnak megfelelő valutaösszeget, ez 82 százalékkal haladja meg a tavalyi hasonló időszakét. Ezen belül a rubel-re­lációjú bevétel 60,9 millió transzferábilis rubelt tett ki; a konvertibilis elszámolású bevé­tel pedig 209,4 millió dollárt, ami 97 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában volt. A külföldre utazó magyarok száma az első öt hónapban 4,6 millió volt, 14,1 százalékkal ke­vesebb, mint a múlt év első öt hó­napjában volt. Albánok a magyar nagy- követségen is Az MTI diplomáciai források­ból szerzett értesülései szerint négy albán férfi behatolt a tiranai magyar nagykövetségre is, és ott menedékjogért folyamodott, il­letve azt kérte, hogy onnan kül­földre távozhasson. Az ügy ren­dezésére a tiranai magyar nagy- követség felvette a kapcsolatot az albán hatóságokkal. A Parlament rendkívüli ülész- szaka kedden folytatta munká­ját. Szűrös Mátyás, az Országy- gyűlés alelnöke 296 képviselő je­lenlétében bejelentette, hogy több képviselő nyújtott be kér­dést. Horváth Vilmos (SZDSZ) a különböző rendű és rangú kis­királyok anyagi és erkölcsi elszá­moltatása tárgyában; Ráday Mi­hály (SZDSZ) a gépjárművek környezetkárosító hatásának mérséklése ügyében; Varga Mi­hály (Fidesz) a távozó szovjet csapatok magyarországi környe­zetszennyezése tárgyában kíván kérdést feltenni. Szűrös Mátyás ezután ismer­tette a már elfogadott napiren­det, majd Dénes János (MDF) soron kívül kért és kapott szót. Ismertette az oroszlányi márkus- hegyi bányában sztrájkolok ki­áltványának és követeléseinek lényegét hangsúlyozva, hogy a Parlamentnek mindezeket figye­lembe kell vennie jövőbeni dön­tései során. Deák Sándor (SZDSZ) oroszlányi képviselő nehezményezte, hogy bár kért, nem kapott szót már hétfőn e tárgyban, és kérte a házelnököt, hogy egyenlően mérje a kor­mánypárt és az ellenzék képvise­lőjének hozzászólási szándékát. Bírálta Dénes János előadás­módját is, mire reagálásként az MDF-es frakciótagok egy cso­portja kivonult az ülésteremből. A plénum ezután áttért a Ma­gyar Köztársaság alkotmánya, címerre vonatkozó módosításá­nak tárgyalására. Mivel az Országgyűlés egy ko­rábbi ülésén nem sikerült dönte­ni a címer kérdésében, most újból napirendjére tűzte a ház ezt a té­mát. Antall József miniszterelnök is szót kért a vitában, kijelentve: nem tartja indokoltnak, hogy to­vábbi heraldikai, közjogi vagy politikai érvekkel folytatódjék a polémia. Tarthatatlan — mon­dotta —, hogy Magyarország to­vábbra is megtartsa régi kommu­nista címerét, mihamarabb dön­teni kell tehát ebben a kérdés­ben. Hozzátette: a címer haszná­latáról szóló külön szabályzat­ban lehet majd arról dönteni, hogy milyen esetekben van helye a koronás, s mikor a díszítmény nélküli egyszerű címernek. Kövér László (Fidesz) heve­sen ellenezte, hogy morális nyo­mással próbálják többen — köz­tük a miniszterelnök is — a kép­viselőket döntésre kényszeríteni. Ezt követően lezárták az álta­lános vitát, majd Szűrös Mátyás az illetékes bizottságnak utalta megvitatásra a kompromisszu­mos módosító indítványt. Ezután a Parlament megkezd­te az Állami Vagyonügynökség­ről és a hozzá tartozó vagyon ke­zeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosítá­sára benyújtott törvényjavaslat tárgyalását. Az előterjesztő, Bal- sai István igazságügy-miniszter hangsúlyozta: a kormányprog­ram egyik gazdaságpolitikai cél­ja a szociális piacgazdaság meg­teremtése, amihez elengedhetet­len a nemzeti vagyon 80 — 90 százalékát kitevő állami tulajdon jelentős részének privatizációja. E folyamat ellenőrzésében meg­határozó szerepe van az Állami (Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti: ____________ H agyományok és történelmi értékek... Mindenek elé került a hír: sztrájkolnak az oroszlány — márkushegyi bányászok, s azon­nali intézkedést követelnek munkakörülményeik javítására, bérük 50 százalékos emelésére, a lengyel vendégmunkások haza­küldésére, illetve a vállalati veze­tőcserére. A hírre reagált rendkí­vüli felszólalásában — rögtön­zött fogalmazásban — Dénes Já­nos (MDF), aki sürgette a kor­mány lépéseit, hiszen a munkás- tanács a változások mellett állt ki. Nem hagyhatta szó nélkül az elmondottakat Deák Sándor (SZDSZ) oroszlányi képviselő, aki a térség ismerőjeként vetette fel: érthető a nyugtalanság, mert a bányászok nem látják az ígért változásokat a kormány tevé­kenysége nyomán. Ellenzéki be­széde kissé élesre sikeredett, mert egy megjegyzése után kivo­nult az MDF-frakció zöme az ülésteremből. A bojkott jeleként... * Viharos első napi ügyrendi kezdés után nagy „menetelésbe” kezdett a T. Ház. A sokak által lényegtelennek tartott kérdések parttalan vitáját követően végre hozzáláttak a helyi önkormány­zatokról szóló törvényjavaslatok elemzéséhez, amelyhez az alapot dr. Horváth Balázs belügymi­niszter expozéja szolgáltatta. — A most beterjesztett önkor­mányzati törvényjavaslat lénye­ge, hogy teljes egészében elveti a tanácsrendszert, ehelyett az ön- kormányzati hagyományokra és történelmi értékeire épít... — emelte ki a miniszter. A kormányzó párt egyik kép­viselőjét, Elek /sívaní kérdeztem az expozé után: mit tart a tervezet erényének, illetve várható ütkö­zőpontjának? — Meggyőződésem: nagy ér­tékei vannak a törvényjavaslat­nak, mert lehetővé teszik minden önkormányzati szinten, hogy a testületek, a hivatal, az apparátus felett egyértelműen felügyeletet gyakoroljanak. Az is világos — ez látszik a kerettörvényből —, hogy megteremthetők az önkormány zat anyagi feltételei a legkisebb helyen is. Benne van ugyanis, hogy ha kötelezettséget szab meg egy-egy törvény az önkormány­zathoz, akkor az állami költségve­tésnek meg kell teremtenie a felté­teleket. A régi rendszerrel éppen ez volt a bajunk: nem volt elég pénzük ahhoz, hogy önállóan gazdálkodjanak, nem volt önálló döntési szabadságuk, és a bürok­rácia, a hivatal uralta a tanácstes­tületeket... — Miben várható ellenzéki tá­madás? — Az ellenzék, számomra ko­mikus módon, azt akarja bizo­nyítani, hogy ez a tervezet sztáli­nista, államcentrikus, holott eze­ket a vádakat nem lehet igazolni. Szakmai ellenérveket lehet egy- egy megoldással kapcsolatban emlegetni, de ez minden. Amit várhatóan kifogásolnak: ez a ke­rettörvény nem mondja meg, hogy miből, mennyi pénzt fog­nak kapni az önkormányzatok. A másik: megyei önkormányza­tot feltételez a tervezet, ők azt mondják, hogy önkormányzatra csak helyi szinten van szükség, de hát ez nézőpont kérdése... Ezek után lássuk: miként fog­lal állást mindezekben az SZDSZ-frakció, amelynek a „szóvivője” ezúttal dr. Novák Rudolf: — Áz alapvető probléma: egy átfogó koncepció hiánya... Több elvi kifogásunk van, így az, hogy az önkormányzati jogokat a kor­mányzat adományozott jognak tekinti, mi pedig minden érintett közösség természetes jogának, amit a központi hatalom nem kor­látozhat. Az önkormányzatokat csakis a bíróság ellenőrizhesse törvényességi alapon, tehát ne függjön semmilyen fentebbi hiva­taloktól... Aztán: a polgármester ne legyen a szakigazgatás főnöke, mert ilyen módon függőségi vi­szonyba kerülne a központi hata­lommal... Továbbá: a tör- (Folytatás a 2. oldalon) A KB-titkárok beszámolóival folytatódott az SZKP kongresszusa A párt egysége a tét Éizéketlen küldöttek, brutális rendó'rök Az SZKP kongresszusának megnyitásával párhuzamosan a Kreml előtt a Vörös téren, illetve a küldötteknek otthont adó Rosszija Szálló körzetében megjelentek a plakátos tüntetők, a „szendvicsemberek”. Sokan azért érkeztek Moszkvába, mert már csak a kongresszustól várják panaszaik orvoslását. A moszkvai városi tanács azonban egyelőre csak egy megmoz­dulást engedélyezett, azt is a Gorkij-parkban: kedden este a régió­közi képviselőcsoport, a „Demokratikus Oroszország” platform, a Választók Egyesülete szervezésében tiltakozó nagygyűlést, amely a jobboldali erők előretörésének veszélyére figyelmeztetett. A Moszkovszkaja Pravda keddi számában élesen elítélte a rendőrség brutális hétfői fellépését a Vörös téren, amikor a kong­resszusi megnyitóra induló küldöttek több száz tüntető sorfala kö­zött tették meg a Kreml faláig vezető utat. Hajléktalan többgyer­mekes családok, menekültek igyekeztek elmondani sérelmeiket a küldötteknek, de a rendőrök — a moszkvai városi tanács rendele­tére hivatkozva — erőszakkal léptek fel ellenük, több családot rendőrautókba tuszkoltak. A jelenlévőket nemcsak a rendőri bru­talitás háborította fel, hanem az is, hogy az elhaladó kongresszusi küldöttek közül senki sem mutatott érdeklődést a nehézsorsú csa­ládok iránt — írja a Moszkovszkaja Pravda. A párt politikai bizottsági tag­jainak húsz-húsz perces beszá­molóival kezdődött meg kedden reggel az SZKP 28. kongresszu­sának második munkanapja. Bár egyes küldöttek az elnökséghez küldött cédulákon nehezmé­nyezték, hogy a testületi tagok többnyire az általuk irányított bi­zottságok tevékenységéről szá­molnak be, s kevésbé önnön sze­mélyes szerepükről, a kedd dél­előtti öt felszólalás közül is csu­pán kettő vált személyes hangú­vá, Jegor Ligacsové és Eduard Sevardnadzéé. Elsőként azonban Lev Zajkov KB-titkár, PB-tag lépett a szó­noki emelvényre. Beszédéből is érződött, hogy a katonai-ipari komplexum fogalma és maga a kifejezés mindenfajta negatív tartalomtól megszabadulva, pol­gárjogot nyert a szovjet politikai szóhasználatban is. Zajkov e te­rület politikai felelőseként el­mondta, hogy vezetésével mű­ködött az a különbizottság, amely a külpolitika katonai, mű­szaki összetevőivel foglalkozott. E bizottságnak tagja volt Jakov­lev és Sevardnadze is. Legfőbb eredményként emlí­tette az afganisztáni háború be­fejezését, a nemzetközi légkör enyhülését. Mindez lehetővé tet­te a sűrű titokzatosság lassú fel­oldását is, a közvélemény megis­merkedhetett a katonai költség- vetéssel is. Az egyoldalú kezdeményezé­sekkel, valamint ezek kapcsán a sokak által felrótt „engedmé­nyekkel” összefüggésben emlé­keztetett rá, hogy Bush amerikai elnököt éppen ilyen érvekkel bí­rálják az amerikai konzervatívok is. Mint hangoztatta, egyetlen szovjet engedmény sem veszé­lyeztette a szovjet állam nemzet- biztonságát. Őt követte a szónoki emelvé­nyen Jegor Ligacsov, aki a KB Agrárpolitikai Bizottságának el­nökeként természetesen elsősor­ban a mezőgazdasággal, a ka­tasztrofális élelmezési helyzettel foglalkozott. A 67 esztendős po­litikus, akit a pártvezetés ke­ményvonalas vezéregyéniségé­nek tartanak, lényegében azokat a nézeteket ismételte meg — a rá jellemző hatásos szónoki elő­adásmódban —, amelyeket leg­utóbb a múlt héten a Pravdának adott interjújában fejtett ki. Mint önkritikusan elmondta, a meghirdetett célok ellenére sem sikerült érvényesíteni — s ebben saját felelősségét is emlí­tette —, hogy a falvak kiemelt el­bánást kapjanak a gazdasági, szociális fejlesztés terén. Mint hangoztatta, nagy beruházások és a tulajdonviszonyok megvál­toztatása nélkül megoldhatatlan a falvak problémája. Ligacsov egyértelműen kiállt a közösségi, társadalmi tulajdon- formák mellett, mondván, hogy azok egyesítik, míg az általa el­utasított magántulajdon eltávo­lítja egymástól az embereket. Ál­láspontját azért tartotta fontos­nak egyértelműen kifejteni, mert — mint mondta — a tulajdon kérdése nem taktikai, hanem stratégiai kérdés. Ligacsov bírálta azokat, akik a világ és az ország dolgait nem el­sősorban osztályalapokról kiin­dulva közelítik meg, hanem az egyetemes emberi értékek felől. Mint megjegyezte, a szocialista értékek szélesebb körűek, mint az egyetemes emberi értékek. Foglalkozott az iszákosság és az alkoholizmus elleni — sok szempontból nevével szorosan összefonódott — küzdelemmel is. Megvédve az intézkedések szükségességét, elsőként arról beszélt, hogy az ügyet nem gon­dolták kellően végig kezdetben. Mára ismét jelen van a társada­lomban az alkoholizmus, a sze­szes italok forgalma meghaladja a 60 milliárd rubelt. (Folytatás a 2. oldalon) Az inflációt erősíti a kormány gazdasági csomagterve > MSZP-sajtótájékoztató A szocialisták továbbra is fenntartják eredeti álláspontju­kat: a helyhatósági választások­kal egy időben legyen népszava­zás a köztársasági elnök válasz­tásának módjáról— jelentette be Horn Gyula, az MSZP elnöke a szocialista párti frakció nevében, a Parlamentben kedden tartott röp-sajtótájékoztatón. Horn Gyula kijelentette: az al­kotmány módosítása tette szük­ségessé az aláírásgyűjtést, hogy ennek eredményeként a köztár­sasági elnök választása ne legyen semmiféle pártközi megállapo­dásnak kiszolgáltatva. Bejelen­tette, hogy már 300 ezer aláírás gyűlt össze, amelyből 198 ezret vizsgált meg az Országos Válasz­tási Bizottság, 165 ezret ítélve ki­fogástalannak. A dátumok kö­rüli vitáról szólva kiemelte: az Alkotmányügyi, Törvény-előké­szítő és Igazságügyi Bizottság ja­vaslata, miszerint július 29-én le­gyen a népszavazás e tárgyban, eleve meghiúsítaná a vélemény- nyilvánítást, hiszen mindenki előtt világos, hogy az emberek egy része a nyári vakáció miatt nem vesz részt azon. Emlékezte­tett arra is, hogy az MDF és az Ellenzéki Kerekasztal pártjai ko­rábban még amellett voltak: népszavazás döntsön a köztársa­sági elnök személyéről. Vissza­idézte Antall József miniszterel­nök szavait, aki egy korábbi par­lamenti ülésen úgy vélekedett: tiszteletben kell tartani az aláírá­sokban kifejeződő akaratot, s annak a nézetének adott hangot, hogy a népszavazást a helyható- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents