Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-20 / 92. szám

SPORT 6. Hírlap, 1990. július 20., péntek Az NB III. ütőképesebb gárdát kíván Nyomósán érvelt a Recsk A megyei labdarúgó-bajnokság győztese a Recski Ércbányász gárdája. Állnak: Dávid Zsolt, Pádár Béla, Taijáni Tibor, Maruzs András, Forgó Csaba, Bartuska József, Bódi József. Guggolnak: Sós Ta­más, Bencsok Vilmos, Csanálosi Csaba, Hegyi István, Kolozsvári Imre, Bencsik László, Forgó Balázs, Csomós Attila, Kormos Attila. Á felvételről hiányzik Kiss Tibor Edző és Mező Ervin. Felemelő érzés lehet a 28x90 perc mérkőzéssorozata után el­sőként átszakítani a képzeletbeli célszalagot. Bizonyára akkor is érvényes ez a megállapítás, ha a szóban forgó csapat egy évvel korábban még az NB Ill-ban rúgta a labdát, és sokan kötelező elvárásnak tekintették a végső si­ker kivívását. Ez pedig koránt­sem volt olyan kézenfekvő, hi­szen — kimondva-kimondatla- nul — nem a Recski Ércbányászt tartották a szakemberek és a szurkolók az első számú favorit­nak, hanem a kiváló futballisták sorát felvonultató Bélapátfalvi Építőket. A nagy riválison kívül még sok-sok ’’banánhéj” várt a Recskre, amelyeken minden to­vábbi nélkül hanyatt vágódha­tott volna. Elég, ha a Füzes­abony, a Tarnalelesz, a Selyp vagy a Nagyréde együttesét em­lítjük, akik mindig megnehezí­tették ellenfeleik dolgát. Velük szemben nagyon is elkelt az oda­figyelés, a könnyelműségért ér­tékes pontokkal kellett fizetni. A recski fiúknak is rá kellett erre jönniük, éppen a saját káru­kon. Az ősz folyamán a Nagyré­de és a Gyöngyöshalász ’’büntet­te” a lezser hozzáállást. Ekkor még nem volt túlságosan rózsás a helyzet, az éllovas Bélapátfalvá­tól nyolc ponttal lemaradva csu­pán a hetedik helyen szerény­kedtek. Szerencsére a hidegzuhany még idejében érkezett, így aztán menet közben észbekaptak. Rangadón fölényesen nyertek az Építők ellen, s ettől kezdve már senkitől sem kaptak ki az ősszel, és listavezetőként kezdhették a téli felkészülést. A lelkiismerete­sen végzett munka dacára a ta­vasz mindjárt fiaskóval kezdő­dött, Tamaleleszen maradtak alul. Utána is rázós úton járt a szekér, amit a Füzesabonytól és a Kompoktól elszenvedett veresé­gek jeleztek. Mindent összevetve azonban remek hajrájuknak kö­szönhetően végeztek az élen. Az elsőség egyáltalán nem volt ma­gától értetődő, hiszen a 23. for­dulóban még csak a negyedik he­lyen álltak. A végén még egy selypi „baki” is belefért a képbe, orrhosszal így is megelőzték a Bélapátfalvát. Érdekesség, hogy a nagy konkurens több gólt szer­zett, és kevesebbet kapott, mint az Ércbányász, ám a recskiek a pontgyűjtésben jeleskedtek, s ez döntőnek bizonyult. Ezután nézzük, hogyan fest a bajnok menetelése számokban kifejezve: Otthon: 14 11 1 2 41-14 34 Idegenben: 14 8 3 3 28-13 27 Összesen: 28 19 4 5 69-27 61 A csapat mérkőzésenként át­lagosan két gólt helyezett el az el­lenfelek hálójában, a megyei gól­király 21 találattal, középpályá­suk, Bartuska József lett. A házi góllövőversenyben Bencsik László 10, Forgó Csaba 8, és az időközben Hatvanba távozott Nagylaki László 8 találattal kö­veti őt. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy Kiss Tibor, a recski kispad gazdája hogyan látja csapata tel­jesítményét. Még NB III-as volt a csapat, amikor Recskre kerültem, de lé­nyegében már — minden igyeke­zet ellenére — kiesett. Elkedvet­lenedett, hitehagyott társaság­ban láttam munkához. Elsődle­ges feladatnak bizonyult felrázni a fiúkat az egykedvűségből. Az őszi szezonban csak az eredmény- nyel voltam elégedett, a mutatott játékkal már kevésbé. A téli ala­pozást rengeteg sérülés nehezí­tette, előfordult, hogy egy fél csa­patra valóan jöttek edzésre. Bár a tavaszi idény elején elbotlottunk Tamaleleszen, de a későbbiek­ben már kiegyensúlyozott pro­dukciót mutatott be az együttes. A végén becsúszott ugyan egy szépséghiba Selypen, de ennek a találkozónak már nem volt jelen­tősége az elsőség szempontjából. — Akárhányszor is kérdez­tem a bajnokság közben, mindig nagyon óvatosan nyilatkozott, ki sem ejtette a száján, hogy esetleg bajnokok lehetnek. — Terveink között az 1 — 3. hely valamelyikének elfoglalása szerepelt. Biztosra viszont egyál­talán nem mehettünk, és ez a baj­nokság során be is igazolódott. Talán furcsán hangzik a szám­ból, de én még most is azt állí­tom, hogy az egyes labdarúgók tudása alapján a Bélapátfalvá­nak kellett volna nyernie. Óriási öröm, hogy ellenfelünket a CSAPAT múlta fölül. — Kik azok, akik külön dicsé­retet érdemelnek? — Bencsik, Bartuska, Bódi, Kolozsvári, Hegyi és Forgó Ba­lázs nyújtott az esetek többségé­ben az átlagosnál jobbat. A fiata­lok közül jól illeszkedett be Sós és Maruzs. — Előnyére vagy hátrányára vált-e a csapatnak a Nagylaki — Pádár csere? — Nagylakit nem akartuk megfosztani az NB Il-es szerep­lés lehetőségétől, ezért — bár re­mek középpályás — nehéz szív­vel mégis lemondtunk róla. He­lyette érkezett Hatvanból a bal­hátvéd Pádár, aki igen jó benyo­mást tett ránk. — Úgy hallottuk, a bajnokság végeztével távozni készült Recskről. Mi késztette mégis ma­radásra? — Valóban felmerült bennem a gondolat, hogy felállók a kis- padról. Ennek magyarázata: a heti három edzéslehetőség meg­ítélésem szerint kevés az NB in­hoz. Végül mégis meggondoltam magam, mert ritkaságszámba megy az egyesület vezetésével kialakított jó kapcsolatom, az a tény, hogy soha nem avatkoztak bele szakmai kérdésekbe. Végül az is közrejátszott elhatározá­somban, hogy nem akartam megfutamodni és cserbenhagyni a fiúkat. Maruzs András egyesületi el­nöktől is rövid értékelést kér­tünk, és arról is faggatóztunk, hogy megvannak-e Recsken a magasabb osztályban való hely­tállás feltételei. — Csak a dicséret hangján szólhatok a gárdáról, mivel az ősszel nyolcpontos hátrányt dol­goztak le, példás akaratról és harci szellemről téve tanúbi­zonyságot. Külön meg kell emlí­teni a hátvédsor remeklését, élén a tapasztalt Bódi Józseffel, mivel nagy részük volt a sikerben. Ha a jövőre gondolok, akkor már távolról sem lehetek ennyire optimista. Az előttünk álló baj­nokság nem sok jóval kecsegtet, mivel a csapatépítéshez legalább négy új labdarúgóra, köztük be- állósra, középpályásra és gólerős csatárokra lenne szükségünk. A legnagyobb problémát ezen a té­ren az okozza, hogy álláslehető­séget nem tudunk felkínálni, így az érdeklődők sorra hátat fordí­tanak. A bizonytalanságot az is fokozza, hogy az Ércbányák igazgatója, a sportot szíwel-lé- lekkel támogató Szigeti Károly szeptembertől nyugdíjba vonul. Nagy kérdés, hogy utódja meny­nyire tekinti szívügyének a spor­tot, mennyire hajlandó áldozni erre. — Úgy tudjuk, szóba került a siroki és a recski csapat fúziója is, éppen az égető játékoshiány eny­hítése érdekében. — A tárgyalások még folynak a két szomszédos település egye­sületei között. Amennyiben az elképzelések valóra válnak, ak­kor Siroki Vasas néven játszunk, és a hazai mérkőzések Sírokban lesznek. Nyilvánvaló, hogy ez kényszermegoldás a részünkről, de véleményem szerint még így is jobban járnak mindkét falu szur­kolói, hiszen harmadosztályú mérkőzéseket láthatnak a me­gyei találkozók helyett. Buttinger László Virág Csaba éremért birkózhat Serdülő birkózó-vb Tegnap elkezdődtek Szom­bathelyen az idei serdülő szabad­ás kötöttfogású birkózó-világ­bajnokság küzdelmei. A szabad­fogású versenyeken 21 ország 156 indulója mérlegelt, köztük a rendező magyarok valamennyi súlycsoportban, két részletben. Simán túljutottak a mérlegelésen az Egri Vasas válogatott birkó­zói, a küzdelmek során viszont hármuknak már kevesebb sze­rencse kísérte szereplését. Úgy tűnt, hogy a 40 kg-os Szalai Gá­bor csak a mérleget győzte le, erővel viszont már nem bírt a szőnyegre lépő ellenfelekkel. Két forduló után búcsúzott a se­lejtező küzdelmek után csakúgy, mint klubtársa, Gáspár Kriszti­án. Sütő Dénes derekasan hely­tállt, de a 95 kg-os súlycsoport­ban könnyűnek számított. Mindkét vetélytársát nagy küz­delemre késztette, valószínű, hogy a 9 —10. helyért birkózhat. A 83 kg-os Virág Csaba erőnye­rőként kezdett, aztán egy cseh­szlovák fiút vert 4-0-ás ponto­zással. Ezután már biztos volt, hogy legalább az első hat között végez. A délutáni folytatásban parádés versenyzéssel, 3-0-ás vezetés után tussal nyert az iráni Shiu ellen, így a mai döntőkben éremért küzdhet. Délelőtt a sza­badfogású helyosztókért, dél­után pedig a dobogós helyezé­sekért folynak a küzdelmek. Eger ’90 nemzetközi sakkverseny Jól kezdtek a megyénkbeliek Szerdán az Egri Dohánygyár kultúrtermében kezdetét vette az Eger ’90 nemzetközi sakkver- seny, amely nem kevesebb, mint tíz napon át tart. A szerdai nyitó­napon véglegesen tisztázódott: a körversenyt 14-en vívják, míg az úgynevezett open-viadal A-cso- portjában 56-an, a B-ben pedig 36-an ülnek asztalhoz. A körverseny megyénkbeli részt­vevői közül az egri Kolacs- kovszky SE sakkozói, Dovzsik és Mészáros győzelemmel rajtoltak az osztrák Sinowjevés a magyar Kovács Artúr ellen. Az olimpiai bajnok, Mádl Ildikó függő játsz­ma után nyert dr. Tietzcel szem­ben. A nyílt verseny A-csoport- jában a megyénkbeli sakkozók közül a következők győztek: Borsos, Seres, Lengyel, Sándor, Kladiva, Paál. Remizett: dr. Bo­ros. Kikapott: Gacsó és Bördős. A B-csoportban egyedül Bartá- nak sikerült diadalmaskodnia. Remizett: Vámosi, dr. Gordos. Kikapott: Paróczai, Birinyi Z.,Birinyi J. Külföldiek is kerekeznek Mint arról már tudósítottunk, szerdán nyeregbe szálltak a száz órás kerékpározás résztvevői. A korábbi napok zord időjárása miatt a vártnál kevesebben in­dultak, ám a verőfényes napsü­tés előcsalogatta a kétkerék sze­relmeseit. Az ország több részé­ből is csatlakoztak, így Pápáról és a Nyírségből is vannak már próbázók. Őrömmel számolha­tunk be arról, hogy nemcsak honfitársainkkal gyarapodott a mezőny, immáron az nemzetkö­zivé szélesedett. Előbb svédek és norvégok, majd angolok szálltak be a pedáltekerésbe. Akad olyan csapat is, amelynek tagjai napi 12 órát teljesítenek. A rajtot kö­vető derűs hangulat egyelőre mit sem változott, bár sokak szemé­ben látszik az átvirrasztott éjsza­ka nyoma. A felhívások nyomán néhány vállalat, intézmény már fett felajánlásokat, segítve ezzel a rendezők munkáját. A célbaér­kezés után ugyanis tombolasor­solásra kerül majd sor, s az aján­déktárgyakat az adakozó kedvű- ektől várták, és várják még a sportrendezvény ideje alatt. Akik bármilyen összeggel vagy más egyéb jutalomtárggyal kí­vánják elismerni a kétségtelenül nem mindennapi felkészültséget igénylő próbázók helytállását, azok Vígh Lajost és csapatát éj­jel-nappal megtalálják az Ifjúsági Ház előtt felütött táborhelyükön. Egri teniszsiker Belgiumban A Waterlooban megrendezett nemzetközi után­pótlás teniszversenyen értékes egri siker született. A tizenhat ország részvételével megrendezett via­dalon Domán Éva, aki a magyar színeket mint az utánpótlás-válogatott tagja képviselte, holland, francia, román és belga ellenfeleinek legyőzésével szettveszteség nélkül nyerte meg élete első nemzet­közi versenyét. Az Eger SE 11 éves teniszezője ez­zel az eredménnyel igazolta, hogy megérdemelten vívta ki a válogatók bizalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents