Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-20 / 92. szám
1990. július 20péntek Hírlap 3. ■ W"m mm ám jr m m m r m tm mm ár ww m árrrm Vita a Matravideki Femmuvekrol Nyílt levél érkezett a szerkesztőségünkbe a Mátravidéki Fémművek Munkástanácsától. Mivel olyan kérdésekről volt benne sző, amelyek a nyilvánosságra is tartoznak, vállaltuk a közlését, de csak akkor, ha vitaként adhatjuk közre. Ezért a munkástanáccsal egyeztetve megküldtük válaszadásra a vállalat vezérigazgatójának, ügy gondoltuk, ezekről a problémákról mind a két félnek van és lehet közlendője. Változásokat a Fém műveknél! Avagy: mondjon le, vezérigazgató úr! A változások szele megérintette a Mátravidéki Fémműveket. 1990 májusában megalakult a vállalat munkástanácsa. Létrejöttét nem külső vagy felső akarat, hanem a dolgozók elkeseredettsége, kiábrándultsága, a vállalatvezetés és a hivatalos szak- szervezet bizalomvesztése kényszerítette ki. Az önszerveződés nem ment, nem megy könnyen, mert az emberekbe mélyen beleívódott félelem, a vezetők és szakszervezeti vezetők fenyegetőzései nagy gátat jelentenek. ”Aki belép a munkástanácsba, az kerül előszóra kapun kívülre, ha elbocsátás lesz! ”— mondják öntelt vezetők. Természetesen ez nem lesz így, mert a munkástanács megfelelő eszközökkel és jogosítványokkal fog rendelkezni ahhoz, hogy — ellentétben a hivatalos szakszervezetekkel — megvédje tagjait és a többi dolgozót a retorzióktól. A munkástanácsnak azonban nemcsak az a célja, hogy hatékonyabb érdekvédelmet nyújtson a munkavállalóknak. Ennél sokkal többet akar! Fokozatos, nyugodt, de határozott vezetőcseréket. A korrupt, kompromittálódott vezetők eltávolítását, a hozzá nem értő, pártvonalon pozícióba jut ott vezetők leváltását. Hiteles és jó szakembereket kell az összes vezető posztra állítani. Természetesen akik bizonyítottak, azokra továbbra is szüksége van a vállalat kollektívájának. Olyan vezetőkre van szükség, akik képesek egy új vállalati stratégia kidolgozására. Ennek biztosítania kell a vállalat további fejlődését, a dolgozók megélhetését. A mai vezetés — sajnos — nem rendelkezik ilyen stratégiával. Szükség van a dolgozói beleszólás és érdekegyeztetés új formáinak bevezetésére! Természetesen valódi, titkos választásokon választott képviselők útján, és nem a mostani szakszervezeti funkcionáriusokkal. Mindany- nyian tudjuk, legitimitásukat mennyire „titkos” és „demokratikus” választásokon szerezték. Az országban zajló privatizációs folyamat nem kerüli el a Mátravidéki Fémműveket sem. Ennek kapcsán a dolgozókat kedvezményesen résztulajdonhoz kell juttatni. Az átmeneti időszakban a munkástanács a folyamatokat ellenőrzi, és harcol egyes munkáltatói jogok gyakorlásáért. A munkástanács nagy céljainak megvalósításában számít és támaszkodik az Antall-kormány segítő támogatására, és a munkavállalók cselekvő közreműködésére. Természetesen nemcsak ezeket a nagy célokat kell szem előtt tartani, hanem azokat a napi ügyeket is, amelyek ugyan apróságnak tűnnek, de egyrészt az elszenvedő dolgozónak súlyos problémát jelentenek, másrészt jellemzőek a mai állapotokra. A régi reflexek még ma is élnek, nap mint nap kisemberek húzzák a rövidebbet. Például: ha egy takarítónő kilép a szakszervezetből, ez ok arra, hogy kimaradjon a kedvezményes áruvásárlási akcióból. Vagy: egy szak- szervezeti főfunkci néhány hónapra a gyárban dolgozó családtagja lakástámogatást kap akkor, amikor sok becsületes régi dolgozónak sem jut! Egy „egyszerű” dolgozó hat csapagy eltulajdonításáért távozik, míg Nagy Dezső volt főosztályvezető jóval nagyobb ügy után is tovább dolgozhat, sőt fizetésemelést kap! A munkástanács nem kap lehetőséget kiáltványának sokszorosítására, de a kiáltványra írt szakszervezeti válaszlevelet az egész gyárban kiplakátolják! A munkástanácsi vezetők névtelen telefonokat (meggyilkolunk, te szemét!), vadászpuskás fenyegetéseket kapnak. Természetesen kint vannak a vezetőknél az oly fontos önvédelmi fegyverek is! Virágzik a korrupció, a sógorkoma kapcsolatok, a „kéz kezet mos” a vezetők között. A vezér- igazgató szerint persze „megtették a szükséges intézkedéseket”. Sajnos, attól lehet tartani, hogy ez az eltussolásra értendő. A vezetői prémiumoknál a határ a csillagos ég. Jó partner ehhez a szakszervezet, amelyik természetesen rendszeresen jóváhagyja azokat. Sőt. A vezér szerint „az őprémiumjához az itteni szakszervezetnek nem volt köze”. Nem bizony! Csak a kommunista volt ipari miniszternek! Valószínűleg az termelte meg a fedezetét is a vezérigazgató úr prémiumának. Na persze, annyi köze csak volt hozzá a szakszervezetnek is, hogy egy, a gyárban terjesztett levélben a vezérigazgató 1989. évi nettó keresetét 502 ezer forintnak hirdette (ami nem rossz fizetés) a valóságos bruttó 1 millió 402 ezer forint helyett (ami azért jóval jobb). Véletlen volt, vagy szándékos a félrevezetés? Ez az eset — sajnos — egyébként is jellemző a szakszervezeti vezetésre. „Realitáson alapuló kritikai’’hirdetnek, de mindenki tudja, hogy ez a gyakorlatban azonos a kritikátlansággal. Anyagi biztonságot akarunk mindenkinek — mondják —, közben a dolgozók 6 — 8 ezer forintot, a vezetők pedig annak sokszorosát keresik. Ha csökkentjük a vezetők prémiumát — mondja a hivatalos szakszervezet —, a vezetők és a vezetettek között el nem viselhető feszültség jön létre. Tehát — szerintük — most nincs feszültség, a prémiumok közötti százszoros különbség a természetes. Folytatni lehetne sok-sok oldalon keresztül a felsorolást, hiszen mindenkinek nap mint nap hasonló tapasztalatai lehetnek, de ennyiből is kiviláglik, hogy sok a megoldandó feladat. A munkástanács felvállalja ezeket az ügyeket, megharcol az emberek közérzetének javításáért. Nyilvánvaló, hogy a munkás- tanács rövid idő alatt és egyedül nem tudja az összes feladatot megoldani. Ezért mindenekelőtt két dolog szükséges. Az egyik: a lehető legrövidebb időn belül a vezérigazgató lemondása, és új vezérigazgató kinevezése. Olyan vezérigazgatóé, aki igényli és végrehajtja a szükséges személyi és egyéb változásokat, és a vállalatot új pályára állítja. A másik: a dolgozok támogatása a munkás- tanács felé. Ha ez a két dolog megvan, akkor teremtődnek meg egy nyugodt, de radikális változás alapfeltételei. Az eddig leírtakból kitűnik, hogy a munkástanács nem koncepciós pereket, politikai okból való vezetőcseréket, hanem a kollektíva érdekében szükséges változásokat szorgalmaz. Fogjunk tehát össze, szaktár- sak, közös jövőnk érdekében! A Mátravidéki Fémművek Munkástanácsa nevében: Mikola József Tisztelt munkástanács-képviselő úr! A cikke és felszólítása nem ért váratlanul. Megnyugtató, hogy a Mátravidéki Fémművek kollektívája a témát már ismeri, mert kezdeményezésemre jelen cikkével közel azonos tartalmú, de durvább kivitelű nyílt levelük és erre adott válaszom vállalati újságunkban már megjelent. Meggyőződésem, hogy dolgozóink értékelni tudják eredményeinket, jelenlegi helyzetünket, a tényleges feszültségeket. Biztos vagyok abban is, hogy érzékelik módszereiket, és a végpontban munkánkról — Önökről, vezetőinkről és rólam — megfelelő értékítéletet alakítanak ki. Úgy gondolom, az a helyes, ha belső problémáinkat saját kollektívánk részvételével oldjuk meg. Tekintettel arra, hogy Önök gyorsan alkalmazkodtak az új szokásokhoz, valamint nekem és munkatársaimnak nincs miért félni a nyilvánosságtól, és a téma nem egyedi, szívesen osztom meg gondolataimat a tisztelt olvasókkal is. Mikola úr! A címben megfogalmazott első mondatával teljes egészében azonosulok. Tényleg változásokra van szükség a Mátravidéki Fémműveknél és sok más vállalatnál. Ezek a változások komplexek, kiteljed a gazdálkodásra, a vállalati szervezetre, a vezetésre és irányításra. Mindannyiunkat érint, és sok feszültséggel jár. Ebben egyetértünk. Nem véletlen, hogy ezek ismeretében három évre terjedő stratégia készül (ha volt, ha nem, teljesen új kell). Dolgozunk a vállalat szervezeti átalakításán, az érdekképviselet átmeneti és végleges megoldásán. Tervünk szerint az új szervezeti struktúrával egyidejűleg sor kerül a személyi feltételek felülvizsgálatára és új megbízások kiadására. Hála Istennek és munkánknak, a nem könnyű feladatot egy tisztességes múlt és megfelelő jelen ismeretében kezdhetjük. Ezt igazolják 1990. első féléves eredményeink: termelési tervünket időarányosan teljesítettük, nyereségünk eléri az éves terv 80 %-át, január 1 -jével 22 %-os alapbér fejlesztésre került sor, minden dolgozónknak munkát tudunk biztosítani. Féléves eredményünk után teljes kollektívánknál bérkifizetésre kerül sor. Ezen tények remélhetőleg csökkentik „dolgozóink elksered- ettségét és kiábrándultságát”. A megalakult munkástanácsj. céljával egyetértek, amit már Önökkel is közöltem. Tényleg szükség van jobb érdekképviseletre (mely tisztán csak valódi tulajdonos esetén működik, jelenleg nem). Az átmeneti helyzetben megvalósítható az ellenőrzés és korlátozottan egyes munkáltatói jogok gyakorlása is. Ez azonban nem lehet csaka munkástanács jogosítványa. Megítélésem szerint egy vállalatnál és így nálunk is ezt a feladatot egy érdekképviseleti tanács tudja jól ellátni, mely az érdekképviseleti szervekre épül (szakszervezet — munkástanács, stb.) Az átmeneti nem könnyű helyzetben képviseleti formától függetlenül folyamatos párbeszédre van szükség, szoknunk kell az eltérő álláspontok megjelenését. A helyesen megfogalmazott célok mellett viszont alkalmazott módszereiket nem tudjuk elfogadni. Nagy különbség van kinyilatkoztatásuk és tényleges gyakorlatuk között. Rendkívül veszélyesnek tartom az ellenségképből történő kiindulást és a vezetéssel szembeni magatartásukat. Állandóak a rosszindulatú személyeskedések, a vezetés lejáratása. Teljesen helytelenül, egyedi esetek alapján általánosítanak, amit bizonyít cikkük egy-egy dolgozóra vonatkozó megállapítása is. Itt szeretném kiemelni, hogy a kollektívát és az embereket érintő kérdéseket körültekintően és felelősség- teljesen kezeljük. Megítélésem szerint ez igaz a különböző juttatások biztosítására, a lakásépítési támogatásra és a fegyelmezésre is. Téves az az állítás, hogy egy egyszerű dolgozót hat csapágy eltulajdonításáért elbocsátottunk, ugyanis Sírokban az utóbbi öt évben ez nem fordult elő. Természetszerűleg elismerem, hogy a jó szándék ellenére előfordulnak egy-egy dolgozónknál negatív értékítéletek, melyet felismerés esetén általában korrigálunk. Magatartásukra még jellemző a tények elferdítése, attól sem riadnak vissza, hogy a bizalom és együttműködési készség hangsúlyozása mellett titkos magnetofon lehallgatásokat alkalmazzanak. A végpontban eljutnak a helyi értékek tagadásához, eredményeink semmibevételéhez. Az eltérő vélemények egyeztetésénél nem tudnak normális kapcsolatot tartani. A munkástanács működéséhez a vállalat (és személyesen én is) az igényelt működési feltételeket biztosítja. Ez vonatkozik kiáltványuk sokszorosítására, mellyel kapcsolatos állításuk nem helytálló. Mindenképpen elszomorítónak tartom, ha szervezőmunkájuk során tényleges fenyegetéseket is kapnak, melyet személy szerint is elítélek. Itt kombinációjuk megint rosszindulatú. Kétségbe vonom, hogy önvédelmi fegyverrel rendelkező vezetőinknek ehhez bármilyen köze lenne. Önvédelmi fegyvere két vezetőnknek van (nekem nincs), és ezek eléggé felkészültek és megfontoltak, hogy ilyet ne tegyenek. A vállalat társadalmi tulajdonvédelmi helyzetére, az elvtelen kapcsolatokra, korrupciókra vonatkozó általános megállapításokat itt is vissza kell utasítanom. Vegyék tudomásul, hogy alkalmazottaink azért járnak a gyárba, hogy dolgozzanak, munkatársaink döntő része szorgalmas és becsületes. Sajnos akadnak szabálytalanságok, melyeket nehéz elkerülni és csökkenteni. A vezetőkkel szembeni követelmények megfogalmazása helyénvaló. Tényleg fontos szerepük van a vállalat további fejlődésének, a dolgozók megélhetésének biztosításánál. Szükség van a megmérettetésre, új személyek beállítására. A gyorsítást elismerem, ez azonban nem lehet kampány. Mindig az elvégzendő munkából, az új szervezeti keretből, a vezetővel szembeni követelményből kell kiindulni. Ezek ismeretében kell a megfelelő személyt kiválasztani és nem megfordítva. Vezetőtársaimmal együtt elvárjuk a politikai diszkrimináció megszüntetését. Egy kétdiplomás vezetőnél ne az legyen az elvük, hogy vállalati párttitkár volt, vagy pedig a megyei pártbizottság „utolsó csatlósa” (ha nem tudnák, ez akkor vállalati érdek is volt), hanem a vezető munkavégzését minősítsék tényleges jogosítmányuk alapján. Saját véleményüknél ne hivatkozzanak a vállalat dolgozóira, ha ehhez nem kaptak felhatalmazást és képviseleti arányuk ezt nem biztosítja. A részletek mellőzésével ezúton is szeretném Önöket arról tájékoztatni, hogy a vállalat felső és középvezetőinek prémiuma a vállalat gazdasági eredményével szinkronban van. A felső határt nem a csillagos ég, hanem éves kollektív szerződésünk rögzíti. A kifizetett összegek több év óta gépipari átlag körüliek. Saját prémiumomnál esetleg elképzelhető, hogy valamit mégiscsak tettem érte?! Mellékesen megjegyzem, hogy a gyári körlevélben szereplő 502 ezer forint nem vezérigazgatói, hanem egyértelműen igazgatói nettó összeg volt. Az országos és vállalati kereseti arányok ismeretében tudom, hogy szükséges az alacsony keresetek növelése. Ennek forrása viszont vezetők-alkotók és munkások együttes munkájával biztosítható. A prémium csökkentés, vagy teljes eltörlés nem megoldás. Befejezés előtt lemondásomra a következőket közlöm: bármikor szívesen adom át helyemet dolgozóink bizalmát élvező, a feladat ellátására jobban felkészült azon vezetőnek, akinek irányításával a vállalat tovább fejlődhet és dolgozóink jobb megélhetése biztosítható. Erre lehetőség lesz a vezetői megbízatások felülvizsgálata alkalmával. Nem hagyhatom viszont munkatársaim és saját becsületem elvtelen sárba tiprását. Mikola úr! Cikkét azzal kezdte, hogy a Mátravidéki Fémműveket megérintette a változások szele. Tény — hogy valamit elindítottak — amit szélvetésnek neveznék. Kollektívánknak nem hiányzik az „aki szelet vet, vihart arat” népi bölcsesség érvényesülése. Ennek elkerülésére a lehetőség ma is adott, együttműködésen keresztül. Németh László vezérigazgató Trancsírozzák a részvényeket Tőzsdéző téesztagok? A részvény éppúgy a téeszvagyon része, mint a traktor, vagy az istálló Az Országgyűlésben módosították a földtörvényt, s ennek egyik elemeként felfüggesztették a szövetkezeti földek árusítását. A föld, a mezőgazdasági termelés körül azonban még sok minden, legfőbben pedig a tulajdon- viszonyok nem rendezettek. Egy biztos: a legfontosabb, hogy a tagok tulajdonosi mivolta megjelenjen. Ennek egyik módja az, hogy „nevesítik” a vagyont, visz- szaadják a termelőeszközt annak, akinek erre igénye van, vagy aki ezt kéri. A tulajdonná válás másik lehetősége: a tagok részvényeket vásárolnak. Ezt a konstrukciót a Mezőbank dolgozta ki, s az a lényege, hogy törvényessé teszi a szövetkezeti tulajdonosok tulajdonjogát. A té- esztag tehát részvényes lehet. — A Mezőbank az ország egyik magánbankja. Tolna megye szövetkezetei közül hányán tagjai a banknak? — kérdeztük Drüszler Józseftől, a Mezőbank szekszárdi fiókvezetőjétől. — Valamennyi téesz, halászati szövetkezet, és a Tszker a tagja. A mezőbank alaptőkéje a Kölcsönös Támogatási Alap egy részéből ered, ebből alapították 1987-ben. A KTA-ban elkülönített pénzből lehetett részvényeket jegyezni, ezek negyvenezer forintos névértékben a téesz nevére szóltak. Átruházhatók, de legelőször azoknak kellett felajánlani, akik a bank alapítói voltak, ők elővásárlási joggal rendelkeztek. — Tehát egyik — mondjuk gazdag — téesz megvásárolhatta a másik — mondjuk szegény — téesz részvényeit? — Igen, de magánember is megvehette, csakhogy eddig erre nem volt igény. Később a szövetkezetek ismét jegyezhettek részvényt, ezek azonban nem névre, hanem bemutatóra és szintén ötvenezer forintra szóltak. A részvényesek nemrég úgy módosították a bank alapszabályát, hogy minden részvény bemutatóra szól, és tízezer forintos részvényekre trancsírozták az ötvenezer forintosokat. Tehát egy ötvenezer forintos részvényből öt tízezer forintos lett, és mindegyik bemutatóra szól, szabadon forgatható. — Ezeket a tízezer forintos részvényeket a tagok kezébe adhatják, és így törvényesíthetik a tulajdonosi mivoltukat? — Igen, megtehetik a téeszek, hisz ez éppúgy a téeszvagyon része, mint a traktor, az istálló, az épület. — Ki dönti el egy szövetkezetben azt, hogy hogyan bánjanak a részvényekkel? — A vagyon felett általában a közgyűlés rendelkezik, de a belső szabályzat minden téeszben más lehet. — Hallani arról is, hogy a téeszek átadják a részvények ötven százalékát a téesztagoknak. — Végül is a téesz szabadon rendelkezik a részvényeivel, s lehet többféle is a tulajdonában, nemcsak az, amelyet a Mezőbanknál váltott. A részvények adhatók és vehetők, akárkinek eladhatók, nem csupán téesztagoknak. Ha a téesz a tagjainak adja a részvényt, a tag a bank tulajdonosa lesz, annyiszor tízezer forint erejéig, ahány részvényt vásárolt. Rendelkezik a bank fölött, s a részvényeinek az arányában szavaz a közgyűlés. — A téesztag, ha részvénytulajdonos, szabadon adhatja-veheti a részvényeket? — Igen. Eladhatja, elajándékozhatja, az utódjaira örökítheti. — Sőt, akár kereshet is rajta. — Igen, természetesen, ha majd működik a tőzsde, s bejegyzik a mezőbanki részvények árfolyamát. — Mikor várható, hogy beindul a tőzsde? — Ezt én nem tudom megmondani. — Ha valaki részvénytulajdonos, osztalékot is kaphat. Mennyi ez pillanatnyilag? — Tizenkét százalék volt az előző évben. A mértéke a bank gazdálkodásától függ, attól, hogyan forgatta a pénzét, mennyi adózott eredményre tett szert, s a részvénytársaság közgyűlése hogyan dönt. — Nyomdába került-e már a részvénypapír? — A tervek elkészültek, úgy tudom, hogy szeptemberben hagyja el a papír a nyomdát. — Véleménye szerint mit szólnak a téesztagok a részvényekhez, ami tulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapír ugyan, de nem ezres, amit meg lehet számolni, gyűjteni, takarékkönyvbe tenni. — Nem tudom. A részvény régi fogalom a bankvilágban, de új fogalom a magánszemélyek, földműves emberek körében. A részvénytulajdonos a bank tulajdonosa lesz, pénzt helyezhet el, s a közgyűlésen elmondhatja a véleményét, emellett osztalékot kap. A részvényt eladhatja, az érte kapott pénzt bármibe befektetheti. — Ez így van, csakhogy megszoktuk: a pénz akkor biztos, ha a kezemben van. Nemigen hallottam falusi emberről, aki például letéti jegyet váltott volna. — Ha valaki részvényt vásárol, nem gyűjtögeti a pénzét, hanem üzletbe fekteti. Aki földet művel, disznókat tart, a hasznot befekteti és föléli, nem gondolkodik részvényekben. De aki ezen a körön kívül kerül, magyarán nagyobb lesz a bevétele, azon kezd gondolkodni: mi hozhat még jövedelmet, mibe fektesse a pénzét. S így eljut a részvényvásárláshoz, amelyet természetesen bármikor eladhat. — Igen ám, de ha a bank nem jól gazdálkodik, akkor csökken a részvények árfolyama. A részvénytulajdonos ekkor rossz lóra tett. — Kevesebb lesz az osztalék, a részvényeket nem keresik, csökken az árfolyam, nő az eladók, és csökken a vevők tábora. — Kitől kérhetnek tanácsot az emberek arra vonatkozóan, hogy milyen részvényeket érdemes megvenni? — Nem kell félni: tanácsadók bőven lesznek majd. D. Varga Márta Füzesabony... (Fotó: Perl Márton)
