Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-19 / 91. szám

6. SPORT 1990. július 19., csütörtök Úszóból karatebajnok Jól mutatta a karate népszerű­ségét, hogy a közelmúltban le­zajlott Eger-kupa és országos if­júsági bajnokság párharcai végig szépszámú közönség előtt zajlot­tak a megyeszékhely körcsarno­kában. Az idén önállóvá vált egri Kyokushinkai Karate Sporte­gyesület versenyzői jól szerepel­tek, több érem is került a tarso­lyukba. Különösen kitűnt közü­lük Kelemen Csaba, aki országos bajnok lett, és elnyerte a legtech­nikásabb versenyzőnek kijáró dijat. A tehetséges sportolóval az egyik tréning előtt váltottunk szót. — Életed első komoly verse­nyén egy csapásra országos baj­nok lettél. Azóta már eltelt jó né­hány hét. Hogyan dolgoztad fel magadban a sikert? — Néha még most is alig hi­szem, hogy mindez velem történt meg. Aztán hazamegyek, és ott a „tárgyi bizonyíték”, a szépen csillogó aranyérem. — Minek köszönheted az el­sőségedet? — Elsősorban jó fizikai erőn­létemnek. Négyszer kellett meg- küzdenem az ellenfelekkel, és mind közül a harmadik volt a legrázósabb. A baj ott kezdő­dött, hogy hosszabb pihenőre számítottam, s a kelleténél több vizet ittam. Aztán, ha nagy ne­hézségek közepette is, de hoz­tam a győzelmet. — Rögtön a karatéval kezdted sportpályafutásodat? — Tizenhárom éves koromig Egerben úsztam, és ez a néhány év jól megalapozta erőnlétemet, még most is hasznát látom. Oda­haza, Verpeléten egynéhány an elhatároztuk, hogy eljárunk a laktanyába karatefoglalkozá­sokra. Ezek egyre jobban tet­szettek, és amikor már tudtam valamicskét, akkor jelentkeztem Borza mesternél. — Úgy hallottam, hogy az el­szántságod rendkívüli. Az sem gond, ha nem jön a busz... — Nem szívesen hagyok ki edzéseket. Ha lekésem a buszt, veszem a kerékpárt, és leteke­rem azt a tizenhét kilométert Verpeléttől Egerig. Edzés előtti bemelegítésnek fogom fel. — Mennyit változott az életed a bajnokság megnyerése óta? — Nem mondhatnám, hogy túl sokat. Ugyanúgy edzés edzest követ, és ez nem is baj, mert én hosszú távra tervezek. Amit csak lehet, azt szeretném elérni ebben a sportágban. A háromdanos mester, Borza József elismerően szólt tanítvá A mester és tanítványa. Balról Borza József, jobbról Kelemen Csa­ba (Fotó: Gál Gábor) nyáról. Külön dicsérte szerény­ségét, azt, hogy nem száll a fejébe a dicsőség. Amióta nála karaté- zik, az eltelt három év alatt sem­miféle fegyelmezetlenségen nem kapták rajta, sőt mindig a tudása legjavát igyekszik nyújtani. Amennyiben szorgalma és hoz­záállása töretlen marad, mester is válhat belőle. Erre minden esélye megvan, hiszen nemcsak a karjait és lábait forgatja ügyesen, hanem az esze is a helyén van. Élve a lehetőséggel, azt is megkérdeztük Borza mestertől, hogyan látja a karate jövőjét a megyeszékhelyen. — Ugyan már tetőzött a divat­hullám, de úgy érzem, nem kell attól tartanunk, hogy jelentkező hiányában becsukhatjuk a boltot — válaszolta az új karateklub el­nöke. — Sajnos, a közbiztonság eléggé gyenge lábakon áll, ezért^. egyre no az emberekben az ön­védelem igénye, ami sokakat vonz közénk. Jelenleg is mintegy háromszázan látogatják tanfo­lyamainkat. Lényegesnek tar­tom megjegyezni, hogy a karatés kerüli az öncélú verekedést, az erőfitogtatást. Aki mégis meg­tenné, azt kíméletlenül kire- kesztjük soraink közül. Szeren­csére, erre még nem volt példa. — Ebből a nagy létszámból hányán tekinthetők igazi ver­senyzőnek? — Nem többen egy-két száza­léknál, mert a versenyzővé érés jelentős pluszmunkát igényel. Közülük azonban néhányan ígé­retesen fejlődnek, és minden re­mény megvan arra, hogy valaha lesznek utódaim. — Miért vált ebben az évben halaszthatatlanná az egri karaté- sok önállósodása? — Korábban az Eger SE-n belül működött a szakosztá­lyunk. A sportegyesületen belüli válságjelenségek szaporodásával már alig-alig törődtek velünk. Az ügyvezető elnökkel, Szöl- gyémy Ferenccel kifogástalanul együttműködtünk, de nem mondható el ugyanez az őt kö­rülvevő személyekről, akik in­kább a sportból, mintsem a spor­tért éltek. Mivel a feltételek meg­vettek hozzá, az év elején elérke­zettnek láttuk az időt arra, hogy saját kezünkbe vegyük sorsunk alakítását. — Várható-e valamilyen új kezdeményezés a közeljövőben? — Eget rengető dolgokat egyelőre nem tervezek, de gon­doltam már arra, hogy szeptem­bertől indítok egy tanfolyamot, negyven évnél idősebbek részé­re. Elvégre a küzdőtér nemcsak a húszéveseké... Buttinger László Nyeregben a százórások Tájfutó Eger Nagydíj Tizenhét nemzet a rajtnál A Veterán Világkupa előver- senyeként július utolsó hetében kerül sor az idei Eger Nagy díj nemzetközi tájfutóversenyre. Az évek alatt megyénk sportéleté­nek egyik legjelentősebb nyári eseményévé váló rendezvényre eddig 17 országból 570 futó je­lezte részvételét. Az újjáalakult megyei tájfutószövetség a tavalyi előpropagandát követően év ele­je óta szervezi a jelentős, immá­ron hagyományosan pénzdíjas versenyt. Beszedő Istvántól, a szövetség elnökétől megtudtuk azt is, hogy bár Izraeltől Norvé­giáig számtalan helyről érkeznek futók, de legesélyesebbek ezen a terepen mégis a magyarok. A Bükk-fennsíkról kiadott új tér­képeken a nemzeti park legszebb részein haladnak a pályák. És ami szintén fontos, hogy nem­csak a pénzdíjas kategóriában lesz vetélkedés, hanem a 40, 50, 60 évesek különversenye is él­ményt jelent az indulóknak. Kö­zülük sokan „bemelegítésnek” szánják az Eger Nagydijat az au­gusztus 2 — 5. között megrende­zendő Veterán Vk-ra. Minden bizonnyal nem bánják meg, hogy eljönnek Hevesbe, ugyanis a pá­lyák mellett a szervezők egyéb látnivalókról is „gondoskodnak” minden esztendőben. Tegnap reggel nem sokkal ki­lenc óra után nyeregbe szálltak a kerékpárosok, hogy száz órán keresztül folyamatos váltásokkal róják a Felsőtárkányt Heregrét- tel összekötő országutat. Az elő­zetesen nevezőkhöz képest ke­vesebben fogtak a pedáltekerés- nek, az utóbbi napok hűvös, esős időjárása jó néhány, korábban vállalkozó szellemű sportbarátot elriasztott. Pedig felesleges volt az aggodalom, hiszen verőfényes napsütés várta a két kerék szerel­meseit. Az indulók között akad­tak fiatalabbak, idősebbek egya­Korábban már hírül adtuk, hogy az idén is megrendezik Pa- rádsasvárott a Mátrai autós he­gy iversenyt. Tegnap kaptuk a hír, hogy a MAMSZ gyorsasági szakbizottságának kérésére az egri szervezők elhalasztják az ob-futamot. Az indoklás: ugyanebben az időpontban, te­hat július 28 — 29-én rendezik meg Veszprémben a Nike-ralit, s mivel a hegyen a ralisok nagy ré­sze rajthoz áll, választaniuk kel­ránt. Vígh Lajos, a szervezőbi­zottság tagja örömmel újságolta, hogy számos vállalat, intézmény tett felajánlásokat, illetve segí­tette a próbázók dolgát. Tovább­ra is várják viszont azoknak az adakozó kedvűeknek a jelentke­zését, akik ajándékaikkal hozzá­járulni kívánnak a rendezvényt követő tombolasorsolás sikeré­hez. Egyben ismét felhívják az arra autózók figyelmét, hogy óvatosan hajtsanak, mivel az em­lített szakaszon a szokottnál több kerékpáros közlekedik majd. lene, hogy melyiken induljanak el. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogjr a mátrai versenyt még az ev elején bejelentették, míg a dunántúli futam időpontját kö­rülbelül két hónappal ezelőtt fi­xálták le.J Értesüléseink szerint a hegyi­versenyt augusztus 25.— 26-án bonyolítják le a 24-es út parád- sasvár — galyatetői elágazó kö­zötti szerpentinjén. Pingpongtanfolyam Az egri Kolacskovszky SE asztalitenisz-szakosztálya tanfolyamot indít, amelyre egész évben jelentkezhetnek a 7 — 12 éves érdeklő­dők. A pingpongozás iránt kedvet érző gyerekeket mindennap 15 — 17 óra között a Kistályai úti játékcsamokban várja Várszegi István és Wei Csin Siu edző. Mátrai hegyiverseny — később Nemzetközi sakkverseny Rajtolt az Eger ’90 Tegnap délután az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette az a nemzetközi sakkverseny, amely­nek tíz napon keresztül az Egri Dohánygyár kultúrterme ad ott­hont. A résztvevőkét dr. Rauch Ferenc, a Heves Megyei Sakk- szövetség elnökhelyettese kö­szöntötte, sikeres szereplést kí­vánva nekik. A mezőnyről annyit, hogy a magyarokon kívül svéd, osztrák, nyugatnémet és szovjet sporto­lók alkotják. A cseh sakkozók benzinhiányra hivatkozva le­mondták a részvételt. A külföl­diek közül a legnagyobb név a szovjet Ohotnyik nemzetközi mester, aki visszatérő vendég a megyeszékhelyen, és eddig az Agria-tornákon mindig az élme­zőnyben végzett. A rendezvény rangját emeli az olimpiai bajnok, Mádl Ildikó jelenléte. Megyénk­ből 15-en ülnek asztalhoz, túl­nyomórészt a házigazda Kolacs­kovszky SE képviseletében. Ott van köztük Mészáros András nemzetközi mester és Seres La­jos, a szingapúri ifjúsági vb hete­dik helyezettje is. Dr. Rauch Ferenc főszervező sajnálkozva említette, hogy az indulók száma elmarad a koráb­bi években megszokottól, s ez el­sősorban az általános pénzszű­kével magyarázható. A kis lét­szám miatt csak délutánonként lesznek mérkőzések, a zárónap kivételével mindig 14 órától. A befejező napon, július 28-án 9 órától kezdődnek a sakkcsaták a dohánygyári kultúrteremben, s ezeket bárki ingyen megtekint­heti. Három csoportban több, mint százan vezetik majd a sakkfigurákat a siker reményében az Eger '90 nemzetközi sakkversenyen (Fotó: Szántó György) A közeljövő csillagai lehetnek... Nem sok örömük lehetett a magyar labdarúgó-válogatott szurkolóinak mostanában. A fel­nőttek sorozatos kudarcai után viszont a fiatalabb korosztály bi­zonyíthatja, hogy korántsem olyan reménytelen a sportág helyzete, mint azt sokan gondol­ják. A lehetőség adott, a jövő hé­ten ugyanis ifjúsági Európa-baj- nokságot rendeznek négy hazai városban. A magyar válogatott három tagjával pályafutásuk ed­digi állomásairól, valamint a vár­ható esélyekről beszélgetett az MTI munkatársa. Wendler Gábor, az MTK-VM középhátvédje társaival nehéz feladatot kap, hiszen rögtön az első mérkőzésen a tavalyi világ­bajnok portugál csapat lesz az el­lenfél. Az ifjú futballista szerint azonban egyáltalán nem legyőz­hetetlen a keddi rivális: — Amikor 16 évesek voltunk, ugyanezzel a társasággal játszot­tunk a spanyolok ellen, tehát nem először találkozunk a latin stílus képviselőivel. Videofelvé­telről láttam a portugálok mér­kőzéseit, úgy érzem, hazai pá­lyán legyőzhetjük őket. Mit jelent egy fiatal játékos­nak ez az Európa-bajnokság? — Feltétlenül a nagy kiugrási lehetőséget, hiszen a hazai ldub- vezetők is figyelemmel kísérik szereplésünket. Számomra pá­lyafutásom eddigi legnagyobb élményét a sorsdöntő isztambuli mérkőzés jelentette, amikor a Galatasaray stadionban gól nél­küli döntetlennel kivívtuk a to­vábbjutást. A csapatot akkor a fanatikus török szurkolók sem tudták kizökkenteni, remélem, idehaza minket is hasonlóan buzdítanak majd. Milyen helyezésre tartja esé­lyesnek a csapatot? — Szerintem ez a társaság akár a dobogón is végezhet! Nem kis dolog, ha egy ifjúsági korú csatár gólt szerez az NB I-ben, méghozzá egy olyan együttes szüleiben, amely nem éppen a támadójátékáról neve­zetes. Jezsek Attilának, a Csepel reménységének már sikerült ez a bravúr: — Az utolsó fordulóban, a Békéscsaba elleni mérkőzésen tíz emberrel játszottunk, amikor egy ellenakcióból, 14 méterről jobbal kilőttem a hosszú sarkot... — mesélte. A Csepelen azonban ez sem segített, búcsúztak az élvonaltól. Jövőre az NB II-ben folytatja, vagy van más lehetősége is? — Lejárt a szerződésem, s a klubvezetőkkel megállapodtam abban, hogy amennyiben NB I-es csapat igényt tart játékomra, elmehetek. Számomra már csak ezért sem mindegy, hogyan sike­rül a bemutatkozásom az Eb-n. — Távolabbi tervek? — Akárcsak társaim, termé­szetesen én is szeretnék a „na­gyok” között válogatott lenni, s eljutni a világbajnoki döntőbe. Szerintem nem kizárt, hogy az 1994-es vb-csapatban mar a mostani ifiegyüttesből is helyet kaphat egy-ket játékos. Minden­esetre nagyon jól jönne egy ér­mes helyezés, ami felhívna a fi­gyelmet erre a társaságra. Szabados József is már „ruti­nosabb” embernek számít Zieg­ler János válogatottjában. A Bp. Honvéd védőjátékosa az idén még többnyire a tartalékok kö­zött szerepelt, de a veszprémiek ellen csereként már az első csa­patban is pályára léphetett. Köz­tudott, hogy Mezey György, a kispestiek új vezetőedzője szíve­sen próbál ki fiatal futballistákat, így Szabados reménykedhet az előrelépésben. — Egyelőre a huszonkettes kéretnél vesznek figyelembe Kispesten, de szeretném, ha mi­előbb kiharcolnám helyemet a kezdőcsapatban — mondta. — Persze az én sorsomat is döntő mértékben befolyásolhatja a ha­zai Eb. Hogyan sikerült felkészülni az erőpróbára? — A feltételeket biztosítot­ták, egyesületeink is támogattak minket. Válogatottunk egysé­ges, főleg a védekezésben va­gyunk jók, de ma már a modem labdarúgásban ez alapkövetel­mény. Bevallom, én egy kicsit tartok a portugáloktól, hiszen mégiscsak ők voltak a tavalyi vi­lágbajnokok. A jövő évi, ifjúsági vb-n azonban mindenképpen ott a helyünk, s ehhez a legjobb hat csapat között kell végeznünk. Női párbajtőr az olimpián? Elképzelhető, hogy 1996-ban újabb számmal bővül az olimpiai játékok műsora, és a női párbaj­tőrözők is pástra léphetnek az ötkarikás érmekért. Ismert, hogy ez az eleinte idegenkedéssel fo­gadott fegyvernem az elmúlt években polgárjogot nyert a sportág nagy nemzetközi esemé­nyein, s a magyar versenyzők is szép sikereket értek el, világbaj­noki érmeket szereztek. A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottsághoz eljuttatott javaslat szerint nem minden feltétel nél­kül „adoptálnák” a női párbajtő­rözőket, felvételük egyben kor­látozást is jelentene a többi fegy­vernem képviselőinek. A NOB ugyanis nem egyezik bele abba, hogy az országonként indítható vívók számát növeljék, s a csapa­tokat továbbra is csak húsz fő al­kothatja. Ezt a létszámot az ed­digi négy helyett öt fegyvernem­re (férfiaknál tőr, kard és párbaj­tőr, a nőknél pedig tőr és párbaj­tőr) kell elosztani, ami annyit je­lent, hogy egy-egy számban leg­feljebb négy versenyző léphet majd pástra válogatottanként. Az esetleges változtatás több szakmai kérdést is felvet. A leg­lényegesebb, hogy amennyiben a NOB elfogadja az említett ja­vaslatot, az edzők a négyfős csa­patok tartalékait más fegyver­nemből kénytelenek kijelölni, így előfordulhat, hogy a karde­gyüttesbe tőröző vagy párbajtő­röző kerül. A francia AFP hírügynökség jelentése szerint a javaslatot ked­vezően fogadta Alexandre de Merode herceg, a NOB alelnöke, aki jelen volt a hét végén befeje­ződött 43. lyoni világbajnoksá­gon. Tény viszont, hogy a lét­számcsökkentéssel a párbajtőrö­zőnőkön kívül mindenki rosszul jár. Kérdés, hajlandók lesznek-e meghozni ezt az áldozatot a töb­biek?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents