Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-17 / 89. szám

Hírlap, 1990. május 17., kedd 5. Vigyázzunk értékeinkre! Pf.:23 Üzen a szerkesztő S. O.S. jeligére Markazról jött a kissé gyakorlatlan fogalmazvány, amely azt pana­szolja, hogy a köztest most „ki kell szaggatni, mert a tsz veszélyes anyaggal permetezted a területet, egyidejűleg szigorúan tiltja a köztes növények ültetését.” Most ott tartanak, hogy szedésre alkalmas lenne a termés, de az intézkedés — egészségóvó rendszabály is — pocsékba teszi az eddigi fáradozást. Ütköznek az érdekek, hogyan is kellene ösz- szehangolni a tennivalókat, hogy „a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon”? A tsz közösségi, és az egyének magánérdeke egyeztethető is lenne talán, ha jobban figyelnének egymásra az emberek. Az meg külön fá­jó pontja a levél olvasójának és a panasznak is, hogy a névvel és pon­tos címmel író panaszos a géppel írott levél végére már zárómorfon- dírozásként odavetette tintával az alábbi mondatot: "Levelem a tsz- nél kérem nem bemutatni.” Hát még itt tartunk a félelemben, és az esetleges megtorlás veszélye miatt? H. P. írja: „Az egri IKLV igazgatójától igen szigorú levelet kaptunk, hogy a bérlők az épületben túl sok vizet fogyasztanak... ha a vízfogyasztás nem csökken, a vízátalány összegét 1991-től a vízfelhasználásnak megfelelően felemelik. Két megjegyzésem, illetve javaslatom lenne: a vízdijátalányt ne a szobaszámnak megfelelően állapítsák meg, hanem a lakásban lakók száma szerint. A másik: tegye lehetővé az IKLV a la­kásonkénti felhasználás mérhetőségét, hiszen a szociálisként kapott lakás béreként évente egyre magasabb összeget fizetünk, és ezért semmit nem kapunk, már mindent áthárítottak a bérlőkre.” Az első ötletével egyetértünk. Nem a szobák, nem a négyzetméte­rek használják a vizet a lakásban, hanem a személyek. A műszaki szemlélet itt mintha felülvizsgálatra szorulna. A másik — a vízmérési elgondolás — alkalmasint költségesnek is tűnhetik, de abban nem va­gyunk bizonyosak, hogy a bérleti díj eddigi kvótájával az IKLV-nél mindent áthárítottak volna a bérlőkre. Azt sem igen tudjuk, mit ért azon, hogy „szociálisként kapott lakás”? Egyáltalán, a mai bérleti vi­szonyokra alkalmazható-e a szociális fogalom, és mit értsünk alatta? „ Tófalu” jeligére Egy öreg nyugdíjas — nagy ákombákomokkal — rajzolta le kifaka- dását, aminek az alábbi szövegrész lehet a lényege: „Június 25-i szá­mukban olvastam a Vigyázzunk közös érdekeinkre című írást. Vár­tam, hogy az illetékesek fognak válaszolni, mert úgy gondolom, hogy az okosabb enged. Ugyanis Tófalu nem hétszáz éves, mert én már na­gyon régen jártam iskolába, és akkor úgy tanultuk: Tófalu a Tama völgyében fekszik, egy nagyon régi község, ezelőtt már nyolcszáz év­vel állott. És ne írjon Ú. I. a mi falunkról, hogy szülőfaluja, mert ő egy bevándorolt személy, Aszód felől jött, és ez a mi szülőfalunk, nem az övé, hiszen alig ismerik a faluban, hogy ő is van... a kisgazdapártban is mind az ő famíliájuk van, akik nem is értenek a földhöz...” És mondja- íija még tovább is, mert ebben a tudatban élt és él, ezt pedig már nem lehet belőle semmivel sem eltávolítani. Ugyan mi is a „lokálpatriotiz­mus”, mennyi a tartalma, mennyi benne a lelki érték, és hová vezetne, ha mondjuk, 1945-ig visszamenőleg elkezdenénk kutatni, ki, hol, honnan, mikortól számít „jöttment”-nek, kinek és mikor, hol, milyen ügyben lehet joga szólásra? Most, hogy a zsilipek felnyíltak, elmeséli- eldörgi a magáét; de sokszor nem veszik észre a szólók, hogy ártanak, még akkor is, ha bízva vélt vagy valódi igazukban, igazukkal használ­ni akarnak. (E témáról a másik fél véleményét ugyancsak ezen az ol­dalon olvashatja az idős levélírónk.) Eger, Szalapart úti Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon Van, aki mégis bízik az igazgatónőben Jó néhány levél érkezett szer­kesztőségünkbe a „Nem bíznak az igazgatónőben?” címmel a Hírlapban június 28-án megje­lent cikkel kapcsolatban. A leve­leket teljes terjedelmükben sajnos nem áll módunkban közölni, ezért csak azok lényegét tárjuk a nyilvánosság elé. „Őszinte megdöbbenéssel ol­vastam a Heves Megyei Hírlap jú­nius 28-i számában a „Nem bíz­nak az igazgatónőben?” című cikket. (...) Nagyon fontosnak tartom, hogy nyilvánosságra ke­rüljön minden olyan eset, mely­ben értelmi fogyatékos gyerme­kek vagy felnőttek érdekei sérülé­sének gyanúja felmerülhet. (...) Sokszor jártam a Szalapart úti in­tézetben, nemcsak ünnepélyes al­kalmakkor vendégként, de telje­sen váratlanul, hívatlanul is. Min­dig példamutató tisztaságot, ren­det, fegyelmet tapasztaltam. A gyerekek jól ápoltak, tiszták, ba­rátságosak és jókedvűek voltak. (...) Szervezetünk, éppen a gyer­mekek biztonsága, a szülők nyu­galma érdekében elvárja az inté­zeti igazgatóktól a fegyelem meg­követelését, még akkor is, ha ez esetleg munkaügyi vitákat ered­ményez. (...) Egyáltalán nem tart­juk azt bajnak, ha a használható felsőruhákat „öröklik” egymástól a gyerekek. így van ez ma a csalá­dok nagy részében is, rokonok, barátok csereberélik a 2-3 hónap alatt kinőtt dzsekiket, nadrágo­kat. Nálunk jóval gazdagabb or­szágokban sem találnak ebben semmi kivetnivalót. (...) Az igaz­gatónő cáfolatai a felhozott vá­dakra helytállóak. (...) Szomorú­nak tartom az újságcikk megjele­nését, mert ügyet csinál olyasmi­ből, ami valójában nem az. (...) Ószintén remélem, hogy az inté­zetben élő gyermekek szüleinek bizalmát ez a cikk nem ingatta meg. Rittemé Józsa Judit az Értelmi Fogyatékosok Országos Ér­dekvédelmi Szövetsége főtitkára .Tisztelt Rénes Úr! Megdöbbenve olvastuk azt a cikket, amely az Ön tol­lából a minap jelent meg a Hírlapban. Meglehetősen rosszul értelmezett de­mokrácia az, hogy ha bárki bekopog­tathat az Ön ajtaján, és mindenfélét összehordhat arról az intézetről, ahonnan évekkel ezelőtt nyugdíjba ment. Tudjuk, hogy az Ön feladata az, hogy végighallgassa az ilyen és ehhez hasonló bejelentéseket, és utánanéz­zen annak, mi ebből az igazság. (...) Szálkái Lászlóné volt gyermekfelü­gyelőt — akinek a fizetését az utolsó évben rohamléptekkel emelték, és egyetlen jutalomból sem maradt ki — mindannyian jó munkaerőnek tartot­tuk. (...) Mégis akadt egy kis bökkenő! Közvetlen munkatársaival olyan .jó” volt a kapcsolata, hogy a nyugdíjazta­tása alkalmából rendezett bensőséges kis ünnepségen a gyermekfelügyelői munkaközösségből egyetlenegy em­berjelent meg, ő is hivatalból! (...) Le­het valaki a kollégái között népszerűt­len, de ennyire?! (...) A mi folyosóin­kon sincs hidegebb télen, mint bárme­lyik lakótelepi lakásban (meg lehet ró­la győződni!). A fűtési szezonban megtakarított összeg pedig a dolgo­zók (többek között Szálkái Lászlóné) zsebébe vándorolt. Hogy a gyerekek egymástól öröklik a ruhákat? Ez még családon belül is, megtörténik. (...) Egyébként Rénes Úr, ha akart, maga is meggyőződhetett róla, hogy gyerme­keink tiszták, és nem rongyokban jár­nak. Arról is meggyőződhetett, hogy iskolánkfelszereltségefelülmúlja bár­melyik hasonló típusú intézményét ebben az országban. (...) Végezetül még egy utolsó példát arra, hogy önál­lóan gazdálkodó intézményünkben a dolgozókról sem feledkezik meg az igazgatónő. A háromfogásos ebéd ára a dolgozók részére nem haladja meg a 10 (!) azaz tíz forintot (...) Mondjon csak,egyetlen intézetet is, tisztelt Ré­nes Úr, ahol tízforíntért a mai, anyagi­akban szűkös világban háromfogásos ebédet kapnak a dolgozók. „Engedet­len, fegyelmezetlen” nevelőtanárok pedig sajnos minden intézetben vol­tak, vannak és lesznek is. — Hogy va­lóban ilyenek voltak-e az elbocsátott kolléganők, annak megítélése első­sorban vezetői jogkör. (...) Az itt dol­gozók nyugodtan alszanak, mert ha problémájuk van, és azt időben eljut­tatják a megfelelő helyre, a vezetőség a lehetőségeihez mérten igyekszik megoldani. Ha viszont aktív dolgozó­ként alázatosan és mélyen hallgat, és csak akkor van bátorsága kinyitni a száját, amikor már nyugállományba vonult, akkor a következtetések levo­nása még egy kívülálló számára sem lehet eget rengetően nehéz feladat. Az állásfoglalás pedig még kevésbé az.” Az intézet néhány, még a nyugdíjaz­tatás előtt álló öntudatosabb dolgozó- ia 90 aláírás Tisztelt öntudatos dolgozók! 1. Úgy gondolom, nem „megle­hetősen rosszul értelmezett de­mokrácia” az, hogy bárki beko­pogtathat az ajtómon, s „minden­félét összehordhat arról az inté­zetről, ahonnan évekkel ezelőtt nyugdíjba ment”. Az előbbi idézet ellenére ezt valószínűleg Önök is így vélik, hiszen levelük folytatá­sában leírják: tudják, hogy az én feladatom végighallgatni az ilyen bejelentéseket, és utánajárni az igazságnak. 2. Azt valóban nem tudtam ed­dig, hogy az iskolában kinek, mi­kor, milyen mértékben emelték a fizetését, mint ahogy azt sem, há­nyán vettek részt egy nyugdíjba- menetel alkalmából tartott ün­nepségen. Ugyanakkor szerintem ez nem kötődik oly szorosan az ügy lényegéhez, hogy érdemes lett volna kérdezősködnöm felőle. 3. Nem én állítottam, hogy éjje­lente fűtetlenek a folyosók, illetve, hogy rongyokban járnak a gyere­kek. 4. Azt a tényt senki nem vitatta, hogy az iskola igen jól felszerelt; a panaszosok sem, és az újságíró sem. 5. Igen kedvező, hogy egy-egy dolgozó 10 forintért kap egy há­romfogásos ebédet. Már akkor igen kedvezőnek tartanám, ha mondjuk a kétszeresét kellene fi­zetniük érte — ez esetben viszont bizonyára több pénz maradna a folyosók rossz nyílászáróira, a gyerekek ruháira. 6. Kétségtelen: vezetői jogkör annak megítélése, fegyelmezetlen volt-e a két elbocsátott nevelőta­nár, avagy sem. Kifogással élni a vezetőkkel szemben azonban mindenkinek joga van. 7. Mikor a panaszosokkal be­szélgettem, hármójuk közül ket­ten még az intézmény alkalmazá­sában állottak. Ők a legkevésbé sem tehetnek arról, hogy mire a cikk megjelent, már felmondtak nekik (a kirúgásukról szóló be­kezdést utólag illesztettem az anyaghoz). Nem egészen helyén­való tehát azt állítani: aktív dol­gozóként „alázatosan és mélyen” hallgattak, s már csak elbocsátá­suk, nyugdíjaztatásuk után, isko­lán kívülről mertek kritizálni. 8. Engedjék meg, hogy magam határozzak állásfoglalásomról. Kedves Grósz Terézia! Levele lényegében ugyanazt tartalmazza, mint az a levél, me­lyet az iskola kb. 170 dolgozója közül 90-en írtak alá, s ezért elte­kintettünk közlésétől. Van azon­ban írásában egy kitétel, amelyre úgy érzem, válaszolnom kell. Ön azt állítja ugyanis, nem érti, ho­gyan jelenhetett meg a Hírlapban egy „ilyen, minden alap nélküli rágalmazás”. Szeretném idézni Önnek a Büntető törvénykönyv azon részét, amely a rágalmazás vétségéről szól: Btk. 179. parag­rafus (1): ’’aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására al­kalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül uta­ló kifejezést használ, vétséget kö­vet el”— Nos, én ezt a törvényi tény­állást nem valósítottam meg. Rénes Marcell „Tépett virág” Nem tagadom, érdeklődéssel olvastam hosszú levelét. Másnap újra elővettem, mert kétségeim támadtak. Miután felhatalma­zott, hogy név nélkül közreadha- tom, élek a lehetőséggel: Hamar szerelem után, néhány hét múltán összeházasodtak, mint írja: hetedhét országra szó­ló lakodalmat csaptak. Két hízót, rengeteg baromfit vágtak, utca­hosszat folyt a bor, a sör, a gyere­kek kólásüvegeket durrogtattak, és miután inni már nem bírták, azzal locsolták egymást. Bizony, ez nem kis pénzbe került! Azt nem írta meg, hogy ki fizette a cekket? A menyasszony, vagy a vőlegény? Melyikük szüleinek érte meg ez a hatalmas rongyrá­zás? Ja, és még valamit: miért volt ilyen sürgős a lakodalom? A nászéjszaka után egy-két héttel már haza is költözött a ma­mához, ami azért meglepő. A sürgős egybekelésről, bevallom, „másra” gondoltam, de ezek sze­rint szó sincs ilyesmiről. Sőt! A válás igazi okát kerülgeti, és mindössze egyetlen mondatból lehet sejteni valamit: — Olyan dolgokra jöttem rá, amelyet nem is gondoltam vol­na... Ahhoz, hogy tanácsot adjak, tudnom kellene, hogy milyen dolgokról van szó, és hogy eze­ket tudja, vagy csupán gondolja? Azt úja, hogy lángoló, hamar szerelmük volt! Ez a kis idő, ha a fiú alapos megismerésére nem is, de arra talán mégis elegendő volt, hogy a „férfiasságáról” va­lamiképpen meggyőződjön. Le­vele nyomán gondolhatnék vala­milyen „ferde” hajlamra, amely az ifi ú asszonykát kiábrándítot­ta. Ám nyilván tudja, hogy a sze­xuális élet rendkívül széles ská­lán mozog, és ha ezt mindketten elfogadják, miért lenne elítélen­dő? A tanácsadáshoz szükségelte­tik a nyűt őszinteség. Ebből a le­vélből az bizony hiányzik. Jó len­ne, ha az ifjú félj is tollat ragadna, és megnyilatkozna, talán neki is lenne mondanivalója... Ez így barkohba-játék, amely­hez most nincs kedvem... „F.-né” Levelét továbbítottam a „Megbecsülést várok” jelige tu­lajdonosának. Remélem, azóta már legalább telefonon beszél­tek. „Nagymama” Szomorúan olvastam kedves levelét. Legszívesebben azt mondanám, hogy forduljon ügy­védhez, de amint írja, ez több ok miatt nem lehetséges. így azt ta­nácsolom, hogy ne írassa senkire a házat, mert ha semmije sem lesz, akkor még nagyobb kiszol­gáltatottságnak teszi ki magát. Ahol ennyire híjával van a szülői szeretet, Ott kizárólag az anyagi­akkal lehet befolyásolni az illeté­keseket. Ha nem esik nehezére, újon máskor is. „Féltékeny férj” Legszívesebben nem most, hanem később válaszoltam vol­na, de ha már telefonon is sürget, elmondhatom a véleményemet. Abban igaza van, hogy a félté­kenységnek van egy beteges for­mája is, amikor a házastárs a má­sikat személyes tulajdonának te­kinti, és a személyes szabadságá­ban is korlátozza. Ebbe bele is le­het pusztulni, ezért „gyógyítani kell”. Az Ön esetében szerintem másról van szó, és ezt tulajdon­képpen el is ismeri. Félje, aki külföldön tartózkodik, féltékeny a tulajdon édesapjára, az Ön apósára, aki — mint írja — igazán jóképű, rámenős férfi. Igaz, nyomban igyekszik megnyugtat­ni minden illetékest, hogy nincs kettőjük között semmi. Az, hogy a szomszédok suttognak, és hogy a szabadságon itthon lévő férjét a kocsmában ezzel fogadják a cim­borák, és hogy az apósa virág­csokrát a férje megtalálta, az azért nem semmi... Én nem vádolom, de a hely­zet, amint úja, nem rózsás, napi­renden vannak a veszekedések, sőt a verekedések is. Nem isme­rem a családi körülményeiket, nem úja, hogy együtt lakik-e az apósával, vagy külön, több min­den másban is tájékozatlan va­gyok, ezért vártam volna a ta­nácsadással. Egy bizonyos: ha Önnek a fér­je a legfontosabb, és csupán pletyka áldozata, akkor önerejé­ből — a férje közreműködésével — ki tud, és ki is kell másznia eb­ből a helyzetből. Ellenkező esetben veszélybe kerül a házassága és a jó hírneve is... Tinottub Tisztelt Urban István! Tófalu községet, amelynek Ön nem szülöttje, méltatlan módon úgy mutatta be a széles nyilvánosságnak a Heves Megyei Hírlap június 25-i számában, amely messze nem felel meg a valóság­nak, és csak arra jó, hogy az itt éló'k ellá­tásának fejlesztése érdekében tett áldo­zatvállalást semmibe vegye. Én, mint a közös tanács elnöke, de úgy is, mint a községnek csaknem 50 éve lakosa, kö- telességemnek tartom, hogy községünk valóságos képét és viszonyait ismerje meg a közvélemény. Tisztelt Olvasók! Tófalu község lakóinak száma 677 tó'. A község lakossága sajnos, továbbra is fogy. Elvándorlás nem jellemző a köz­ségben. A közös tanács működési ideje alatt 52 korszerű családi ház épült, jelenleg 7 van építés vagy műszaki átadás alatt. A község gyermekei korszerű óvodá­ban, tornateremmel, bitumenes pályá­val rendelkező korszerű iskolában — melyben 2 csoportos napközi működik — nevelődnek, tanulnak. Itt működik a közművelődési intézmény, klubhelyisé­gekkel, közel 9000 kötetes könyvtárral. Igaz, ez az iskola nem Tófalu községben van, hanem a két község között működik 1972-73 óta, tehát 4-5 évvel korábban, mint ahogy a közös tanács megalakult, jött létre a közös iskola. Szükségszerű ez a megoldás, hiszen Tófalu községben, ahol évente 3-5 gyer­mek születik, nehezen képzelhető el egy önálló, korszerű iskola fenntartása, mű­ködtetése. A község minden utcája vezetékes ivóvízzel van ellátva. A községben egy vegyesbolt működik, ahol a mindennapi cikkek megvásárolhatók. A két község között ABC-kisáruház szolgálja mindkét község ellátását. Urhán Úr! Ön fájlalja az ú.n. „orvosi rendelő” megszüntetését. Nos, ezen rendelő he­lyett — mely egy 3x4 méteres helyiség volt, heti 2x2 órai rendeléssel —, ahol az orvos és az asszisztens egy helyiség­ben dolgozott, jelenleg egy korszerű egészségház, önálló orvosi körzet, fog­orvosi szolgálat, házi gyógyszertár és mindennapos — délelőtt, délutáni — rendelés áll a lakosság szolgálatára. Igaz, ez sem Tófaluban, hanem a két község között, Tófalu határát jelző táb­lától 100 méterre áll. A községben intézményes szemét- szállítás működik. S ha már itt tartok, Ön azt állítja, hogy a kb. 0,5 — 1 hektáros szeméttelepre, melyet még Tófalu önál­ló tanácsától örököltünk, 7 községből hordják a szemetet, folyékony hulladé­kot. Ez már csak a telep méreténél fogva sem lehet igaz. Ezt a telepet a tanács évente több alkalommal rendszeresen eltúratja. Szennyvízleeresztő Köjál-en­gedéllyel, 1989 októberétől működött ez év május 31-ig. Ezt a kérdést minden erőfeszítésünk ellenére sem tudtuk megnyugtató módon rendezni, hason­lóan sok más településhez. A község területén több tízezer forint értékű díszfát telepítettünk el, a lakos­ság segítségével az elmúlt évek során. A község főutcája korszerű közvilágítás­sal van ellátva. A volt tanácsházban idő­sek klubja működik. Néhány szót a középületekről. Tófalu község középületeit a közös tanács megalakulásakor egy tanácsháza, egy üresen álló 2 tantermes iskola szolgála­ti lakással, és egy félig romos múlt szá­zadi, század eleji jegyzőlakás, valamint a volt jegyzői istállóból kialakított kul­túrterem képezte. Ugyancsak állami tu­lajdon volt a régi kántorlakás, melyet ér­tékesítettünk. Nos, ezekaz épületek—a jegyzőlakás romos részének kivételével — jelenleg is állnak. A volt iskola külső­belső felújítása jelenleg a befejezésé­hez közeledik. Itt jegyzem meg, hogy ta­nácsunk a közelmúltban 50 ezer forint­tal járult hozzá a tófalui templom tataro­zásához. Tisztelt Urbán Úr! A valóságban így néz ki a falunk, Tó­falu, a „buldózeres, falusorvasztó”, és még egyéb jelzőkkel illetett 13 évi közös tanácsi tevékenység után. Szalai László Aldebrő — Tófalu községek Közös Tanácsának elnöke A szerkesztőségbe érkező leve­lek is igazolják, hogy Tófalun a kedélyek még nem csillapodtak le, többen is szeretnék elmondani vé­leményüket a Hírlap hasábjain. A vitát a magunk részéről lezártnak tekintjük. (A szerk.) Heves Megyei Munkaügyi Szolgáltató Hivatal állásajánlatai: A HEVES MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT egri főépítésvezetősége NSZK munkára felvesz 10-12 fős kőműves szakmunkás brigádot. A brigádnak addig kell a főépftésvezető által meghatározott munkahelyen dolgoznia, amíg a munkavállalói engedély beszerzése lerendeződik. Kikötés: egészségügyi alkalmasság, szakmunkásbizonyi'tvány. Bővebb felvilágosítást a főépítésvezető vagy a személyzeti és oktatási osztályvezető ad. Jelentkezni lehet: Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat személyzeti és oktatási osztály (Eger, Lenin út 140/B.). Telefon: 36/10-266/30. I. Sz. Főépítésvezetőség (Eger, Nagy váradi út). Telefon: 36/10-209. HEVES MEGYEI SÜTŐ- ÉS ÉDESIPARI VÁLLALAT: Eger, Sas u. 60/a. Azonnali belépéssel felvesz tarnamérai és poroszlói üzemébe 18. életévet betöltött férfi szak- és betanított munkásokat. Jelentkezni lehet helyben az üzemvezetőnél. MÁTRA ÉLVEGY (FÜSZÉRT): Gyöngyös, Esze Tamás u. 23. Felvételt hirdet árukísérői munkakör betöltésére. Az alkalmazáshoz erkölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezni a fenti címen 7.00 órától 5.30-ig. A HEVES MEGYEI MUNKAÜGYI HIVATAL 1990. szeptemberétől FELSŐFOKÚ MUNKAÜGYI szaktanfolyamot szervez. Jelentkezni lehet 1990. július 31-ig a Heves Megyei Munkaügyi Hivatalban Eger, Kossuth út 9. sz. alatt Tamasi Györgyné főelőadónál. Telefon: 36/14-922. A tanfolyammal kapcsolatos tudnivalókról felvilágosítást lehet kérni á Heves Megyei Munkaügyi Hivatal Egri IrodájánáTEger, Klapka u. 9. Telefon: 36/13-149.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents