Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-17 / 89. szám
3 1990. július 17., kedd Merre tarta világ? Ázsia gazdagodik, Afrika sorvad Az elmúlt negyven évben a hivatalos tájékoztatás csak a világ azon részén követte a változásokat, amelyet szocialistának deklaráltunk. Ott sem mindig az igazság keresését, a tárgyilagosságot, hanem a beteges egyoldalúságot tapasztalhattuk. Elég arra utalni, hogy a szomszédos szocialista országokról, kivéve a Szovjetuniót, kevesebb hír jelent meg, mint a számunkra jelentéktelen Kubáról, Nicaraguáról és Angoláról. Az utóbbiakról könnyebb volt írni, hiszen a tényekről a közvéleményhez nem jutott el semmi. Az utóbbi időben ebből az egyoldalúságból kigyógyultunk, de most meg — szinte betegesen — csak azzal foglalkozik a sajtó, ami bennünket közvetlenül érint. A világot formáló, és ezért helyzetünket hosszú távon elsődlegesen meghatározó jelenségekről alig esik szó. Pedig, ha teljes és összefüggő képet akarunk alkotni a világról, akkor sok megvilágításban, folyamatosan fel kell tárni a korunkat formáló eseményeket. Példaként csak egyet emelek ki: az elmúlt évtized világtörténelmi eseménye az marad, hogy Ázsiának nagyobbat változott a világ- gazdaságban elfoglalt súlya, mint korábban, az elmúlt évezred alatt. Ez az évtized Ázsia évtizede volt, és ha a tendencia marad, a következő generáció más világgazdasági erőviszonyokat foglatni. Tények: a'80-as években az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem Ázsiában (Japán nélkül) 60 százalékkal nőtt, Japánban „csak” 35, Európában és Észak Ámerikában 20 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor Latin- Amerikában és Afrikában 10, a Közép-Keleten 24 százalékkal csökkent. Tekintettel arra, hogy Ázsiában él az emberiség nagyobbik fele, a világ egészében tíz év alatt mintegy másfélszeresére nőtt az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem. Elgondolkodtató, hogy erről az „eseményről” Ma még Magyarországon évente tízezer felnőtt és gyermek hal meg, mert nem kap időben szakszerű sürgősségi ellátást — figyelmeztet az Aerocaritas, az országutakon közlekedők és a tanyákon, községekben élők mentőszolgálata. Az Aerocaritas Alapítvány fél éve közadakozásból született, működését vállalati támogatások és százezres pártoló tagság segítik. A mentőszolgálat jelenleg négy helikopterével 15 perc alatt juttat segítséget az életveszélyben lévőknek. Az elmúlt időszakban több ízben kértek a még szakmai körökben is alig található kellően informált személy, a szaksajtóban megjelent adatok felett is rendre elsíklott a figyelem. Ezzel szemben egy lezuhant repülőgépről, egy kis állam drogcsempész elnökének sorsáról sok ezerszer annyi hír jelenik meg. Ázsia előretörésében nagyon feltűnő helyet foglalt el Japán, majd a négy tigris gazdasági csodája. De szinte tudomásul sem vettük, hogy ezeknél sokszorta nagyobb szerepet játszott a földrész előretörésében a kínai és az indiai agrárforradalom, aminek következtében mintegy 1700 milliónyi ember munkájának termelekenysége kétszereződött meg az évtized során. A kínai agrárreform hatásához a világtörténelem eddigi egyetlen más gazdasági forradalma nem mérhető. Erről alig hallott valamit a közvélemény. Ez az érem pozitív oldala. La- tin-Amerika es Afrika viszont tragikus lemaradásba került. Nem hiszem, hogy volt valaha olyan évtized, amikor két kontinensen abszolút mértékben tíz százalékkal csökkent volna az emberek életszínvonala. Ehhez járul a két földrész fergeteges népszaporulata, a társadalmi viszonyok fokozódó torzulása. Afrika népessége szinte rákosán szaporodik, a gazdasági kibontakozás viszont egyre reménytelenebb, hiányoznak azok a civilizációs tulajdonságok, amelyek Ázsia népeit jellemzik, az iparkodás, a tanulni vágyás, a higiénia fontossága. Latin-Amerika társadalmai pedig egyre jobban megoszlanak. Egy szűk városi polgári értelmiségi réteg gazdagodik, ugyanakkor a lakosság 90 százalékának a helyzete nemcsak abszolút, de meg relatíve is romlik, ugyanakkor olyan méretű a gazdasági feltételeket szinte teljesen nélkülöző urbanizáció, amivel a világ leggazdagabb társadalmai sem volnának képesek megbirkózni. A legnagyobb a gazdasági visz- szaesés a Közép-Kelet társadalmaiban. Az olajárrobbanás dol- lár-százmilliárdokat adott nekik ajándékba, amit elpocsékoltak, egymás elleni háborúkra és egy maroknyi kisebbség elképzelhetetlen luxusára költöttek. Ennek következtében ma gazdaságilag és társadalmilag válságosabb helyzetben vannak, mint az olajválság előtt. Hol van az a közgazdaság-tudomány, az a racionalizmus, ami meg tudja magyarázni, mi volt az oka annak, hogy az elmúlt évtized azok fejlődését hozta, akik számára óriási többlet- költséget jelentett az olajválság, és elmaradtak azok, akiknek ez a történelemben példátlan ajándékot hullatott az ölébe? Nálunk ez az évtized megfe- neklést hozott, ami a gyorsan fejlődő világban ugyancsak lemaradást jelent, sőt egyre inkább versenyképtelenséget. Ázsiához, de Nyugat-Európahoz, Észak- Amerikához képest ma 20 százalékkal szegényebbek vagyunk, mint tíz évvel korábban voltunk, de még nem tartozunk a vészesen lemaradókhoz, Latin-Amerikához és Afrikához. Viszonylagos lemaradásunknak a ránk erőltetett természetellenes társadalmi-gazdasági rendszer volt az oka. Ám ne bízzuk el túlságosan magunkat, mert nemcsak az! Kopátsy Sándor életért szolgálattól díjmentes légi mentőszállítást, ezeket csak kivételesen tudták teljesíteni. A költségek egy-egy esetben 10 — 50 ezer nyugatnémet márka között mozogtak. Hogy a jövőben hatékonyabban tudjon segíteni, a Providencia Biztosítóval kidolgozott egy rendszert. Ennek lényege, hogy az Aerocaritas minden 50 ezer forint alapítványi támogatás után egy évre szóló bianco európai légi mentőszállítási lehetőséget nyújt az adományozó szerv munkatársainak vagy közvetlen hozzátartozóinak. Az alapítvány a kockázat átvállalásáért biztosítási dijat fizet. Az M3-ason is ott van a mentőhelikopter Aerocaritas az Hogyan kell pályázni a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hitelére? A pályázat kis- és közepes méretű vállalkozásnak tekint minden olyan egyéni és társas, jogi és nem jogi személyiségű vállalkozást, amelynél a munka- viszonyban állók száma kisvállalkozás esetében — éves átlagban — nem haladja meg a 60, közepes méretű vállalkozás esetében pedig a 150 alkalmazottat. A bankok az alapítványtól pályázat útján nyerhetik el a hitelt. Mégpedig azok, amelyek vállalják, hogy a kedvezményes forrást — és az ehhez kapcsolódó saját banki forrást — a pályázat feltételei szerint kis- és közepes méretűnek minősülő vállalkozásokhoz helyezik ki. További kívánalom, hogy az alapítványtól kapott hitelforrással legalább azonos összegű saját hitelforrás álljon a pályázati felhívásban érintett vállalkozói kör rendelkezésére. Saját hitelforrásnak minősül az MNB által a magán- és kisvállalkozások élénkítésére rendelkezésre bocsátott refinanszírozási hitelkeret igény- bevétele is. A bankok a hitelkihelyezés garanciájaként csak a fejlesztés keretében beszerzett, a vállalkozás vagyonát képező eszközöket terhelik jelzáloggal, illetve zálogjoggal. A vállalkozónak a vállalkozásban nem működő magán- vagyonára jelzálogot, illetve zálogjogot nem kötnek ki. Hitelt csak az új, induló vállalkozások álló- és fogyóeszközeinek fedezetére, valamint a már működő vállalkozások beruházásaira lehet adni. A bankok által a legfeljebb 60 embert foglalkoztató kisvállalkozások részére nyújtott hitel ösz- szege nem haladhatja meg az évi 30 millió forintot, a legfeljebb 150 fős közepes méretű vállalkozások esetében pedig a 80 millió forintot. * Nagyon fontos feltétel, hogy a hitelek lejárata maximum öt év. A vállalkozóknak nyújtott hitelnek mozgó kamatlába van, amely a mindenkori állami alapjuttatás refinanszírozási jegybanki hitel kamatlábának a változását követi. Hitelkérelemkor a vállalkozónak tudnia kell, hogy a fejlesztéshez szükséges forrás legalább 25 százalékát saját erejéből, saját eszközeiből kell előteremtenie. Saját erőnek minősül a visszte- hermentesen kapott, egyéb forrásból finanszírozott támogatás is. És végül: a vállalkozó hitelt csak akkor kaphat, ha vállalkozását, a beruházás gazdaságosságát a bank megfelelőnek tartja. „Vagy alusznak, vagy nem hallják...” Pedig úgy szeretnék adózni! Ismerek egy népies alföldi nótát. így kezdődik: „Ki tanyája ez a nyárfás, nem hallik be a kuijan- tás, vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják...” Valamikor, vásárhelyi ma- turandus koromban gyakorta énekeltük ezt az Oroszlán vendéglő rejtett zubolyában, ahol esti eltévelyedésünket sokszor szakította félbe némely tanárunk „zavaró repülése”. Nos, a nóta első „struflija” — Tölcséry tanár úr titulálta így valamely vers egy- egy szakaszát! — az idén mind gyakrabban bukik elő boldog diákéveimből. Igen: vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják! (Hangsúly az utolsó három szón.) Történt ugyanis, hogy a télen kínkeservesen nevemre írtak egy adóköteles gépkocsit erre illetékes helyen, ami után — jó állampolgárként — siettem felhívni az ügyben érdekelt tanácsi hivatalt is, tudakolandó, mennyi adót kell hát fizetnem, s ez milyen módon történik? A vonal túlsó végéről egy kedves női hang tudtomra adta: ki kell töltenem egy nyomtatványt, s majd ők annak alapján állapítják meg az adótételt, amit az általuk kiküldött csekken kell postára adnom. Sima ügy, gondoltam én, majd vártam bediktált címemre a befizetéshez szükséges csekket. S nem voltam dőre, mert a már idézett kedves női hang gazdája az ívet két napon belül ki is küldte lakásomra. Én pedig kitöltöttem, vi- szontpostáztam, majd csendes várakozásba merültem. A Hivatal viszont nekem valahol mindig gyanús! Még ha ilyen szívélyes gyorsan kezdi is a dolgát. Mert legtöbbször valahol rendre megbotlik, elakad az ügyintézés. Hanyagságból, lustaságból, vagy mit tudom én, minő rejtett számítás okán. S ez, az örök gyanakvásom, íme, kezd most újfent beigazolódni. Mivelhogy hét telik hétre, hónap hónapra, továbbá instanciáztam én ezalatt személyesen is a hatvani tanácsnál adókivetésem megállapítása végett — fölvet ugyanis a pénz! —, de az istennek sem tudom teljesíteni állampolgári kötelességemet. Magyarán: világ csodájára itt nem kell az adóm! Nem telefonálnak, nem is leveleznek velem, nem hordanak le miatta az utcán, csak ülhetek öreg tojótyúkként forinthalmaimon. De múlván az idő, az effajta lustaság kezd elgondolkoztatni, így jutott eszembe ma reggel, fi- zethetnékemben hánykolódva, a bevezetőként idézett népies dal „struflija” is, benne az utolsó két sorral: vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják...! Mi több, derengeni kezdett bennem egyféle sanda gyanú, miszerint a Hivatal valóban nem akar hajlani ismételt fizet- hetnékemre. Miért? Várja talán, hogy romoljon a pénz, s kirótt évi kocsiadómat majdan egy pipadohány árából rendezni tudjam? No persze, ilyen balek nem vagyok. Szerintem másként számol a Hivatal. Azaz, hogy nem számol, hanem csak egyszerűen kivár. Éspedig addig, amíg fentebb, s még fentebb, valahol olyan intézkedés történjék, aminek nyomán az én gépkocsiadóm tetemesen több lesz az év elején kiróttnál, vagy annál is, ami momentán legális lenne. Na már most! Ha adóm összegét beszorzom mindazon polgárok számával, akik január óta adóköteles kocsit írattak a nevükre, s velem együtt várakoznak, bizony a Hivatal jól számított. Jól? Én ezt másként mondanám. Szigorúbban. Egyszerűen tisztességtelenül rejti, fedezi szándékát, mi pedig legyünk hálásak, ha valamikor egyáltalán „letejelhetünk” az államkasszának. Moldvay Győző Egymilliárd szegény ember él a Földön Több mint egymilliárd ember, vagyis a Föld össznépességének negyede kénytelen a harmadik világban napi egy dollárnál kevesebből megélni — állapítja meg a Világbanknak a világ gazdasági fejlődéséről és a szegénységről szóló idei jelentése. A harmadik világ szigorú gazdaságpolitikával, a magánvállalkozás pártfogolásával és társadalmi reformok révén a mostani 1,1 milliárdról 0,8 milliárdra csökkenthetné a szegények számát a jövő évtizedben — véli a vasárnap nyilvánosságra hozott jelentés. Szigorú gazdaságpolitikán az infláció megzabolázását, a fölösleges közkiadások elkerülését és a külgazdasági egyensúly megőrzését érti.- Másfelől a fejlett országoknak nagyobb mértékben kell segélyezniük a szegény országokat - áll a Világbank jelentésében, a jelentés szorgalmazza, hogy az ipari országok kettőzzék meg erőfeszítéseiket a szegénység elleni globális harcban. A Világbank elnöke, Barber Bonable, a jelentés bemutatására összehívott washingtoni sajtótájékoztatón kifejtette, hogy erre nagy lehetőség nyílik most, amikor a hidegháború múlóban van és nincs szükség óriási hadigépezetek fenntartására. Ha a fejlett országok csupán 10 százalékkal csökkentenék katonai kiadásaikat, már akkor is könnyűszerrel megkettőzhetnék segélyeiket — állapította meg Conable. Á 151 ország részvételével működő Világbank a harmadik világ fő segélyezési forrása: évente mintegy 20 milliárd dollárt folyósít e célra. (MTI) Különleges kábelhidak A nagy nyílású hidak szerkezeti elve azonos a legősibb, liánokból összefont függőhidaké- val. Napjainkban azonban a liánokat roppant nagy szakítószilárdságú, és fatörzseknél is vastagabb kötegekbe font acélkábelek helyettesítik. E tartókábelekről lógnak alá a függesztőkábelek, amelyek azután magát, a pályatestet tartják. Persze, az ezer méternél hosszabb nyílású — és a vízszint fölött csaknem száz méter magasan ívelő — hidak tartókábeleit csak hatalmas, a kétszáz métert is meghaladó magasságú hídkapukra, úgynevezett pilonokra lehet függeszteni (különben — a „belógás” következtében — a pályatest a vizet érné). A nagy nyílású kábelhidak legtöbbször a tengeröblöket, vagy a folyók tengerparti tölcsér- torkolatát hidalják át. A folyók felett ugyanis általában nincs szükség ilyen nagy méretekre, hiszen még ha hosszabb is egy-egy nagy folyón átívelő híd, nyílása alacsonyabb lehet: a folyami hajók így is átférnek alatta. Ha pedig alacsonyabb a híd, a folyó medrébe könnyen építhető pillérek közötti rövidebb nyílás is „megjáija” (még sekélyebb tengerrészeken is alkalmazható ez a megoldás). A kábelhidaknál a pályatesteket általában az alájuk épített rácsos szerkezetek merevítik, vagy lemezekből készítenek hosszanti merevítőtartókat. Van úgy, hogy egy ellapított csőhöz hasonlítható, zárt acéllemez „szekrény” hordozza a pályatestet, mely szilárd és egyúttal rugalmas, így a rá merőlegesen fújó széllel szemben — áramvonalas lévén — csekély az ellenállása. (A kábelhidak ugyanis a kiszámíthatatlan irányú és erősségű szélviharok iránt a legérzékenyebbek.) Képünkön a közelmúltban elkészült japán technikai remeket, a Yokohama Bay Bridge-t láthatjuk. A világ második leghosz- szabb drótköteleken függő hídja ez, mely 800 méter hosszú, kapuzata 172 méter magas. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)
