Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-16 / 88. szám
1990. július 16., hétfő Hírlap 3 A 24. órában „Tartsák tiszteletben a másként gondolkodást” Egy világnap ürügyén... Nem tudom, összegyűltek-e ötvenen Heves Megye Tanácsa épületének nagytermében a környezetvédelmi világnapra rendezett fórumon érdeklődőként — mert aligha volt több résztvevő. Csakhogy itt most a jelenlévők mindegyike mögött egy-egy cég húzódott meg: a vízművek, az erdőgazdaság, a növényvédelmi és agrokémiai állomás, termelőszövetkezetek — de hadd ne soroljam —, s így ugye már nem is tekinthető olyan csekélynek a rendezvény iránti érdeklődés. A hallgatóság mindenekelőtt dr. Bíró Lasz/o'előadását ülte végig, a minisztérium főosztályvezetője a környezetvédelem jogi szabályozásáról beszélt. Hosszúra sikerült ez az előadás, majd’ háromszorosára az elején még húsz percre tervezettnek. Sokan el is mentek ezalatt: huszonegyen, a jegyzeteim margójára húzogatott strigulák tanúsága szerint. Alig került fel a vonalkák közül az utolsó, amikor felállt az elnökségi asztal mellől az egyik szervező vállalat, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülés igazgatója. Eredetileg neki is az érdeklődők kérdéseire kellett volna válaszolnia, de most tényeket sorolt. Izgalmasakat! Megvártam hát őt a rendezvény után: hátha folytatná, amit benn elkezdett. — Sokat beszélünk mostanában a környezetvédelemről— indítja még mindig kicsit indulatosan dr. Kecskeméti Sándor —, csak hát — és ne vegyék ezt most froclizásnak — ma ugye minden, de minden változik. Miért tarthatnánk hát szentírásnak épp a környezetvédelmi jogszabályokat? Ki tudja, nem válik-e holnapra légből kapott információvá a mai tájékoztató! Egyvalami azonban tény marad, s ezt mi tudjuk csak igazán, akik a végeken dolgozunk: hogy előléptünk a rendkívül veszélyeztetett országok közé. Nincs már ugyan — vagy csak nem hozzuk nyilvánosságra —, hogy importálnánk a szemetet, mint tették ezt jó pár éve a nyugati határszélen, de a veszélyes hulladékot még mindig csak dugdossuk. Régen felismertük már a környezetvédelem fontosságát, de még mindig csak beszélni tudunk róla! Nincs még három esztendeje, négy hatóság is foglalkozott a kérdéssel: a Köjál, a helyi tanács, az akkor még Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, meg az OVH. Ma 1990-et írunk, de az időközben létrejött minisztériumot elsodorta a paksi erőmű, Gyöngyösoroszi és a bős — nagymarosi vízi erőmű álja... — Mondok mást: az oly sokat emlegetett, ’81-es, veszélyeshul- ladék-törvényről 2 — 3 év alatt bebizonyosodott, hogy teljességgel használhatatlan. Voltunk az idén egy tájékoztatón, de a minisztérium képviselője semmi újat nem tudott mondani. így hát megint csak eszkábálunk, s dugdossuk azt a bizonyos veszélyes hulladékot! Ki mint tudja... — Ott van a beruházások ügye. Azt mondtuk annak idején, hogy minden beruházást előzzön meg egy környezetvédelmi „hatástanulmány”. Terv maradt mind a mai napig! Azért fontos dolog ez nekünk, mert az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülést35 vállalat csaknem száz egysége hozta létre a régióban, s a mi energiánk épp abban rejlik, hogy közösen oldjuk meg a környezetvédelmi problémákat. Amit Borsod- Abaúj-Zemplén túlsó sarkában kitalálnak, az egyszeriben hasznosítható Heves megye legnyugatibb pontján, vagy akár Nóg- rádban, a Duna mellékén is. Nagy területet ölelünk fel — hallatlan lakossági támogatással —, nem mindegy tehát, miként állunk hozzá ezekhez a dolgokhoz... Nem győzöm a toliammal. Dől a szakemberből a panasszá vált vélemény, de nem nagyon bánom: örülök inkább, s hagyom, hogy tovább beszéljen. — A ma már szerencsére csak múlt időben emlegethető minisztérium mesés környezetvédelmi megállapodásokat kötött a svédekkel, a norvégokkal, vagy Svájccal is, ha jól emlékszem. De tud-e nekem mondani egyetlen szomszédos államot is, amelyikkel született volna hasonló? Pedig — mit tegyünk, Magyarország már csak ilyen Árpád atyánk óta, hogy idefelé folyik a víz, mind, ami leesik tőlünk északabbra a Kárpát-medencében —, nem az lett volna-e a legfontosabb, hogy ezeket az országokat vegyük legelőször is sorra? Kérdések, kérdések... Lesújtok. Nem is tudok rájuk mit mondani, hüppögök csak nagyokat válasz helyett. A környezetvédelmi világnapra gondolok, meg yermekeimre, akik egyszer uno- ákat nemzenek és szülnek majd. Becsavarom hát a toliam kupakját, s magam is a reménykedők közé állok: végre változnia kell a szemléletnek, akár az utolsó, a huszonnegyedik órában is... Hubai Grúber Miklós é& töfádeíaánattac/t, Csaknem fél évszázados szünet után ismét megjelent a Magyar pénzügyi és tőzsdei almanach. A második világháború befejezését követően ugyan még néhány évig kiadták a Fodor Oszkár által szerkesztett Tőzsdei és pénzügyi kompaszt, de a tőzsde megszüntetésével azonban ez a kiadvány is elvesztette létjogosultságát. A kétszintű bankrendszer magyarországi létrehozása, a tőzsde hazai újraindítása után a most megjelent almanach kiadásának feltételei is biztosítottak. A könyv — Kerekes György szerkesztésében — 27 fejezetre osztva tárgyalja a mai magyar pénzügyi élet közel száz legfontosabb szervezetét. Az almanach többek között részletesen foglalkozik a kereskedelmi és vegyes érdekeltségű bankokkal, a szakosított pénzintézetekkel, a biztosítótársaságokkal, az értékpapírkereskedelem jelenlegi szervezeteivel. Fontos információkat közöl a bankszövetségről, a könyv- vizsgálók egyesületéről, a főhatóságokról, valamint a felügyeleti szervezetekről. A kiadvány részletesen taglalja az adott szervezeti egység legfontosabb mérlegadatait, a cég eddigi tevékenységét, jelenlegi működési területeit, a jövőre vonatkozó elképzeléseit, tartalmazza a felső vezetők nevét, és amennyiben az adott intézmény hálózattal is rendelkezik, annak részletes területi címjegyzékét. A könyv hasznos segítséget nyújthat a vállalatok vezetőinek, a pénzügyi szakembereknek, továbbá a most alakuló vállalkozások szervezőinek. Magyar nyelven korlátozott példányban kapható a Magyar Televízió Budapest, Lenin körúti, Október 6-a, valamint Alagút utcai márkaboltjaiban. Utánvételes szállítással megrendelhető az MTV terv- és közgazdasági osztályán (1052 Bp., Nádor u. 36). Ma este 6-kor, a városi tv-ben: Több szemszögből — a vállalkozásokról Gazdasági életünk föllendülését várjuk a vállalkozásoktól. De vajon van-e rá lehetőség valóban? Milyen a vállalkozói, újrakezdési kölcsön múltja és jövője? Hogyan látják ezt a vállalkozók és a különböző szakemberek — ez a központi témája az Egri Városi Televízió mai adásának. Továbbra is napirenden szerepelnek az aktualitások, mint például a nyári idény veszélyei az ételekre, vagy milyen városunk ivóvize, a nyári szünet gondjai és örömei gyermekszemmel. Darnel Christiántól azt is megtudhatjuk, hogyan lehetünk sikeres emberek. Budai Ferenc sportösz- szefoglalója többek között az autó-motorsport barátainak szerezhet örömet. A stúdió vendége Horváth Gyula, az Egri Ipartestület elnöke és dr. Kerekes Lajos, aki a népszavazásról tájékoztat. 19-999-es telefonszámunk továbbra is a nézők hívását várja. Körülbelül fél 8-kor a Négybalkezes című NSZK-filmvígjá- tékot vetítjük. Személyes vélemény a Kereszténydemokrata Néppárt 1990. július 7-i nyilatkozatára A nyilatkozatra, mely az iskolai hittanoktatással kapcsolatos, én csak egy személyes véleménnyel tudok válaszolni. Nem a gyógypedagógusok és pszichológusok nevében, akikhez hivatásom szerint tartozom, de ilyen szemléletem és ismereteim talaján szeretném megismertetni a Kereszténydemokrata Néppárt tagjaival nézeteimet. Egyetértek a vallás szabad G yakorlásával, örülök, hogy egy- ázi iskolák is nyílnak. Szerintem azonban hittan tanításának nincs helye az állami oktatás órarendjében, a hitoktatók az állami iskolákban ne legyenek a tantestület tagjai! Az adófizető állampolgárok bizonyos köreinek joga van úgy is dönteni, hogy nem kívánja az oktatásba a hittant beépíteni! A vallástant viszont igen. A hittant nem oktató iskolák nem sztálinisták és nem porosz-junker szelleműek csak ettől az egy ténytől, hogy hittanra nem oktatnak. Vitatkozom abban is, hogy a cserkészet megosztotta-e vagy sem a gyermekeket a mostani iskolákban. Nem végzett még senki kutatást e tárgyban, a párt tagjai is, én is csak a saját gyerekeinken tudjuk lemérni a hatását. Az én gyermekem nem lett cserkész, ezert én úgy látom a kérdést, hogy azok a gyerekek, akik nem léptek be cserkésznek, másodrendű tanulókká degradálódtak a cserkészek szemében! Szerencse, hogy az én lányomat — mivel erős egyéniség — ez nem viselte meg, egészséges elhárító mechanizmust alakított ki, de féltem a gyengébbeket, mert hivatásom félteni a hátrányos helyzetbe kerülőket. A KDNP tagjai elgondolkodhatnának azon, hogy mit éreznének, ha például saját gyermekük egy olyan osztályba jama, ahol a 30 fős osztályból 23 gyerek zsidó hitoktatást igényelne, 5 semmi- lyet, ketten lennének csak római katolikusok? Evidencia, hogy a római katolikusok vannak többségben, tehát az Önök gyermekei a pártjuk által hirdetett eszmények és hit szerinti oktatásban részesülnének. Pedig már Egerben is megvan a lehetőség egyházi iskolába járatni a gyermekeket. A hatalmon lévő párt(ok) miért erőszakolják rá mindenkire saját hitüket és eszményeiket? Ez is ugyanolyan, mint régen a kötelező orosz és marxista tantárgyak... Legyen nekem is lehetőségem hittanmentes iskolába járatni a gyermekeimet. Ha kötelező a hittan, hová adja gyermekét az ilyen „hitehagyott , mint például én? És mit csináljon az a kisebbség, mondjuk szerdán a harmadik órában, amíg a többiek hjttant tanulnak? Meg Egerben sincs meg az a lehetőség, hogy szerdán a harmadik órában a református, zsidó, jehovista stb. hitoktató is ugyanabban a közösségben oktasson, hát még Nosz- vajon, Átányban, vagy akárhol! Egyetértek én azzal, hogy az iskolában is lehessen hittanóra, de ne órakeretben, ne a tantestület tagja legyen a hitoktató! így lenne szabad a szabad, demokratikus magyar! Egyetértek azzal is, hogy súlyos erkölcsi válság van! Ézért tartom helyesnek a vallástan beépítését a tanrendbe, ezért jó a szabad vallásgyakorlás, az egyházi iskolák megnyitása. Az erkölcsi válság leküzdéséhez elengedhetetlenül szükség van a gazdasági válságot megszüntetni, remelem, a KDNP ebben is hamarosan szorgoskodni tud. Végül egy nagyon személyes vallomás, hogy bizonyítsam, nem szubjektív elvakultságból ragadtam tollat. Ha Egerben lett volna már egyházi gimnázium, nagyobbik gyermekemet abba írattuk volna. Féljem családja és az enyém is római katolikus, minket is e szellemben neveltek. Bár mi nem lettünk hívők és vallásosak, becsületes és értékes embereket tudtunk nevelni a magunk módján, a magunk hite, eszméi szerint. Tehát mi is adófizető állampolgárok vagyunk, és a mi köreinknek is jogunk van úgy dönteni, hogy nem kívánjuk az oktatáson belül hittanra taníttatni gyermekeinket! Kérem, tartsák tiszteletben a másként gondolkodást úgy is, hogy a másként gondolkodók iskolait nem kiáltják ki rögtön porosz-junker, sztálinista iskoláknak. Kérem a KDNP elnökségét és tagjait, hogy ebben a megvilágításban is gondolják át ezt a kérdést! Dr. Hídvégi Márta A problémákat nem ragozni, megoldani kell Sok olyan kérdés van, amiben teljes mértékben egyetértek a levélíróval. Tehetem ezt könnyen két dolog miatt. Egyrészt, mert személyesen ismerem a levélírót és a férjét, így tanúsíthatom, hogy amit személyes életükről ír, az hiteles és igaz. Másrészt tehetem azért is, mert elkerülte a levélíró figyelmét a nyilatkozat következő része: „...mert születő demokráciánk akkor bontakozhat ki, ha képesek vagyunk a másság elviselésére, és gyermekeinket is erre tanítjuk. ” Azért sincs ellentmondás a levélíró által megfogalmazott gondolatok és a nyilatkozat közt, mert a művelődési kormányzatunknak éppen az az elképzelése, hogy a gyermekek vagy hittant, vagy vallástörténetet tanuljanak az órakeretben. Lám, mégis van megoldás. Engedtessék meg azonban egy ondolat. Nem lehet kérdés az, ogy az élet minden területén a régi gondolkodásmóddal való szakítás nem problémamentes. A hittan, mint tantárgy bevezetésével valóban fölmerülnek szervezési és pedagógiai gondok is. Ezeket azonban nem ragozni, hanem megoldani kell. Jelenleg létezik egy iskola- rendszer, amely nem attól junker-porosz, mert nincs hitoktatás, nanem mert a tekintélyelvre (ami közben üressé vált, mert nincs) épít. Nem attól sztálinista struktúrát újratermelő, mert nincs hittan, hanem azért, mert az úgynevezett szocialista peda- ógia elveit alkalmazza a gya- orlatban. így hiányosságai a társadalmi problémáinkban hatványozottan jelentkeznek. Természetesen a kérdés nem olyan egyszerű, hogy azt a hitoktatás bevezetésével meg lehetne oldani. Azonban emellett szól az is, hogy így tanuljuk meg tolerálni a másságot, ha jelen van. Teszik ezt a demokratikusnak nevezett államokban. Ha a levélíró pedig a gyengék védelmezője, remelem, az elmúlt negyven évben pártolta a vallásos gyermekeket. Úgy gondolom, egy ideig még ők (mi) Tesznek kisebbségben. Sajnos, az erkölcsi válság leküzdése nem olyan egyszerű, hogy a gazdasági válsággal ilyen szoros összefüggésL tnutat, pert sem a statisztikai adatok 'közt nincs erős korreláció, sem pedig a nyugati példák nem támasztják ezt az okfejtést alá. Nyilvánvalóan közre kívánunk működni a azdasági válság felszámolásá- an, nevezetesen a vállalkozások élénkítésével és a külföldi működötöké bevonásával. Ugyanakkor az a párt, amely alapelveiben a megsegítés elvét vallja, a szociális gondolkodást össze kívánja kapcsolni a gazdaságival. Erre is több példát tudnék hozni. Megpróbáltam ebben az ösz- szefüggésben is átgondolni ezt a kérdést, és arra a következtetésre jutottam, hogy legyen hitoktatás vagy vallástörténet az órakeretben, mint a demokratikus államokban szokás. Dr. Lukács Tamás országgyűlési képviselő, a KDNP társelnöke
