Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-08 / 56. szám
1990. június 8., péntek Hírlap...—.—-— s Kik menekülnek Magyarországra? Beszélgetés a Belügyminisztérium illetékesével Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre gyakrabban olvashattunk a menekültiigy kapcsán arról, hogy Magyarország tranzitországból befogadó állammá vált. S a menekültek továbbra is érkeznek hazánkba. A jelenlegi helyzetet világítja meg dr. Márkus István, a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának helyettes vezetője. — A szigorúan vett menekültügy mellett Magyarország mostanra egyfajta népvándorlás területévé vált. Legalább fél tucat jogszabály, így — egyebek között — a ki- és bevándorlási törvény, a munkavállalásról szóló rendelkezés, vagy éppen a genfi menekültügyi konvenció értelmében tartózkodhatnak külföldiek hazánkban. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy adott ország állampolgára megkapta a menekültstátuszt Magyarországon, tehát kevés kivétellel ugyanolyan jogok illetik meg, mint honfitársainkat. A menekültstátusz megadását az kérheti, akit hazájában politikai, vallási, vagy egyéb okok miatt üldöznek. Ez nagyon szűk csoportot jelent. A hazai menekültügy szempontjából sajátos helyzet alakult ki az elmúlt két és fél évben. 1988 — 1989-ben 34 ezer, főleg magyar nemzetiségű román állampolgár hagyta el Romániát, és nem akart visszatérni oda. Emberiességi okokból az előző magyar kormány és a Parlament úgy döntött, hogy ezeket az embereket is az anyanemzethez tartozónak tekinti, és befogadja. A romániai forradalom után azonban a román állampolgárok egy része visszatért hazájába, a magyar anyanyelvűek többsége azonban Magyarországon maradt. Miért menekülnek? — Jelenleg hány menekült tartózkodik hazánkban? — Eddig 1379-en kapták meg a menekültstátuszt. Erre 1989. október 15-e, tehát a genfi menekültügyi konvencióhoz való csatlakozásunk után volt lehetőség. Elutasítottunk mintegy 350 kérelmet, s jelenleg 750 van elbírálás alatt. Jogszabály hiányában azonban az 1989 decemberéig (a romániai forradalomig) érkezettek is ún. területi jogú menekültek. Ezek száma megközelíti a 26 — 28 ezret, ők kiegészültek a családegyesítésekkel, illetve azokkal, akik még a forradalom előtt megkapták a magyar hatóságoktól az áttelepülési engedélyt, Romániából való kiutazásuk azonban csak az idén történt meg. így ma körülbelül 30 ezres menekültcsoportról beszélhetünk. A marosvásárhelyi véres események után mintegy 7 ezren jelentkeztek a menekültügyi hatóságoknál, és ebből mintegy 2 ezren kérték a menekültstátusz megadását, s 1379-en meg is kapták azt. Április hónapban egyébként nagyon sokan jöttek Romániából, most valamivel csendesebb időszak van. — A romániai választásokat követően tapasztalható-e valamiféle megnyugvás a menekültek körében? — Úgy tűnik, hogy a helyzet hangulatilag konszolidáltabb. A szenvedélyek mintha a korábbi szinten maradtak volna, s ez pozitív irányú változás. Mi, miként eddig is, úgy vélekedünk, hogy a menekültügy megoldásának kulcsa Romániában van. — Most hetente mennyien érkeznek Romániából? — Áprilisban, a marosvásárhelyi események idején 800 — 1200 ember érkezett, most ez a szám száz körül van. — Különbséget tesznek-e a magyar hatóságok a politikai, illetve a gazdasági okokból menekültek között? — A menekültügyi eljárásnál a gazdasági okok csupán a sokadik helyen szerepelnek. Döntő jelentőségű a politikai, a vallási, a nemzetiségi, vagy a faji okokból történő üldöztetés, vagy az attól való megalapozott félelem. Minden állam megelégszik a körülmények mérlegelésével, hiszen az ügy jellege olyan, hogy akinek menekülnie kell, sajnos, az otthagy csapot-papot. Az illető bizonyítani csak nagyon ritkán tud. A hatóságok nagyon alapos meghallgatás során, illetve a körülmények vizsgálatával kiderítik a valós, illetve nem megalapozott állításokat. — A klasszikus értelemben vett menekültek nagy része tehát Erdélyből érkezett. Jöttak máshonnan is? — Azzal, hogy csatlakoztunk a genfi menekültügyi konvencióhoz, a menekültügy megszűnt „csupán” nemzeti, nemzetiségi problémának lenni. Magyarországnak diszkriminációmentesen menekültstátuszt kell adnia mindazoknak, akik a menekültté nyilvánítás egyezményes feltételeinek megfelelnek. Nemcsak Erdélyből érkeznek — A magyar nemzetiségű román állampolgárok mellett kik kaptak október 15-e óta politikai menekültstátuszt Magyarországon? Az erdélyieken kívül néhány tucat más kelet-európai állampolgár kapott menekültstátuszt. Szovjetek, bolgárok és néhány jugoszláv. Csehszlovákiából jöttek szlovákok és magyarok is. Ezeket az embereket hazájukban politikai, vallási meggyőződésük miatt üldözték, vagy éppen emberi jogaiktól fosztották meg. — Volt olyan eset, hogy szovjet zsidó kért menekültstátuszt? — Egy ilyen eset volt, amikor is az illető nem státuszt akart, hanem egyáltalán Magyarországon kívánt maradni. Ez azonban lehetetlen, hiszen ő jogi értelemben nem menekült, minthogy konkrétan Izraelbe kérte a kivándorlást a Szovjetunióból. A kormányok közötti megállapodás alapján tehát ő csak Izraelben telepedhet le. Magyarország csupán tranzitországként szolgál. — Az érintett európai államok vezetése reagált-e valamilyen módon a magyar döntésekre? — Semmiféle hivatalos, vagy nem hivatalos reagálás nem történt az érintett országok vezetése részéről. Egyetlen eset fordult elő, hogy bűncselekménnyel vádolták és kiadását kérték annak a személynek, aki megkapta a menekültstátuszt. A vádak azonban megalapozatlanok voltak, így elutasítottuk a bukaresti hatóságok kérelmét. — Hány befogadóállomás van Magyarországon, és hogyan fogadja az érintett terület lakossága a menekülteket? — Békéscsabán és Hajdúszoboszlón továbbra is működik befogadóállomás, június 1-jétől pedig a bicskei átmeneti szálláshely szintén befogadóállomásként szolgál. Itt szintén lefolytathatják a menekültügyi eljárást. Átmeneti szállás van Tahiban és a Római-parton, másutt Budapesten nincs. Még 2 — 3 héttel ezelőtt is zsúfoltak voltak ezek a szállások, most már létszám- csökkenés tapasztalható. A kérdés második részére azt felelhetem, hogy amíg az 1988-as évet menekültügyben kicsit az eufória jellemezte a közvélemény részéről, addig a mai nehezebb állapotok miatt a tolerancia mellett a türelmetlenség jelei is megmutatkoznak. Nyilván, ahol szám szerint is többen vannak jelen a menekültek, ott időnként feszültebb a viszony köztük és a lakosok között. Szovjet kőolaj magyar ipari berendezésekért, élelmiszerért A budapesti székhelyű East- West Kereskedelmi Részvény- társaság hozza forgalomba Magyarországon azt az évi 400 ezer tonna szovjet kőolajat, aminek közvetlen, vállalatok közötti értékesítését Rizskov miniszterelnök néhány hete engedélyezte egy szovjet olajkitermelő igazgatóságnak. A forgalmazásról szóló megállapodást a napokban írták alá. Á kereskedelmi részvénytársaság a kőolaj ellentételeként élelmiszeripari termékeket és ipari berendezéseket, főleg olajipari gépeket szállít. A felek kölcsönösen évi 50 — 60 millió dollár értékű szállítást terveznek. A kereskedőház jelleggel működő, s ezentúl kőolajat is forgalmazó East-West Rt. az 52 szovjet céget, köztük kőolaj-kiterme- lő vállalatokat is összefogó szovjet Fórum Rt.-vei együtt még a múlt évben megalakította a magyar — szovjet Techtransfer Kereskedelmi Kft.-t technológiai cikkek, fémek, vaskohászati áruk, élelmiszerek forgalmazására. (MTI) Ginseng-gazdaság „Életgyökér” Egyedülálló ginseng-gazdaság működik a Szovjetunió távol-keleti területén. Itt termesztik a világszerte ismert „életgyökeret”, a ginsenget. Évente mintegy 600 kilogramm gyökeret és több mint 100 kilogramm magot gyűjtenek be. Áz Usszuri tajga éghajlati viszonyai a legkedvezőbbek e drága növény termesztéséhez. Gyógyító hatása miatt felhasználják orvosi és kozmetikai célokra és az élelmiszeriparban is. Samsung-televíziók Jászfény szaruról A dél-koreai Samsung és a hazai Orion Jászfényszarun Samsung színes televíziók összeszereld üzemet létesített. Évente több százezer készüléket állítanak elő a nyugati és kelet-európai piacokra. Magyar és dél-koreai szakember végzi a végellenőrzést (Jobbra) * Az összeszerelő soron (Szabó Sándor felvétele - MTI) Hogy köt ki a magyar termék olasz cégjelzéssel a Szovjetunióban? — Veszteség veszteség hátán — Még mindig a „bukaresti árelv” érvényesül — „Állam bácsi” ugyancsak ráfizet — Kerekha- raszton alapanyagért sírnak — Szélhámos tőkések kopogtatnak Megy a cipő vándorútra... ?! Valahogy úgy néz ki: ugyancsak felborult a világ! Eklatáns példára leltünk erre legalábbis a Duna Cipőgyár kerekharaszti gyáregységében. Az igazgatónak, Kozák Géza beszélgetésünkkor minden oka megvolt rá, hogy ne legyen optimista: — A legnagyobb bajunk, hogy egyszerűen nincs pénzünk alapanyagra. Hiába állnak a raktárakban mázsaszám — nem tudjuk megvenni. Minden áldott reggel „forró dróton” beszélünk a vezérigazgatóval, ám pillanatnyilag nincs semmi reménysugár. Fogalmam sincs, hogy tudjuk megvalósítani: ’91-tol valutáért adhatjuk el termékeinket a Szovjetuniónak is. — Önök meglehetősen fonák helyzetben vannak. Különböző nyugati cégek veszik meg cipőiket, s az áru végül is a Szovjetunióban köt ki... — Amikor jött az „ukáz”: maf yar jelzés ne legyen a lábbelin, s aptunk egy olasz feliratot, már sejtettük: ha nem konvertibilis valutát kapunk a szállítmányért — az államközi egyezmények alapján —, csakis a legnagyobb szocialista országba kerül termékünk. Az idén is volt erre példa: finn megrendelés, finn alapanyaggal — s ők értékesítették a SZU-ban. — A Duna Cipőgyár is beleesett a gödörbe: csődeljárási kérelmet kellett volna benyújtaniuk, ha az Országgyűlés nem napolja el a témát... — Nézze, a vállalatnak két éven át 105 millió forint volt a vesztesége. A kereslet-kínálat alakulása miatt kénytelenek voltunk engedményes áron értékesíteni a cipőket. Pusztán ebből 31,5 milliós veszteségünk adódott. Az 1988-ról áthúzódó szovjet áruszállítás 12,5 millió mínuszt hozott nekünk. És nem dicsekedhetünk a belföldi értékesítéssel sem: erre is ráfizettünk, kemény milliókkal. Az alapanyagárak 30-50 százalékkal emelkednek, s mi a kész cipőinket féláron tudjuk csak értékesíteni. Sajnos, oda jutottunk, hogy egy 800 forintos cipőt már nem tudnak megvenni az emberek, s ezért csak 400-at kapunk érte. Mint kiderült, az államnak is óriási veszteség ez, hiszen mind a mai napig 50 százalékos dotációt ad a gyárnak. — Maguk a dolgozók megér- zik-e saját bőrükön ezt a nehéz helyzetet? — Pénzbeli veszteségük tulajdonképpen nincs. Itt csak a vezetők kapnak mondjuk 30 százalékkal kevesebb prémiumot. De az sem egy jó megoldás, hogy nem egyszer kényszerszabadságra kellett küldenünk a dolgozókat. Arra az egy-két hétre ugyan megkapják a pénzüket, csak sajnos, olyan fonák helyzetbe jutunk: amikor itt százszázalékos termelésre van szükség, akkor is a megszokott lassú tempóban doloznak a munkások. Hogy jóban értse: a több munkáért egyszerűen nem kaphatnak több pénzt. — Bajok vannak a bérekkel is? — Már tavaly a tervezettnél 20 százalékkal több bért kellett fizetnünk, egyszerűen azért, hogy az embereket meg tudjuk tartani. Ez önmagában 23,2 millió forint veszteseget okozott. — Oly sok ijesztő dolgot mondott el igazgató úr, hogy egyszerűen nem tudom, hogyan tudnak talpon maradni... — Próbálkoztunk mi már mindennel. Nem egy „külföldre szakadt” hazánkfia keresett meg minket, csak az a nagy probléma, hogy többnyire „szellemi tőkét” ígértek — márpedig az nekünk is van. Aztán jöttek a szélhámosok is. Leültünk tárgyalni a tőkés partnerekkel, beszéltek mondjuk 25 mülió dollár befektetésről, aztán mikor rákérdeztünk: hol a csekk, a bankszámla, kiderült, sehol. Azért mondom el ezt önnek, hogy végre nyilvánosságot kapjon: rájátszanak a tőkések arra, hogy mi most bajban vagyunk. Ezért kell az országnak vigyázni arra, hogy ne „kétoldal- ról” tegyenek minket tönkre... Mikes Márta Reformjavaslat: vegyék el a 10 ezren felüli ősz- szeget az állampolgároktól — Bizonyítsák az eredet tisztaságát — A maffia forgalma milliár- dokban mérhető — Gyűlölik a milliomosokat Ki teszi takarékba a pénzét a Szovjetunióban? A pénzreform hívei azt javasolják, hogy váltsák át a szovjet állampolgárok takarékpénztárakban tartott pénzét, mégpedig tízezer rubelig egy az egyben, azon felül pedig egy regresszív skála szerint (például 1:10 arányban), vagy pedig egyszerűen vegyék el a tízezer rubelt meghaladó összeget az állampolgároktól. A reformpártiak közül a legenyhébb változat hívei azt mondják, hogy a betéteseknek meg kell hagyni a teljes összeget, amennyiben bizonyítani tudják, hogy pénzük 0szta”, vagyis, hogy megdolgoztak érte. Ä pénzreform hívei úgy tartják, hogy amikor szemet vetnek mások tulajdonára, akkor tulajdonképpen a maffiával, az árnyékgazdaság lovagjaival harcolnak, akik nem becsületes úton jutottak hozzá a sok pénzhez. A pénzügyi szakemberek a maffia éves forgalmát több tízmilliárd rubelre teszik. Ezzel magyarázható, hogy a fizetéstől fizetésig élő emberek gyűlölik az illegális milliomosokat. Naivitás lenne ezeket a milliomosokat pénzeszsákokon ülő ostoba embereknek lefesteni. A maffia pénze (ez is a szakértők véleménye) ingatlanokban, személyautókban, drága kincsekben, valutában fekszik. A lakossági takarékbetétek a következőképpen oszlanak meg: 300 rubelig kb. 65 millió betét fa betétállomány 2,4 százaléka), 300-1000 rubel között — 45 millió betét (9,7 százalék), 1000- 2500 rubel — 48 millió betét (25,4 százalék), 2500-5000 rubel — 24 millió betét (27,8 százalék), 5000-10.000 rubel között — 11 millió betét (24,5 százalék), 10.000-25.000 rubel - 2 millió (9,6 százalék), 25.000- 50.000 rubel között — 50 ezer betét (0,5 százalék), 50.000 rubel fölött — 3 ezer betét (0,1 százalék). 209 millió számlán együttvéve 338 milliárd rubel van. A pénzügyi szakemberek véleménye szerint ez az összeg megfelel az éves béralapnak és a szociális juttatásoknak (nyugdíjak, ösztöndíjak, segélyek, stb.). Á nyugateurópai országok többségében a lakossági megtakarítások 5-7- szer meghaladják ezt az alapot. Ezért a lakossági takarékbetéteket megcélzó pénzreform egyetlen eredménye csak az lehet, hogy megnő az állam iránti bizalmatlanság, mivel az állam megszegi azt a fogadalmát, amellyel felelősséget vállalt a lakosság pénzének megőrzéséért. (APN)
