Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-04 / 52. szám

1990. június 4., hétfő Hírlap 3 Önkormányzatok a demokrácia tükrében Magyar kereszténydemokraták tanulmányútja Hollandiában Rf «P GEMEENTE HAAKSBERGEN 4S JO.V. ■ÜRGÉM BESTER fi fcőut*, ^OvtJuiíaí* I» tJLi-«. «a új^rO.(xXaAmÍom /4uf\(6ror>iJy 0» • $ /v^oJxt-v, ilxmÖT wv~. kAűf^e^ u. <\ 5un*-fci^ yá<y>~< . fj vKiX»dUtiA"T*I e^>f t-CU^ ! fcvf^f **«xlaíivw,«í;U>«liv o^oJk »A>of<^ioÄrJk vő«, oJi^^ex.vOvjllktk KoH^Ovilnj . \/ovi3»*y*fcillv*-.uUktl . j^» <>vXf)b»X kí^U-te /UóAf^O+ÓOWJ aUlAX-G~iS .^Siwi£/Ü», Ufy r-l|i w^1<1., j űtylf luül, íiPlitiv, *A cíí*v»i>krol\Xvwflv» jJt^i } íu^ApáAoi ^aiort. H v^‘ • •* M>*a| r«t~ Cooi aÄkor JÚU^luJJhM Ui* <y. sjb**, ,<y~l ki»V>VU U/f £l/»t 4/> ^••1^ OL&lliA&i/ yíL/«V%Í . iv ró^^jA****» /Vklw, — äoAol^W* Xt-rlw»t*wv\ , íl Hdih+lnif «x/kna^^/vtCfi ia-rá^cLo? Milr+o^aA . ^ *».Ar ttí«,li^iU it^fy /%v,o^ítótaAavoÍu^f T^ivor^ oJiUU>-i j t* VrtdtLy I«* £t­/Wia^A. v\'SHu .puSUta&^&u . 04 k r>» kt<V K’ualto ft dUcfi'ítWuu-f 7% ~7 !J.r EUROPA 7f^»í-»| iStCyl (drs. J.D. Gabor) >C HAAKSBERGEN Haaksbergen város polgármesterének üdvözlő levele A közelmúltban Hollandiá­ban láttak vendégül negyven­négy magyar kereszténydemok­ratát. Országunk minden táját képviselő fiatalok és középkorú­ak csoportját Marik Pál, a Ke­reszténydemokrata Néppárt pártigazgatója vezette. A már ré­gen jól funkcionáló demokratiz­must, valamint a márciusban le­zajlott önkormányzati választá­sokat tanulmányozhatták az Overrijssen tartománybeli, rijs- seni kereszténydemokraták ven­dégszeretetét élvezve. Program­jukat a holland testvérpárt szer­vezte, irányította és finanszíroz­ta. A kiváló szervezés keretében sok mindenre nyílt lehetőség. Többek között Deventerben megtekintettük a városházát a szociáldemokrata polgármester fogadása, és a helyi önkormány­zatról tartott rövid tájékoztatója után. Érdeklődéstől és szakterü­lettől függően bepillantást nyer­hettünk egy világhírű vegyiüzem (AKZO), egy kórház, egy farm, valamint a rendőrség és tűzoltó­ság kulisszáiba. Magyar szárma­zású kereszténydemokrata pol­gármester fogadta csoportunkat Haaksbergenben, ahol megte­kintettük a szubtrópikus uszodá­val rendelkező sportcentrumot, amire a város méltán büszke. A haaksbergeni városháza öt termében a polgármester kö­szöntését követően eszmecseré­vel, vitával összekötött előadá­sokon vehettünk részt. Ezek a következő témákkal foglalkoz­tak: a városi jegyző, a városi ad­minisztráció, a városi hivatal szervezeti felépítése, a holland szociáldemokrata párt, a város szerepe a népjóléti kérdések meg­oldásában, a városi közigazgatás helye a holland állam szerkezeté­ben, egy nagyváros közigazgatá­sa (Hengelo) és a városi közigaz­gatás és a környezetvédelem. Flevohofban megtekintettünk egy nagy nemzeti parkot, amely­ben minden megtalálható, ami a holland mezőgazdaságot és ipart jellemzi. Természeteskörnyezet­ben, működés közben. Almeló- ban egy katolikus szakmunkás- képző intézetben fogadtak ben­nünket, ahol a holland oktatási rendszer struktúráját vázolták. Goorban a helyi keresztényde­mokrata párt (CDA) videofilm- jét láthattuk, melyet a helyható­sági választások alatt készítettek, majd a helyi vezetők válaszoltak kérdéseikre. Hágában a CDA el­nöke, CDA miniszterek és a CDA rijsseni képviselői fogad­tak, és kalauzoltak bennünket az Országházban. Itt adta át veze­tőnk, Marik Pál a KDNP elnö­kének, Keresztes Sándornak üd­vözlő és köszönő levelét a hol­land CDA elnökének. Előadást hallgattunk a holland parlament, az alsó- és felsőház működésé­ről, és láttuk a képviselőket mun­ka közben a karzatról. Heinóban is munka közben volt alkalmunk megtekinteni a város elöljárósá­gát egy tanácsülés keretében. Az információözön mellett le­hetőségünk nyílt a hétköznapi életbe való bepillantásra is, mivel családoknál voltunk elhelyezve. Láttuk, hogy hová kellene eljut­nia országunknak. A holland vendéglátók június végén láto­gatnak Magyarországra, hogy megtekintsék, hol tartunk mi. A csoport Hollandiában való, tartózkodása alatt a helyi és or­szágos napilapok szinte minden­nap hírt adtak a programokról, ezzel is bizonyítva, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a magyar kereszténydemokráci­ával történő kapcsolattartásnak. Kívánatosnak tartjuk, hogy e példamutató tapasztalatcsere ta­nulságait Hírlapunk útján Heves megye lakóinak is tudomására hozzuk, mivel a csoportban me­gyénkből is részt vett négy fiatal tagtársunk. Kereszténydemokrata Néppárt egri alapszervezete Barbár kegyeletsértés a noszvaji Galassy-család szentélyében Szerelmi légyott a kriptában(?) A kápolna, amelyből mindent elloptak Csak egy keskeny, kitaposott ösvény jelzi, hogy a bozótos mé­lyén megbújik valami. Néhány lépés után megpillantjuk az in­dákkal benőtt, omladozó hom­lokfalát. A bejárat fölött ott a cí­mer. A noszvaji Galassy-család címere. A rozsdás vasajtó egyik szárnya kitárva. A szentély, amely kápolnául és temetkezési hélyül is szolgált, szinte tiltako­zik, hogy belépjünk. Pedig tő­lünk nincs mit tartania. Nem úgy azoktól a hívatlan látogatóktól, akik vandál módon, meggyaláz­ták az örök álmukat alvó holtak emlékét. — Valamikor a hatvanas évek közepén kezdődött a pusztítás — mondja Balázs Józsefné, aki anyai ágon rokona Galass-yék- nak. — Higgyék el, meseszép volt ez a kápolna. Nem különben a környezete. Csupán az ide vezető gesztenyefasor maradt meg régi pompájában. Képzeljenek el ide — mutat körbe — egy ligetet, kút­tal, virágokkal, lócákkal. Mi maradt belőle! Éva néni kissé ódzkodik attól, hogy belépjen a tufába vájt ká­polnába. Tizenöt éve nem járt itt, pedig a kőhajításra lévő üdülő­ben, az egykori kastélyban dol­gozik. Bent síri csend fogad bennün­ket. A látványtól visszahőkö­lünk. A fehérre meszelt fal min­denfélével telefirkálva. Vajon akik belevésték nevüket tudták, hogy Isten házát szentségtelení- tik meg? Szemközt csak egy halom adja tudtunkra, hogy valamikor ott állt az oltár. — A nagyságos úrék lányá­nak, Albinának negyvenhétben itt tartották esküvőjét. Rendsze­resek voltak az istentiszteletek is. Az oltár márványból készült, két oldalt kovácsoltvas gyertyatartók díszítették a falat, itt a szegletben pedig citromfák illatoztak. Min­dent elloptak, ami csak mozdít­ható volt. Nézzék, már a padló­zatból is hiányoznak darabok, pedig szerintem ez értéktelen kő. A vasajtóból az oroszlánfejet is kiszakították. Egyszer a kastély­ban üdült egy nászutas pár. Hát, amint takarítok náluk, véletlenül kinyílik a szekrényajtó. Tudják, olyan rozoga, régi bútorok vol­tak. Mit látok a szekrényben ?Az egyik gyertyatartót. A főnök úr azonnal rendőrt hívott, és a há­zaspárnak kiadta az útját. De raj­tuk kívül soha senkit sem sikerült tetten érni. És már nem is derül ki, hogy évekkel ezelőtt kik mű­velték ezt a borzalmas tettet. Két oldalt két folyosó. Hogy lássunk is valamit, bekapcsoljuk az elemlámpát. Megborzongunk amikor az első sírboltban rátéved a tekintetünk egy kisméretű ko­porsó fedelére. Melette egy la­pockacsont. A betört nyíláson bemászunk a kriptába. Szana­szét hevernek a szúrágta fadara­bok, egy frissen tört gesztenyefa­levél adja tudtunkra, hogy nem­sokkal előttünk volt itt valaki. Ugyan mi hozta ide? A kíváncsi­ság, a kalandvágy? Ki tudja. — Olyan mendemondák is szárnyra keltek, hogy egy kis­lányt üvegkoporsóban temettek ide. Ez csak kitalált történet. A ny- nyi igaz, hogy a nővérem kéthetes gyermekét itt helyezték örök nyu­galomra. De nem üvegkoporsó­ba. Tovább megyünk a folyosón. A sarokban mindkét kriptát be­törték. Az egyiknek a kőfalát zúzták össze, a másikat egysze­rűen kibontották. A sírkamrá­ban egymásra dobált koporsó maradványok, imitt-amott egy­két csont, a koszorúkhoz hasz­nált rozsdás drótok. Név után kutatunk a facsonkokon, de hiá­ba. Kísérőnk, Horváth Tibor — aki felhívta figyelmünket a krip­tarablásra —, szól, hogy fogjuk hallkabbra néhány szavas meg­jegyzéseinket, a mennyezet állí­tólag már omlásveszélyes. Néhol már le is szakadt, s a fák gyökerei is utat törtek rajta. Visszamegyünk a kápolnába. Éva néni a kezét tördeli. Átérezzük a fájdalmát. — Hiába volt minden óvintéz­kedés. A lakatot minduntalan le­verték. Mondják! Ember az, aki ilyen aljas dologra képes? A nagynéném legalább ötször be­falaztam a kriptákat, de semmit sem ért vele. Rá két hétre ismét betörték. Volt, hogy az erdőből kellett összeszedni a csontokat, s valaki egy koponyát is kidobott a közeli útra. Nem tiszteltek ezek semmit sem. Emlékszem arra, hogy a nagyanyám koporsóját is szétdobálták, pedig — Isten nyu­gosztalja — tíz éve se volt, hogy meghalt... Kíváncsiak vagyunk a másik folyosóról nyíló kriptákra is. Ugyanaz a látvány fogad ben­nünket, mint a túloldalon. Csak néhány csont és koporsó marad­vány utal arra, hogy valaha békés „lakói” voltak e sírboltoknak. — Biztos, hogy ékszereket ke­restek, de Galassyék szegények hírében álltak. Az uram mondta, hogy neki úgy rémlik, az öreg Galassyt a kardjával és az arany- ékszereivel temették el. Fotós kollégám vakujának vil­logása árnyékunkat kísértetként vetíti a falra. — Az egyik alkalommal az a kripta, ahová a nagyszüleimet temettük, tele volt szénával. Konzervesdobozok hevertek szanaszét, és kivehető volt, hogy valaki, valakik ott aludtak vagy ki tudja mit csináltak. Nehéz ezt nekem kimondani, de arra gya­nakodtunk akkor, hogy szerel­mi légyottra (is) használták a kriptát. Éttől végképp felfordul a gyomrunk. Kijövünk a szabadra. A nyomasztó percek után frissí­tőként hat a levegő. Póbálunk választ keresni a mi­értre. De nincs, és nem is lehet magyarázat a halottak kegyeletét semmibe vevő, azt porba tipró emberek(?) tettére. Ép ésszel mindez felfoghatatlan. Sajnos későn érkeztünk. Már nem lehet megmenteni a kápol­nát, nem lehet visszaadni a hol­tak háborítatlanságát, akiket e szavakkal temettek el évtizedek­kel ezelőtt: Nyugodjatok béké­ben! Az egyik bezúzott kriptabejá­rat Szöveg: Budai Ferenc Fotó: Szántó György Hiába falazták be a kriptákat újra és újra kibontották A gyermekkoporsó fedele N

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents