Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-30 / 75. szám

10. SPORT Hírlap, 1990. június 30., szombat Állásnélküli sikeredző Nem várta meg, míg kirúgják — Immáron négy éve annak, hogy úgy döntött, ideje változtat­ni, és az egri vízilabdacsapat kis- padját felcserélte a szegediekére. Ennek a négy éves munkának milyen stációi voltak? — Mindjárt két ténnyel kezde­ném — válaszolta Pozsgay Zsolt. — Az idén a csapat történetének legjobb eredményét értük el az­zal, hogy harmadikok lettünk. Az utánpótlás izmosodását pe­dig mi sem jelzi jobban, hogy Komjádi-kupát nyertek, minden korosztály az adott bajnokság él­csoportjába küzdötte fel magát. Az első két esztendőt újabb hős­kornak nevezhetném. A felnőt­tek a tizenharmadik helyről az ötödik, majd a negyedik helyet szerezték meg, úgy, hogy menet közben nem egyszer vezettük a tabellát. A második két év pedig arról vált nevezetessé, hogy az idősödő gárdát le kellett cserélni. S hogy jól sikerült a „mixelés”, vagyis a fiatalok stafétabot átvé­tele, azt mi sem bizonyítja job­ban, mint az idei bronzérmünk. — Bizonyára azért ment zök­kenő nélkül az átállás, mert volt honnét válogatni. Gondolok itta már említett utánpótlás-háttérre. — A tavaly nyáron ifjúsági Európa-bajnokságot nyert két játékosunk természetszerűleg le­hetőséget kapott arra, hogy a fel­nőttek között is bizonyítson, ók ott is ragadtak, és rajtuk kívül jó­pár tehetséges srácnak is meg­adatott ez. Huszonegy év a csa­pat átlag életkora, s mivel egy­két idősebb játékos mindig szó­hoz jutott, szerencsésen ötvöző­dött a tapasztalat, a rutin, a fiata­los hévvel, vehemenciával. — Ha jól emlékszem, az egrie­ket kilenc évig irányította. Mivel akkoriban még volt a városnak fedett uszodája, én úgy hiszem, elsősorban nem a körülmények motiválták abban, hogy máshol is próbálkozzon. Cáfolja meg, ha nem jól látom, de az edzői hivatás olyan munka, amikor időről- időre törvényszerű a váltás, a friss környezet keresése. — Világéletemben egri vol­tam. Annyi barát, ismerős, tanács­adó vett körül, hogy sohasem tudtam eldönteni, a csapat mö­gött meghúzódó eredmény meny­nyire az enyém, s mennyire a „súgóké”. Épp ezért úgy érez­tem, hogy meg kell mérettetnem. Ezért is szántam rá magam 1985-ben erre a lépésre. A meg­újulás szándékával költöztem Szegedre, s azzal, hogy itteni ténykedésem majd bebizonyítja, alkalmas vagyok-e a pályán való megmaradásra, vagy pedig az egyéb végzettségeim valamelyi­két kell elővennem. — A csapattal elért teljesítmé­nye úgy hiszem elég bizonyíték. Ennek ellenére ön most mégis munkát keres. Egy sikeredző, aki állás nélkül van. Elmondaná, hogy miért és hogyan került ke­nyértörésre a dolog ön és a szak­osztály között? — Kértem, hogy a lejáró szer­ződésem megújításáról, vagy an­nak felbontásáról áprilisig nyi­latkozzanak. Ez sem áprilisban, sem hetekkel később nem tör­tént meg. A bajnokságot befeje­ző napot követően hivatalos vol­tam egy megbeszélésre, ahol el­mondtam a jövővel kapcsolatos elképzeléseimet. Meglepeté­semre ezen a találkozón közöl­ték velem, hogy egy hét múlva választ kapok kellek-e vagy sem. — Ha addig nem is vett észre semmit, ekkor bizonyára rájött, hogy valami bűzlik. — A hallgatást beleegyezés­nek vettem, ezért nem is nagyon törtem magam, hogy hetente megkérdezzem a szakosztályve­zetést, no, hogyan döntöttek. Hangsúlyoznom kell, hogy én sehová sem készültem el Szeged­ről, abban a naiv hitben, hogy folytathatom a munkát az együt­tesnél. Ezen az ominózus beszél­getésen viszont világossá vált számomra, hogy nem én vagyok az ő emberük. Azt a szégyent vi­szont nem akartam kivárni, hogy nekem mondjanak fel, így ott ki­jelentettem, hogy a szerződése­met nem kívánom meghosszab­bítani. — Úgy látszik rájár a rúd mos­tanában a sikeres trénerekre, hi­szen ott volt az újpesti Varga ese­te, aki bár bajnokságot nyert a futballistákkal, kiadták az útját. — Az én esetemet nem aka­rom az övéhez hasonlítani, több ponton nem is egyezik meg. Az viszont igaz, hogy amíg Vargát többségében nem szavazták meg, addig nálunk a szakosztály­vezetést meg sem kérdezték eb­ben az ügyben. Egy ember dön­tött, konkrétan a szakosztályve­zető, aki mint megtudtam, nem ült ölhetett kézzel, már kereste az utódomat. — A szakosztályvezetővel volt személyes konfliktusa? — Igazából nem. Két évvel ez­előtt került erre a posztra, és ahogy visszagondolok, szerin­tem azóta fontolgatja, hogy más­nak kellene elfoglalni a helyem. Lehet, ha most bajnokságot nye­rünk, akkor is szedhettem volna a sátorfámat. — A szegediek képesek lenné­nek bajnokságot nyerni? — Azaz általános vélemény, hogy ebből a csapatból nem lehet többet kihozni, a harmadik hely a maximum. Ezt a helyiek és a ví­zilabdához értők állítják. De hogy rácáfoljanak erre, talán a szakosztályvezető úgy gondolta, hogy egy nálamnál sikeresebb, nevesebb edzővel elérhetik a magasabb lépcsőfokot. — Konkrétan felmerült vala­kinek a neve? — R usórán Péterrel tárgyalt a szakosztályvezető, de ő nem vál­lalta ezt a feladatot. S mivel ne­kem június 30-án lejár a szerző­désem a szegedieknek jelenleg nincs edzőjük. — De ugyanakkor Pozsgay Zsoltnak sincs állása. — Átmenetileg. A szegedi klub azonnyomban több munka­kört is felajánlott, és Egerben is kecsegtettek jó néhány munka­körrel. — Ezek között — ha értesülé­seink nem csalnak — szerepel az ESE ügyvezető elnöki posztja is. Igaz a hír? — Mielőtt erre válaszolnék, két dolgot szeretnék hangsú­lyozni. Az egyik: senkinek sem pályázom a helyére, tehát csak olyan állást fogadok el, amely betöltetlen. A másik: bár Buda­pesten elég sok csapatnál cseré­lődnek az edzők, a fővárosban nem kívánok dolgozni. A családi körülményeim miatt nem titok, hogy Egerben szeretnék marad­ni. Hogy igaz-e a hír? Hivatalo­san még nem kértek fel, úgy ér­zem ezzel kapcsolatban bármit is mondani még korai lenne. Egy biztos. Elsősorban olyan munkát szeretnék elvállalni, ami közel esik a sport világához, és azt a köldökzsinórt, ami a vízilabdá­hoz köt, semmiképpen sem aka­rom elvágni. Budai Ferenc 7Ho*tdia£e 90 Hét végén a képernyőn: Szombat: 17 óra TV1. Argentína — Jugoszlávia 21 óra TV.2. Írország — Olaszország Vasárnap: 17 óra TV2. Cseh és Szlovák SZK — NSZK 21 óra TV1. Kamerun — Anglia A Hírlap kommentátora: Csank János Tippem a négyes döntőre: Argentína, Olaszország, NSZK, Anglia Néhány gondolat erejéig még visszatérnék a nyolcaddöntő tapasztalataira. Mindenképpen em­lítést érdemel, hogy futballtörténelmet formáló, korábban nem jegyzett nagy egyéniségek nem buk­kantak fel az ismeretlenség homályából. Az más kérdés, hogy több olyan focista is található a me­zőnyben, akik istenigazából ezen a vb-n bontakoz­tatták ki erényeiket. Itt említhetem az argentin Ca- niggiát, vagy a rendkívül jól fejelő, remek fizikai adottságokkal bíró csehszlovák Skuhravyt, aki je­lenleg a góllövő listát is vezeti. A román Raducioiu is a felfedezettek közé tartozik, szélvészgyors, és re­mekül cselez. Az olasz származású belga Scifót már négy éve is nagy ígéretként könyvelték el, de valójá­ban ezen a világbajnokságon ért be. Úgy is fogal­mazhatnék, hogy újabb kirobbanó tehetségek ugyan nem tűntek fel a labdarúgás színpadán, vi­szont több nemzetközi mércével is jó futballista tet­te le a névjegyét. Ami a negyeddöntő mai és holnapi mérkőzéseit illeti, az óvatosság, a kockázatos dolgok kerülése alighanem továbbra is jellemzője marad az össze­csapásoknak. Ez bizonyos fokig érthető is, hiszen minél továbbjut egy csapat, annál nagyob a tét a já­tékosok, edzők számára anyagi értelemben is. Van abban némi igazság, hogy ennek a nézők isszák meg a levét, mert a találkozók szürkébbek, unalmasab­bak, legalábbis a semleges szemlélő számára. Vi­szont mint minden, ez is nézőpont kérdése. Mond­juk az ikszedik spanyol szöglet nem biztos, hogy ér­dekfeszítő annak, aki nem kötődik érzelmileg a csa­pathoz, ellenben Spanyolországan előfordulhat, hogy lerágják a körmüket izgalmukban annál a jele­netnél, aminél egy semleges néző csak ásít. A vélet­len játéka folytán szombaton és vasárnap ismét gyengébb és jobb játékerőt képviselő csapatok mérkőznek. Ez behatárolja az esélytelenebbek tak­tikai lehetőségeit. Az izgalmak szempontjából so­kat jelentene, ha a meccsek elején gól esne, és főleg, ha az esélytelenebb együttes rúgná. Bevallom — mint általában a szakemberek — magam is a szokásosnál nagyobb jelentőséget tulaj­donítok a papírformának. Azt is elismerem, hogy én nem a gyengébbekért szorítok, hanem azt sze­retném, ha a tudás érvényesülne, és a jobbik csapat kerekedne felül. Ma, 17 órakor az Argentína-Jugo­szlávia meccsen két olyan gárda találkozik, akikről nem túl sok jót lehet elmondani. Mint kiderült, az argentinok számára nem előny, hanem hátrány volt az, hogy világbajnokként nem kellett selejtezőket játszaniuk. Mégis azért voksolok rájuk, mert egyre jobban játékba lendülnek, és Maradona sérülten is óriási pluszt jelent. A plávik esélyeit a csapaton be­lüli és a csapat körüli viharok rontják. Az írország- Olaszország mérkőzésre szombaton 21 órakor ke­rül sor. Szerintem aligha akad olyan ember, aki egy fikarcnyi esélyt is adna a zöld sziget csapatának a hazai környezet minden előnyét élvező azzurikkal szemben. Ámiben az írek bizakodhatnak: a labda a világbajnokságon is kerek. Holnap, a délutáni Cseh- és Szlovák SZK-NSZK mérkőzésen nyugatnémet sikert várok, de azzal, hogy nem lesz könnyű dolguk. Az esti Ánglia-Ka- merun találkozón az angolok a favoritok. Ha nem ők jutnának tovább, akkor én is azt mondom, hogy óriási csapat ez a Kamerun. Az afrikaiaknál sok a sárgalapos, kulcsemberek esnek ki, akiket a kispa­dosok aligha tudnak pótolni. Tehát tippem a négyes döntő résztvevőire: Ar­gentína, Olaszország, NSZK, Anglia. Ahogyan itthonról látják Dr. Nádori László országy- gyűlési képviselő, a Parlament Sport-albizottságának vezető­je: — A művészet, a kultúra, a sport elválaszthatatlanságát ér­zékeltem már akkor is, amikor Rómában még csak épült az új, és csodálatosra sikeredett labda­rúgó stadion. Ezt az élményt erő­síti a most folyó világbajnokság, ami azért is nagyszerű dolog, mert az emberek közérzetét ja­vítja ez a szép játék. Hiszen akik leülnek a tévé elé, azok örülni akarnak. Csodálni a művész Ma­radona egy-egy cselét, a többi sztár alakításait. Jómagam örü­lök, bár nem lepett meg, hogy a kameruni válogatott jóvoltából egy afrikai csapat is betört a lab­darúgóvilág élvonalába, bizo­nyítván, hogy a fekete kontinen­sen is vannak labdaművészek. Másfelől viszont fáj a szívem, hogy mi nem vagyunk ott, a ma­gyar válogatott nem jutott ki a Mondialéra. Ennél is nagyobb baj azonban az a nyomasztó kü­lönbség, amely a világ labdarú­gása és a miénk között van. Pedig vannak kitűnő edzőink, szakem­bereink, jó lenne, ha futballistá­ink is megkezdenék a felfelé ka­paszkodást. A vb mérkőzéseit fi­gyelve bizakodó vagyok. Csak röviden... Bukrán panaszai Csütörtökön délelőtt lógó or­ral tért be szerkesztőségünkbe Bukrán Csaba, a megyei labda­rúgó-bajnokságban negyedik helyen végzett Tamalelesz mes­terlövésze. Mint megtudtuk tőle, nem is az bántja elsősorban, hogy a végén a recski Bartuska egyetlen árva góllal megelőzte a góllövőlistán. Sokkal fájdalma­sabb számára a megyei labdarú­gó szövetség fegyelmi bizottsá­gának verdiktje, miszerint októ­ber 21-ig nem léphet pályára. — Érthetetlen számomra, hogy az én véleményemre miért nem voltak kíváncsiak. Az utol­só fordulóban Bélapátfalván nem egészen minden úgy tör­tént, ahogyan azt beállították. Szabadrúgást kaptunk, el akar­tam végezni, de Szilágyi Bandi elém állt. Odébb löktem, ő ala­posan rájátszott, és elterült a föl­dön. Bán játékvezető azonnal ott termett, és „ez a tied” szöveg kí­séretében kiállított. Én kikap­tam a kezéből a piros lapot, a földre hajítottam, viszont nem köptem felé, egyáltalán nem köptem. Szerintem Szilágyi sár­galapot érdemelt volna, mert akadályozta a szabadrúgás el­végzését. A mérkőzés félbesza­kítását semmiképpen sem tar­tom indokoltnak. Azért focizok, mert szeretem ezt a játékot, és nagyon fáj, hogy ilyen hosszú időre tétlenségre kárhoztattak. Túl szigorúnak találom a bünte­tést, mivel pályafutásom során még soha nem állítottak ki. Felhívtuk Várkonyi Ferencet, a megyei labdarúgó-szövetség főtitkárát. íme a véleménye: — Bukránnak a saját érdeké­ben meg kellett volna jelennie a fegyelmi bizottság előtt. Külön felszólítást soha senkinek nem küldünk, hiszen a versenykiírás egyértelműen tartalmazza, hogy minden csütörtökön 17 órakor tanácskozik a fegyelmi bizottság. Úgy gondolom, hogy klubjának vezetői figyelmeztethették volna arra, hogy élhet jogaival. Felleb­bezést már kaptunk a tamalale- szi egyesülettől, de másodfokon csak akkor tárgyalhatjuk az ügyet, ha maga a játékos kéri ezt. Jogszabály rögzíti, hogy erre csak a büntetés felének letelte, augusztus 21-e után kerülhet sof- (b.l.) Az ÁB legyőzte aHB-t A Hungária Biztosító fennál­lásának negyedik évfordulója al­kalmából kispályás labdarúgó- tornát rendezett Egerben. Az eredmények: HB — Olaj­bányász 8-0, ÁB — Lady Rose 1-0. A harmadik helyért: Lady Rose — Olajbányász 3-2. A dön­tőben: Állami Biztosító — Hun­gária Biztosító 1-0. A legjobb kapusnak járó dijat Kis Attila (Lady Rose) érdemel­te ki, a legjobb mezőnyjátékos Utassy Dénes (ÁB) lett, a gólki­rályi címet pedig öt találattal Ró­zsa Józsefi HB) hódította el. Az ismert egri hosszútávúszó­nő, a tavalyi Európa-bajnokság győztese, Lázár Rita ma elutazik Capri szigetére. Rajthoz áll a jö­vő héten csütörtökön Capri-Ná- poly között megrendezendő 34 kilométeres tengeri úszómarato­nin. Utazásához a Hungária Biz­tosító és a fővárosi Sziszifusz Kft. nyújtott anyagi támogatást. + Holnap, 11 órakor Kiskörén rendezik meg a Tisza-tó triatlon elnevezésű versenyt. A minitáv­ra jelentkezőknek 700 métert kell úszniuk, 20 kilométert ke­Az Eger SE NB Il-es labdarú­gó csapata július 5-én kezdi el a felkészülés a következő bajnoki idényre. A tervek szerint a rajtig több mint tíz edzőmeccset ját­szanak majd első és másodosz­tálybeli ellenfelekkel. A szlovákiai Kuntapolca me­gyei bajnokságban szereplő együttesének meghívására július 20-21-én négyes tornán vesznek rékpározni, és 5 kilométert futni. A rövidtávon 1500 méter úszás, 40 kilométer kerékpározás, és 10 kilométer futás vár az indu­lókra. + Az Eger Város és Körzete Labdarúgó Szövetség játékveze­tői bizottsága a múlt héten to­vábbképző tanfolyamot tartott Recsken. Itt választották meg az év já­tékvezetőjét is. A legtöbb szava­zatot az erdőkövesdi Nagy György kapta, aki átvehette a címmel járó serleget is. részt. A házigazdák ekkor tart­ják a kivilágítható(l) stadionjuk hivatalos avatóját. Az ESE-n és a kuntapolcaiakon kívül egy cseh és egy szlovák NB Il-es csapat lép pályára. A viadal pénzdíjas, a győztesnek 15, a másodiknak 12, a harmadiknak 10, a negye­dik helyezettnek pedig 5 ezer ko­rona üti a markát. Rá két hétre, pontosabban au­Megrendezték a 39. falusi dol­gozók nyári szpartakiádjának Heves körzeti döntőjét. A. leg­eredményesebben a komlói, a tarnazsadányi, valamint a heves- vezekényi csapat szerepelt. + Az egri Lenkey János Honvéd Kollégium Sportegyesülete te- nisztanfolyamot indít hét-tizen- két éves fiúk és lányok részére. A turnusok időpontja: július 11- 21, július 23-augusztus 5. A részvételi díj 1000 forint. Hét­köznapokon lehet jelentkezni 8-16 óra között a kollégiumban. gusztus 4-5-én az egri stadion ad otthont a hagyományos Marlbo- ro-kupának. Az idén a piros-kékek mellett a címvédő és egyben az NB I. ez évi bajnoka, az Ú. Dózsa, a szlovák Dunaszerda- hely és a román Szatmámémet Olimpia csapata vesz részt a két napos seregszemlén. A Marlboro előtt szlovákiai torna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents