Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-30 / 75. szám
Váratlan „gyorstalpaló” Méhek kavalkádja H íí* 1 3-p ____:______________________ 1 99©. június 30., szombat UFO-lesen cQj „Fölnéztem és megláttam” Rigó György így látta a rejtélyes objektumot a távcsövén keresztül. Elizabeth Klarer felvétele arról az állítólagos űrhajóról, amellyel 1956.július 17-én utazott. (A képet E.Klarer a Jenseits der Licht- manuer című könyvéből vettük.) Egyenletesen falják az ezerötös kerekei a kilométereket: gyengül a nap ereje, elfáradtam, szeretnék már otthon lenni. Álmos vagyok. Kop-kop-ratatata-kop-kop — riaszt fel a monotonságból hirtelen a szélvédőre záporozó rovareső, de mire észbekapok, a 80- as tempó rég tűlröpít a méhek légifolyosóján, s csak visszanézve láthatom meg, micsoda rovarfelhőbe gázoltam bele akaratom ellenére. Megállók. Cigarettám nincs (soha nem is dohányoztam), a méhészek álarcát is csak gyorsvonatból láttam eddig, így hát igazítok egyet napszemüvegemen, s bátorságot mímelve kemény léptekkel indulok a rova- rözön irányába. Rajzanak a méhek. Bevágási rézsűben vezet az országút, mégis landolnak, mielőtt elérnék a túlsó partot. Sokan esnek közülük áldozatául a XX. század motorizációjának, s lelik halálukat az autók szélvédőin. Közelebb megyek, s észreveszem az árok mélyén a raj zömét: ide gyülekeznének hát? Tovább kutatok a tekintetemmel, s fönn a partoldalban, fele táján a magasságnak, előbb csak a kaptárt, később a méhészt is meglátom: megvan hát a raj gazdája. Újabb bátorságot mentek, s felkapaszkodom: kíváncsivá tesz a jelenség. Soha nem láttam még hozzá hasonlatost. A méhészek mind jó emberek. Alkalmi ismerősöm is szívesen fogad: tudom, ha ő tagadja is, láb alatt vagyok, de hajlok a kedves szóra, s árgus szemmel figyelek. Herényik József rég) méhész: nem az első raj, amit életében befogott már. Mint mondja, ő is munkából tartott hazafelé, amikor megkapta a szélvédőn át a kis árvák rejtélyes morze-üzenetét. Kaptárt vett hát magához, bele egy mézes lépet madzag gyanánt, s visszatért a helyszínre. A mézesmadzag — lám — a méhe- ket is megtéveszti: lépre csalja a kis ártatlanokat, s mire azok észbekapnak, már új gazdájuk szolgáivá lesznek.' Jómagam elfelejtkezem minden óvatosságról. Meg is kapom érette a jutalmam: hatalmas szúrást mér rám az álnok gyilkosok egyike. Türtőztetem magam, amennyire csak lehet, de az égető fájdalom mégiscsak előhozza Moszkva egyik nagy kiállítótermében megnyitotta kapuit a Szovjetunió első panoptikuma. Egyelőre csak kilenc viaszfigura képviseli az orosz és a szovjet állam több évszázados történelmét. A látogatók találkozhatnak a panoptikumban Rettegett Ivánnal és kegyencével, Maijuta Szkuratowal, Puskinnal, a nagy költővel, az utolsó orosz cárral, II. Miklóssal, Sztálinnal és Beri- jával, Leonyid Brezsnyewel és Vlagyimir.Viszockijjal... A sort a világhírű prímabalerina, Maja Pliszeckaja zárja. A gyűjtemény hamarosan négy újabb figurával bővül: elkészítik II. Katalin cámő, Grigorij Raszputyin, Nyikita Hruscsov és a népszerű újságíró, Alekszandr Nyevzorov viaszmását. Utánuk Lenin következik. , — A történelem spirális alakban fejlődik — mondta az APN az „ékesszólás” válogatott gyöngyszemeit. Ellenfelem alighanem elpusztul: meneküléskor bennem hagyta testének egy piciny darabját, s hogy jogos fájdalmat okozzon haláltusájában is, tudattalan balekként magamba préselem a benne lévő méreg- maradékot, mikor két ujjam közé csippentve akarom kihúzni bőrömből a veszett fullánkot. Később tudom csak meg a mester fiától: körömmel kell kikaparni, s ecetet tenni rá. Rövid idő múltán tényleg enyhül a fájdalom. Tanulókedvem visszatér, s míg a rögtönzött tanfolyamon ismerkedem a méhek életével, lassan megbocsátok iménti merénylőmnek is. Magam elé képzelem, miként telik meg egy-egy hordás időszakában a kaptár, s miként lesz egyre kisebb a dolgos kis méhek élettere. Nincs más kiút: új hazát kell keresni. Új anyát nevelnek hát maguknak, s amint az kikel, útnak indul a család egyik fele. Ennek vagyunk most mi, hárman tanúi. Ahány rajzás, annyiféle a befogás módja is. Egyszerűbb esetben fára telepednek, mire a méhésznek csak bele kell ráznia a rovarcsomót a' kaptárba. Most azonban várnia kell, míg maguktól sétálnak be a lábszárig érő fűből a méz illatára. Ez bizony még eltarthat egy jó ideig. Hogy honnan jönnek a szökevények, nemigen tudni. Annyi azonban majdnem biztos, hogy nem lehet túl gondos a gazda. Ha az lenne, nem hagyná, hogy „meglépjenek” a méhei. Mutatom a mesternek az árok alján talált másik rajt: most azonnal felajánlja, hogy segít a befogásnál, de nem élek a jogommal: lemondok róla az ő javára. Cserébe a gyorstalpalóért, tandíj gyanánt. Különben is — magyarázom ki magam —, ha jelentkezne a tulajdonos, úgyis vissza kéne adnom a rajt. Akkor meg minek? Látja a szememen, hogy magam sem hiszem, amit mondok, de rááll a cserére. így aztán — még mielőtt újabb gyilkos venné támadásba izzadt testemet, kezet nyújtok a két méhésznek, s hagyom, folytassák a munkát, ahol elkezdték, az első rajtnál... tudósítójának Nyikolaj Zele- nyeckij, a panoptikum létrehozója. — A történelem ciklikus, ezért némileg hasonlít a színházhoz, ahol különböző színészek, különböző időben azonos szerepeket játszanak. A XVI. században például Rettegett Iván „játszotta” a zsarnok „szerepét”, a XX.-ban pedig Joszif Sztálin. A történelmi rétegződés bemutatásával azt szerettük volna, ha honfitársaink újra végiggondolják igaztalanul elfeledett történelmünket és megpróbálnak elemző módon gondolkodni. A panoptikum megalkotói szeretnék elkészíttetni Mihail Gorbacsov viaszmását is, de ez egyelőre még bizonyos nehézségekbe ütközik: még nem tudni pontosan és egyértelműen, milyen helyet fog elfoglalni országunk történetében. , t T „1989.november 29-én történt Szin faluban a nagy esemény. Éppenfürödtem, amikor háromnegyed öt körül barátom lélekszakadva futott be a lakásomba és sürgetett, hogy menjek azonnal, mert az egész falu az eget kémleli. Vizes testemre kaptam fel a ruhámat és máris szaladtunk kifelé. Az égijelenség ekkor a faluvégi tsz-telep felett úgy 600- 700 méterre helyezkedett el. Kihoztam a távcsövemet és azon keresztül néztem meg az alakját és a rajta lévőfényforrásokat, amik piros, zöld, és sárgás fényben pompáztak. Nagyon bosszankodtam, hogy a fényképezőgép nincsen nálam, de nemsokára — még azon az éjszakán — lerajzoltam.” így kezdődik Rigó György, fiatal erdészgyakomok nem mindennapi levele. A „nagy esemény” után néhány hónappal érkeztem a Borsod megyei falucskába, Színbe. Főnökétől, Lipta Gábortól tudtam meg, hogy levélírónk azóta már elköltözött. A jelenséggel kapcsolatosan ő maga nem sokat tudott mondani, mivel nem volt a helyszínen, de hallotta, hogy az emberek valami UFO-t emlegettek. Viszont az eset után néhány nappal estefelé a kocsija ablakából ő is látott a látóhatár felett egy nem túl magasan elhelyezkedő, igen fényes objektumot. Az égbolt délnyugati, nyugati részén volt látható, és az szerinte égitest, mégpedig a Vénusz volt. Tovább kérdezősködtem a faluban az esettel kapcsolatban. Varga Elemérné így számolt be a látottakról: — Úgy nézett ki, mint egy óriási csillag. A tsz-telep felett sokszor láttuk. A szomszédasszonyom többször is szólt estefelé, hogy menjek ki, mert már ismét az égen van. Szőr László ekképp vélekedett az esetről: — A nyugati égbolton nemegyszer láttam azt a gömb alakú, sárgás fényű valamit. Nem tudom mi volt az, de itt a faluban voltak olyanok, akik UFO-t emlegettek. Varga Lajos beszámolója a legizgalmasabb: — Olyan volt, mint egy óriási csillag, fényét és színét időnként változtatta. Úgy hallottam, hogy a falu kocsmárosát követte a falu határáig, akit megrémített... Bódi Tiborral, a falu kocsmá- rosával a szomszéd faluban, Perkupán a lakásán beszélgettem: — Ezt a fényes csillagszerű valamit decemberben már többször láttam a hegy felett, érzésem szerint úgy 500 méter magasan. Minden nap többször járunk át Színbe, mivel ott van a család italboltja. Az egyik utam alkalmával észrevettem , vagyis olyan érzésem támadt, mintha ez a fényes „ valami” követne engem. Meg is álltam a kocsimmal, hogy megfigyeljem pontosan a mozgását, de a legnagyobb meglepetésemre az óriás csillag is megállt, amikor elindultam, akkor az is jött utánam. Egyike a három helyszínnek Quees- landban, ahol 1966.január 26-án forgó korong alakú UFO-k szálltak le. Ezt egy főiskola tanárainak csoportja is megfigyelte. A lenyomott terület átmérője 10 méter. A lenyomat keletkezésére egy angol fizikus a következő magyarázatot találta: Ez a füves térségben mutatkozó köralakú „ UFO-nyom ” nem más, mint elektromosan töltött plazmaörvény. — Egy kicsit meg is voltam ijedve, mert nem értettem, hogy mi is történik, no, meg a két falu között december elején a kora esti órákban nagyon sötét volt, ami talán még fokozta izgalmamat. Erről az óriási fényes jelenségről sokat beszéltek akkoriban az emberek. Valójában mi is volt, nem tudom, de ilyen furcsaságot én még soha nem tapasztaltam. Az eset bizonyára ismerős, egy előbbi cikkünkben beszámoltunk egy hasonló esetről, amikor a Vénuszt vélték UFO- nak. De természetesen az adott eseménnyel kapcsolatos vizsgálódást nem lehet hamar abbahagyni, hiszen R.György egy igen pontos rajzot készített a rejtélyes objektumról. Ezért szándékom volt, minél hamarabb megtaláljam őt. Ebben régi munkatársai voltak segítségemre, így telefonon hívtam fel miskolci lakásán. Első kérdésem természetesen az volt, hogy látta-e már a Vénuszt. — A találkozás után néhány nappal megmutatták nekem az égbolton a bolygót és egészen bizonyos, hogy nem ezt néztem UFO-nak — mondja R.György. — A levelében arról ír, hogy többen elindultak irányába. Mi történt ezután? — Közeledtünk feléje és mintha „megérezte” volna, kezdett egyre távolodni, majd nemsokára visszafordult az eredeti helyére. De ezek után egy helyben maradt és csak néhány óra múlva látszott rajta, hogy távolodik. Az elmondottakra nehéz magyarázatot adni, hiszen a színi lakosok elbeszéléséből a Vénuszra lehet ismerni. Ugyanakkor levélírónk beszélgetésünk során is nagyon ragaszkodott az általa elmondottakhoz. De nézzük csak, mi minden történt még azon az éjszakán? — Ugyanazon a napon, úgy háromnegyed egy körül mentem haza, — folytatja elbeszélését R.György. — A barátommal és édesanyjával három hasonló pontot fedeztünk fel az égen. Ötszáz métert kellett megtennem az éjszakában, hogy hazaérjek. Egyszer csak egy vörös fény tűnt fel, majd hirtelen elhalványult. Pár lépés után a „tárgy” — amely nem volt nagyobb mint egy csillag, — felettem világított és egészen elkísért hazáig. Még a teraszról is felnéztem és ott állt a házunk felett. Másnap, november 30-án éjszaka fél tizenkettő körül újabb érdekességek történtek megfigyelőnk szerint. Idézet a levélből: „Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik csillag mindig fényesebb lesz. A távcső a vállamon volt, így rögtön megnéztem a jelenséget. Szabályosan ki lehetett venni: a tárgy jött lefelé és éppen felettünk megállt! Egyre fényesebb lett, majd hirtelen eltűnt, de rövid idő múlva előttem jelent meg úgy, mintha tudná, hogy merre megyek. Feltehetik a kérdést; miért csak most írom meg ezt a történetet? Indoklásom az, hogy sokat gondolkodtam, hiszen a pápai meteorológust is megfenyegették, de én hiszek neki.” A levél utolsó gondolatai nagyon határozottak, bizonyára azért, mert a látottak nem kis fejtörést okozhattak levélírónknak. így zátja levelét: „Az általam észlelt jelenséget (repülő tárgyat) a faluból legalább 100-150 ember látta, azt hiszem nehéz lenne bármit is letagadni a látottakból, de fenyegetéssel sem lehet bármit elérni!!!” Most pedig feltehetjük a legfontosabb kérdést: mit látott levélírónk? A falubeliek — megállapításunk szerint — a Vénuszt figyelték meg, dehogy R.György mit láthatott még ezenkívül a késő esti órákban, az elmondottakból kihámozni nem lehet. Talán ha jobban ismernénk az égbolt jelenségeit, akkor mi is nagyobb biztonsággal tudnánk választ adni a számunkra rendkívülinek tűnő jelenségekkel kapcsolatos kérdésekre. A hangzatos cím ellenére a várva-várt nagy pillanat — egy földön kívüli szerkezet leszállása — azúttal sem következett be. De kárpótlásul mellékelünk egy — hiteles? — földön kívüli szerkezetről készült fotót. Feltűnő, hogy mennyien írnak a ’fővárosból adatközpontunknak. Egyikük, T. Gáborné, aki ez év február elején a kora esti órákban érdekes UFO-t vélt felfedezni az égen. ” A 8-as busszal jöttem a Hegyalja úton lefelé a BAH csomóponttól. Balra a busz ablakán kitekintettem és megpillantottam azta„ valamit”. Alakja szabálytalan trapéz, színe sárga, de nem vakító, dél felé haladt és fényt nem bocsájtott ki. Nem volt sem repülő, sem léggömb. A hosz- szúságát sem tudnám pontosan megmondani, de talán tíz méter is lehetett. Amikor a busz áttért a pesti oldalra, a tárgy beleveszett egy vastag ködfelhőbe. Ennyi volt amit láttam!” Ilyen és hasonló bejelentés számtalan érkezik központunkba. Ezekkel is foglalkozunk, hiszen több egybevágó adat birtokában már értékes következtetéseket vonhatunk le. Ezért kérjük, hogy minden — akár jelentéktelennek tűnő — megfigyeléseikről is tájékoztassanak bennünket. Címünk: UFO-Adatközpont. 3301.Eger, Pf.323. jj V. Tana Judit Hubai Grűber Miklós Készül Raszputyin és Hruscsov viaszfigurája is Orosz panoptikum
