Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-28 / 73. szám
2 Hírlap 1990. június 28., csütörtök Kockázatos a Dél-Afrikai Köztársaságban munkát vállalni (Folytatás az 1. oldalról) hogy a szakszervezetek nyomására felmondják azoknak a külföldi vendégmunkásoknak a szerződését, akiket a helybelieknél jóval magasabb bérért foglalkoztattak. A szakszervezetek kontra munkáltatók párharcában alulmaradt külföldiek semmiféle segítségre nem számíthatnak további jövőjüket illetően sem a kormánytól, sem pedig az őket elbocsátó cégtől. Munkanélküli-segély részükre nem jár, újabb munkalehetőséget pedig nehezen találnak, hiszen az ország 12 millió munkaképes korú lakosságának egyharmada munkanélküli. Az átlagosnál magasabb béreket is azért ígérnek a munkáltatók, mert a külföldieknek hat hónapig semmiféle olyan szociális juttatás nem jár, amit az ottani dolgozók kapnak. A pórul járt vendégmunkások többségének még a hazautazás is gondot jelent. E kedvezőtlen tapasztalatok általában azokra érvényesek, akik valamely vállalat szervezésében csoportosan vállalnak munkát a dél-afrikai országban. De az egyénileg kiutazók sem számíthatnak sokkal jobbra. Ugyanakkor a vendégmunkásoknak arra is fel kell készülniük, hogy az országon belüli általános politikai ellentétek személyüktől függetlenül őket sem kerülik el munkahelyükön. A szakszervezeti vezetők ezért a jelen pillanatban nem tartják szerencsés megoldásnak külföldi munka- vállalók tömeges érkezését országukba. II. János Pál pápa a Vatikánban magánkihallgatáson fogadta az úr labdarúgó válogatottat. Képünkön balra a csapatkapitány Mike McCarthy, mellette Mike Byrne, a csapat orvosa. A katolikus egyház feje dedikált labdát kapott ajándékba. Margaret Thatcher brit miniszterelnök-asszony a közös piaci csúcs- értekezlet után, szerdán Londonban, a hivatalában fogadta Lothar de Maizieret, az NDK miniszterelnökét. (Hírlap-telefotó MTI) Nejlonzacskóból a Szent Márk téren. Mentsd meg Velencét a magyaroktól! „Az Adria királynőjét újra keleti hordák fenyegetik” — húzta meg a vészharangot az olasz sajtó az «'ll!?*?!? hétvége nyomán. Vasárnap délig nem kevesebb, ;^int 1200, a délutáni órákra pedig főbb mint 1500 •^Tistabus/ érkezett Velencébe, ahol a Piazzale Ro------ni int, a nuszvégállomáson mar rég nem volt hely, ezért a környező k özségek területén tudtak csak parkolni. A buszok zöme csehszlovák rendszámot viselt, de szép számmal akadt köztük magyar is. Mindkét országgal a közelmúltban törölték el olasz részről a vízumkényszert. A hazai újdonsült utazási irodák kedvelt kínálata a jelek szerint a néhány száz vagy ezer forintos, egy-két napos velencei kirándulás. A keleti turistatömeg egyre terebélyesedik, nem kis aggodalmat váltva ki a velencei idegen- forgalmi szakemberekből. A hullám a múlt vasárnap tetőzött: legalább 80.000 cseh, szlovák, magyar, lengyel és keletnémet látogató növelte a csúcsidényben amúgy napi 20-25 ezerre tehető egyéb külföldi turista számát. Velence — az emberiség „gyöngyszeme” és közös kultúr- kincse — természetesen mindenkié, és az idegenforgalomból él. A kereskedők és közterület-felügyelők azonban cseppet sem örülnek ennek az új áradatnak. A cseh vagy magyar látogatók lepusztult autóbuszaikban általában éjszaka utaznak. Fáradtan, gyűrötten szállnak ki az áhított célponton, és a városi kutaknál tisztálkodnak. Általában gyalog közlekednek, mert a kishajók drágák. A méregdrága üzleteknek csak a kirakatait bámulják. A drága éttermekbe se térnek be: a legtöbben nejlonzacskóban cipelik a szendvicseket és kólás- palackokat. „A Szent Márk tér és a Rakpart ezen a vasárnapon piknikező kirándulóhellyé alakult: mindenütt családok falatoztak a szabad ég alatt, iszonyú mennyiségű szemetet hagyva maguk után” — írják a beszámolók. Az érem másik oldala persze az, hogy Velence nincs felkészülve a látogatókra: kevés a szemét- tároló, a meglevőket sem ürítik, mert a köztisztasági hivatalnak nincs elég embere. Az éttermi árak (20 — 30 ezer líra, 1000 — 1500 forint egy ebédért) magasabbak, mint máshol. A belföldi turistáknak ez persze megfizethető, csak az „egynapos látogatóknak” okoz gondot. Magyar nyelvű prospektusok ugyan nincsenek a városról, de a bóvlikat kínáló utcai árusoknál már megjelentek az első cseh és magyar nyelvű csalogató és kínáló feliratok. A helybéliek, az idegenekből élő kereskedők, szállodások megértik a vasfüggöny mögül szabadulok „Nyugat-éhségét”. Azt is, hogy pénzt áldoznak még az ilyen sanyarú körülmények közötti utazásra is. Érthető azonban, ha nem túl lelkesek a kelet-európai áradat láttán. „Tennünk kell valamit” — jelentette ki a „toprongyos turisták” miatt fokozódó elégedetlenség nyomán Mimmo Greco, a városi tanács idegenforgalmi felelőse, és levelet írt a római magyar, csehszlovák és lengyel konzulnak, amiben közli: a városi hatóság fontolóra veszi, milyen módon lehetne esetleg szabályozni a látogatók áradatát. A La Re- pubblica főcíme pedig ekképpen hanzik: „Vasárnapra be kell zárni Velencét a kelet-európaiak elől...” A tanácsos persze finomabban fogalmaz: „javaslatokat dolgozunk ki annak érdekében, hogy a város meglátogatása, a múzeumok megtekintése hétfőtől csütörtökig legyen köny- nyebb”. Együttműködést kért e célból a magyar hatóságoktól. A városi tanács mindenesetre felállított egy különbizottságot, amely a „vészhelyzet elhárítására” részletesen kidolgozza a javaslatokat, ötleteket. Első intézkedésként máris megerősítette a helyi köztisztasági hiy?a_ közlekedf'-.í vállalatot, a közte- rüíet-felügyelők ügyeletéit. Nem ismert, mi lesz a magyar illetékesek válasza a felkérésre. Azt sem tudni, hogy a piacgazdaság viszonyai között lehet-e hatóságilag ajánlani vagy tiltani utazási irodáknak az „egynapos utak” szervezését Velencébe. Az viszont bizonyos, hogy akiket ilyen utakra csábítanak, azokat az utazási irodák valahol becsapják. Velencét ígérik nekik, amiből — a pénzhiány miatt — végül nem sokat kapnak. Legfeljebb a lagúnák, hidak, sikátorok festői képét. Az is biztos, hogy a Szent Márk téren nejlonzacskóból ebédelő magyar turista még Velencében sem jutott közelebb Európához, s rontja esélyünket, mindannyiunkét, hogy valaha is eljussunk oda. Ellenszenves (ha érthető is) a velencei tanács megnyilvánulása, amely kitiltással, hátrányos megkülönböztetéssel véli megoldhatónak a problémát. Joggal válaszolható erre: de hiszen Európában éppen a kölcsönös közeledés és együttműködés korszaka jött el. Egyebek között éppen Velence, a magyar — velencei kapcsolatok évszázados történelmi hagyománya talaján és egy velencei származású politikus (Gianni de Michelis) ötlete nyomán jött létre az ötoldalú együttműködés, amely az Alpok — Adria — Duna térség lakóinak kölcsönös egymásrautaltságát politikai intézményi keretbe foglalja. Ez a kezdeményezés néhány hét múlva Velencében kormányfői értekezleten kap remélhetően új lendületet. Sajnálatos lenne, ha a velencei kormányfői találkozón a keleteurópai turisták városromboló áradata is napirendre kerülne. Hogy ne így legyen, ezért otthon is tenni kellene valamit. Magyar Péter Tábornoki dísztőr a magyar miniszterelnöknek Szovjet gesztus László Balázs, a kormány szóvivője szerdán az alábbiakról tájékoztatta az MTI-t: Antall József miniszterelnök — Göncz Árpád ideiglenes köz- társasági elnök, Für Lajos honvédelmi miniszter és Kéri Kálmán nyugalmazott vezérőrnagy, országgyűlési képviselő jelenlétében — a hivatalában fogadta Matvej Burlakov vezérezredest, a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokát. A megbeszélés során a Moszkvában folytatott magas szintű szovjet — magyar katonai és politikai tárgyalások szellemében eszmét cseréltek a szovjet csapatok kivonulásáról. Mindkét fél kifejtette álláspontját a felmerült pénzügyi kérdésekben is, amelyekről egy különbizottságban folytatódnak a tárgyalások. A magyar fél megismételte a Varsói Szerződéssel kapcsolatos álláspontját. A találkozó során visszatekintettek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire, annak megítélésére. Magyar részről ismét felvetették, az 1968-as csehszlovákiai bevonulás újraértékeléséhez hasonlóan, a szovjet felülvizsgálat indokoltságát. Végül Burlakov vezérezredes a szovjet védelmi miniszter megbízásából tábornoki dísztőrt adott át Antall József miniszter- elnöknek, annak elismeréseként, hogy a II. világháború alatt a német hadifogolytáborokból Magyarországra szökött szovjet hadifoglyokkal és kényszermunkásokkal — hasonlóan a lengyel, brit, francia, olasz, holland, stb. hadifoglyokhoz és menekültekhez — a Genfi Konvenciónak megfelelően, emberségesen bántak. A magyar Belügyminisztérium menekültügyekkel foglalkozó kormánymegbízottja, néhai id. dr. Antall József több száz szovjet katonai és polgári személy megmentéséről gondoskodott. Egyébként a keleti fronton foglyul ejtett szovjet katonák egységesen német hadifogságba kerültek, akár magyar, akár más csapatoknak adták meg magukat. A szovjet gesztusnak az ad külön jelentőséget, hogy a Szovjetunió kormánya a II. világháború óta — a lengyel, brit, francia, stb. kormányoktól eltérően — ezt a tényt nem ismerte el, a németek által fogságba ejtett szovjet katonák és tisztek megítélése a Szovjetunióban csak a legutóbbi esztendőkben változott meg. Éppen ezért a Magyarországra szökött és ide menekült szovjet katonák és kényszermunkások egy része már Magyarország területén áldozatul esett a sztálini önkénynek, másokat 1945-ben szovjet koncentrációs táborokba hurcoltak. A mostani találkozót Magyar- ország II. világháborús megítélése, a jelenlegi szovjet — magyar viszony, valamint a szovjet csapatok kivonulásának rendezett biztosítása szempontjából a magyar kormányfő olyan bizalomerősítő lépésnek tekinti, amely a szovjet csapatok kivonulása után, a független Magyarország és a Szovjetunió közötti ténylegesjó kapcsolatok irányába mutat. (MTI) Egy éven belül létrejönnek a piacgazdaság feltételei Konvertibilis lesz a forint (Folytatás az L oldalról) során jelentős kockázatokkal is kell számolni. Az egyik legnagyobb veszély az infláció elszabadulása. A pénzügyminiszter szerint a gyorsuló áremelkedést a hirtelen átállással hatékonyabban lehet megfékezni, mint az óvatos reformokkal. Amennyiben pedig a piacgazdaság működőképesnek bizonyul, ez megszünteti az infláció kiváltó okait. Úgy számolnak, hogy az áremelkedés jövőre valószínűleg 25 — 30 százalék körül fog alakulni. Botos Katalin államtitkár szerint már most sem tudja a kormány közvetlen eszközökkel korlátozni az áremelkedéseket, csupán a monetáris szabályzók állnak rendelkezésére. E téren kell minél nagyobb szigorral fellépni a pénzteremtés csökkentése érdekében. A kormány már a közeljövőben szigorítani kívánja a vállalatok fizetési fegyelmét. Azt tervezik, hogy minden eszközzel felszámolják a jelentős sorban állást, azt a gyakorlatot, hogy a vállalatok, gazdálkodók nem fizetik ki egymás közti tartozásaikat, és így finanszírozzák meg termelésüket. Az egymás közötti tartozások összege több száz milliárd forintra rúg. A fizetési fegyelem javítása minden bizonnyal nem oldható meg anélkül, hogy az érintett vállalatok vagyona ne csökkenjen. Ameny- nyiben ugyanis szigorítják a rendszert, a nem fizetők arra kényszerülnek, hogy vagyonuk értékesítéséből teremtsék elő a szükséges pénzt. A másik lényeges teendő a költségvetési hiány nagymértékű csökkentése. Jelenleg ugyanis a költségvetés, hogy 3 deficitet finanszírozni tudja, elszívja a rendelkezésre álló hitel nagy részét a vállalatoktól, a vállalkozóktól. Ez komoly feszültségeket teremt a gazdaságban, s számottevő az inflációs hatása. Rabár Ferenc arról is beszámolt, hogy jelentős a vita a kormány költségvetésihiány-csökkentő csomagtervével kapcsolatban, amelynek összeállításán jelenleg is dolgoznak. Újabb és újabb elképzelések vetődnek fel, óráról órára változik a helyzet, hiszen a tervezett intézkedések meglehetősen sok érdeket sértenek. így csupán továbbra is az alapelvekről tudta tájékoztatni az újságírókat. Olyan intézkedéseket kívánnak életbe léptetni, amelyek csupán minimális áremelkedésekkel járnak. Elsősorban az élvezeti cikkek árainak emelése jöhet szóba, és néhány, korábban már erre esedékessé vált terméknél kerülhet sor áremelésre. Arra törekednek, hogy a gazdasági intézkedések meglehetősen sok területet érintsenek, ám hatásuk ne legyen sokkszerű, nehogy megzavarják az egyre inkább működőképesnek bizonyuló gazdaságot. Az intézkedések többsége a támogatások leépítését, a költség- vetési kiadások csökkentését fogja szolgálni. (MTI) Fájd szívvel tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, SZABÓ PÁL életének 63. évében elhunyt. Temetése 1990. június hó 29-én 13.30 órakor lesz a Hatvani temetőben. A gyászoló család Engedményes vásár, amíg a készlet tart. Magnókazetták, videokazetták és papírtapéták 30-40 %-os árengedménnyel Ezermester bolt Eger V 1 ♦ 4
