Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-27 / 72. szám
1990. június 27., szerda Hírlap 3 Harminc éve Magyarországon A Shell hízik a fellendülésben Egy hete adták át Egerben, a Shell-Interag Kft. 400 négyzetméteres áruházát, ahol az autóalkatrészektől a videomagnóig, és a konzervsörig terjed a választék. A üzletet dr. Jozef Wahl kereskedelmi vezérigazgató-helyettes nyitotta meg, akitől rövid interjút kértünk: miként boldogul gazdasági dzsungelünkben egy harminc éve a magyar piacon is működő multinacionális nagyvállalat? — Eger után önök rövidesen újabb üzleteket és kutakat nyitnak Tiszafüreden, Budapesten, a Balatonnál, Nyíregyházán. Ez a piaci offenzíva azt sugallja, hogy bíznak a gazdasági fellendülésben... — Cégünk forgalmából ítélve korántsem akkora a magyar gazdasági válság, amekkoráról a közgazdászok beszélnek. Igaz, a mi piacunk csalóka, hiszen vevőink az egymillió autótulajdonosból kerülnek ki, s ez a módosabb réteg nyilván nem reprezentálja az egész magyar társadalmat. Másrészt, aki egyszer megszokta az autózás kényelmét és gyorsaságát, nem mond le könnyen róla, s én biztos vagyok benne, hogy a kútjainknál továbbra is lesznek vevők. — A magyar benzin árát a hatóságok állapítják meg, s ez nyilván behatárolja némiképp az önök mozgásterét is. Hogyan lehet így növelni a forgalmat? — Természetesen a minőség folyamatos javításával,a szolgáltatások bővítésével. A magyar vevők semmivel sem különböznek például az osztrák autósoktól abban, hogy ott vásárolnak, ahol ugyanazért a pénzért jobb minőséget, udvariasabb kiszolgálást kapnak. — Azért mi még nem zárkóztunk föl mindenben Nyugat-Eu- rópához. Elégedett ön magyarországi kütjaik állapotával és az ott dolgozók teljesítményével? — Van két megbízottunk, akik rendszeresen ellenőrzik, hogy ezek a létesítmények megfelel- nek-e a Shell követelményeinek, és azt mondhatom, hogy elégedettek lehetünk, főleg, ha hozzáteszem, hogy a színvonal fokozatosan növekszik. Ha megfizetik az alkalmazottakat, munkájuk minősége semmiben sem marad el nyugati kollégáikétól. — A gazdaságunk nyitottabbá válásával valószínűleg föltűnnek majd a konkurens cégek is. Számítanak-e a verseny fokozódására, és miként készülnek erre? — Biztos, hogy ezzel rövidesen szembe kell néznünk, de mi ennek örülünk. A konkurencia- harc ugyanis jót tesz, mert arra késztet, hogy fokozottabban igazodjunk a fogyasztók kívánságaihoz, hatékonyabban szervezzük a munkát, vagyis segít talpon maradni, és nyereségesen tevékenykedni. A piaci versenyben természetesen a kulcsszó megint csak a minőség lesz majd. — Mennyire fontos egy ilyen óriásvállalatnak a kis magyar piac? Egyáltalán hány százaléka az önök forgalmának a magyar- országi? — A Shell 55 ezer kutat üzemeltet világszerte, és az éves forgalmunk eléri a 80 milliárd angol fontot. Magyarországi forgalmunk ennek az egy százaléka. Ez látszólag kevés, de üzletfilozófiánk egyik tétele, hogy „the small is beautiful”, azaz a kicsi is szép. Ahogy önöknél mondják: ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. — Ön milyen kútnál tankol, ha Magyarországon járva benzinre van szüksége? — Természetesen Shell-nél. Én is kényes vagyok a minőségre, másrészt így személyesen is ellenőrizhetem a kútjainkat. Koncz János Lesz-e nálunk magánhentes? Érvek és ellenérvek Vita az aláírásgyűjtésri Nem kis vihart kavart az SZDSZ egri ügyvivőjének, W. Zoltán Ivánnak a lapunkban június 15-én megjelent írása. Mi — beleegyezésével — nyílt levélként adtuk közre azt a pamfletét, amelyre az egyik főszereplője, Király Zoltán országgyűlési képviselő június 23-án válaszolt is. Azóta több vélemény, álláspont is érkezett szerkesztőségünkbe a témával kapcsolatban. Ügy érezzük, hogy a köztársasági elnök választásának kérdése napjaink politikai életének neuralgikus pontja. Most a beérkezett véleményekből adunk közre néhányat, s lehetőséget adtunk W. Zoltán Ivánnak is a válasz megfogalmazására. A következtetést pedig vonja le — döntsön — a „Nép”, vagyis a tisztelt olvasó. Azt hittük, becsületes ellenzékké válik Tisztelt Zoltán Úr! A Heves Megyei Hírlap június 15-én közölte le az Ön írását, ami Király Zoltán képviselő elleni kirohanását tartalmazta. Mindenkinek lehet már az országban folyó politikai dolgokról egyéni véleménye, de cikke olyan személyeskedéssé fajult, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Lehet, hogy Ön pártjának, az SZDSZ- nek felfogását képviseli ebben az ügyben is, de semmi esetre sem a köz véleményét. Az elnökválasztás ügyében nem kétséges, hogy a nép többségének az akaratából az aláírások százezernyi tömegével bizonyítva a népszavazás fog dönteni. Nem tudom, hogy kerülhette el a figyelmét, hogy Király Zoltán több ízben is kifejtette, hogy nem kíván elnökjelölt lenni. Ezt pedig őszintén sajnáljuk. Tehát az Ön érvelése és egyúttal félelme alaptalan! Király Zoltán már évek óta a nép jogos kívánságait, ellenvéleményét mondta la a képviselőházban s mindenütt, amikor még az Ön pártja sehol sem volt. És Önről sem igen lehetett hallani, mert még javában a pártállam szólamait fújta s legenyhébben kifejezve megalkuvó volt. Akkoriban nem nagyon olvashattuk az Ön bátor kiállását vagy a kommunisták elleni támadását. Az MDF-SZDSZ koalíció saját pecsenyéjüket sütögető társulása elég nagy szégyen az ön pártja számára, amiről azt hittük, hogy becsületes ellenzékké válik. De jobb a napos oldalon állni. Elfelejtette, hogy az Ön pártja országosan vagy helyileg hány százalékot kapott? S milyen fölényes győzelmet aratott Király Zoltán ? Acsarkodása a népszerű politikus ellen az Ön pártja elleni hangulatot is fokozni fogja, tehát visz- szaüt, Ön személye elleni ellenszenvről nem is beszélve. Elhamarkodott, rossz írás volt az Ön nyílt levele. S cirkusz a javából! Király Zoltán nyugodtan lehet a nemzet előtt meztelen. De Ön?? Dr. Bánhidy Péter Eger Utolsó próbálkozás Most, amikor a szabadon választott Parlament késhegyig menő viták közepette sarkalatos törvényeket alkot, alkotmányt módosít, igyekszik kibogozni az évtizedek során mesterségesen összekuszált szálakat, a régi rend hívei kihasználják ezt hatalmuk, illetve vagyonuk átmentésére. Tehetik, mert még változatlanul ők pöffeszkednek a vezetői székek nagy részében. Segíti őket az is, hogy a „SZOT” által létrehozott szakszervezetek ma már életképtelenek, az új pártok pedig nem szólhatnak bele a munkahelyek belső életébe. A hatalomátmentés legegyszerűbb formájának tűnik számukra, — miszerint minden rendben lesz, ha átszervezés, létszámleépítés ürügyén kirúgják azokat, akik számukra veszélyt jelenthetnek az új önkormányzati törvény megjelenése után. Cinikusan nyilván azt mormolják fogaik között: „ti akartátok!” így alakulhatott ki az a tragikomikus helyzet, hogy azok csinálják a tisztogatást, akik az országot tönkretették, holott őket kellene végre eltakarítani vezetői pozícióikból. Sorra szüntetik meg, illetve értékesítik a vidéki intézményeket, üzemeket, munkahelyeket a központi apparátus továbbélése érdekében. Malmukra hajtja a vizet az a jól szervezett aláírásgyűjtő kampány is, melynek egyetlen célja a polgárokban való zavarkeltés. A szabad választások eredményeként a hatalomból kiszorult érdekcsoportok receptje egyszerű. Csupán 100.000 aláírást kell gyűjteni egy teljesen fölösleges, időszerűtlen, többszáz millióba kerülő népszavazás kiprovokálására. Felelőtlen játék ez egy nemzet türelmével, tisztességével. Úgy gondoljuk, egy tízmilliós országban 100.000 aláírást még arra is lehetne találni, hogy állítsák visz- sza a királyságot vagy parcellázzák fel a holdat. Szervezetünk tiltakozik minden — a helyhatósági választásokat megelőző — tisztességtelen akció ellen, ugyanakkor támogatjuk a független szakszervezetek, munkástanácsok megalakulását az utolsó hatalomátmentési kísérletek megakadályozása érdekében. Figyelemmel kísérünk és szá- montartunk minden ilyen és hasonló próbálkozást, és az új ön- kormányzati törvény megjelenése, illetve a helyhatósági választások után visszatérünk azokra. Magyar Demokrata Fórum Egri Szervezete Alaposan téved A Heves Megyei Hírlap folyó évi június 15-i számában megjelent „A király meztelen!” című nyílt levele valójában válaszra sem méltó személyeskedő, gyalázkodó hangneme miatt. Ön egy „párt” ügyvivője ilyen hangvételt nem engedhet meg, mert ezzel ellenkezőjét váltja ki, s igen hamar ön és „komoly pártja” válik meztelenné és a megtartandó népszavazáson ruhát nem, sőt klottgatyát sem fognak szerezni. Kedves W. Zoltán Iván! Ügyvivő! írja: „hogy a Nép mit akar, csupán Isten tudja!” Nem gondolja, hogy ezen merész szólama a Nép lebecsülését, semmibe ve- vését jelenti. Ön nem ismeri e népet, attól olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Higgye el: A Nép saját maga kívánja, sőt akarja választani Elnökét! Az Önök iránti bizalommal baj van, kezd ingadozni. A Nép nem bízhatja ezt a sorsdöntő lehetőséget Önökre, az Önök parlamenti frakciójára, mert már ez idáig is, igen rövid idő alatt bebizonyították, hogy Önök sütögetik pecsenyéjüket a parlamenti frakciózás útján. Úgy gondolja, hogy durva hangvétellel, elavult kommunis- tázássaí nagy reformereinket, avagy Király Zoltánt továbbra is dehonesztálhatják. Ez ma már idejét múlt! Alaposan téved a Nép lebecsülésében, a Nép milliói tudják, hogy mit köszönhetnek az Ön által gyalázott bátor reformereknek és Király Zoltánnak, amikor Ön és társai legföljebb megbújva és hallgatva vártak a jobb lehetőségre, pecsenye- sütögetésükre. A Nép igenis saját maga választja meg Elnökét, bárhogyan is rágalmaznak, fenyegetnek. Kérem fogadja meg: eddigi hangvételét mellőzze, mert ezzel elsősorban saját pártjának árt, ha eddig még nem ártott volna. Az Ön által lebecsült Nép nevében: Kiss László Eger Magad uram, ha bolondod nincsen... fia. egykor virágzó hazai henteskisipart igyekszik ismét megalapozni a Húscéh. E célból felajánlotta szolgálatait az összes érdekeltnek: a vállalkozók országos testületének, a SZÖ- VOSZ jogutódjának, a KIS- OSZ-nak, valamint azoknak a pártoknak, amelyek programjaikban kiváltképpen elkötelezték magukat a kistermeléssel, egyebek között a Kisgazdapártnak. A Húscéh nem kevesebbet ígér, mint azt, hogy szakmai szolgáltatásokkal, a lehetőségek feltárásával és szakmai menedzseléssel felkarolja mindazokat, akik érdeklődnek a hentesszakma iránt. Remény Ervin, a Húscéh igazgatója elmondotta, hogy jelenleg mindössze 10 magán húsfeldolgozó működik az országban, és a húsiparral foglalkozó magánkereskedők száma sem sokkal több. Bőven van tehát pótolni való., A legelőnyösebb az lenne, ha a feldolgozó maga foglalkozna kereskedéssel is, hiszen a friss árut lehet a legjobban eladni, eziránt a legnagyobb a kereslet. A szakma azonban meglehetősen tőkeigényes: 2 millió forint alatt nem érdemes még gondolni sem arra, hogy valaki üzletet, vagy feldolgozót hozzon létre, egy igazán jól menő vállalkozáshoz azonban még ennél is lényegesen nagyobb összegű beruházás szükséges. A már működő kisipari üzemek beruházási költsége 5 és 10 millió forint között van, s annak egy részét a tulajdonosok hitelből fedezték. Sokan éreztek kényszert, hogy „A király meztelen” című cikkemre így, vagy úgy reagáljanak. Tetézte ezt a vágyat, hogy nyűt levélként jelent meg, s így stílusát sokan nem bocsátották meg. Nos, írásomat politikai pamflet- nek szántam. Azt csak a szerkesztés sutaságának tudom be, hogy nyűt levélként szerepelt az újságban. Fontosnak tartom leszögezni: a cikk nem az SZDSZ állásfoglalása, ami nem azt jelenti, hogy a szervezet nem értene vele egyet, csupán azt, hogy nem szokás politikai pártok véleményét pamflet formájában nyilvánosságra hozni. Tehát a kajánkodás az SZDSZ-t nem szeretők részéről erőltetett és alaptalan. Úgy érzem, tanulságos lehet néhány szempontból a cikket támadó írások elemzése. A levelek többsége a „Hol volt maga akkor...”, „Most bezzeg mer...” kitételt tartalmazza. Ezt örvendetesnek tartom, mert azt jelzi a tisztelt levélíró is mer, és igazán lényeges mondanivalója nincs. Persze veszélyes is lehet, mert azt sugallja, akik ma politizálnak, azok mind gyávák voltak anno, a rendszer kiszolgálói, akik kisebb rangú emberek, mint a „nagy reformerek”. És ez a második közös vonás. Minden, a cikket támadó írás csattanós mondandója: Ne bántsd a nagy reformereket (Pozsgay, Grósz, a mi királyzo- link...), mert nélkülük te sem firkálhatnál, meg a pártocskád sem ülhetne a Parlamentben.,.. Ezt lényegesnek vélem, mert a nosztalgia a régi rendszer vezérei iránt azt mutatja, hogy a kormány korántsem élvezi osztatlanul a nép bizalmát. Intézkedései késnek, jövőképe ködös. Egyszóval, elmaradt a kánaán. Az ellenzék legerősebb pártja időt és lehetőséget hagy a kormánypártoknak a cselekvésre, tehát „egykutyák”. Erről szól a harmadik momentum. Amikor a választási harc dúl, tucatszám érkeztek a pártokat támadó levelek, hogy szétzilálják a nemzetet, s ily korban inkább egységre lenne szükség. Úgy vélem, a két legerősebb párt nagyon bölcsen, nem megegyezett, hanem együttes erővel eltakarította az MSZMP-Parlament álfal elhelyezett alkotmányjogi csapdákat kétharmados törvények). Enélkül az ország kormányozha- tatlan lenne. Ekkor — ugyanezen hangok — már azt harsogták: paktum, paktum! fi. nép feje fölött döntöttek! Megjegyzem: Ezt a Parlamentet törvényesen, demokratikusan választottuk, aki legitimitását megkérdőjelezi, a demokráciát kérdőjelezi meg. Tetszik nem tetszik, a többség azokban az emberekben, pártokban bízott, akik ma ott ülnek. Itt adok hangot csodálkozásomnak, hogy Király Zoltán úr, aki újságíró, nem jött rá, hogy amire válaszolt, nem egy hozzá írt nyílt levél, hanem egy róla is szóló pamflet. Mindenesetre megköszönöm az úrnak, hogy temérdek gondja közt vigyázó szemét fércművemre vetette. S minthogy kimerítően válaszolt meg nem írt levelemre, most szeretném megírni azt. Az MSZMP-MSZP alkotmányvédőnek nevezi a népszavazási. Csakhogy egy olyan alkotmányt véd, melynek módosítását éppen Király Z. kezdeményezte, s nem a Népnél, hanem a Grósz-Berecz-Hámori nevekkel fémjelzett Parlamentnél, és pont a Nép novemberi döntésével szemben. Ki is jelentették: ki tudja miféle többség lesz az új Parlamentben, célszerű még most dönteni. Király Z. most azt állítja, novemberben az elnökválasztás idejéről döntöttünk s nem módjáról. Ez teljesen igaz, de érdemes visszalapozni. Októberben még az emlékezetes Országgyűlésen éppen azért esett ki a kapa Király Zoltán szájából (Ki- rály-Balla vita), mert szerinte a népszavazás az elnökválasztás módjáról szól. Szorgalmazta is, hogy ezt, mint kitételt írják oda. (Emlékezzünk csak: „Amennyiben Ön „Igerí’-nel szavaz, úgy a köztársaság elnökét a Parlament választja. Amennyiben Ön „Nem”-mel szavaz, úgy a köztársaság elnökét a nép közvetlenül választja.” — szólt a Király-i magyarázat). így is lett. Ejnye! Király Zoltán azt állítja, lemondott szándékáról, hogy Ő legyen az Elnök. Egyszer — novemberben — már ugyancsak megtette ezt, igaz nem sokkal később azt mondta, hogyha persze nagyon sok ember szeretné, csak vállalná. Ugyanez történt a két forduló között. Nem kis csalódással elmondta, hogy számított az ideiglenes elnöki posztra és egyszer talán a végleges elnökségért is elindul. Nem kétséges, hogy az elmúlt Parlament központi figurája ma a perifériára szorult. Ezt nem tudja elviselni. Nem vezethetik komoly megfontolások azt az embert, aki egy éve még a szegedi szociáLkmokra ták elnökjelöltje volt, aztán MDF-es képviselő, végül sértődött független aláírásgyűjtőként próbálkozik. Politikai szereplésre, köztársasági elnökségre vágyik előbb vagy utóbb, nem vitás. Felhívnám a figyelmet arra a cseppet sem elhanyagolható tényre, miszerint az SZDSZ szorgalmazta először, hogy a kétszázezernyi aláírás hatására mihamarabb ki kell írni a népszavazást. Nem úgy Király Zoltán és a többi kezdeményező. Az aláírásokat aduként próbálták felhasználni. Javasolták: most válasszon Elnököt a Parlament, s csak két év múlva a Nép. Az MSZP új paktumot kínál, persze olyat, melynek már ő is részese. Csakhogy 200 ezer aláírást nem lehet politikai kártyajátéknak tekinteni. Ki kell írni a népszavazást! Döntsön a Nép! Talán eny- nyi színjáték után könnyebb lesz, mert tudjuk nem társadalmi, hanem hatalmi kérdés vezette a kezdeményezőket. Azokat, akik még mindig nem tettek eleget az előző népszavazás követelményeinek, nem számoltak el vagyonukkal. Intő jel kell, hogy legyen minden demokrata számára annak a mechanizmusnak a beindulása, amely a tsz-elnököknek, vállalatvezetőknek küldött körtelexek nyomán, újra mozgásba tudta hozni a régi apparátust. (Lásd: Kisgazda-képviselő által felolvasott telex, amely leleplezi a központi utasítást...). Mintha nem is 1990-et írnánk. Végezetül, Király Zoltán levelének mondandójával tökéletesen egyetértek: Tényleg rossz levélíró. W. Zoltán Iván (Fotó: Perl Márton)
