Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-26 / 71. szám

6. _______________________________________SPORT 1990. június 26. kedd G ondos kezek úgy intézték, hogy — amint ilyenkor rendjén is van — készen álljanak a díszle­tek, mire megérkeznek a váloga­tottak az Egervin-kupa nemzet­közi vízilabdatorna négynapos rendezvényére. Fellobogózták, kicicomázták az öreg egri uszo­dát, de hát hatvanöt év az még­sem múlhat el nyomtalanul. A legnagobb igyekezet, a legna­gyobb sminkelés dacára sem ta­gadhatott volna le korából öt év­nél többet. Jóllehet a zárómér­kőzést a magyar-szovjet össze­csapást több mint háromszázan izgulták végig, az azért az idő múlását és változását jelzi, hogy az előkészületek során fel sem merült egy fatribün összeácsolá- sának igénye, mint 1979-ben a legutóbbi nemzetek közötti via­dalon. Hol van már Faragó, Csa­pó, Horkai, hol van az aranycsa­pat, amely mágnesként vonzotta az érdeklődőket? Ettől függetlenül a fiatal erők­ből álló magyar együttes pont­veszteség nélkül nyerte el az Egervin-kupát, akikkel csak ta­lálkozott, azok mind főhajtásra kényszerültek előtte. A kép mégsem olyan rózsaszínű, mint ahogy a fegyvertény sejteti. Isten bizony, nem az ősmagyar ború­látás mondatja velem, hanem az egyébként is makacs tények tisz­telete. Válogatottunk védekezé­se — az utolsó mérkőzést kivéve — katasztrofálisan gyatra, és leg­főképpen szabálytalan volt. Ösz- szetehetjük a kezünket, hogy egy jó formában lévő Ambrus állt a kapuban, és hogy az ellenfelek rosszul használták ki azt a ten­gernyi emberelőnyt, amit a ma­gyarok ellen ítéltek a bírók. Ha­zai pályán... Amikor Izrael ellen a második negyed végén már be­szedtünk nyolc gólt, és éppen hogy csak vezettünk Tóth Imre a maga keresetlen stílusában csak ennyit jegyzett meg: „Már ezek is szívatnak minket...” A látványos siker ellenére még bőven akad tennivaló a csapatépítésben a jö­vő évi világbajnokságig. Egyértelműen csalódást kel­tett a Szovjetunió B-válogatott- ja. Tudni kell, hogy a szovjetek két-három közel azonos erejű csapat kiállítására is képesek, vagy­is az a bizonyos „B” betű nem so­kat jelent. Mégis megverte őket Ausztrália, sőt — mik meg nem esnek! — még Kanada is. Sokan hitetlenkedve csóválták a fejüket, s a zuhanyhíradó tudni A vezérigazgató köszöneté A torna után Váradi Já­nos, az Egervin vezérigaz­gatója bankettet adott a Hotel Egerben a játékosok, csapatvezetők és edzők tiszteletére. A baráti han­gulatú összejövetelen megköszönte a Magyar Ví­zilabda Szövetség vezetői­nek és az Eger SE úszó és vízilabda szakosztályának a rendezvény lebonyolítá­sában nyújtott segítségét. A külföldi játékosokat, edzőket arra kérte, hogy vigyék el hazájukba az egri bor és víz jó hírét. vélte, az edzőjükkel elégedetlen játékosok így akarják megbuk­tatni Szidva Szkok mestert. Igaz vagy sem, egyre megy, de a ne­gyedik helyért biztosan nem tűz­nek érdemrendet a mellére. Húsz éven keresztül ha az ausztrálok kerültek szóba, a kö­vetkező szöveg tért újra és újra vissza: „Ha ezeket nem zavarná a labda...?!” Bár a végére kissé elfáradtak, de azt bárki tanúsít­hatja, hogy Egerben már egy csöppet sem zavarta őket. Nem véletlen, hogy közülük került ki a torna legjobb játékosa, Whybrow személyében. Ferge­teges gyorsasággal cikáztak a medencében, de az látszott, hogy taktikai érettségük még nem az igazi. A csehszlovákok ellen nem élhettek legfőbb fegyverükkel, a lefordulással, le is csúsztak a má­sodik helyről. A Cseh, és Szlovák SZK gár­dája nélkülözte az Olaszország­ban játszó két nagytudású cen­tert Polacsikot, és Hornyákot. Ezt meg is érezték, az elején szin­te csak vergődtek, szárnyasze- getten vízilabdáztak. Később egyre jobban belemelegedtek, és Ausztrália legyőzésével ezüstér­met Szereztek. A torna kellemes színfoltjá­nak bizonyult Kanada együttese. Azt látni és hallani kellett, ahogy minden mérkőzés előtt csataki­áltásban törtek ki, ahogy a Szov­jetunió elleni győzelem után va­lósággal indiántácot lejtettek a medence partján örömükben. Edzőjük George Gross maga volt az elegancia és a választé­kosság megtestesítője. Slampos sortot vagy pólót a világ minden kincséért sem öltött volna magá­ra, valamennyi mérkőzésen hó­fehér ingben, csokornyakkendő­ben jelent meg. Alighanem egy teljes készlettel érkezett, mert mindig más színű díszelgett rajta. Az izraeliek most tanulják a pólózás mesterségét, de harcos­ságuk és sportszerűségük igen rokonszenves. Közülük Keren nevéhez fűződik a viadal egyik kuriózuma. A játékos egy ízben menteni akart, de kezéről a saját kapujába került a labda. Ilyesmi ritkán fordul elő, és mivel a vízi­labdában nincs öngól, ezért a labdát útjára indító Petőváry Zsolt neve mellé könyvelték el a gólt. A torna rendezése zökkenő- mentes volt. Ami kifogásolható, hogy a magyar válogatott össze­csapásai rendre a labdarúgó vb- mérkőzések időpontjára estek. Az egybeesés elkerülésére job­ban oda kellett volna figyelni. A plakátok jóformán az utolsó pil­lanatban kerültek utcára. Hírve­rés magyar módra... Még szeren­cse, hogy lapunk rangjához mél­tóan foglalkozott a rendezvény­nyel, így legalább értesülhetett arról a nagyközönség, hogy mi „fortyog a katlanban.” A zsűri elkövetett egy szarvashibát, rá­adásul éppen a legrosszabbkor. A magyar válogatott Ausztrália elleni mérkőzésén egész egysze­rűen elfelejtették bevezetni a jegyzőkönyvbe Dóczi gólját. Jo­gos volt dr. Komád János szö­vetségi kapitány, és a nézők egy részének méltatlankodása. A Sportlétesítmények Igazga­tósága a lehetőségekhez képest szépen rendbe hozta az uszodát, egy apróság azonban rontott a bizonyítványukon. Szemet bán­tójelenség volt a kapuban az MO 1990 mintájú „ajtónálló” kuka, hiszen rögtön ebbe botlott a be­lépő. Azt is vártam, hogy mikor és ki veszi végre észre, hogy nincs szemeteskosár az uszodában. Ha csak annak nem tekintjük azt a két-három feketére mázolt vöd­röt, amelyről a külföldiek azt sem igen tudták, mi célt szolgál­hatnak. Tudom, hogy az igazga­tóság nem Arany pók, amely mindig ügyel a részletekre. Ezút­tal mégsem ártott volna, mert az agyafúrt ördög mindig a semmi­ségekbe fészkeli magát. Még kavarognak bennem a különféle élmények, benyomá­sok. Hol a robosztus grúz Bita- dze ruhásszekrény méretű háta rémlik fel előttem, hol bedig a kanadai Leggetth tűnik fel lelki szemeim előtt, amint csíkként siklik a vizen. Talán nem vagyok egyedül az­zal, hogyha nem figyelek oda, még az uszoda felé visz a lábam, pedig már víz sincs a medencé­ben. Dehát mit van mit tenni: ha­zautaztak a legények... Buttinger László Itt a vége... (Fotó: Molnár Zsolt) Kiss Ottó: „Számítunk Egerre...” Kiss Ottóval, a Magyar Vízilabda Szövetség lótitkárával arról beszélgettünk, hogy mi minden történik a kulisszák mögött annak érdekében, hogy nyugodt teltételeket biztosítsanak a magar válogatott eredményes játékához. — Manapság mennyire szponzorálható sportág a vízilabda? Sorban állnak a támogatók vagy netán lasszóval kell fogni őket? —Úgy gondolom, miveltradicionális és izgalmakban sem szűkölködő lab­dajáték a póló, ezért jól szponzorálható. Ennek meggyőző bizonysága éppen az Egervin-kupa. Az már más kérdés, hogy nem olyan világot élünk, amikor a se­gíteni szándékozók pénzeszsákkal a vállukon, maguktól kopogtatnának be hozzánk. Komoly menedzselési és marketing munkát keli ezért végeznie, ami azért fontos, mert ezen átl vagy bukik egy egész sportág jövője. — Az idén a legnagyobb halat éppen a vízilabda szövetségnek sikerült kifognia, az Investrade húsz milliós alapítványának for­májában. Minek köszönhető az üzlet létrejötte? — Költségvetésünknek mindössze 10 százalékát teszi ki az állami támoga­tás összege. Az Investrade alelnöke éppen az a dr. Bányai Miklós, aki egy­kor kiválóvízilabdázó volt, természetesen sokat segített az egyezség megköté­sében. Persze nem csupán rajta múlott, hiszen manapság kevés egyes szemé­lyek jó- vagy rosszakarata. A szponzorálás egy sajátos szakmai üzletággá nőtte ki magát. — Végezetül, mennyire nyerték meg tetszését az Egervin ku­pán látottak? — Meggyőztekarról, hogy érdemes volt a Heves megyei székhelyre „lehoz­ni” ezt a nemzetközi tornát. Továbbra is számítunk Egerre, h iszen a jövő évben is itt adnak majd randevút egymásnak a válogatottak, és ezt kővetően minden két évben sor kerül majd erre a rangos erőpróbára. THóttcUate 90 Lej átszőtték... Írország — Románia 0 — 0, büntetőkkel: 5 — 4 Olaszország — Uruguay 2-0 A Hírlap kommentátora: Csank János Az európai labdarúgás egy lépéssel előbbre jár A Brazília-Argentína összecsapáson két olyan csapat került szembe egymással, amelyek többre hivatottak. A sors igazságtalansága, hogy a minden csapatrészében jobb brazilok ezúttal alulmaradtak a címvédővel szemben. Az első percekben viharos támadásokkal indí­tottak Brancóék, a kék-fehér mezesek pedig szer­vezett csapatjátékkal próbáltak ellenállni. Ez első­sorban abban nyilvánult meg, hogy minden igyeke­zetük a sárga-zöldek támadásainak lefékezésére, megállítására irányult. Kevés emberrel szervezték támadásaikat, játékosaik inkább saját térfelükön tartózkodtak. Éppen ebből adódott, hogy Lazaro- w játékosai óvatosabban rohamoztak, hiszen védő­ik lassabbak voltak, mint Caniggia és Maradona. Ha versenyfutásra kényszerültek volna velük szem­ben, bizonyára alulmaradnak. Ettől függetlenül há­romszor is csak a kapufa mentette meg Bilardo le­génységét a góltól. Az argentinok támadásainak koreográfiája vég­telen egyszerű volt. Egyetlen cél lebegett a játéko­sok előtt: el kell juttatni a labdát Maradonának. Ha ez sikerült, Caniggia rögtön elindult keresztbe és Diego az esetek többségében oda is lőtte neki a lab­dát. A kilencven percet eldöntő találat is hasonló szituációkból adódott. A nagy vesztes tehát a brazil válogatott lett és a szakvezető Lazaroni. Gondo­lom, a sokat bírált szövetségi kapitánynak ezek után majd a „fejét” követelik. Pedig ehhez a vere­séghez semmi köze, egyszerűen a balszerencse súj­totta csapatát. Az összecsapás egyáltalán nem volt olyan rossz, mint ahogyan azt a kommentátor köz­vetítette. Vitray Tamás a maga stílusával unalmas hangulatot teremtett. Ugyanezt a mérkőzést meg­tekintettem az Eurosport riporterének közremű­ködésével és egészen más volt a benyomásom. Eny- nyit jelent a hozzáállás. Kétségtelen, hogy a nagy meleg olykor visszavetette a küzdőfeleket, de közel sem volt olyan lanyha az iram, mint ahogyan azt Vitray beállította. Az pedig érthető, hogy mindkét együttese számolt azzal: a hosszabbításban is szük­ség lehet az erejükre. Az NSZK-Hollandia találkozó szintén két „nagyhatalom” harcát hozta. A negatív szenzációt számomra Riijkard sportszerűtlen magatartása je­lentette. A Völlerrel való kakaskodása akkor kez­dődött, amikor a színes bőrű játékos leköpte a nyu­gatnémet csatárt. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi ezen felháborodott, és ezt csak tetézte, hogy az eset még- egyszer megismétlődött. Elhamarkodottnak vél­tem az ítéletet: mindkét játékost kiállították. Ettől kezdve a játék színvonala esett, mivel a két klasszis hiányzott a pályáról. Az első nyugatnémet gól után változott a kép, lüktető iramú találkozót láthatott a milánói publikum. A hollandok az előreívelt lab­dákkal próbálkoztak, de komoly lehetőségek rit­kán adódtak előttük. Pedig a két kapus közötti tu­dáskülönbség az ő javukra kellett volna, hogy el­döntse a továbbjutás sorsát. A szakemberek nyugodtan csemegézhettek a taktikai párharcon. A tulipánosoknál Van Basten mozgott keresztben, Gullit pedig mélységből in­dult. A két szélső valójában a nyugatnémet jobb és balhátvéd felfutásait akadályozta. Beckenbauer le­génysége kissé tanácstalan volt a szokatlan harcmo­dorral szemben. Az egykori világbajnokot sokan bírálták, hogy miért nem cserél, ám végül neki lett igaza. A kispadon ugyanis ott ült még Kieft, aki re­mekül fejel és ha lecseréli Buchwaldotnem lett vol­na a légi csatákban megfelelő partnere. A két mérkőzés is bizonyította, hogy az európai labdarúgás színvonalában a dél-amerikai előtt jár. Tudatosságban, erőnlétben és taktikában az öreg kontinens gárdái egy lépéssel előrébb tartanak. Argentína ünnepel Argentína a Brazília felett aratott győzelem után vasárnap örömmámorban úszott. Carlos Saul Menem argentin köztársa­sági elnök kijelentette: „Több­ször megesett már, hogy jobbak voltunk ellenfelünknél, mégis vesztettünk, most nem így tör­tént.” Menem elismeréssel adó­zott a legyőzött ellenfélnek. Mél­tatta Maradona tehetségét és a góllövő Caniggia elévülhetetlen érdemeit. „Egy életre szóló élmény ez, maradjunk még egy kicsit a tori­nói stadionban, ezen az áldott pályán, amelynek közönsége ki­lencven percen át kifütyülte Ma- radonát, majd fejet hajtott előt­te” — mondta az argentin tv ri­portere a meghatottságtól el- csukló hangon. A Buenos Ai­res-i tv a mérkőzés óta százszor- ezerszer játszotta vissza a meg­váltó gólt, amely a negyeddöntő­be juttatta Argentína válogatott­a Óv az NSZK szövetsége Az NSZK szövetsége vasár­nap késő este hivatalos óvást nyújtott be a FIFA-hoz Rudi Völler kiállítása és Lothar Matt- hams sárga lapja miatt. A bead­vány szerint indokolatlan volt a játékvezető két döntése, erre egyik játékos sem szolgált rá. Dicséret a rendőrségnek Felsőfokon nyilatkozott az olasz rendőrség és egyéb bizton­sági szervezetek eddigi . vé- kenységéről Guido Tognoni, a Ma a képernyőn: TV 2:16.50: Spanyolország—Jugoszlávia TV 1:20.50: Anglia — Belgium FIFA szóvivője. Hangsúlyozta, hogy bár sok városban gondot okoztak a szurkolók, minden esetben sikerült megfékezni őket. Ezt támasztja alá az a leg­frissebb hír, hogy a Szardínia szi­getéről Bolognába érkezett an­gol szurkolók közül 19-et letar­tóztattak. Ennek oka, hogy az angol — belga találkozóra jött huligánok megtámadtak két tu- niéziait és súlyosan bántalmaz­ták őket. A letartóztatottak gyorsított eljárással bíróság elé kerülnek. Prost nyerte a Mexikói Nagyágat Totó­nyeremé­nyek A Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság tájékoztatása szerint a Totó 25. játékhetének nyeremé­nyei: 13 plusz egy találatos szel­vény nem volt, 13 találatos szel­vény 15 darab, nyereményük egyenként 415 260 forint, 12 ta­lálatos szelvény 632 darab, nye­reményük egyenként 6571 fo­rint, 11 találatos szelvény 8635 darab, nyereményük egyenként 481 forint, 10 találatos szelvény 61 181 darab, nyereményük egyenként 102 forint. A világbajnoki címvédő fran­cia Alain Prost nyerte a Mexikó­városban megrendezett Forma- 1-es autós gyorsasági világbaj­noki futamot, a Mexikói Nagydí­jat. A háromszoros világbajnok Prost (35) pályafutása 41. győ­zelmét aratta, s az összesített pontversenyben előrelépett a második helyre. — Eredmények: Mexikói Nagydíj, 69 kör a 4421 m-es pályán: 1. Alain Prost (francia, Ferrari) 1:32:35.783 ó — 197.664 km/ó átlagsebesség, 2. Nigel Mansell (brit, Fém "i) 1:33:01.134, 3. Gerhard Berger (osztrák, McLaren) 1:33:01.313, 4. Alessandro Nannini (olasz, Benetton) 1:33:16.882,5. Thierry Boutsen (belga, Williams) 1:33:22.452, 6. Nelson Piquet (brazil, Benet­ton) 1:33:22.726- A vb-pontverseny állása a ha­todik viadal után, pilóták: 1. Ayrton Senna (brazil, McLaren) 31 pont 2. Alain Prost és Ger­hard Berger 23-23 4. Nelson Pi­quet és Jean Alesi (francia, Tyrrell) 13-13 6. Thierry Bout­sen 11 Márkák: 1. McLaren 54 pont 2. Ferrari 36 3. Benetton és Williams 20-20 5. Tyrrell 13 6. Arrows és Brabham 2-2. Hazamentek a legenyek Ide nekem a labdát! Védekeznek a csehszlovákok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents