Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-21 / 67. szám
1990. június 21., csütörtök Hírlap 3 Hogy Eger otthonunk legyen Szavazás az utcanevekről Néhány hónap óta minden pénteken bedobják az egri lakások postaszekrényeibe a Szuperinfó című „független információs hetilap”- ot, amely legutóbb már 22 ezer példányban jelent meg. Nem tudom, mi az olvasók véleménye, de nekem a lap címében sem a szuper, sem az infó nem tetszik; egy magyar nyelvű, szerényebb és világosabb cím (például Egri Tájékoztató vagy Egri Információk) alighanem jobb lenne a lap élén. A Szuperinfó (vagy pontosabban: IRC Szuperinfó) 1990. június 1-jei számának utolsó oldalán Eger Város Tanácsa igazgatási osztályának vezetője azzal a kéréssel fordult a lakossághoz, hogy nyilvánítson véleményt tizenöt egri utca és tér nevének a tanács és a pártok által is javasolt megváltoztatásáról. A felhívás mind a tizenöt jelenlegi utcanév mellett felsorolja azt az egy vagy két nevet, amelyet új utcanévként javasoltak a tanács végrehajtó bizottságának ezzel foglalkozó ülésén. A javaslatokról a lakosság úgy nyilváníthat véleményt (úgy „szavazhat”), hogy az említett felhívási lapon aláhúzza azokat a javasolt új neveket, amelyekkel egyetért. Ezeket a véleményeket az Eger Város Tanácsa V. B. ügyszolgálati irodájában elhelyezett urnába lehetett bedobni június 15-én délig. Magyarázat és indokolás nincs a javasolt új nevek mellett, ezért az alábbiakban — hivatalos felkérés nélkül — néhány nem hivatalos, csak egyéni megjegyzést szeretnék fűzni a javaslatokhoz. 1. A Lumumba tér (a vasútállomás előtt), ha ezután Állomás tér lesz, ezzel — azt hiszem — mindnyájan egyetérthetünk. 2. A Líceum előtti Szabadság tér méltán kapja vissza a korábban viselt Eszterházy tér nevet, hiszen a Líceum pompás épületét a kétszáz évvel ezelőtt élt Eszterházy Károly egri püspöknek köszönheti a város. Július 1-jétől a főiskola is Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola lesz. (Itt jegyzem meg, hogy a nagyon kiterjedt Esterházy család többi tagjától eltérőleg az egri püspök nem s, hanem ízbetűvel használta a nevét. így látható ez a végrendeletében is, amelyet a Heves Megyei Levéltár őriz. Tehát mi is nyugodtan írhatjuk: Eszterházy.) 3. Az Indig «ícajavasolt Déva utca neve jól illeszkedik a déli városrészben a régi Magyarország nevezetes tájaira és városaira utaló nevek sorába (Tátra utca, Kassai utca, Nagyváradi utca, Szabadkai utca stb.). 4. A mai Lenin teret — ha jól tudom — egy időben az ottani Hunyadi kocsmáról nevezték Hunyadi térnek. Ha ezt a nevet hoznánk vissza, akár Hunyadi Jánosra vonatkoztatva, fölöslegesen szaporítanánk a városban az amúgy is nagyszámú sze- mélynévi elnevezéseket. Én a másik javaslatot támogatom. A Lenin tér 2. sz. házán (a megyei társadalombiztosítási igazgatóság saroképületén) egy emléktábla hívja fel figyelmünket az egykori Hatvani kapura: „E helyen, az egykori Hatvani kapunál sebesült meg 1687-ben Koháry István, a jeles költő, egykori országbíró, Egert a töröktől visszavívó hadak egyik vezére”. Ezen a városkapun át vezetett az út az egri várba, lent pedig itt kezdődött a Hatvani hóstya nevű városrész, amely nyugat felé a Hatvani temetőig terjedt. A Lenin térnek én a Hatvani kapu tér nevei. ajánlom. Három kevésbé jelentős egykori városkapunk neve ma is él a Cifra kapu tér, Cifra kapu utca, Rác kapu tér, Serie kapu utca elnevezésekben. Méltán csatlakozhatna ezekhez a Hatvani kapu tér. Ahogy Budapestnek büszkesége a Várban a Bécsi kapu tér, úgy Eger város is büszkén vállalhatná a régi évszázadokra utaló Hatvani kapu tér nevet. Hunyadi tér sok van az országban, de a Hatvani kapu tér egri különlegesség lenne, márpedig az ilyen egyediség — érték! 5. Beloiannisz utca. Egerben méltán neveztek el utcákat a város ezeréves történetének néhány nagy hatású és jó emlékű püspökéről, illetőleg érsekéről. (Telekesy István püspök fogadta és köszöntötte városunkban II. Rákóczi Ferenc fejedelmet; Pyrker László érsek építtette a székesegyházat; Bartakovics Béla érsek szerezte meg Egernek Mikes Kelemen híres könyvének, a Törökországi leveleknek eredeti kéziratát.) A XVIII. században élt itt Barkóczy Ferenc püspök, aki már Eszterházy Károlyt megelőzően tervezte egy (bár nem négy, hanem csak három tudománykarú) egri egyetem létesítését. A Beloiannisz utcát inkább őróla kellene elnevezni, mint az egykori Györgyényi Ignác kanonokról, aki az itt már lebontott régi óvodát építtette. Fontos elv, hogy az egyházi vonatkozású utcanevek mind egymás közelében, a belvárosban legyenek, nem nagyon távol a székesegyháztól. Ezért volt helytelen, hogy Barkóczy püspökről korábban a Népkert külső oldalánál a mai Münnich Ferenc utcát nevezték el; az akkori tévedést most kell jóvátenni. 6. Dr. Münnich Ferenc utca. Az előző pontban írtakból következik, hogy ez ne a régi nevét kapja vissza. A Barkóczy Ferenc utcának a belvárosban van a helye, a Münnich Ferenc utcára pedig legjobb lenne kiterjeszteni a Hadnagy utca nevét, hiszen ez az utca tulajdonképpen a Hadnagy utca meghosszabbítása a mai Lenin útig. Említettem már, hogy nem célszerű szaporítani az egyes személyekről való elnevezéseket. Az az egészséges arány, ha egy városban az utcaneveknek legföljebb az egyharmada ilyen jellegű. Egerben a régi tisztségre, foglalkozásokra utaló Hadnagy utca, Kertész utca, Kapás utca, Csordás utca, Harangöntő utca, Tűzoltó tér típusú nevek különleges helyi színt és értéket képviselnek. 7. Felszabadulás tér. Ez Törvényház tér lehetne, de azt a megoldást is jónak tartom, ha a Pyrker tér nevét terjesztenék ki erre. (Ma a Pyrker tér csak a székesegyház szűk körzetét foglalja magába.) 8. A Lenin út kapja vissza a régi nevét: a vasúti csomópontig legyen ismét Deák Ferenc út! Hát innen tovább? Ahogy kifelé haladunk a városból, a Lenin útnak a vasúti csomóponttól a Nagyváradi utcáig terjedő szakaszát Mátyás királyról lehetne elnevezni, az innen tovább terjedő rész pedig kapja vissza a régi nevét: legyen Kerecsendi út. Ezzel a hármas tagoltsággal azt is el lehetne érni, hogy a mai Lenin úton ne legyenek 100-nál, sőt 200-nál is magasabb házszámok. 9. A Szovjet Hadsereg utca legyen ismét Szvorényi József utca! Szvorényi József országosan ismert nagy tudósa volt Egernek, s itt az egykori cisztercita gimnázium igazgatója. Emléktáblája ma is megvan, ennek az utcának az elején. 10. Marx Károly utca. 1951- ig ez Érsek utca volt, vissza kell kapnia egykori nevét. 11. Egészségház utca. Ennek az új neve csak abban az esetben lehetne Kossuth Lajos utca, ha a jelenlegi Kossuth Lajos utca visz- szakapná patinás régi nevét, vagyis Káptalan utca lenne. Minthogy az Egészségház utca nem régi hagyományú név, és ma ott már nincs egészségház, helyette a Kálnoky László utca név is elképzelhető. (Kálnoky László költőnek nemrég nyílt meg az emlékszobája az egri Vitkovics- házban!) 12. A belvárosi Alkotmány utca a Rákosi-korszakban, 1951-ben kapta mai nevét, azelőtt Szent János utca volt. Egyetértek a javaslattal: legyen ismét az. 13. A Kossuth Lajos utca nevének kérdéséről már szóltam a 11. pontban. 14. Május 1. utca. Ez is a Rá- kosi-korszakból származó, jellegtelen elnevezés. Egyetértek a javaslattal: állítsák vissza a régi, hagyományos, és az ottani templomra is utaló Servita utca nevet. 15. Végül: Csapajev sétány. Tavaly a Népújságban Cs. Varga István e helyett a Tinódi sétány nevet javasolta. Csakhogy Egerben már van Tinódi Sebestyén utca! A most javasolt új név: Északi sétány vagy Bükk sétány. Minthogy ez a sétány az északi városrészben található, s amellett északi irányba tart á patak mentén, jobbnak tartom az Északi sétány nevet. De ha az arrafelé lakóknak jobban tetszene a Bükk sétány, azt is el lehetne fogadni. Úgy tudom, hogy egyelőre ezt a tizenöt utcanév-változtatást vette tervbe, illetőleg mérlegeli a városi tanács végrehajtó bizottsága. A fentieken kívül és később természetesen más változtatásokra is sor kerülhet. A Szuperinfó információs újság említett utolsó lapján ilyen további utcanév-változtatási javaslatokat is előterjeszthet a lakosság a városi tanács ügyfélszolgálati irodájában. Úgy gondolom, azt is szívesen fogadja a tanács, ha valaki külön levélben dobja be javaslatait az ott elhelyezett urnába. Mindannyiunk érdeke, hogy Eger városban kellemesen és otthonosan érezhessék magunkat. Ez nem kis részben az utcanevektől is függ. Gondolkozzunk hát, min és hogyan kellene még változtatni! Dr. Pásztor Emil főiskolai tanár Mátraderecskei pillanatok (Fotó: Perl Márton) Szélhámosok Óh, de sokan termettek e Földön arra, hogy átvágják az embereket! Mióta világ a világ, voltak ügyeskedők, akik mások kárán húztak sápot maguk javára. Kis honunkban is lép- ten-nyomon beléjük ütközünk, s ők „póker-arccal” csapnak be — s mi balgák, jóhiszeműen úgy gondoljuk, jól jártunk. Az, hogy első osztályú áron adják el nekünk mondjuk a selejtes építőanyagot, autóalkatrészt vagy tengeriherkentyűt — már csak akkor derül ki, mikor utólag rájövünk: pénzünk bánja. Arról is gyakran hallottunk: a „betyárok” közt sem dívik az a bizonyos becsület. A „közös haszonból” az élelme- sebbje többet dug zsebre, mint társai, akik szintén benne voltak a buliban: mennyivel drágábban lehet rásózni az árut a gyanútlan vevőre. „Ne bízz a barátban, hű szeretőben!” — tartja a giccses nóta —, ámbár e közhelyes megállapításban van némi igazság. Nem véletlen, hogy a legtöbb házassági hirdetés jeligéje: „Kalandorok kíméljenek!” Ám ezúttal egy egészen új szélhámosjelenséggel találkozhatunk. Amióta a nyugati tőke betört hazánkba — aminek természetesen sok-sok cég, gazdaság, intézmény örülhet —, mind szélesebb körben segít a talpon maradásban. Igen ám, csakhogy mostanra ugyancsak sok kétes nyugati üzletember is „ráharapott” a lehetőségre. Nem egy vállalat, gazdaság vezetője mesélte: nagyon óvatosnak kell lenniük. Merthogy megkeresi őket egy-két külföldre szakadt hazánkfia, s — majdnemhogy nevetséges — szellemi tőkéjüket kínálják fel nekik. Mondjuk, abban mi, magyarok sem vagyunk szűkében; mit kezdhetnénk hát vele? Ám azok a legveszélyesebb szélhámosok, akik Nyugat felől átlépvén a határt, fölkeresik a vállalat gazdaságvezetőjét, s bekopogtatván ajtajukon, elegáns üzletember módjára, nagyvonalúan fölajánlják pénzüket. De a tapasztaltabb vezetők már „nem esnek hasra” a tőke előtt, okulván korábbi rossz tapasztalataikból. Nem légből kapott az az eset, hogy a nyugati úr a tárgyalás során fűt-fát ígért, aztán amikor az anyagiak tisztázására került volna a sor, bőszen kutatott elit diplomatatáskájában. Hogy, hogy nem: az ominózus csekket „nem találta...” De arra is volt példa, hogy a bankban derült ki a magyar partnerek számára: a számlán egy megveszekedett penny sem volt. Ugrott az üzlet, ugrott a „nagy lehetőség”. Akikkel beszélgettem, hozzátették: azért mesélik el mindezt, hogy mások szintén okuljanak belőle. Nos — hogy tollat ragadtam -: magam is ezt szeretném... Mikes Márta A tőkés export minden területen jelentősen növekedett Áttekintés az öthavi külkereskedelmi áruforgalomról Minisztériumi gyorsjelentés készült a külkereskedelmi forgalomról. Eszerint a nem rubelelszámolású kivitel értéke az év első öt hónapjában 2,3 milliárd dollárt tett ki, 19 százalékkal, azaz 370 millió dollárral többet, mint egy évvel korábban. A tőkés export minden területen jelentősen növekedett. Az anyagok és alkatrészek kivitele 43 százalékos részarányt képvisel, itt a növekmény 75 millió dollárra tehető, az összkivitel 28 százalékát alkotó mezőgazdasági és élelmiszeripari exportban pedig 153 millió dolláros többlet keletkezett. Fogyasztási iparcikkekből 62 millió dollár értékű áruval vittünk ki többet, mint tavaly. A nem rubelelszámolású forgalom 43 százalékát az EGK-tagorszá- gokkal bonyolítjuk le, e területen a forgalom az előző évhez viszonyítva 24 százalékkal, azaz 192 millió dollárral emelkedett, s értéke megközelíti az egymilliárd dollárt. A tőkés import az év első öt hónapjában 3 százalékkal nőtt a megelőző év azonos időszakához képest, s értéke mintegy 2 milliárd dollárra rúgott. A behozatal 54 százalékát anyagok és alkatrészek tették ki, ezek összértéke azonban valamelyest csökkent. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatala 40 millió dollárral maradt el a tavalyitól. Az importnövekedés abból adódik, hogy energia- hordozókból és villamos energiából 44 millió dollárral többet vásároltunk, mint tavaly ilyenkor. Ugyancsak növekedett az előző évihez képest a fogyasztási cikkek importja. A tőkés import 71 százaléka a liberalizált termékkörbe tartozik, s ezek többnyire anyagok, alkatrészek és gépek. Összességében a nem rubel- elszámolású forgalom egyenlege öt hónap alatt 338 millió dolláros magyar aktívumot mutat. A rubelelszámolású kivitel az év első öt hónapjában valamivel több, mint 1,8 milliárd rubel, így 32 százalékkal maradt el a tavalyi szinttől. Főként a gépek és berendezések exportja csökkent számottevően, mintegy félmilli- árd rubellel. Á múlt év azonos időszakához képest elsősorban a szovjet export esett vissza — 27 százalékkal —, de az NDK-ba is 18 százalékkal kevesebbet szállítottunk. A Lengyelországba irányuló export az előző évinek egyötödét tette ki. A nem konvertibilis elszámolású import értéke öt hónap alatt körülbelül 2,1 milliárd rubel volt, ami több mint 20 százalékos csökkenést jelent az előző évekhez képest. így az év első öt hónapjában 284 millió rubeles pasz- szívum alakult ki. (MTI) Üzenet a karórában A japán Seiko óragyár legújabb találmánya óriási sikerre számíthat az Egyesült Államokban: elsőnek Oregon államban hozzák forgalomba a karórát, amely URH-rádión továbbított üzenetek vételére is képes. A Seiko Receptor küllemre szabályos kvarcóra. Viselője azonban bekapcsolódhat a helyi URH-s üzenetközvetítő hálózatba, amelyhez eddig zsebrádió méretű vevő kellett. A Seiko ezt feleslegessé teszi: a karóra számlapján — hangjelzéssel párosulva — megjelenik a kijelzés, amelyből megtudható, hogy honnan keresik tulajdonosát, hogy milyen számot kell visszahívnia. A Receptort 300 dollár alatti áron hozzák forgalomba. így gyors elterjedésre számíthat az amerikai piacon, ahol már régen nemcsak a küldöncök, hanem a menedzserek, az ügyvédek, a riporterek is viszik magukkal a berendezést, amellyel bárhol, bármikor elérhetők.
