Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-19 / 65. szám
Az Egervtn-kupa színei Már csak két nap választ el bennünket az új színekbe öltözött Egervin-kupa válogatott ví- zilabdatoma nyitányától, amelyen a Szovjetunió, a Cseh és Szlovák SZK, Kanada, Ausztrália, Izrael és Magyarország nemzeti csapatai mutatkoznak be az egri publikum előtt. A magyar és az ausztrál csapat már meg is érkezett Egerbe. Utóbbiak Harry B. Quittner, az Ausztrál Vízilabda Szövetség elnöke vezetésével jöttek. A csapat kispadján Charley Turner és Don Camerun foglal helyet, akik 1979-ben a válogatott vízilabdatomán már jártak Egerben. Ausztrália és Magyarország csapata mintegy „bemelegítésként” ma 16 órakor Miskolctapolcán mérkőzik egymással. A mérleg mieink számára kedvező, hiszen eddig 16 győzelmet, 8 döntetlent, és mindösz- sze 4 vereséget könyvelhettünk el. Dr. Komád János szövetségi kapitány kijelölte az elkövetkező napokban szereplő válogatottkeretet: Ambrus, Nemes (kapusok), Kiss Z., Tóth L., Schmiedt, Sprok, Németh Zs., Tóth I., Péter, Mészáros, Petőváry, Gyöngyösi, Dóczi, Vincze, Varga Zs., Benedek. A csütörtökön 15.30-kor rajtoló Egervin-kupáról dr. Székely Ferenciéi, a szervezőbizottság titkárától megtudtuk, hogy minden korábbit felülmúlnak az előkészületek. A megnyitó koreográfiáját a legapróbb részletekig kidolgozták, és katonazenekar emeli majd a hangulatot. A Magyar Vízilabda Szövetség korszerű elektromos időjelző készülékeket is biztosított a torna zökkenőmentes lebonyolításához. Most már valóban a csapatokon a sor.Tegnap már Egerben gyakorolt az ausztrál és a magyar válogatott Megyei labdarúgó-bajnokság Újra NB lll-as a Recsk A megyei labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójáról a következőjelentéseket kaptuk tudósítóinktól: Bélapátfalva-Tarnalelesz 2-0 (2-0) félbeszakadt Bélapátfalva, 800 néző. V: Bán. Építők: Tóth — Berecz I., Zay, Fürjes, Szűcs, Berecz II. Zs., Horváth, Csanády, Kapui (Kormos), Szilágyi I., Szabó. Edző: Várallyay Miklós. Tarnalelesz: Kovács M. — Nagy, Ivády, Orosz, Suha, Utassy, Punka, Boldizsár, Berki, Bukrán, Sike. Edző: Kovács K. Béla. Nagy lendülettel kezdtek a hazaiak, hiszen ez volt az utolsó lehetőségük a bajnoki cím megszerzésére. Az első gól a 13., a második a 26. percben esett. Szünet után változott a játék képe, a vendégek egyre többet veszélyeztettek. A 70. percben a le- lesziek j avára ítélt szabadrúgást a játékvezető, aminek elvégzését Szilágyi késleltette. Bukrán durván ellökte a bélapátfalvi játékost, s mivel előzőleg már kapott egy sárgalapot, Bán kiállította. A piroslapot Bukrán kikapta a bíró kezéből, a földre hajította, majd a játékvezető felé köpött. Ezután a bíró félbeszakította a mérkőzést. G.: Csanády 2. Jók: Berecz II. Zs., Csanády, Tóth, ill. Utassy, Danó, Kovács M. Ifik: 6-2. Horváth Mihály Recsk-Tamaörs 6-0 (4-0) Recsk, 500 néző. V: Spisák. Recsk: Hegyi — Forgó B., Kolozsvári, Pádár, Sós (Maruzs), Bencsik, Bartuska, Csanálosi, Forgó Cs. (Bencsok), Bódi, Kozma. Edző: Kiss Tibor. Tarnaörs: Sütő — Tari (Danyi Cs.), Király, Peredi, Csömör, Mága J., Kerek, Lőcsei, Danyi K., Agócs, Fodor, Mága L. Edző: Meleghegyi Béla. A minden csapatrészében jobb hazai csapat akár nagyobb arányban is nyerhetett volna, hiszen csatárai négy kapufát is lőttek. G.: Bartuska 3 (egyet 11-es- ből), Bencsik, Csanálosi, Kormos. Jók: Bartuska, Bencsik, Kozma, Bódi, ill. Sütő, Király. Az ifjúsági mérkőzés elmaradt.) Lehnert Zoltán Poroszló-Nagyréde 4-0 (3-0) Nagyréde, 200 néző. Poroszló: Veres (Németh) — Kobolák, Lengyel, Nagy S., Varga, Szalai, Nagy Z., Balog, Tatár, Habóczki, Tari. Edző: Varga István. Nagyréde: Miksi (Szloven- csák) — Bekecs, Nádudvari, Bándi, Pál, Szőke, Soltész, Szabó, Nagy, Móczár, Halas. Edző: Szántó György. A felszabadultan jól játszó vendégek ilyen arányban is megérdemelten győztek. G.: Nagy Z., Varga (11-esből), Tatár, Tari. Jók: a vendégeknél mindenki átlagon felülit nyújtott, ill. a házigazdák közül senkit sem lehet dicsérni. Ifik: Nagyréde-Poroszló 2-1. Molnár András Domoszló-Selyp 1-0 (0-0) Domoszló, 300 néző. V: Boros. Domoszló: Schrüffel — Nagy (Safranka), Veres, Vágó, Szőlő- si, Ivády (Sztankó), Szabó III., Farkas, Szarvas, Szabó I., Skoda. Edző: Jakab Gábor. Selyp: Pálinkás — Baranyi G., Farkas, Molnár, Baranyi J., Krá- lik (Zelnik), Szabalics, Kurucz, Tordai, Kerepesi. Edző: Varga József. A házigazdák idei legjobb játékukkal rászolgáltak a győzelemre. G.: Szabó III. Jók: Szabó III. (a mezőny legjobbja), és az egész hazai csapat, ill. Pálinkás, Molnár, Tordai. Ifik: Selyp-Do- moszló 2-1. Fehér István Gyöngyöshalász-Kompolt 3-0 (1-0) Gyöngyöshalász, 400 néző. V: Balázs. Gyöngyöshalász: Horváth — Huszár, Veres, Lehotai, Szabó B., Gódor (Jerem), Komjáti, Szabó L., Mészáros (Asztalos), Antal, Demeter. Edzők: dr. Ör- dögh István és Szabó Gyula. Kompolt: Hajdú — Klein Z., Gál, Parádi Z. (Grabecz), Vm- gendorf, Schmindt, Báder, Klein F. (Parádi F.), Farkas R., Bari, Farkas O. Edző: Klein Ferenc. A halászi csapat végig irányította a játékot, és magabiztosan győzött a lelkes vendégek ellen. G. : Demeter, Antal, Szabó L. Jók: Horváth, Huszár, Szabó B., Demeter, ill. Vingendorf, Farkas O. Ifik: 6-0. Tóth József Sirok-Heves 3-1 (3-0) Heves, 300 néző. V.: Bozsik. Sírok: Horváth — Doktorcsik, Szántai, Hossó (Halasi), Erdélyi, Takács (Varga), Utassy, Sípos, dr. Jacsmanik, Horuczi, Bujáki. Edző: Abuczki Béla. Heves: Marosvári (Tóth S.) — Tóth J., Kolozsvári, Szalmási, Nász, Réti, Kalmár, Tóth T., Aladzsity (Hevér), Dudás, Bódi. Edző: Varga István. A találkozó megkezdése előtt rövid ünnepségen búcsúztatták Bozsik Imre játékvezetőt, aki közel nyolcszáz mérkőzésen fújta a sípot Borsod és Heves megyében. Két ellentétes félidőt láthatott a közönség, de a vendégek már az első 45 percben eldöntötték a bajnoki pontok sorsát. G.: Erdélyi, Sípos, Horuczi, ill. Tóth T. Jók: Szántai, Utassy, dr. Jacsmanik, ill. senkit nem lehet kiemelni. Ifik: Heves-Sirok 5-1. Országh Tibor Füzesabony-Novaj 3-0 (1-0) Füzesabony, 400 néző. V.: Kalicz. Füzesabony: Csukás — Polgár (Baranyai), Mudriczki, Vincze- pap, Gál, Novák Z., Tamasi, Sasvári, Szakái, Bocsi, Nagy P. Edzők: Káló Mihály és Sasvári László. Novaj: Dobó — Vályi, Fülep, Bartók L., Barta, Lininger (Bartók Z.), Bata, Hegyi, Székely, Szabó L. (Linter), Szabó A. Edző: Barta János. Korrekt játékvezetés mellett megérdemelten nyert a tudatosabban játszó hazai csapat. G.: Nagy P, Bocsi, Sasvári. Jók: Mudriczki (a mezőny legjobbja), Szakái, Polgár, Sasvári, ill. Hegyi, Vályi, Szabó A. Ifik: 1-1. Szigetváry László A bajnokság állása: 1. Recsk 2819 4 5 69-27 61 2. F.abony 2817 7 4 59-28 58 3. B.Falva 2717 6 4 74-25 57 4. T. lelesz 2717 4 6 45-25 55 5. Selyp 2815 4 9 55-37 49 6. Nagyréde 28 13 6 9 40-38 45 7. Sírok 2812 7 9 61-36 43 8. Gy. halász 2812 6 9 36-29 42 9. Heves 2810 513 35-44 35 10. Domoszló 28 9 2 17 27-58 29 11. Novaj 28 8 416 38-56 28 12. Tarnaörs 28 7 6 15 28-56 27 13. Atkár 28 5 518 33-61 20 14. Kompolt 28 4 8 16 28-63 20 15. Poroszló 28 4 6 18 30-68 18 Megjegyzés: a félbeszakadt Bélapátfalva-Tarnalelesz mérkőzés eredményét figyelmen kívül hagytuk. THottcUetfe '90 © Lej átszották... Kamerun— A B-csoport Szovjetunió végerdménye: 0-4 (0-2) 1. Kamerun 4 pont 2. Románia 3 pont Argentína—Románia 3. Argentína 3 pont 1-1 (0-0) 4. Szovjetu. 2 pont Hírlap kommentátora: Csank János A hagyományos j átékfelfogások Az Írország — Egyiptom találkozó előtt biztosra vettem, hogy a darálós stílusban futballozó írek legyőzik a technikás játékosokból álló egyiptomiakat. Az egysíkú, leegyszerűsített, csupán a fizikumra építő felfogás azonban kudarcot vallott. Hiányzott a szó szerint vett játék, amellyel a 16-oson belül helyzetet tudtak volna teremteni. Végig arra alapoztak, hogy majd az ellenfél adódó hibáját kihasználják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az afrikaiak a hozzájuk hasonló kis csapatokkal egyetemben igyekeznek gól nélkül megúszni egy-egy kilencven percet. így lehetett, hogy szinte semmiféle próbálkozást nem láthattunk tőlük a gólszerzésre. Ez azért tűnt így, mert leginkább a labdatartással voltak elfoglalva, a játék többi elemére már nem maradt erejük. Mindemellett taktikailag is éretlen együttes benyomását keltették. Jószerivel azzal a fegyverrel akarták térdre kényszeríteni az íreket, amelyben a szigetországiak sokkal jobbak. Rendre ívelgették előre a labdákat, és ez nem sok eredményt hozott. A Belgium — Uruguay 90 perc után némi csalódással álltaih fel a képernyő elől. Az ember akaratlanul is sokat vár, akkor ha dél-amerikai gárda lép pályára. Az ő stílusuk elsősorban a játékosok kiváló képességeire épül. Az „uruk” más arcot mutattak, mint abban reménykedtünk. Kemény, olykor agresszív futballt produkáltak. Ráadásul ehhez még az alattomosság is párosult. Taktikai hibák sorát követték el a második félidőben, Gerets kiállítása után. Elsiklottak afölött, hogy a belgák csupán egy ékkel játszottak. Másik baklövésük volt, hogy a három „európai csatár” latinosán igyekezett az ellenfél kapujába találni. Az odáig vezető utat rövid kényszerítőkkel akarták megjárni, és erre ráfáztak. A széleket alig-alig húzták meg, így nem tűnt fel, hogy emberhátrányban vannak a „vörös ördögök”. Ezért lehetett, hogy a változatlan hadrendben futballozó CeaulmansékzzeXőző mérkőzéshez képest többet nyújtottak. Mint minden világbajnokságon, itt is párhuzamot vonhatunk az európai és dél-amerikai futball között. Az olaszországi döntő ismét azt bizonyítja, hogy az utóbbiak kevésbé tudnak felkészülni. Távolabbról érkeznek, többet utaznak, és nem elhanyagolható az sem, hogy fegyelmezetlenebbek. Más a mentalitásuk, a csapatjátékuk kevésbé össze- dolgozottabb. Ennek ellentmondani látszik, hogy négy évvel ezelőtt az argentinok szerezték meg az elsőbbséget. Akkoriban ők vasszigorral, katonai fegyelemmel készültek, ennek köszönhették a sikert. Az előzetes hírek szerint most nem így „hangolódtak” a vb-re. Mindez nem csorbítja az öreg kontinens élmezőnyéhez tartozó nemzeti válogatottak érdemét. A hagyományos latin játékot ma már megölik a letámadással és a lesre állítással. Ezt vették figyelembe a brazilok, ezért nem értem igazán a Lazaronira zúduló bírálatdömpinget. Elismerem, hogy nem minden esetben az történik a gyepszőnyegen, amit ők szeretnének, de szerkezetileg én mégis a legjobbak közé sorolom a sárgazöld mezeseket. Csalódnék, ha nem kerülnének az elődöntőbe. Lassan vége lesz az első körnek, és az ember számvetést készít az eddig látottakról. Az afrikai labdarúgás előretörése általános meglepetést keltett. Emellett Beckenbauer legénységét emelném piedesztálra. A olasz bajnokságban kenyerét kereső öt játékos tapasztalatai ötvöződnek a már megszokott német stílussal. Ez egyelőre megállíthatatlannak tűnik, bár észrevettem egy hiányosságot. A védőik lassúak, hiányzik belőlük az összhang. Ha hátsó soruk gyengéit kiküszöbölik, tőlük szenzációs folytatás várható. A nagyotmondó Egy-egy világversenyen akadnak krónikusan „nagyotmon- dók”. A Mondialén eddig Enzo Scifo a csúcstartó ebben az értelemben. A belgák középpályása kerek perec kijelentette: Belgium világbajnok leszi — Hogy van ez, Enzo?Hiszen a Koreai Köztársaság ellen nem voltak éppen csúcsformában! — mondott ellent a Reuter munkatársa Pescantinában. — Hajói megfigyelte, a koreaiak csakis a védekezéssel törődtek — hangzott Scifo válasza. — Egy felállt védelmet megtörni igazi diadal, mert az a legösszetettebb feladat. — Mindössze 2:0-ra győztek... — De Preudhomme kapusunknak csak egyszer kellett közbeavatkoznia! És ez sokat jelez. — 1986-ban negyedik lett Belgium. Ezek szerint a mai válogatottjuk jobb erőkből áll? — Ha azt mondtam, hogy aranyérmesek lehetünk, akkor logikus, hogy jobb a mai csapatunk. — Két távoli lövésen kívül nem sok feltűnően „friss” támadó kombinációról adtak tanúbizonyságot! Akkor mire fel ez a nagy optimizmusa? — Egy vb-döntő hosszú sorozat. Itt napok alatt változhat a kép. A nyugatnémetek két mérkőzésen remekeltek. De ki tudja, mikor jön a törés — mondjuk egyszerre öt-hat meghatározó játékosuknál...? Mi valóban nem voltunk csúcsformában, de makacs következetességgel törtük meg Koreát. Egy olyan csapatot, amely éppen makacs következetességéről híres. No látja, Belgium ebben nagy. Amit eltervezünk, azt képesek vagyunk megvalósítani. — És mi kell még a végső győzelemhez? — Szerencse. Minél nagyobb, annál jobb. — Ki a vb legnagyobb játékosegyénisége? — Az uruguayi Enzo Fran- cescoli. Nem véletlenül nevezik társai „Hercegnek”. Úgy irányít, olyan elegáns, mintha „kékvérű” lenne. De méltó társa a csapatban a kiváló csatár, Ruben Sosa is. Rolls-Royce egy gólért Az Egyesült Arab Emírségek válogatottja első alkalommal jutott el a vb-fináléba. így azután túl sok meglepőt aligha várhattak tőlük a szurkolók. Ezért ért mindenkit váratlanul, amikor az NSZK elleni találkozó második félidejében Kh. 1. Mubarak „beköszönt” Illgner kapusnak, s l:2-re alakította az állást. (Más kérdés: a vége 1:5 lett.) — Életem legszebb pillanata, ezért érdemes volt futballoznom — mondta Mubarak. — Hosszú pályafutásom során tucatjával lőttem a gólokat odahaza, de ez olyan volt, mint egy szép álom. Száz hazai gólt adnék még egy ilyen vb-találatért! Hogy az álom folytatódjék: távirat érkezett Abu-Dzabiból. Egy bizonyos Khalaf Al-Habto- ur autókereskedő megígérte: miután hazatér a futballküldött- ség, a „történelmi találat” szerzője egy Rolls-Royce kocsit kap jutalmul. Ma a képernyőn: TV2, 16.50: NSZK—Kolumbia (Milánó), TV2, 20.00: Kamerun—Szovjetunió (összefoglaló, Bari) és Jugoszlávia—Arab Emírségek (összefoglaló, Bologna). TYt, 20.50: Olaszország—Csehszlovákia (Róma). Miniszterköszönet Nem kis főfájást okozott Colin Moynihan-nek, a brit sportminiszternek az angol — holland találkozó. Mindenki erre a 90 percre készült hónapok óta, akinek csekély köze is volt vagy lehetett olasz földön a biztonsági ügyekért. Nos, szombaton — kisebb csetepatéktól eltekintve — Cagliari nem változott pokollá. — Az olasz szervezőbizottság, a belügyminisztérium fogadja szívből jövő jókívánságaimat azért, hogy megakadályozták a két szurkolótábor összecsapásait — nyilatkozta Colin Moynihan. — Példás szigorral, de hatáskörüket egy pillanatra sem túllépve vették elejét a nagyobb bajok bekövetkeztének.
