Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-19 / 65. szám

I ! I \ t 1990. június 19.J kedd Hírlap 5. Üzen a szerkesztő Te is elmentél, Bandi bácsi? Megint szegényebbek lettünk! Dr. Örsi András magyar — latin szakos tanár, egykori osztályfőnö­künk — Bandi bácsi — hagyott itt bennünket. Olyan csendes volt távozása, mint amilyen szerény, halk volt jelenléte közöttünk. Családja, az ismerő­sök, tanítványok, egykori tanártársai, barátai gyá­szolják. ^ Az 1938/39-es tanévben kezdte munkáját Eger­ben, a Dobó István Gimnáziumban, és vette át osz­tályunk vezetését, elvitt minket az érettségiig ma­gyar nyelv és irodalomból, valamint latin nyelvből, 1944-ben. A Dobóban tanított 1954-ig, majd a Szi­lágyi Erzsébet Gimnázium megalakulásakor ide helyezték át, és itt dolgozott 1971-ig, nyugdíjba vo­nulásáig. A nyugdíj nem jelentett számára tétlensé­get, dolgozgatott kertjében, az Almagyar-dombon. Pedagógusi hivatását sem feledte, tanítványokat készített fel egyetemi, főiskolai felvételi vizsgára, ha felkérték erre. Egykori tanítványai tisztelettel köszöntötték, ha feltűnt városunk utcáin feleségével, Lili nénivel. Nyílt mosolya, sziporkázó szelleme diákkorukat idézte fel, hiszen Bandi bácsi nem csupán két tan­tárgyra tanította őket, hanem az ezekből levonható erkölcsi alapigazságokra is ráirányította figyelmü­ket, amelyek szerint ő is élt és nevelte öt gyermekét hűséges társával, Lili nénivel. Mi, akik hat éven át osztályfőnökünket tisztel­hettük benne, az érettségi találkozón — legutóbb 1989. májusában, a 45 éves találkozón — is meg­csodálhattuk szellemi frissességét, kitűnő memóri­áját, ahogy felidézte diákéveink eseményeit, csíny­tevéseit. Nem titkolta, hogy kedvenc osztálya vol­tunk, büszke volt érettségi eredményünkre, hogy sokan felsőfokú tanulmányt végezve, megálltuk a helyünket az életben. Es most elmentél közülünk, Bandi bácsi. Emlé­kedet megőrizzük szívünkben. Nyugodjál békében. Az 1944-ben érettségizett osztályodból: Nahóczki Emil ny. gimnáziumi tanár k!rd™sásarai Hány pedagógus van a szakmunkásképző intézetben ? „Kudarc” jeligére Ezt írja hozzánk eljuttatott fel­jegyzésében: „A budapesti Pető Intézet világhírű, amit ott csinál­nak a mozgássérült gyermekek rehabilitációja során, azt csak felsőfokon lehet értékelni. Csak dicsérni lehet az egri csecsemő- otthon vezetését, hogy több évi előkészítő munka után sikerült a Pető-módszert iti is megvalósíta­ni. Úgy látszott, ez év tavaszától végleg megoldódik a kis betegek gyógykezelése: egy konduktor­képesítéssel rendelkező házas­pár vállalt munkát az intézetnél. A két konduktor bámulatos hoz­záértéssel végezte munkáját. A konduktor most felmondott, to­vább nem foglalkozik a kis bete­gekkel. A szülők a vezetőkhöz fordultak, a felügyelethez — eredménytelenül. Egy ilyen gyógymódot itt megszüntetni máról holnapra nem lehet. Az nem válasz, hogy szeptembertől majd lesz más konduktor — igaz, kezdő —, ha lesz, de mi lesz addig a gyerekekkel? Nem kapnak ke­zelést? A rászoruló gyerekek ne­vében kérdezzük azoktól, akik ezt a helyzetet megteremtették. Akkor is így tennének, ha a saját gyermekükről lenne szó?” Egy szülő a többiek nevében is tollat ragadott. Mi pedig aggód­va kérdezünk a háttér után: ez nem akármilyen munkaviszony, itt a cél, a gyermekek érdeke, eredményes segítése több, mint egy munkaköri feladat ellátása. Reméljük, meghallják a kiáltást az illetékesek a leírt és továbbí­tott mondatokból? Annál is in­kább, mert a korábban Budapes­ten kezelt beteg gyerekeket is ide irányították. Kinek a kudarca ez, hogy ilyen kényszerhelyzet elő­adódhat egy ilyen fontos egész­ségügyi kérdésben? N. A. Figyelemfelhívó sorait idéz­zük: „A várost övező kiskertek­ben szorgalmas emberek szaba­didejükben a földeken termel­nek. A lakosság másik része meg azzal foglalkozik, hogy az itt megtermelteket elvigye. (Nem akarom őket lopással vádolni.) Még szinte az elején vagyunk a nyárnak, máris megkezdődött a lopások sorozata. Nem ritka je­lenség az sem, hogy négy-öt fő­nyi bandába tömörülve foszto­gatják a kiskerteket. Az is meg­történik, hogy kutyákat hoznak magukkal, így biztosan érnek célt. Már magam is gondoltam a rendőrségre, de a nevetségnél to­vább nem jutottam. Valamikor hegyőri rendszer volt Egerben — én még jól emlékszem —, a hegy­bíró kürtjeiére a hegyőröknek válaszolniok kellett, mert ha nem ezt tette, mást bíztak meg helyet­te. Már odáig „javult” a közbiz­tonság, hogy nem tanácsos eze­ket a személyeket még megszólí­tani sem, mert a magányosan dolgozó idős ember nem is bírna velük. Választ szeretnék kapni, és velem együtt sokan mások is kérdezhetik: hogyan lehet véde­kezni a mezei fosztogatók ellen, és egyáltalán, milyen hatóságtól kaphatnánk védelmet?” A válaszadással, a biztos meg­oldással sok töprengés után is adósok maradunk. Nagy társa­dalmi zajlások idején — mint most is — rendszerváltás is van, gazdasági krízis, nem is akármi­lyen, fokozódik a szegénység, hi- bádzik a személye és vagyonbiz­tonság, nagy az erkölcsi züllés az országban. De ha olvassa lapun­kat, annak június 12-i, keddi szá­mában a 8. oldalon beszámol­tunk arról, hogy a Strázsa Va­gyonvédelmi Szolgáltató és Kis­kereskedelmi Kisszövetkezet megyei részlege már gondolt olyasmire, amire Ön is céloz. Hogy ez a szövetkezet kitele­pül-e a kiskertekhez, még nem kérdeztük meg. A hegyőri intéz­mény visszahívása a múltból — nem látszik megoldhatatlan fel­adatnak. Szövetkezzenek! A legősibb jog Baljós fellegek gyülekeznek a bérből és fizetésből élők felett. Úgy tűnik, hogy a most követke­ző nagy osztozkodásnál könnyen ők kerülnek a legtávolabb a „nagy habos tortától”. A tulaj­donreformról van szó. Széles e honban tulajdonhoz szeretne jutni most mindenki. Erről nyi­latkozik ma minden honatya, aki valamit is ad magára. Kezdemé­nyeznek, interpellálnak. A volt egyházi vagyonok régi gazdái ke­reszténydemokrata segédlettel kérik vissza, ami az „övék”. Újra jelentkeznek a földtől megfosz­tottak is ősi jussukért. Ókét a kis­gazdák támogatják. Egyre gyak­rabban hallani arról is, hogy a „leállamosított” gyárosok, bol­tosok, vendéglősök szintén kap­nak egy tortaszeletet kárpótlá­sul. Közben gombamód szapo­rodnak a régi elit kft.-i, vidáman folyik az állami vagyon magán­kézbe síbolása. És akkor még nem beszéltünk a külföldi tőkés­ről, a társadalombiztosításról, az önkormányzatról, mint lehetsé­ges tulajdonosról. Jogcíme, in­doka majd mindegyiknek van. Félreértés ne essék, nem saj­nálom senkitől a tulajdont, hi­szen remélhetőleg magánkézben sokkal hatékonyabban fog mű­ködni, és ez mindannyiunk érde­ke. Fel kell azonban hívnom a fi­gyelmet egy „apróságra”: ezt a hallatlanul nagy vagyont valakik újjá- és felépítették, megterem­tették. Dolgoztak érte, alulfizet­ve, zokszó nélkül, hiszen úgy hit­ték, maguknak és utódaiknak gyarapítják. Most meg éppen őket, a bérből és fizetésből élő, dolgozó embereket felejtik ki a jogosultak felsorolásából az újonnan megválasztott uralkodó elit képviselői, amikor az állami vagyon leendő tulajdonosait ve­szik számba. Pedig ha valakik­nek, hát a dolgozóknak lenne jogcímük a legnagyobb szeletre ebből a vagyonból. Nem hiszem, hogy a teremtő munkánál ősibb jogalap létezhet! Remélem, hogy az új Parla­mentben majd ez is eszébe jut a honatyáknak, amikor dönteni kell ebben a kérdésben. Ma azonban — úgy tűnik — adósak ezzel a felismeréssel. Taijányi Gyula Eger A válasz: legfeljebb három vagy négy. Igen, nem tévedés, hiszen csak ennyien kapnak ezen a napon anyagi elismerést. Majsányi László igazgató úr „nemes” hagyományt teremtett az intézetben, miszerint immár egy évtizede a pedagógusnapon csak ő és a vezetők (igazgatóhe­lyettesek) kapják meg jutalmu­kat, mondván: „nehogy a tantes­tület elanyagiasodjon.” A többi­ek esetleg hónapok múlva jutnak elismeréshez, ha jutnak. Volt rá példa, hogy az újabb tanév kez­Olvasom, hallom, immár látom is, hogy az MSZP népszavazást kezdeményez abból a célból, hogy az új magyar köztársaság elnökét ne a Parlament, hanem közvetlenül a nép válassza meg. Azt hihetnénk, nogy az MSZP Parlamentbe került képviselői­nek a kérdésre vonatkozó alkot­mányjogi felkészültsége esetleg hiányos, s ez esetben egy kimen­tő vita tisztázhatja a problémát. Álláspontom igazolásául ellen­érveket most nem kívánok felso­rakoztatni, hiszen a televízió jó­voltából magam is láthattam, hogy Torgyan József milyen szemléletesen és meggyőzően érvelt a Parlament fonatalma mellett. Tisztelt népszavazáspártiak! Nyugodtan hallgassanak Tor- gyán úrra, hiszen igaza van. Tel­jesen világos, el kell dönteni, pre- zidenciális vagy parlamentáris demokráciát akarunk-e? A ma­gyar közjogi hagyományoktól az elnöki rendszer idegen, külön­ben is itt, „Európában”, rendkí­detekor, vagy jóval utána került sor erre. (Például: 1986-ban, ok­tóber első napjaiban.) És ez ellen — és nemcsak ez ellen — hiába tiltakozik a tantestület és a szak- szervezet, marad minden a régi­ben! Mint ahogy ez az „egysze­mélyes” demokráciában lenni szokott. Többek között ezért hagyta ott ezt a munkahelyet e sorok írója és felesége is! Azért, mint általában, most is akadt egyetlen ember, aki hely­telenítette ezt az antidemokrati­kus, önkényes intézkedést. Sőt, odáig vetemedett, hogy azt is kí­vül veszélyes, ha egy személy ke­zében összpontosul a hatalom. A nép által választott köztársasági elnök a népnek tartozna felelős­séggel. A probléma csak az, hogy az ilyen zilált, és az önkényre épü­lő struktúrájú társadalomban nem biztos, hogy a népnek mód­jában állna az általa megválasztott államfő folyamatos ellenőrzése, esetleg leváltása. A nép által vá­lasztott köztársasági elnök intéz­ménye új diktatúra forrásává vál­hat. Mindezt a népszavazást kez­deményezőknek is tudniuk kell. Céljuk arra irányul, hogy a hata­lomátjátszás érdekében valame­S népszerű MSZMP — MSZP- ■xionáriust államfővé megvá­lasztassanak. Ezt követően, az erős elnöki hatalom birtokában egyetlen „párt” prédájává válhat ismét az ország. A lehetőség két­ségkívül fennáll... Tudjuk, hogy novemberben volt egy népszavazás, és érdekes módon ehhez az MSZP rendkí­vül negatívan állt hozzá. Most ta­lán úgy érzik, hogy itt van az fogásolni merészelte, miért kap az igazgató bármilyen jogcímen is 120 ezer forintot, míg a dolgo­zók tizedét vagy huszadát sem! Természetesen a bátor kolléga „jutalma” alakulóban volt már a megbeszélésen, ahol egyetlen ember, egyetlen szakszervezeti bizottsági tag sem vállalta a nyílt állásfoglalást, csak hallgattak. Bravó, szakszervezet, bravó, erős, összetartó munkahelyi kol­lektíva! utolsó lehetőség? Ne legyenek olyan türelmetlenek, vájják ki nyugodtan a következő választá­sokat, akkor ismét módjukban lesz bizonyítani. Most, a fokozó­dó társadalmi elégedetlenséget kihasználva, népszavazást köve­telni több mint felelőtlenség, ez politikai szélhámosság. Olcsó népszerűség szerezhető e dema­gógia által, es félő, hogy ez a nép, mielőtt még a demokráciát meg­tanulná, maris csömört kap tőle. Széles tömegek politikai tájéko­zatlanságának kihasználása va­jon hogyan minősíthető? S végül van egy kérdésem: va­jon azok közül, akik ma az MSZP soraiban újra a népre hi­vatkoznak, van-e erre mindenki­nek erkölcsi alapja? Minden­esetre egy dolgot tudomásul kell venni: aláírásgyűjtés és népsza­vazás ide vagy oda, a Parlament­nek jelenleg is jogában áll, hogy köztársasági elnököt válasszon. Most már csak élnie kell e jogá­val. Dr. Gulyás Ferenc Tiszanána Eszes Zoltán (MDF) A főhatalom a Parlamenté legyen 3 3 „Vadvirág” Nagy hibát követtek el, ami­kor még idejekorán nem mond­ták el a kisfiúnak, hogy örökbe fogadták, és hogy nem Önök az igazi szülők. A „titokkal” kap­csolatosan — ha kétségbeesésük­ben bíznak is benne — vannak fenntartásaim. És ha már nem lesz titok a titok, magyarázko­dásra kényszerülnek? Nem ijesztgetni, csupán felké­szíteni szeretném Önöket arra, ami várható. Az ország másik ré­szébe való költözésnél jobbnak tartom — ha nagyon megkésve is — az őszinteséget. Ne mástól tudja meg a mindenre kíváncsi kamaszfiú a cáfolhatatlan való­ságot. így talán még a „kimagya­rázkodás” is esélyes lehet egy higgadt, nagyon emberi beszél­getés kapcsán. Ne akaijanak el­futni önmaguk elől, úgysem si­kerül. Ráadásul akkor majdnem biztosan elveszítik őt, akit min­denkinél jobban szeretnek. Saj­nos, ez a veszély az ajánlott eset­ben sem zárható ki... „Barátnők vagyunk” Legalább ötször olvastam el a levelét, ám mégsem értem Önt. Szépen, sőt kedvemre valóan hangzik a nagy vallomás: anya és lánya, igaz, őszinte „barátnők”. De, ha már a nyelvemre adta a szót, megkérdezem: cinkostár­sak is? Nem sértegetni akarom, de másra gondolni nem tudok. A lánya ugyanis tudja, hogy a ma­ma csalja a papát, cserébe anyu­ka is szemet huny a tizenhat éves lánya félrelépései fölött. És mit tud a szerető? A félj, az apuka, szerencsére még semmit! Annyi­ra bizonyos benne? Elvégre a la­kásuk váltakozva közös színtere pásztoróráiknak, ahol egymás­nak falaznak. Ne is haragudjon: túl bonyolultnak — mi több —, kifejezetten erkölcstelennek tar­tom az egészet, amelyhez a vá­lasztott jelige csupán fedőnév. Hogy mi is ez valójában? Köny­nyen kitalálhatja, remélem eh­hez nincs szüksége a tanácsom­ra... Liktor István, Bélapátfalva Ne nehezteljen érte, de a Lelki Leveles Láda tanácsokat ad, nem közvetít, és főleg nem szol­gáltat ki információkat még „rá­kérdezéses” alapon sem. „Rákos vagyok?” Teljesen feleslegesen gyötri és öli magát ezzel a szörnyű kérdés­sel, amelyre — amennyiben or­voshoz fordul — biztos és meg­bízható választ kap. Az már más dolog, hogy Ön nem hisz az or­vosoknak! Ugyan, mi okuk len­ne elhallgatni, eltitkolni a bajt, hiszen ezzel a gyógyulás lehető1 ségét is kizárnák? Ne legyen eny- nyire bizalmatlan, és ne tegye pokollá — fölöslegesen — az éle­tét. És, ha azt hallaná, hogy való­ban rákos beteg: azt elhinné? Bocsásson meg, de határozott le­szek: a képzelt betegség gyakran rosszabb a valóságosnál. Ameny- nyiben a kórházban megnyug­tatták, foglalkozzon mással! Csirmaz Gáspár, Mezőkö­vesd. Három hete talán, hogy azt ír­tam valakinek, hogy gépkocsilo­pással a három „L” nem foglal­kozik. Most mégis visszatérek az Ön kívánságára, természetesen egy merőben más összefüggés­ben. Kiderült ugyanis, hogy a sa­ját unokája „fújta meg” az autót, amely az Ön számára érthetően nagy lelki megrázkódtatást je­lentett. A világ azért nem dőlt ösz- sze, kedves nagyapa. Látja, mire nem képesek ezek a mai unokák! Hogy mit tegyen? Először is húz­za ki a dutyiból ezt a betyár gye­reket, szeretettel, de határozot­tan beszélgessen el vele, és derít­se fel, hogy kik azok a „jó pajtá­sok”, akiknek a biztatására el­lopta az autót. Ahogy elhallgat­tam a telefonban, Önök szeretik egymást, és ha ezúttal a nagyapa veszi a kezébe az ügy további me­netét — egyetértésben a szülők­kel —, úgy az első ballépést több nem követi majd. Reméljük! És ha mégis? Ne fessük az ördögöt a falra... „Morzsák” Remélem, a válaszból önma­gára ismer, bár — kérésére — a jeligét én választottam. Szomo­rúan, mi több, döbbentem olvas­tam a hozzám kerülő úton eljut­tatott sorait. Nyugdijacskája im­már arra sem elég, hogy minden­nap legalább egyszer jóllakhas­son. Szigorú böjtöt tartat Önnel az állam — amint írja. Éppen ezért — ugye nem haragszik? — elküldtem sorait az illetékes, szo­ciális gondoskodással foglalkozó hatósághoz. Megígérték, hogy személyesen felkeresik majd. Fogadja őket jó szívvel, segíte­nek majd... Uranus állásajánlatai: FIGYELEM! A SZÜV RUTIN Kft. 1990. szeptember elején újra indít alapfokú szakképesítést nyújtó PC SZÁMÍTÓGÉPKEZELŐ tanfolyamot. Érdeklődni, jelentkezni a SZÜV Számítóközpontban (Eger, Grónay u. 3.) lehet Varga Zoltán tanfolyamszervezőnél. EGRI DOHÁNYGYÁR: Eger, Somogyi u. 4. Azonnali belépéssel alkalmaz női munkaerőt szivarboriték vágó betanított munkakörben. MAGYAR HONVÉDSÉG TEXTILTISZTÍTÓ ÉS JAVÍTÓ ÜZEM 1. sz. ÜZEMEGYSÉGE Felvesz adminisztratív vezetőt. Feltétel: felsőfokú közgazdasági végzettség, legalább két éves gyakorlat, illetve középfokú közgazdasági végzettség 5 éves gyakorlat, munkaügyi jártasság előnyben. Felvesz továbbá betanított munkásokat, két műszakra mosó és vasaló munkakörbe. Érdeklődni lehet az üzemegységvezetőnél 37/11-675, 37/12-061, illetve személyesen Gyöngyös, Ipar u. 2. sz. alatt. BUDA FERENC MŰSZERÉSZ KISIPAROS: Gyöngyös, Őrálló u. 42. Azonnali belépéssel felvesz géplakatos és CO hegesztő szakmunkásokat. HEVES MEGYEI SÜTŐ ÉS ÉDESIPARI VÁLLALAT: Eger, Sas út 60/a. Felvételre keres üzemvezetőt pétervásárai sütőüzemébe, továbbá feldebrői élelmiszeripari üzemébe. A jelentkezés feltételei: középfokú szakmai végzettség, öt éves szakmai gyakorlat 45 éves korig. Érdeklődni a fenti címen a központi irodánál lehet. KOSZIG GÁZBETONGYÁR: Halmajugra Felvesz minőségi ellenőrt, laboránst, telepkezelőt, kőműves és villanyszerelő szakmunkásokat, valamint targoncavezetőt és betanított munkásokat. Jelentkezni lehet a fenti címen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents