Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-18 / 64. szám
1990. június 18., hétfő Hírlap 3. MaMári út Ha én beköltözhetnék egy vadonatúj lakásba, bizony boldog lennék. Ha ez a lakás ráadásul a belvárosban volna, és a földszinten garázst is vehetek! — bizony, elégedettséget éreznék. Aztán bemennék a lakásomba. Kényelmesen elhevernék a fotelemben, és csak élvezném a tágas, esztétikus környezetemet. Közben ész- revenném, hogy görbék a falak, és egyre nagyobb foltokban hullik róluk a vakolat. Hézagosán felrakott, töredezett a csempe. Idegességemben friss levegőre vágynék, s leszáguldva a lépcsőkön, talán elharapnám a nyelvemet, a lépcsőfokok között ugyanis tízcentis a különbség — egyik fok tíz centi, a másik húsz. Cafatokban lógó nyelvemmel már nem tudnék káromkodni, amikor kiderül, nincs garázsom, mert az építtető szövetkezet elnöke kettőt is megvett, nekem meg nem maradt. Pedig ő nem is lakik a házban. Aki ezek után azt gondolja, hogy ilyet csak egy őrült találhat ki, TÉVED. A történet valóságos. Az épület, a szereplők úgyszintén. A ház Egerben, a Makiári út 1. szám alatt található. Tizenegy család lakik benne — boldogtalan emberek, mióta beköltöztek. A házat a Belvárosi Lakásépítő és -karbantartó Szövetkezet rendelte meg a VertikálKisz- szövetkezettől. Most mindenki gyűlöl mindenkit, mindenki mutogat mindenkire, de ettől a tények nem változnak: egy első osztályúnak ítélt házban fertel- mes hibák rontják az ottlakók közérzetét, és garázs sem jutott mindenkinek. Korántsem teljes hiánylista Sebesséknél ülünk többen. A nappali szoba lakályos, de némi vizsgálódás után látszik: nincs egyetlen, mértanilag egyenes vonal a helyiségben, mindegyikben van némi hupni, s a tetőtéri ablak alatt tisztán kivehető, hogy ott bizony becsorog az esővíz, nyomot hagyva a fehér falon. A többiek is panaszkodnak: Gyulaváriéknál, a gyerekszobában tízforintos nagyságú lyukakat üt a „mészkukac” — rosszul beoltott meszet használt a kivitelező. A csempéket hanyagul rakták fel, nem törődve illesztésekkel, harmóniával. Huszár Edit megmutat egy bejárati ajtót: a zárat már négyszer cserélték, mégis újra és újra elromlik, a fürdőszoba ajtaját pedig a testvérénél nem lehet kinyitni teljesen — megakad a padlóban. Háborognak. Tengernyi pénzt öltek az új lakásba, és nem élvezhetik annak kényelmét. Ráadásul a technikai bakikat erkölcsi kivetnivalók is fűszerezik. A kivitelező Vertikál Kisszövetkezet kezdetben rendkívül rugalmasnak bizonyult, az igényeiket teljes mértékben igyekeztek kielégíteni, falakat odébbraktak, gáz helyett cirkogejzírt építettek be, szőnyegpadló helyett parkettát raktak fel — na persze, mindezt pluszköltségként elszámolva. Aztán, hogy, hogy nem, a számlán első osztályú kőris szalagparketta szerepel — a szobában meg másodosztályú akármilyen pú- posodik fel... A garázsügy Egerben ma garázshoz jutni nem túl egyszerű. És drága. Az sem biztos, hogy a lakásához közel tud szerezni az ember. így aztán nagy öröm, ha kiderül: új otthonának földszintjén aránylag olcsón megvásárolhatja a lakó. Feltéve, ha jut neki... — Többen pofára estünk, amikor rájöttünk, hogy a leendő garázsunkból kitúrtak minket. Persze a JOG szerint semmi kivetnivaló nincs abban, ha a lakásépítésre megbízást adó szövetkezet elnöke úgymond „szövetkezeti tagként” megvásárol több garázst is. JOG szerint az is tiszta, hogy a két garázs egyike két férőhelyes, a másik pedig — a tervező szerint — könnyedén átalakítható üzlethelyiséggé. JOG szerint az sem különös, hogy olcsón, négyzetméterenként 7500 forintért mérték ezeket az autótárolókat. JOG szerint oké, hogy a megvásárló elnök nem lakik a házban, de van neki ott két garázsa. JOG szerint igen! — erkölcsileg „gennyes” csak ez az egész — fújtatnak a lakók. Bőgős Tibor, a lakásépítő szövetkezet elnöke ekkép vélekedik: — Nem loptam, csaltam, hazudtam: megvásároltam két garázst. Mi kivetnivalót találhatnak ebben a lakók? Akkor, amikor arra se volt pénzük, hogy a lakást kifizessék! Az építkezés megkezdésekor itt senki nem kopogtatott olyan bőszen a garázsért, mint most. Én a közelben lakom, a Csákány utcában, és idáig nem volt garázsom. Kértem volna a Napsugár úton, de az OTP részéről azt mondták: az az ottlakóknak kell. „Fentebbről” súgtak: ide figyelj Tibor, hát te annyi lakást építtetsz, miért nem vásárolsz ott magadnak? Egyszerűen arról van szó, hogy megromlott a viszonyunk a lakókkal, és most mindenáron belém akarnak kötni. Tudja, hány helyre feljelentettek? Szövosz, KIOSZ, NEB, most jön maga, a nyilvánossággal — nem csoda, ha rámegy az egészségem. Én ebbe az ügybe már belefáradtam... Mivel úgy látszik, hogy ez a „garázsügy” eléggé bőszíti a lakókat, így a kivitelező Vertikál Kisszövetkezetnél is rákérdeztünk néhány adatra, Nagy András elnökhelyettestől. — Hány garázs épült a Makiári út 1. szám alatti házban? — Eredetileg kilenc lakásra számítottunk — kilenc autónak lett volna helye. Van tehát két darab három férőhelyes gépkocsitároló, és három rendes garázs. Ezek kialakításánál a lakók igényeit maximálisan figyelembe vettük. A nem ott lakókét is. Bőgős úr egyik garázsa például fűtött, fürdőszoba és vécé van benMaklári út 1. ne, amiket a plafonig lecsempéz- tük. — Önök mennyiért építették a garázsokat? — Anyagköltségben ezt nem tudjuk pontosan kimutatni, erre más módszert szoktunk használni. A lakás egy négyzetméterre eső árából kell levonni ötezer forintot. — így mennyibe került a garázs? — Tizennégyezer forintba... És itt álljunk meg egy szóra. A kivitelező azt állítja, 14 ezer forintra jön ki a garázs egy négyzet- métere. A szerencsés garázstulajdonosok 7500forintot fizettek érte a számlájuk szerint. Tessék mondani: kivel fizettették meg a különbözeiét? Kire hárították azt az összeget, amellyel a Vertikál által felszámított árnak majdnem a feléért garázshoz lehetett jutni a belvárosban? * A Vertikál ígér. Ha a lakók kifizetik a tartozásaikat, hajlandó a hibákat kijavítani. A lakásépítő szövetkezet elnöke hitetlenkedik. Amit egyszer elrontottak, nem lehet tökéletesre „csinálni”. És bánkódik: ékszerdobozt akart, egy aranyos kis házat, ehelyett egy toldozni-foldozni való épületet vehetett át. És sopánkodik: félúton kellett volna az építkezést megállítani, „szigorúan fogni” a Vertikált. A villanyórák „úgy maradtak” (Fotó: Gál Gábor) Tizenegy lakástulajdonos csügged. Hiánylisták készülnek, „mesteremberek” kopogtatnak, menteni, ami menthető. Tizenegy lakástulajdonos fekszik le esténként a hibás lakásában, s tizenegy ébred reggel ugyanabban. Ha fogmosás közben „szembenéz” a repedt csempével, összébb szorul a gyomra. Munkába menet talán belerúg az egyik garázsajtóba. S amikor becsapja maga mögött a kaput, talán néhány órára elfelejti: a saját kiszolgáltatottságának, tehetetlenségének színhelyét hagyta a háta mögött. Pedig az otthonából távozott. Doros Judit Udvarcsendélet Nem épp szívderítő „Elvarázsolt” lépcsősor
