Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-15 / 62. szám
1990. június 15., péntek Hírlap ______________________________________3. S zabadon választolt Mégiscsak Csurka Istvánnak volt igaza? Egy krakéler író-politikus gesztusának lehetne tartani azt, amit Csurka István életrajzának lábjegyzeteként olvashatunk, a Szabadon választott című parlamenti almanachban, „...ada- taita Ki kicsoda?” életrajzi lexikonból idéztük, mivel a képviselő nem járult hozzá a közléshez." Ha viszont alaposabban átolvassuk ezt a gyűjteményt, tényleg elég felemás kép tárul elénk. Bevezetőjében rendszerezve és információgazdag tájékoztatást olvashatunk a magyar választásokról, viszont a kötet második felében annál kevesebbet tudhatunk meg a megválasztott képviselőkről. A magánkereskedő A szó igazi értelmében az Dósa Balázs, akinek vegyes élelmiszerkereskedése ma Gyöngyösön, a Kálvária parton, a Fecske utcában található. Magánkereskedő volt már évtizedekkel ezelőtt is, egyedüli képviselője hosz- szű időn át szakmájának. — Négy évtizede, 1950-ben szabadultam — emlékezik kérésünkre. — Előtte a Hangya szövetkezetben voltam szerződéses tanuló. Következett az áfész Já- szárokszálláson, ahol nyolc esztendőn keresztül dolgoztam. Igaz, közben a két év katonaságot is letudtam. Balázs bátyánk 1958-ban — szintén fogyasztási szövetkezet alkalmazásában — Gyöngyös- solymoson folytatta munkáját, s következő év májusában az ő tevékeny közreműködésével hozták létre Heves megye második önkiszolgáló boltját. — Hallomásból tudhatjuk csak: nem volt nagyon kedvező a fogadtatása... — Valóban idegenkedtek tőle — mondja. — Dehát némileg érthető is, hiszen abban az időben még nem volt „kiszerelt” áru. Kasszagépünk se volt, csak egy év után kaptunk. Könnyű munkának se lehetett azt nevezni, hisz reggel 7-től este 8-ig tartottunk nyitva. Hárman gürcöltünk: a tanuló, a pénztáros és a főnök. — Arra is utaltak a berzenke- dők, hogy megnyílt a lehetőség a bolti lopáshoz... Dósa Balázs boltjába szívesen járnak a vásárlók (Fotó: Perl Márton) — Sajnos, tényleg adódtak ilyen ügyek. Erre volt nekünk a káló, vagyis 0,4 százalék veszteséget emiatt leírhattunk. Innen a Csemege Vállalathoz vezetett Dósa Balázs szakmai útja. Négy évig volt megbízott helyettes üzletvezető. Következett egy kitérő a kiskörei önkiszolgáló boltba, majd 1972-ig Gyöngyösön az Április 4. téri ÁBC-ben irányította helyettes vezetőként a munkát. A polcokon bő a választék, nagy a rend, s a vevőnek is jut egy-két kedves szó — Még abban az évben — említi — házi jellegű üzletet alakítottam ki itt a hegyen. Elsőként. Akkor még semmilyen bolt nem volt errefelé, és egyetlen vállalat vagy szövetkezet sem vállalkozott rá. Végül a Gyöngyszöv Áfész segített, adott berendezést, én szolgáltattam a helyiséget. Persze, a magánkereskedő űr is igyekezett mindent megtenni a vevőközönség érdekében. Hozzá szívesen járnak nemcsak a „hegyen” lakók, hanem a belvárosiak is. Az alapvető élelmiszerekből, piperecikkekből, kon- zervekből, üdítőkből, italokból, édességből nála mindig széles a választék. S ha valaki netán — főleg a mai nehéz és szűkös világban — megszorulna, akkor sincs baj. A Fecske utcai vegyeskereskedésben még létezik a kölcsönös bizalom. Az életút ismeretében elengedhetetlen a kérdés: — Miként vélekedik arról, hogy manapság egyre nagyobb számban vállalkoznak e szakma űzésére? Máris kész a válasszal: — Tisztelem azokat, akik valóban a szakma szépségéért állnak a pult mögé. Nagyon elítélem viszont a csupán mielőbb meggazdagodni vágyókat! Azokat, akiket nem érdekel az sem, ha egyre fogy miatta a vevőkör. Sok esetben érzem úgy, hogy mostanában nem igazi kereskedők dolgoznak, hanem — csak eladók... Szalay Zoltán Hogy kiröppenhessen a kerecsen... Mi lehet ennek az oka? Elsősorban az a sietség, amely a 386 életrajzban könyvkiadási üzletet látott. Az Idegenforgalmi Propaganda- és Kiadó Vállalat mindenkit le akart körözni, ezért vállalta a hiányosságok ódiumát is. Vajmi keveset tudunk meg a honatyákról, sokszor még a születési dátum sem található meg, s a többi adat is rendkívül egyenetlenül szerepel. Persze hivatkozhatnak arra a szerkesztők, hogy olyan életrajzokat hoztak nyilvánosságra, amelyeket maguk az érintettek bocsátottak rendelkezésükre. De — gondolom — a választási küzdelmek derekán, amikor ezeket a rögtönzött kis arcképeket gyűjtögették, akkor jobbára a kampányra szánt önajánlásokat küldték be a megkérdezettek. Ha segítségükre sietnek azzal, hogy más kell egy leendő országgyűlési arcképcsarnok számára, mint a választási plakátra, akkor másként sikerül ez a kötet. így azonban elsősorban olyan támpontot adhat számunkra, hogy ki, miként kívánta megnyerni a szavazókat. A közvélemény egy része szerint az országgyűlés sok-sok ismeretlen emberből áll. Ha elfogadjuk ezt a részigazságot, akkor már ez a felszínes életrajzcsokor is sokat jelenthet. Hiszen, ha mást nem is, néhány eligazító sorsfordulót mindenkiről tartalmaz, a legtöbb esetben meg lehet tudni, hogy az illető hány éves, nős-e vagy elvált, és így tovább. De kérdés az, hogy valóban elég-e ez a politika iránt érdeklődő olvasónak? Aligha hiszem, mert más részről az utóbbi évtizedek során soha nem volt olyan Országgyűlésünk, amely ennyire ismert közéleti alakokból állt volFészekőrzők között Aligha van a természetvédelemben uborkaszezon — mondják a hozzáértők — így aztán alig hiszem, hogy lenne az évnek olyan napja, amikor Szitta Tamás, ölébe engedett karokkal üldögélne. Ä Bükki Nemzeti Park negyvenhez közeledő zoológusát többször próbáltam utolérni: valahányszor mindhiába. Hajnalban kel, késő este nyugszik. Ha egyáltalán megnyugszik. — Nem tehetem- mentegetőzik, amikor végre rátalálok. — Kellős közepén tartunk a fészekőrzésnek, amikor a legkisebb hanyagság is pótolhatatlan veszteséget okozna a sólymok között! — Nocsak, sólymok? — csapok le a témára, s felsejlenek előttem a tojásokról szóló egykori mende-mondák: hogy a Volkswagen árával vetélkedik darabja a tőlünk nyugatabbra virágzó feketepiacon. — Erős túlzás! — hogy ne mondjam: hazugság; ám bizonyos, hogy egy-egy kifejlett sólyomért mesés összeget fizethetnek nem is annyira a nyugatiak, mint inkább a közelkeletiek. Bennünket, természetvédőket azonban sokkal inkább az az eszmei érték aggaszt, amit a faj képvisel. Miután a vándorsólyom teljesen kipusztult, a kerecsen lett az egyetlen nagysólyom-faj hazánkban: nagy betűkkel szedi a magyar Vöröskönyv is. Hatalma. Legtöbben már valamilyen párt színeiben korábban is szerepeltek, így hát joggal várhatnánk több információt róluk. Egyébként is, a választások során minden párt elemi érdeke az volt, hogy ajánlja a „portékát”, minél többet hozzon nyilvánosságra jelöltjei (őket jó színben feltüntető) múltjából. Manapság, amikor nem kell már éveket várni egy-egy könyv kinyomtatására, kezdünk átlendülni a ló túlsó oldalára. Sokan még azt a néhány hetet is sajnálják egy-egy kötet összeállításától, amely a szakszerűséghez, a pontossághoz, az alapossághoz kellene. Jó néhány intő példa akad már, s a Szabadon választott cúftű kötet is ezek mellé sorakozik. Az előzményekről, a bejegyzett pártokról, s a választási eredményekről tömör és szabatos összegzés sorjázik, de fél szárnnyal nehéz repülni. Különösen, ha az olvasók többsége a parlamenti almanachtól már nem azt váija, hogy a lerágott csontról szedjen le még újabb húsdarabkákat, hanem a hetenként összegyűlő parlament ülései közben kíváncsi arra, hogy az éppen felszólaló ki csoda. Ám — gondolom — Csurka István mindezzel még nem vetett, mert nem vethetett számot. Legfeljebb élhetett a gyanúperrel, s előérzete beigazolódott. Hiába, ahogy hozzászokunk a piacgazdálkodáshoz, a többpártrendszerhez, s más „nehézkes” intézményekhez, úgy ezzel párhuzamosan több figyelmet kell fordítani a pontosságra, a szak- szerűségre is. Az almanach legyen az, ami: különben aligha tölti be szerepét. (gábor) mas a tét, nem mindegy tehát, sikerül-e őket megvédenünk a fosztogatóktól vagy sem. A fészekőrzés gyakorlata a Bükkből indult el. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportjának tagjai — karöltve a Bükki Nemzeti Parkkal — megtervezték, és részleteiben is kidolgozták a műveletet: kezdve a tojáslerakás időszakától, egészen a fiatalok kiröpüléséig. Szitta Tamás invitál: ha kedvem tartja — már miért ne tartaná — szegődjek mellé. Délelőtt érkezik a váltás a vonattal: viszi őket kifelé, betársulhatok. Végtelen Bükk, ó hatalmas Bükk! Vajon van-e még ember a földön, ki úgy ismerné tested minden pordkáját, mint a „pilótává” vedlett madármenekítő? Teljes órája is van tán, hogy zöty- kölődünk az ARO belsejében. Ha akarnám sem követhetném figyelemmel, merre járunk. Nem kell annak térkép, aki igaz szerelmese a természetnek. Előttünk az erdő zöldje, mögöttünk meg a degeszre kitömött kocsiszekrény: le sem merem írni, hányán préselődtünk a kis autó belsejébe. Eltelt egy hét az utolsó csapat érkezte óta: újak váltják fel az eddigi őröket. — Nagy részük nem először van itt, hisz évek óta csináljuk már ezt a munkát. Az egész országból jönnek hozzánk ilyenkor az önkéntesek: Sopronból, Szegedről, meg ki tudja honnan még, s van közöttük mérnök, hivatásos katona, öntőmunkás és orvos, de még általános iskolai tanuló is. Tisztelem ezeket az embereket. Isten csak a tudója, hányat fordultak a kerekek, mikorra megérkezünk az első állomáshoz. Két napbamította arc fogad, nem járja a katonai jelentés, de Szitta Tamás megmutatja a fészekőrzési naplót. Amolyan regulát is tartalmazó, kézzel írott füzetcsomó ez, amit vezetniük kell a szolgálatot adóknak. A madár életének szinte minden perce belé kerül, így aztán az őrzés ideje megoszlik a tudományos megfigyelésével, s a tapasztalatok újabb eredményekhez segíthetik a madárvédők munkáját. A tábor amolyan aszkéta életre utal. Az egyetlen sátor előtt agyonraégetett teafőző invitál bennünket: cudar lehet itt az idő, még mielőtt felkel a nap, főleg az őrzési időszak legelején, amikor nem ritkán ébrednek hóesésre a kinnlévők. Mint megtudom, csak a felszerelés a hivatalé: az élelemről az önkéntesek gondoskodnak. Van állomáshely, ahol 300 méteres szintkülönbséget is meg kell tenni a tiszta ivóvízért. Tényleg nem üdülni jön a Bükkbe, aki ezt a módját választja a nyaralásnak. Napjaik minden percét beosztja az írásos regula: éjjel-nappal, felvállalva tartják szemüket a madár fészkén, s nem annyira a közönség, mint inkább a madár elől kell bújniuk. Ketten vannak egy-egy fészekre, de felszerelték magukat rádió adó-vevővel, amit a távcső, fényképezőgép, motor- kerékpár, s esetenként a fegyver egészít ki. Jól kiépített hálózat segíti őket a környező településeken, s igazán jó a kapcsolatuk a rendőrséggel, sőt a határőséggel is. Tényleg ember legyen a talpán, aki megpróbál túljárni az eszükön. — Volt már, aki megpróbálta. Kótyagos volt az illető, többet ivott, mint kellett volna, azt akarta megmutatni, hogy ő az úr a Bükkben. Nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy önkénteseink a hivatalos személyeket megillető védelem alatt állnak: kemény büntetés lett a jutalma... Igazi nagy „buliban” szerencsére még nem volt részük. Igaz, találkoztak már kötéllel, mászófelszereléssel ólálkodó turistákkal, de közbelépniük nem kellett. Az áldozatos munkának persze meg is van az eredménye. A kerecsensólyom megmentése a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület legsikeresebb akciója lett az évek során. Ma már gyarapodik a kirepülő kerecsenek száma, s közel sem fenyegeti őket a fajkihalás veszélye, mint pár esztendővel ezelőtt még. A munkát jegyzi, s anyagilag is támogatja a WWF, a világ vadvédelmi alapja — ez az igazi elismerése a bükkiek egykori kezdeményezésének. — A madármentésnek a fészekőrzés csak az egyik módszere — hallom Szitta Tamástól. — Van eset rá, hogy meg kell erősítenünk, egy-egy fészket, a sólyom más madarak fészkét foglalja el, s nem is „tatarozza” ki azokat. Előfordul, hogy ki kell szednünk a már lerakott tojásokat is, mert eleve reménytelen, hogy kikelnek a tojó által választott környezetben. Hogy a táplálék biztosításáról, az ürgetelepítésről már ne is beszéljek. Ez azonban már külön eset, jöjjön velünk el egy útra, az sem lesz kevésbé érdekes, mint a fészekőrzők munkája. Ebben maradunk... A ki tudja hányadik kormánymozdulat után kocsink végül ismét az Eger-Miskolc útvonalon halad. Nem is ráz már annyira, mint a járhatatlan erdei utakon, de míg a legközelebbi vasútállomásra visszük az épp leköszönő legénységet, úgy látom a szemem sarkából, hogy nem csak én, de ők is fájlalják itthagyni a sátrat, a sólymokat, a bükki erdők rengetegét... Hubai Grúber Miklós Újabb hatvani kísérlet Bővül a Család- segítő Szolgálat munkája Augusztusban lesz egy esztendeje, hogy megkezdte működését Hatvanban — a helyi tanács támogatásával — a Családsegítő Szolgálat, amelynek a vezetője az igen sokoldalúan képzett pedagógus, Zsákai András lett. Persze ez nem holmi segélyosztó hivatal, sokkal inkább azért szervezték, hogy az emberi kapcsolatokban jelentkező zavarok megoldásán segítsen. Vonatkozik ez a családon belüli problémákra éppen úgy, mint az egyén és az intézmények közötti jobb megértés szolgálatára. Most új, kísérleti vállalkozásba kezd az intézmény! Nyári tábort szervez — június 18. és 23. között — a Mátravidéki Erőmű tavánál 10 éves gyerekeknek ama céllal, hogy különböző pszichológiai módszerekkel a kisgyermekek önismeretének fejlesztését segítse. A csemeték remélhetőleg a kis közösségek révén mind gyorsabban, mind hasznosabban illeszkedhetnek be majd a társadalomba. Voltaképpen egy olyan megelőző vállalkozásról van szó, amely a jövőnek szól, hiszen várható, hogy e táborok résztvevői más szemmel fogják majd embertársaikat nézni. Az egyhetes, kísérletinek is mondható táborban húsz gyermeket fogad első alkalommal a Családsegítő Szolgálat, s igaz ugyan, hogy ez teljesen díjmentes, de nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy — éppen a mozgalom továbbfejlesztése, kiszélesítése céljából—a táborozó gyermekek szülei anyagiakkal támogassák az ügyet. (mgy) AzAGROTEK szervezésében Ügyeleti szolgálat Az AGROTEK Mezőgazda- sági Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat a legnagyobb nyári mezőgazdasági munka, az aratás idején, sőt már azt megelőzően, kétműszakos ügyeleti szolgálatot tart a központi alkatrészraktárában. A raktárban, a budapesti XV. kerületi Cservenka Miklós út 103-105. szám alatt, június 18-ától július 29-éig munkanapokon 7 órától 19 óráig, szombaton 7 órától 17 óráig, vasárnap pedig 7 órától 13 óráig fogadják a soron kívül alkatrészt vásárló ügyfeleket. Ebben az időszakban a 16-37-283-as, a 16-30-066-os és a 16-35-289-es telefonszámon, továbbá a 22-48-51-es, valamint a 22-48-52-es telexszámon lehet alkatrészeket, csapágyakat és más műszaki árukat rendelni. (MTI)
