Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-13 / 60. szám

1990. június 13., szerda Hírlap 5. A belga királyi ház Évente egyszer Őfelsége I. Baldvin megnyitja a királyi üveg­házakat népe előtt. Nincs belé­pő, a gépkocsikat a laekeni palo­tával szemben lehet hagyni, az­tán az érdeklődők serege megin­dul a park fala mellett. Rendőrök irányításával hatolhatnak be a fuksziák, a pálmák, a virágsző­nyegek, a keleti porcelánok és a fehér márványszobrok pompá­zatos birodalmába. Másfél kilo­méteres ez az egzotikus séta a ki­rályi család különben elzárt ma­gánbirodalmában. Minden nap ezrek jönnek látogatóba. Ahogy kilépnek az utolsó, a legnagyobb és legszebb üvegházból, amely maga is valóságos palota, elsétál­hatnak a koronával díszített, bó­déjában mozdulatlanul feszítő puskás gárdista mellett, és egy pillantást vethetnek a távolabb emelkedő királyi rezidenciára is. Sokan vásárolják meg távozó­ban azt a posztert, amely az ural­kodót és Fabiola királynét ábrá­zolja, éppen a laekeni parkban. A királyi pár a képen nem visel koronát, kart karba öltve, meg­hitt harmóniában sétálnak a zöld fák között. A belgák tisztelik és szeretik a szerény és számtalan protokolláris kötelességének ne­mes egyszerűséggel eleget tévő uralkodópárt. Ha a királyság tör­ténetben voltak is viharok, ez az intézmény ugyanúgy része éle­tüknek, mint a parlamenti de­mokrácia, amellyel már létrejöt­tekor összekapcsolódott. A belga függetlenséget Hol­landiával szemben kivívó 1830. évi forradalom vezetői a monar­chiában látták azt az intézményt, amely a törékeny függetlenséget a leghatékonyabban képes meg­védeni. Egy olyan időszakban, amikor Európát a Szent Szövet­ség uralta, egy köztársaság kiki­áltása külön kihívás lett volna. Ezzel szemben I. Lipót, akit a nemzeti kongresszus királlyá vá­lasztott, mindenféle garanciát hozott a fiatal országnak: szász herceg volt, az orosz hadsereg tá­bornoka, és mindezen túl Char­lotte angol trónörökös hercegnő özvegye, s hosszú időn át élt a szi­getországban. Lipót így Anglia pártfogását élvezte. Később fele­ségül vette orleans-i Mária-Luj- zát, és ezzel a kalapos király vejé- vé is vált. Egyszóval, mintha az új ország is átvette volna a bécsi jelszót:” háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog... Belgium”. A XIX. században szerencsés csil­lagzat alatt fejlődött az ország, a viszálykodó nagyhatalmak II. Lipótnak adták a hatalmas Kon­gót (a király később továbbadta az országnak), ipara Ázsiában és Afrikában teijeszkedett. A XX. században azonban Belgium és királysága sem tudta elkerülni a világháborúk vér- és vasviharát. Területe az elsőben éveken át csatatér volt, a másodikban az ország semlegességét semmibe vevő nácik 18 napos hadjárata kényszerítette térdre a belga (és a segítségére siető francia és an­gol) hadosztályokat 1940 máju­sában. Innen eredt a negyvenes-ötve­nes években sokat emlegetett "királyi kérdés” — III. Lipót ugyanis a további harcot értel­metlennek találta és az ország te­rületén maradt, ahol később a németek deportálták, míg a kor­mány visszautasította a fegyver- letételt és Londonba emigrálva folytatta a harcot. A felszabadu­láskor a még fogságban lévő ki­rály helyett testvére, Károly her­ceg lett a régens, és tekintettel a királyság jövőjére vonatkozó or­szágos vitára, akkor is megőrizte ezt a tisztségét, amikor III. Lipót már kiszabadult. A király Svájc­ban élt és csak 1950 augusztusá­ban tért vissza az országba — nem sokkal ezután fia, Baldvin javára lemondott a trónról. Baldvin ekkor a királyi herceg cí­met vette fel, és 1951. július 17- én koronázták királlyá. 21 éves volt ekkor: 1930. szeptember 7-én született. Ifjú­ságát tragikus események árnyé­kolták be. Nagyapja, Albert ki­rály, aki 1909-től uralkodott, szenvedélyes sziklamászó volt, és 1934 február 17-én halálát lel­te, amikor lezuhant a Meuse szikláiról (amelyeken ma is sok száz belga hegymászó gyakorol). A következő esztendőben, 1935 augusztusában édesanyja, Aszt- rid királynő, aki svéd hercegnő­nek született, Svájcban egy autó­baleset áldozatává vált. A világ­háború idején Baldvin apjával együtt megismerhette a német börtönöket, aztán pedig a szám­űzetés évei következtek. Kilenc évvel trónra lépése után az aragóniai Donna Fabiola de Móra y Aragónnal jegyezte el magát, az esküvőre 1960. de­cember 15-én, nagy népi ünnep­ség keretében került sor Brüsz- szelben. A királyi párnak nincs egye­nes ági leszármazottja. Baldvin öccse, Albert herceg, 1934. júni­us 6-án született, a calabriai Donna Paola Ruffóval kötött há­zasságából három gyermeke van: Fülöp herceg (1960. április 15.), Asztrid hercegnő (1962. jú­nius 5.). Lóránt herceg (1963. október 15.). Fülöp herceg ép­pen a magyarországi szabad vá­lasztások alkalmából tett látoga­tást hazánkban — mintegy előfu­tárként a mostani királyi látoga­tás előtt. Baracs Dénes Alkotmányos válság Egyiptomban Az egyiptomi hivatalos politi­kai élet többnyire langyos vize ezúttal forrponthoz ért, és ebben nem a nyári 40 fokos hőség a fő­szereplő: rövidesen feloszlatják a parlamentet és kiírják az új — idő előtti — általános választásokat az országban. A jelenlegi tör- | vényhozás összetételét ugyanis az egyiptomi Legfelsőbb Bíróság sok hónapos vita után hozott döntése „érvénytelennek, sem­misnek” minősítette, és ez az ál­lásfoglalás megjelent a legújabb hivatalos közlönyben is. A mostani parlament, mely­nek tagjait 1987. áprilisában öt I évre választották meg, e végzés alapján már nem alkothat törvé- 1 nyékét, határozatai senkire nem kötelezőek — sőt, új „legalizált” támadási felület nyílt az e parla­ment által megválasztott és tisz­tében ezután népszavazással csupán jóváhagyott Hoszni Mu­barak államfő ellen, s ily módon az iszlám irányzatnak kedvez. Az egyiptomi Legfelsőbb Bí­róság ezeknek az erőknek a nyo­mása alatt hozta meg rendkívüli­nek számító döntését: igazat ad­va a beterjesztett követelésnek, alkotmányellenesnek minősítet- ' te azt a választási törvényt, amelynek alapján három évvel ezelőtt a választók e parlament­be küldhették képviselőiket. E vitatott, eddig érvényes törvény egyfajta arányos szavazási rend­szert írt elő, de ezen belül — a kormánypártnak erősen kedvez­ve — a voksok 8 százalékát szab­ta meg a törvényhozásba kerülés küszöbeként a kisebb pártok számára. Túl ezen, nem tette le­hetővé a független jelöltek indu­lását sem. Ez a két kitétel az, amit a Legfelsőbb Bíróság most alkot­mányellenesnek minősített, mi­vel ellentétben áll az állampolgá­rok közti egyenlőségről rendel­kező alkotmány-cikkellyel. Bár nyilvánvaló, hogy a parla­ment feloszlatása és új, módosí­tott törvény alapján tartandó ál­talános választások kiírása elke­rülhetetlen, de a konkrét vála­szok még nyitottak. Mikor és ki rendelte el a törvényhozás meg­szüntetését — egyáltalán, á leg­felsőbb bíróság döntése után szükség van-e erre a lépésre? Még most, júniusban oszlassák-e fel a parlamentet, vagy csak az októberi parlamenti újrakezdés­kor? Az új választási törvény egyéni jelöltek indulásáról intéz­kedjen-e, vagy valamilyen ará­nyos listás megoldásról? Nem lé­nyegtelen, hisz eredményeképp könnyen átrendeződhetnek az adott hatalmi viszonyok: igaz, az ellenzék szerint e térségben min­dig is tere volt-van az esetleges utólagos manipulációknak. Csupán egy dolog biztos — és ez nem feltétlenül pozitív ered­mény: az eddigi törvény szerint a kizárólag nők számára fenntar­tott 48 képviselői hely megszű­nik az „egyenlőség” alapján. Minden eshetőségre számítva, a pezsgővé vált politikai életben az egyiptomi pártok már meg­kezdték felkészülésüket az „is­meretlenre” : tapogatózó kap­csolatok sora jött létre a parla­mentben jelenlévő ellenzéki pártok, a liberális Új VAFD (35 hely jelenleg), az iszlámista ten­dencia hátán megerősödött Munkapárt (60 képviselő), vala­mint a mostani parlamentből ki­szoruló Haladó Nemzeti Tömö­rülés, e sajátos nasszerista-mar- xista párt között. A cél egyértel­mű: a hatalmas elvi különbségek ellenére a lehető legnagyobb arányban legyenek jelen a maj­dani új törvényhozásban. Mubarak elnök pártja, a Nem­zeti Demokrata Párt a legutóbbi választást követően a parlament 48 helyéből 363-at birtokolt. Ez az arány nyilván csökkeni fog. Emögött esetleg tudatos meg­fontolások is megbújhatnak: A szinte megfékezhetetlen népes­ségrobbanás — hét havonta egy­millióval növekszik Egyiptom népessége, mely már meghaladja az 56-57 milliót — a gazdasági helyzet rendkívül súlyos. A tal­pon maradáshoz szükséges új hi­telek miatt az országnak el kellett fogadnia a Nemzetközi Valuta­alap igen szigorú követelmény- rendszerét, a szegény rétegeket segítő dotációs rendszer leépíté­sét — ennek lakossági elfogadta­tására talán alkalmasabb egy koalíciós kormány. Eszes Tibor Gorbacsov 25 dollárért 25 amerikai dollárért árul­ják a Gorbacsov-babákat az egyik tokiói játékáru­házban (Hírlap-lelefotó — MTI) Gorbacsov — De Maiziere Közös Németország-terv Lothar de Maiziere NDK-beli miniszterelnök washingtoni láto­gatása alkalmával olyan, Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel egyeztetett Németország-politi- kai tervet kíván előterjeszteni, amelynek segítségével áttörést lehet elérni a hónapok óta tartó nehéz tárgyalásokon. A Süd­deutsche Zeitung című napilap fenti értesülését a keletnémet kormányfő közvetlen környeze­téből szerezte és hétfői kiadásá­ban első oldalas jelentésben is­mertette. A Washingtonban előteijesz- tendő terv a lap szerint a leendő ossz-Németország NATO-tag- ságának elfogadásán alapul, el­lenszolgáltatásként viszont Gor­bacsov az észak-atlanti szövet­ségnek politikai szövetséggé való átalakítását óhajtja. A jövőben az NDK kialakítandó öt tarto­mánya — a lap tudomása szerint — átmenetileg különleges státust élvezne. A terv egészen addig maradna érvényben, amíg mi­előbb ki nem alakították az euró­pai biztonsági struktúrát az euró­pai biztonsági és együttműködé­si értekezlet, az EBÉÉ jegyében. — Ezen idő alatt — olvasható a jelentésben — a NATO-csapa- toknak távol kell tartaniuk ma­gukat az NDK jelenlegi területé­től, szovjet kötelékek ellenben még állomásozhatnak ott. Az említett különleges státust a NA­TO és a Varsói Szerződés között aláírandó szerződésben szava­tolnák. Az NDK-küldöttségtől származó további értesülések szerint Gorbacsov szilárdan el­tökélt szándéka a katonai töm­bök feloszlatásának előmozdítá­sa. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfői vezércikke áttö­résként üdvözli azt a tényt, hogy az összeurópai békerendszer mindinkább alakot ölt, s ebben a múlt héten mérvadó szerepet töl­tött be három személyiség: Se- vardnadze, Baker és Genscher külügyminiszter. A lap hármuk egyetértésének lényegét abban látja, hogy a német egység aka­dályát sikerült arrébb gördíteni­ük. Ez pedig a német kérdés biz­tonságpolitikai oldala és a Szov­jetunió részvétele az eljövendő Európában. Gorbacsov ameri­kai útja alkalmával a szovjet el­nök a szövetséghez tartozás kér­désében tapasztalt nézeteltéré­sek miatt még nem volt hajlandó feladni a Szovjetunió jogait Né­metországra, mint egészre. Ezért áttörésként kell értékel­ni azt, hogy a három külügymi­niszternek a koppenhágai érte­kezleten sikerült ezt az álláspon­tot megváltoztatni. Minthogy a Szovjetunió nem tudta érvénye­síteni elutasító magatartását az egyesült Németország NATO- tagságával szemben — hiszen minden más állam, beleértve a VSZ-országokat is, a NATO- ban szeretné tudni a németeket — csak egy út maradt: a NATO- nak és a Varsói Szerződésnek oly mértékben kell megváltoztatnia egymáshoz való viszonyát, hogy a német NATO-tagság elfogad­ható legyen a Szovjetunió szá­mára. Olyan szövetségekből, amelyek katonailag szemben áll­nak, olyan szervezeteket kell ki­alakítani, amelyek elsősorban politikai feladatokat szolgálnak: az együttműködést, a fegyverel­lenőrzést és a leszerelést. A lap úgy ítéli meg, hogy a bé­csi kongresszus óta Európának először van esélye arra: olyan bé­kerendszert munkáljon ki, amely minden államának érdekki­egyenlítődésén nyugszik, és amely — másként, mint Metter­nich idejében — tiszteletben tart­ja a népek önrendelkezési jogát, még a németekét is...- így a te­kintélyes lap helyzetelemzése. Alekszij, az észt pátriárka Új pátriárkával fogadhatták az orosz pravoszláv hívők hétfőt, amikor letelt a hagyományos negy­vennapos gyász Pimen, Moszkva és egész Oroszor­szág előző lelki vezetőjének halála után. Utódját, II. Alekszijt, Leningrád és Novgorod eddigi metropo- litáját vasárnap ünnepélyes külsőségek között ik­tatták be hivatalába. Az orosz ortodox egyházi hi­erarchia liberális szárnyának vezetőjeként ismert pátriárkát megfigyelők a gorbacsovi peresztrojka támogatójának tartják, s ezért jelentős átalakításo­kat várnak tőle. II. Alekszij, világi nevén Alexis Ridiger észt nemzetiségű. 1929. február 23-án született Tal- linnban, s 1949-ben lett a leningrádi teológiai sze­minárium hallgatója. (Ehhez az évhez kapcsolják nyugati források élete egyetlen igazán „világi” cse­lekedetét: tanulmányai megkezdésekor már ki volt tűzve esküvője egy lelkész leányával, s mivel a hiva­talos eljárás már megindult, a mennyegzőt meg kel­lett tartani. Később érvénytelenítették a frigyet, mi­vel csak papíron jött létre.) Az 1950-ben pappá szentelt Alekszij 1961-ben tett szerzetesi fogadalmat, s még abban az évben Tallinn és Észtország érsekévé nevezték ki. Ezzel párhuzamosan a moszkvai pártriárkátus külügyi kapcsolatai felelősének helyettese lett. 1964-ben nevezték ki püspökké, s azóta tagja az orosz orto­dox egyház Szent Szinódusának. Az Egyházak Vi­lágtanácsának vezetésében 1961 és 1968 között képviselte az orosz egyházat; 1987-ben az Európai Egyházak Konferenciájának elnökévé választot­ták, majd egy évvel később nevezték ki Leningrád és Novgorod metropolitájává. Tevékenységének a világi élethez kapcsolódó területei közül a legjelen­tősebb, hogy a szovjet Népképviselők Kongresszu­sának tagjai közé választották. Az orosz ortodox egyház 330 tagú Szent Szinó- dusa kétnapos, szigorúan zárt ajtók mögött megtar­tott tanácskozás eredményeként választotta meg az új pátriárkát. A hírzárlat olyannyira erős volt, hogy még a három jelölt neve sem szivárgott ki. Valószí­nűsíthető azonban, hogy a viszonylag fiatalnak szá­mító egyházfő legerősebb ellenfele Filaret volt, Ki- jev, Galícia és Ukrajna metropolitája. A „szürke eminenciásnak” tekintett és erősen konzervatív né­zeteiről ismert Filaret az elhunyt Pimen egyik leg­közelebbi tanácsadója volt, s a pátriárka halála után őt választották az orosz ortodox egyház helytartó­jává, ügyeinek ideiglenes fejévé. A Szent Szinódus tanácskozását külföldi megfi­gyelők és orosz egyházi körök egyaránt az első „vi­szonylag szabad és alternatívákon alapuló” pátriár­kaválasztásnak tartják azóta, hogy 1917-ben Tyi- hon lett az orosz ortodox egyház feje. II. Alekszijt többnyire haladó szelleműnek, liberálisnak, ener­gikusnak és keménykezűnek tekintik, jóllehet dol­gát várhatóan megnehezíti majd, hogy a Szent Szi­nódus tagjainak túlnyomó többsége a 60-as évek óta viseli hivatalát. Választási programjában — amely nemrégiben egy egyházi lapban kapott nyil­vánosságot — az új pátriárka támogatásáról biztosí­totta Mihail Gorbacsov reformjait, amelyek véle­ménye szerint a hívők anyagi és lelki helyzetét egy­aránt megjavíthatják. A legnagyobb várakozások jövendő tevékenységének két területét érintik: egy­részt eléri-e, hogy végre az egyház is elítélje a múl­tat, a sztálini korszak atrocitásait és kivívja az el­nyomott hívők rehabilitálását; másrészt sikerül-e rendeznie a Sztálin által erőszakkal az orosz pravo­szláv egyházhoz csatolt ukrán görögkatolikus egy­ház helyzetét. Fazekas Judit P I f HEVES MEGYEI Wítm állásajánlatai: FIGYELEM! A SZÜV RUTIN Kft. 1990. szeptember elején újra indít alapfokú szakképesítést nyújtó PC SZÁMÍTÓGÉPKEZELŐ tanfolyamot. Érdeklődni, jelentkez­ni a SZÜV Számítóközpontban (Eger, Grónav u. 3.) lehet Varga Zoltán taníplyamszervezőnél. BORSOD MEGYEI TEJIPARI VÁLLALAT EGRI ÜZE- ME:Eger, Sas út 60. Vizsgázott hűtőkompresszor kezelőt keres felvételre. Jelentkezni lehet munkanapokon a fenti címen 8-15 óra között. KAEV 4.SZ. GYÁRA: Gyöngyös, Karácsondi út 15. Felvesz esztergályos, hegesztő és fúró szakmunkásokat. Jelentkez­ni a fenti címen a személyzeti és munkaügyi vezetőnél lehet. KOSZIG GÁZBETONGYÁR: Halmajugra. Felvételre keres minőségi ellenőrt, laboránst, telepkezelőt, kőmű­ves és villanyszerelő szakmunkásokat, valamint targoncavezetőt és betanított munkásokat. Jelentkezni lehet a fenti címen. MAGYAR HONVÉDSÉG TEXTILTISZTÍTÓ ÉS JAVÍTÓ ÜZEM 1. SZ. ÜZEMEGYSÉGE. Felvesz adminisztratív vezetőt. Feltétel: felsőfokú közgazdasági végzettség, legalább 2 éves gyakorlat, illetve középfokú közgazda- sági végzettség 5 éves gyakorlat, munkaügyi jártassággal előny­ben. Felvesz továbbá betanított munkásokat, két műszakra mosó és vasaló munkakörbe. Érdeklődni lehet az üzemgazdaságvezető- nél 37/11-675, 37/12-061 telefonon, illetve személyesen az Ipar u. 2. sz. alatt. FIGYELEM! Kereskedéshez szakképzettséget szerezhet — vagy vállalkozó szak­képzett alkalmazottjaként helyezkedhet el — ha a KISOSZ szep­temberben kezdődő tanfolyamainak egyikét elvégzi. Az új képesí­tési feltételeknek megfelelő, szakmai végzettséget adó tanfolya­mokat — boltvezető (élelmiszer és iparcikk szakmákban) és — vendéglátó eladó szakmákban indítják. Bővebb felvilágosítás: 3300 Eger, Dr. Münnich Ferenc u. 8. Telefon: 36/13-972 KI­SOSZ Székház.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents