Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-12 / 59. szám
Hírlap 1990. június 12., kedd __________________5Ü zen a szerkesztő Megjegyzés a gyöngyösi Családi Intézet igazgatójának június 5-i levelére G.L. Idézünk leveléből: „Undorító bűz Eger város legmodernebb és legjobban karbantartott épületében, szenny, piszok, hol a gondnok? 1989. őszéig a Heves megyei pártbizottság tulajdona volt, felszerelve folyosói szőnyegekkel, fotelokkal az előcsarnokban, csillár a lépcsőházban és ragyogó tisztaság mindenütt. Gyakran megfordultam, jártam itt, a télen nem láttam belülről az épületet, de most szomorú látvány fogadott: takarítatlanság, a drága fotelok elnyúzva, elmocs- kolódva, Eger egyetlen középülete sem ilyen szennyes. A szőnyeg ráncosán, mocskosán ta- kaija a poros márványfolyosót. Bűz csapja meg az orromat, ránézek az ajtóra: WC. Még a folyosón is erős a szag...” És foly- tatja-sorolja a megszüntethető állapotokon túl, messze, erkölcsi és jogi kérdésekre is rátapintva, amit ma is egy kissé szorongva emlegetünk, mert még nem tűnt el rólunk a pártállam árnyéka. Ezt a — reméljük — köztes helyzetet, hogy ugyanis senki nem igyekszik még vagy mámra lenni ennek az épületnek, mihamarabb megoldják. A régi organizmus már nem úgy működik, mint annak előtte, azok pedig, akik ma, az önkormányzati választásokig, átmenetileg kezelnek ezt- azt, maguk sem érzik igazán szerepüket. Ilyenkor, ebben a kínosan feszült helyzetben jön elő a piszok, a szenny, a patkány, s más egyéb. Ezt lehet sajnálni, bevallani, letagadni. A lélektani törvények uralkodnak a társadalomban és az egyedekben, ezt tudomásul kell vennünk. Az elmélet és a gyakorlat más és más. Erre a „házra” mindenki másképp néz. Önben is asszociációk indultak el, bennünk is. Mi hisz- szük, hogy a dolgok helyrerázódnak, és ha az igazi tulajdonos, az erkölcsileg és jogilag is magabiztos, a dolgát értő tulajdonos kerül kezelői jogosultságba, nemcsak a „kizökkent idő” forog vissza a helyére, hanem a köznapi dolgok is. Bízzunk benne! T.A. Udvarias és igen tisztelettudó levélben kifogásolja, hogy egy dalos rendezvényről a híradást a szemléző felületesen közölte. A lap csaknem fennállása óta — ha csak tehette — megemlékezett a megyében folyó zenei életről, kórusokról nem egyszer írtunk beszámolókat. Az utóbbi időben, az idegenforgalom miatt is, Egerre koncentrálódnak az országosan jegyzett rendezvények, de mi is tudjuk, hogy a falvakban, a megye városaiban milyen aktív öntevékeny kórusmozgalom él, még mindig talpon áll, és mostoha adottságok között is végzi a maga áldozatos munká- ját. Köszönjük, hogy reklamációjával felhívta figyelmünket az esemény kapcsán arra, hogy nem szabad a legkisebb pontatlanságnak sem megtörténnie, hiszen az emberi teljesítménynek, az önkéntes szellemi munkának el kell ismernie az értékét, a rangját. Alkalmat keresünk rá, hogy figyelmetlenségünket „helyreüssük”. B.F. Azt úja: „A 12.sz. lépcsőház lakói elhatározták, hogy bevezettetik a műholdas adást. Az IKLV-nél közölték, ha a lakók nyolcvan százaléka úgy gondolja, és ha befizeti az egyszeri bekötési dijat, a 2500-at, akkor záros határidőn belül be is kötik. A 14 családból 12 februárban be is fizette a fejenkénti 2500-at. Az idő múlt, ketten is kérték türelmünket, Strahle László és Szamos Gáborné is, hivatkozva műszaki akadályokra, szakember- hiányra. Majd áprilisban meglepetésünkre, túlfizetés rímén visz- szakapták a 2500 forintokat. Amikor telefonon megkérdeztem, miért is történt ez, azt a választ kaptam, hogy az igazgató úr elúnta a sokszori zaklatást, érdeklődést, sürgetést és visszautaltatta a bekötési díjakat. Továbbá azt is közölték, hogy rajtuk kívül senki mással nem végeztethetjük el a bekötést.” Eddig a panasz. Nem fest valami szépen, ma, amikor inflációs idegességünkben még afölött sem nyithatunk vitát, ki únhat el, kit és mennyire? Mennyi az el- únási idő, ha egyenrangú állampolgároknak képzeljük magunkat? Ki tesz ajánlatot, kinek, és akkor mi az üzleti etika? Üzenetünkkel nem szeretnénk feleslegesen ingerültté tenni senkit. Tisztelt Hölgyem! Én személy szerint mindig nagy tisztelője voltam az Ön által vezetett intézmény eredményeinek, és bizony sokszor emlegettem, mint követendő példát a mi városi intézményünknél. Igazán nem rajtam múlott, hogy nálunk ez a szervezet nyomába sem léphetett a gyöngyösinek. Az általam írt cikknek nem az volt a célja, hogy szakmailag elemezzem a Családi Intézet feladatait, még- kevésbé az, hogy méltassam az Ön által oly lelkesen bizonyítani kívánt eredményeket. Én arra vállalkoztam csupán, hogy bemutassam az egri helyzetet, és ennek kapcsán bátorkodtam megemlíteni, hogy az illetékes testületek alapos elemző munka után miként döntöttek. Igazán büszke lennék magamra, ha én is úgy érezhetném, mint ahogy az az Ön megjegyzéséből kitűnik, nevezetesen, hogy ezek a gondolatok egyedül az én fejemben születtek, és azt én egyszemély- ben hajtottam végre. A szervezeti korszerűsítés egy belső szakmai team közös munkája, melyet egy erre szakosodott dunántúli intézet vizsgálatai és javaslatai alapján teijesztettünk több fordulóban a testületek elé. Ön, mint a Családi Intézet vezetője jogosan aggódik ezért a szervezetért, ezért is fordulhatott elő, hogy félreértette az általam leírtakat. Én ugyanis, ha figyelmesen elolvasta a cikket nem azt írtam, hogy a Családi Intézetek tevékenységét meg kell szüntetni, hanem azt, hogy ennek a tevékenységnek az ellátásához nem biztos, hogy külön szervezetre van szükség hangzatos címekkel és ehhez illő bérekkel. Az egri önkormányzat (amit ma még tanácstestületnek nevezünk) úgy ítélte meg, hogy az eddigi szolgáltatás tartalmi színvonalát akkor is tudjuk biztosítani, ha ezt a tevékenységet rangok nélkül, a tanácsi szervezetbe integrált módon, kevesebb létszámmal látjuk el. Azóta közel fél év telt el, és mi bebizonyítottuk, hogy a korábbi 8 fő helyett ma még négy, de hamarosan már csak három fővel is el tudjuk látni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Ön által is elismerten csökkenő mértékben vár el tőlünk a város lakossága. Úgy hiszem, nem vagyok egyedül azzal a nézetemmel, hogy a tények időbeni felismerésével és az arra történő reagálással ma már — szerencsére — nem kell várni addig, míg azt valaki „felülről” is észleli, és ki is találja számunkra a megoldást. Az ország saj nos azért j ütött a jelenlegi válságos helyzetbe, mert ezeket a kereteket korábban nem lehetett széttörni. Mi itt Egerben felismertük a korszerűsítés szükségességét, és szerencsére már olyan időket é- lünk, hogy ehhez a lépéshez nem kellett és nem is kértünk senkitől engedélyt. Merem remélni, hogy nem azzal követtünk el hibát, hogy — még az új önkormányzat megszületése előtt — racionálisabb létszámgazdálkodással próbáltunk könnyíteni a város anyagilag egyre nehezedő helyzetén. Az lett volna a bűnös mulasztás, ha nem ismerjük fel időben a társadalom jelzéseit, és nem tesszük meg azokat az intézkedéseket, amelyeket joggal várt el tőlünk eddig is a lakosság. Azzal a megjegyzésével azonban végképp nem tudok azonosulni, hogy a „gazdaságos — nem gazdaságos” rovat mellé egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. Velem együtt sokak véleménye az, hogy a közigazgatás munkaszervezésében is — mint a gazdaság és társadalom területein — a gazdaságossági szempontok egyre nagyobb szerepet fognak kapni. Természetesen ez a piacimechanizmus korántsem úgy értendő, hogy maximálisan csak a gazdasági eredmény a fontos. Ezen azt kell érteni, hogy a közigazgatási innováció alapja kell legyen a gazdaságossági szemlélet, ennek függvényében az anyagi felelősség érvényesülése, a fejlesztési erőforrások bővített újratermelésének biztosítása. Ez a fajta gondolkodás és cselekvés teremtheti csak meg annak az anyagi lehetőségét, hogy az új önkormányzat a korábbinál magasabb színvonalon tudja kielégíteni polgárai jogos gazdasági és kulturális igényeit. Eger, 1990. május 5. Dr. Gyula Zoltán Ignatyenko bizonyított Az egri körcsarnok zsúfolásig megtelt nézőtere előtt bizonyított Albert Ignatyenko nemzetközi hírű ukrán parafenomén. Ha nem látom, nem hiszem, de láttam és hiszem, amit csinál az fenomenális. A kétórás műsorban olyan jelenségeket mutatott be, mint telepátia, bőrlátás, emlékezet-gondolatátvitel és tömeges pszichoenergia átadás, melyeknek időnként vastaps volt a jutalma. Nem akarom most részletezni és értékelni műsorát, csupán any- nyit, érdekes, valóban fenomenális műsort láthattak az ukrán parafenomén műsorán. (Kiss Béla rajza) Köszönet érte Június 2-án délelőtt kézitáskámat, benne valamennyi fontos iratommal, az egyik egri buszon felejtettem. Vannak még becsületes, tisztességes emberek, közéjük tartozik Kiss Istvánné is, aki megtalálta személyes holmimat, és átadta az autóbusz vezetőjének. Ezúton szeretném kifejezni hálámat mindkettőjüknek. Egy rokkantnyugdíjas nagymama Eger * Évek óta hagyomány Egerben a népkerti gyermeknap. A KI- OSZ-teher most már második éve ajánlkozott önként és teljesen díjmentesen a rendezvényhez szükséges eszközök fuvarozására. Önzetlen felajánlásukért köszönetét mondunk. Reméljük, hogy példájukat a következő esztendőkben mások is követik majd. Köszönjük az 1-es, a 2-es, a 3-as, a 10-es és a 28-as KIOSZ- teher fuvarozóinak az egész napos segítséget, amit pénzzel nem lehet mérni, de a gyermekek örömével annál inkább.Molnár Lajos a Gyermek- Szabadidőközpont igazgatója Nyugdíjasok találkozója Nemrégen a tarnaörsi községi tanács műsoros estre invitálta a falu nyugdíjas lakóit. Az egybegvűlte- ketPapp István tanácselnök köszöntötte. Elmondta, hogy ezzel az összejövetellel az a célja a helyi vezetésnek, hogy boldog és emlékezetes perceket szerezzenek az időseknek, akik még ma is földműveléssel foglalkoznak, pedig már pihenésre lenne szükségük. A háromórás műsort Szolnok megyei előadóművészek tették kellemessé, az est házigazdája Hein Imre humorista volt. Fotó: Juhász József Az üzem érdeke úgy kívánja Gyermekein betegsége miatt az utcára kerülök? „Szomorú édesanya” Megértem szomorúságát, sanyarú életét, negyvenkét éves alkoholista fia mellett. Őszinte véleményt kért, ezért kíméletlen leszek, és válaszolok: a fia az Ön majomszeretetének áldozata, ami egyben kettőjük tragédiája is. Engedte, hogy anyagilag teljesen kifossza. Ön váláskor elfogultan a fiának adott igazat, sőt még biztatta is, hogy hagyja ott a családját. Most már se menye, se unokái, de még fia sincs, mert ugyan lehet-e annak nevezni azt, aki kezet emel a beteg édesanyjára, elissza kis nyugdíját, sőt még a tanács által biztosított ebédet is megeszi. Kérem, értse meg: a fia most már nem nevelhető, csupán gyógyítható „lenne”, ha az anyai szív engedné, hogy elvonókúrára vigyék. — Jól összeszidattam a rokonokkal! — mondja. Kár volt! Olaj a tűzre, és még az sincs kizárva, hogy Ön kap majd ismét csattanós pofonokat a szidások miatt. Ez az őszinte véleményem! Azt, hogy mit tegyen? Elmondtam telefonban. Levelére szívesen válaszolok... „Szópárbaj” Telefonban vitázni nem olcsó mulatság, mégis örülök annak, hogy elmondta az ellenvéleményét. Én legutóbb ezt írtam: Boldogságot szerezni más, méginkább mások boldogtalansága árán enyhén szólva nem igazán emberi dolog. Ön azt mondja: ez nem állja meg a helyét, mert sok válásnál éppen ez történik. Ritka eset, hogy a boldogságtól repesve törnek ketté a házasságok. Igaza van! Illetve a szóban forgó esetben szerintem még sincs, ugyanis ez a konkrét „szerelmi” üggyel volt kapcsolatos. Itt esze ágában sem volt senkinek válnia. Örülnék, ha levélben fejtené ki saját véleményét, hadd okuljunk a vitából minél többen. Természetesen szerdánként 2-4-ig „él” a telefonunk is... „Gyógyíthatsz” Jósé Silva könyveit ismerem. Miután kifejezetten az én véleményemre kíváncsi, elmondom, hogy rejtett képességeink kifejlesztésének módjában hiszek. Meggyőződésem, hogy az agykontroll-tanfolyamok gomba- módra szaporodnak majd. A feszültség, a stressz elleni védekezés lehetősége már önmagában is siker, még akkor is, ha sem időnk, sem tudásunk nem lenne mások gyógyítására. Higgyen benne, és a könyv utasításai szerint játjon el. „En vagyok a mumus” ■Jót mosolyogtam az Ön által adott jeligén. Azon viszont már nem, hogy a „fiúját” lépten-nyo- mon azzal riogatja, hogy terhes lett tőle. így óhajtja magához kötni? Gyerekes, nevetséges, ócska trükk! Ja, és hogy mit tanácsolok? Ne fesse az ördögöt a falra... „Hervadó virág” Kedves Mónika! El ne hervadjon már 22 éves korában. Ha szép is, kedves is, csupán félénk és zárkózott, — amint a szerdai „randevúnkon” a telefonban mondta. — Az ég szerelmére! Mi baj lehet? Nyilván minden lány féijhez szeretne menni. És, hogy magának ez úgyse sikerül! Honnan tudja? Járjon sokat társaságba, fiatalok közé. Ismerkedjen a fiúkkal, válogasson, nevessen, és feküdjön le azzal, akit megszeretett! Merjen élni, és ha az indokolatlan depressziója mégsem múlna el, akkor írjon! Megint ki- ötlünk majd valamit. Férjhez nem akkor megy az ember lánya, amikor akar, hanem akkor,, amikor viszik. De, hogy mikor viszik? Tenni kell róla, hogy minél előbb... „Szexpartnert keresek” Ólyan félve, és halkan mondta a telefonba, hogy már-már arra gondolok, hogy azóta talált is. És ha mégsem, és tévednék? Akkor fáradjon le a sarki hírlapárushoz, és vásároljon borsos áron néhány szexlapot. Tele vannak ilyenolyan ajánlatokkal, kifejezetten a nyári idényre is. Kénye, kedvére válogasson! Jó nyaralást, csak rá ne fázzon! Kedves Olvasóink! Ne feledjék! Minden szerdán 14-16 óra között rendelkezésükre áll a 13- 644-es telefonszámon a lelki segélyszolgálatunk: a „LLL”. A leveleikre írják rá: Lelki Leveles Láda. Üdvözlettel: Uránus Öt és kilenc évesek a gyermekeim. Március 2-tól két műszakban dolgoztam falunk egyetlen, nőket foglalkoztató üzemében. Váltóműszakban jártunk a férjemmel, hogy a gyerekek ne maradjanak egyedül, ugyanis még- csak rokonom sincs a faluban. Március végén beteg lett a kisebbik fiam, és két hétig voltam táppénzen vele. Újból vissza kellett zökkennem a munkába, mert a fizetést teljesítmény után kaptuk, ami havi 2500-3500 forintot jelentett. Sajnos a 90 napos próbaidő végére meg én betegedtem meg, öt napig voltam távol, és ez lett a vesztem. A táppénz utáni első munkanapon hívatott a főnököm, és közölte, hogy gyermekeimet helyezzem el valakinél, mert az üzem érdeke úgy kívánja, hogy ne menjek betegszabadságra. Elmondta még, hogy a dolgozók közül többen is javasolták, hogy a hiányzások miatt küldjön el. De ő egy humánus ember, megért engem, és felajánlotta, hogy meghosszabbítja egy hónappal a szerződésem, ha ez idő alatt nem megyek el táppénzre. A munkámmal egyébként elégedettek, hiszen a legutóbbi-teljesítményem 97 százalékos volt. A szerződést természetesen nem írtam alá, mert ki garantálhatja azt előre, hogy a gyermekem nem lesz beteg. Okulásként írtam le az esetem minden családos és leendő anyának. Arra is gondoltam már, hogy talán csak velem történhet meg ilyen reménytelen, antihu- mánus eset? Kenyér Imréné Tarnalelesz
