Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-12 / 33. szám
Hírlap, 1990. május 12., szombat Ilyen még nem volt: csontkovácsok „randevúja” — A döbbent csendben ijesztően hallatszott a ropogás — Csodáról szó sincs... Kés nélküli operációk Nem mindennapi esemény, nem mindennapi résztvevőkkel, így summázhatnánk a kecskeméti csontkovács-fesztivált, amit egy hete a helyi Természetgyógyász Egyesület, valamint az Erdei Ferenc Művelődési Központ közösen szervezett. Ilyen még nem volt, mondták többen is. És valóban ez volt az országban az első olyan rendezvény, ahol az előadók a több ezer éves, keleti eredetű mesterséget elméletben és gyakorlatban is bemutatták a laikus érdeklődőknek és az egészségügyi szakma képviselőinek. Ez a komplementer medicina sokáig tiltott, ma is hallgatólagosan megtűrt gyógyítási mód, amit mi sem bizonyít jobban, hogy e témáról magyar nyelvű irodalmat, tanulmányt több napi keresgélés után sem tudtunk felkutatni. Pedig Magyarországon is egyre több a művelője, elkötelezett híve. A program első részében velük ismerkedtünk meg: a nyíregyházi dr. Fügedi Ágotával, dr. Veress Jánossal, a fővárosi László Kórház röntgenorvosával, a jászberényi dr. Andrássy Tamással, a budapesti Gergely Pál népi csontkováccsal. A fesztiválnak volt két szovjet vendége is: dr. Jurij Nazarevics Csisztja- fcovideggyógyász-kiropraktikus, aki a moszkvai Orvostovábbképző Egyetemen manipulációs technikát oktat, valamint a kijevi dr. Jurij Ivanovics Volkov, aki bioenergiával gyógyít. A késő délutánig tartó természetgyógyász nap legérdekesebb, legizgalmasabb perceit idézzük most fel olvasóinknak. Rögtönzött bizonyítás Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor Csisztjakov doktor bejelentette, hogy háromszáz ember előtt a színpadon egy önként vállalkozón — főleg, ha röntgenfelvételeit is elhozta — bemutatja tudományát. A nap hőse S. János volt, aki több száz kilométert utazott azért, hogy a tanár úrral találkozzon. Néhány évvel ezelőtt egy rossz mozdulattól összeroppant a dereka. Az injekciók, az elektromos kezelések hatástalanok maradtak, sőt állapota még rosszabbodott. Megműtötték. Fájdalmai ezután sem szűntek meg. A jobb lábszára ma is érzéketlen. Az orvos „nekilátott”. A döbbent csendben jól és ijesztően hallatszotta csontok ropogása, ami — mint később kiderült — a „szenvedő alanynak” igen jólesett, fájdalmai enyhültek. Gyors és látványos javulást azonban nála ne várjunk, mondta a doktor, hiszen egy műtött gerincen sokkal nehezebb dolgozni merevsége, mozdulatlansága miatt. A fiatalembernek azonban megígérte, hogy amíg Magyarországon tartózkodik, naponta elvégzi rajta a gerinckorrekciót, és így panaszai remélhetően elmúlnak. J. N. Csisztjakov kis műtétet hajtott végre narkózis, szike és vér nélkül a közönség előtt Nyakcsavarás balra, és a csigolya dr. Fügedi Ágota értő kezeitől a helyére ugrik (Fotó: Molnár Zsolt) Nyaktekercs, gerinccsavarás — a csigolya újra a helyén A művelődési központ rögtönzött „rendelővé” alakított helyiségeinek egyikében kerestük fel dr. Fügedi Ágotát, aki ördön- gős gyorsasággal, de biztos mozdulatokkal kezelte egymás után a „pácienseket”. — A nagy rejtély — sokáig nekem is eztjelentette a csont kovács mesterség. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem Brenner Tibor Olaszországban élő professzorral, tőle tanultam meg a kiro- praktikát, amely a gerinccel foglalkozik. Sajnos, az emberek kilencven százaléka a ferde testtar- tásúak csoportjába tartozik és már kicsi kortól kezdve észlelhető a deformálódás. Az az igazság, hogy nem sokat törődünk magunkkal, csak akkor ijedünk meg, ha már fájdalmak kínoznak. A problémát a helyükről kimozdult csontok idegekre, vérerekre gyakorolt nyomása okozza. Amíg az embernek lumbágója van, vagyis fáj a dereka, addig a két csigolya között lévő, a gerinc rugalmasságát biztosító porckorong csak ide-oda mozdul. Ennek védelmét szolgálja a kívül- belül futó hosszú szalag, amely tartós igénybevétel következtében megsérülhet, a belső lágyabb rész kitüremkedik, ez a gerincsérv. Rendszeres mozgással, úszással, jógával mindez elkerülhető. Fantasztikus élmény volt számomra, ahogyan a professzor úr a műtött gerinchez nyúlt. Erre csakis nagyon képzett csontkovács vállalkozhat. Ágybavizelős gyerekeken kezdtem alkalmazni ezt az eljárást, hiszen alkatomnál fogva túl nagy emberek manipulációját nem is tudnám elvégezni. A háti szakaszon lévő, valamint a hetes nyaki csigolya visz- szatétele a leggyakoribb és a legveszélytelenebb is. Lelki, allergiás panaszok, heves szívdobogás, nagyothallás, gyenge immun- rendszer esetén jó eredménnyel hasznosíthatjuk. — A gyengébb idegzetnek — magam is közéjük sorolom — elfordították fejüket, befogták a fülüket a csontok recsegése hallatán. Az Ön egyik betegénél is ugyanezt a roppanást észleltem. Mi történik ilyenkor? — Ennek az a magyarázata, hogy a két csigolya ízesülésénél mindig van levegő, ez a buborék a manipuláció során elpukkan, és a csigolyák helyreugranak. — Az előadását hallgatva eszembe jutott annak az egyszerű pásztornak az esete, aki kinn a határban bicskával távolította el a szemből a szürkehályogot. Aztán, amikor végignézettek vele egy hasonló operációt, és látta, milyen kockázattal jár egy ilyen beavatkozás, soha többé nem nyúlt a késhez. A veszélyre Ön is folyton felhívta a figyelmet. — Vannak emberek, mint például Gergely Pali bácsi, akik velük született tehetségük révén uj- jaikkal kitapogatják, majd visz- szarakják a kimozdult csigolyákat. ó és a hozzá hasonlók kivételek. Nekem az a véleményem, hogy a kiropraktikát csakis orvosok végezzék, és kapjon végre megfelelő helyet és rangot az egészségügyben. „Azt mondják: tát az ujjam99 Pali bácsit mi késztette arra, hogy csontkovácsságra adja a fejét, és kitől tanulta ezt a mesterséget? — Fiatal, de beteg, megtört emberként jöttem haza az orosz hadifogságból, nem sokkal a háború befejezése után. Édesapám — aki egyébként csizmadia volt — hihetetlen, mesébe illő módon és gyorsasággal ismét egészséges, életerős embert gyúrt belőlem. Ez keltette fel érdeklődésemet a csontkovácsság iránt, amely nálunk a családban már hosszú generációkon keresztül hagyo- mányozódott. Később rengeteg kellemetlenségem, összeütközésem volt a hatóságokkal, és az orvosokkal. Feljelentettek, azzal vádoltak: pénzt kértem a hozzám fordulóktól. Végül bebizonyosodott, az egész alaptalan rágalom volt. — Ügy értsem, hogy munkája egyfajta misszió, ingyenes jótétemény a rászorulóknak? — Sohasem kértem ellenszolgáltatást a munkámért. Boldog voltam, ha segíthettem azokon, akik bizalommal viseltettek irántam, tőlem várták az egészségük jobbra fordulását. Azt sem tagadom, ha adtak, nem utasítottam vissza. — Hogyan állapítja meg a rendellenességet, az elváltozást, hiszen gyakran az orvosok, sőt a röntgengépek is tehetetlenek. — Azt mondják: "lát az ujjam”. Ezt a különleges kegyet adományozta nekem a Jóisten. Sohasem kérdezem meg, hogy kinek mi a baja, csak arra vagyok kíváncsi, hogy hol fáj. Csodálkoznak is a feleségem és a lányom kollégái — az előbbi asszisztens, az utóbbi doktornő —, honnan a „látnoki képességem”. Pedig csak végig kell tapogatni a gerincoszlopot, s közben kifaggatni a kezeiteket: mióta jelentkeznek panaszaik. Csak az allergiásokon nem segíthetek. — Miért? — Mert az jön, s el is megy. Legjobb, ha arra bekap egy pirulát. — Tanult-e anatómiát, hiszen rengeteg veszélyt hord magában ez a fajta gyógykezelés. — Papírom nincs róla, de a feleségem és lányom ismereteiből, elbeszéléseiből összecsipegettem az elegendőt. Végeztem viszont masszírozó- és akupresz- szúra-tanfolyamot. Ezek szükségesek a mindennapok során. — Akadt-e már olyan beteg, akin nem tudott segíteni? — Ha duzzanatot, daganatot találok, orvoshoz küldöm a pácienst. De a gépkocsivezetőknél gyakori farkcsontvég- bántalmakra sem ismerem a fájdalommentes terápiát. Sajnos, többségükön már csak a műtét segít. — Az orvosok többsége úgy foglal állást, hogy a csontko- vácsságot csak annak ildomos gyakorolni, akinek birtokában diploma van. Mit szól ehhez? — Nem értek egyet a „ta- máskodókkal”. Gyakran éppen a doktorok küldik hozzám a betegeket reumatikus bántal- maikkal. Injekciókkal, kenőcsökkel csak ideig-óráig érhetnek el sikereket. — Azt hallottam, hogy fejfájásra és gyomorpanaszokra is talál gyógyírt, sőt a hölgyek keblét is képes megnagyobbítani. — így igaz. A fekélyeseket nem vállalom, de az időszakos gyomorbántalmak ellen a harmadik lábujjat kell maszírozni. A fejfájás ellen a halántéknál és a fülcimpáknál kell háromszor 15 másodpercig erőteljes nyomást végezni. Ha 5 perc múlva nincs hatás, leugrom az emeletről. A nők mellét tartó ínszalag befolyásolja az emlők tartását. De ebből rengeteg kellemetlenségem támadt, ezért ma már nem foglalkozom ezzel. Öreg vagyok már ehhez. — Ha valaki kedvet érezne e mesterség iránt, mit tanácsolna neki? — Tanulmányozza a masz- szírozást és az akupresszúrát, és forduljon olyan orvoshoz, aki ebben a szakmában már járatos. De semmiképpen ne kezdjen megfelelő elmélet és gyakorlat hiányában a gyógyításhoz, mert a kontár, felelőtlen beavatkozás beláthatatlan következményekhez vezethet. Molnár Zsolt Éreztem a „csodát” Hosszú sorban, türelmesen várakoztunk a fiatal kijevi orvos, Jurij Ivanovics Volkov ajtaja előtt. A Szovjetunióban a bioenergetika fenoménjaként ismerik és elismerik, aki ezzel a módszerrel „eltünteti” a vesehomokot, s arra is volt már példa, hogy a követ is. Tizenöt évvel ezelőtt szerzett orvosi diplomát, majd szakvizsgázott többek között bel- és ideggyógyászatból, kiro- praktikából, reflexoterápiából. Rövid időn belül gyógyítja a gyulladásokat, és nyolcvanszázalékos pontossággal állapítja meg az egyes betegségeket. A budapesti Bioelixír Társaság munkatársának, Petermanné Soltész Ágnesnek köszönhető, hogy Volkov doktor egy röpke interjúra a Hírlap rendelkezésére állt. — Doktor úr, az emberek nagy része ma még hitetlenkedve fogadja azokat a híreket, amelyek arról számolnak be, hogy léteznek olyan gyerekek és felnőttek, akik tárgyakat mozdítanak el, beteg testrészek fájdalmát csillapítják. Ön mikor szerzett tudomást csodálatos adottságáról? — Előrebocsátom, csodáról szó sincs. Vannak emberek, akik túlméretezett bioenergiával rendelkeznek, és sokszor nem tudják, hogy miért szenvednek, miért van fejfájásuk, miért járnak a fal mellett, miért kezelik őket láthatatlan agydaganattal. Többnyire felnőttkorban derül ki, hogy bioenergiájuk 5 — 6, vagy ennél többszöröse az átlagos emberének. Ahhoz, hogy ne érezze- nek folyton fizikai fájdalmat, le kell vezetni valahol az energiájukat. így kerülnek a kórházakba orvosok mellé. A mentőszolgálatnál voltam ügyeletes, amikor gyomortájéki görcsökkel kínlódó asszonyhoz hívtak. Miközben vizsgáltam, arra kért, hogy ne vegyem el a hasáról a kezem, mivel fájdalmai már nem olyan erősek. Egészen a kórházig rajta tartottam a tenyerem, de bevallom, akkor ennek még nem tulajdonítottam jelentőséget. Nem is törődtem vele. Később e jelenségre a kollégáim hívták fel a figyelmemet, hogy igenis létezik ilyen, tisztelni kell ezt az energiát. Unszolásukra műszeres vizsgálatnak vetettem alá magam, és kiderült, hogy bennem a bioenergia 150 egység, a „normális” harminchoz képest. Rájöttem, hogy általa meg tudom gyorsítani a gyógyulási folyamatokat, s azért végzem mindig együtt a csontko- vácssággal, mert mérhetően a páciens bioenergiáját többszörösére lehet növelni. Arról nem is beszélve, hogy nincs olyan ember, akinek rendben lenne a gerincoszlopa. — íme, egy orvos, akinek nincs szüksége fonendoszkópra, ez szinte hihetetlen. A mikor odanyújtottam a kezem, s Ön tenyerével lassan körözött felette, kellemesen meleg bizsergést éreztem. Hogyan, mivel magyarázza ezt a jelenséget? — Mindannyiunkat bioburok vesz körül, ebből „hívom le” az információkat. Ahol fékezett a bioenergia, ott hidegebb a levegő. A beteg, amikor közelítek felé, azt szokta mondani ilyenkor, úgy érzi, mintha hideg szellő fújdogálná. Vagy az ellenkezőjét tapasztalja, mint például Ön is. Nekem ezek fontos jelek. Sokan meghökkennek azon, hogy ruhán keresztül másodpercek alatt megállapítom, hogy volt-e műtétje az illetőnek. Ebben sincs semmi misztikus, az energia áramlása megszakad azon a helyen, ahol az operáció során késsel avatkoztak be a szervezetükbe. — Azt mondta, szüksége van arra, hogy az energiáját levezesse. De vajon hogyan pótolja azt, hiszen látom, hogy már fárad. — A fáradékonyságom, a kimerültségem attól függ, hogy milyen súlyos beteget kezelek. A könnyebb esetekhez nincs szükség annyi energiára. Természetesen nagyon fontos, hogy helyesen táplálkozzam, jól aludjak, de energiát gyűjtök a környezetből is. Ma még utópisztikusnak tűnik, de én hiszek a jövő évezred műtét nélküli, bioenergiával történő gyógyításában, amely kizárja a kémiai és egyéb szervezetroncsoló szerek és eszközök használatát. Szüle Rita J. I. Volkov bioenergiája jótékony hatású
