Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-09 / 30. szám
Hírlap, 1990. május 9., szerda MENEDZSERKÉPZÉS A MISKOLCI EGYETEMEN 1990 szeptemberében menedzserképzés indul a MISKOLCI EGYETEMEN. A posztgraduális képzést felsőfokú műszaki végzettségű szakemberek számára szervezzük meg ismeretbővítési, személyiségfejlesztési céllal. A menedzserképzés, az ellátandó feladatok jellegének megfelelően elsősorban nem kettős szakképzettség kialakítására irányul, hanem speciális problémafelfogó, problémamegoldó képesség, komplex gondolkodás, fogékonyság és cselekvési készség kifejlesztésére. A konferenciarendszerű (levelező forma) oktatás súlypontjai: — a vállalat komplex műszaki-gazdasági rendszereinek szervezése, irányítása, — gazdálkodó szervezet vállalkozásainak hatékony működtetése, növekedésük biztosítása, — az intézmény célirányos viselkedését közvetítő arculat kialakítása, képviselete, — a vállalat eszköz- és erőforrásrendszerének stratégiai léptékű és szemléletű hasznosítása, — a vállalati kollektíva motiválása, — válság- és konfliktuskezelés, — projekttervezés, -vezetés. A képzésben az egyetem oktatóin kívül részt vesznek a hazai és külföldi menedzserképző intézetek vezető előadói is, akik speciális tréningeket tartanak hallgatóinknak. A képzés 4 féléves (félévenként 3x4 nap kötelező konzultáció és tréning az intézményben). Az ötödik félévben diplomatervezési konzultációk. A diplomaterv az abszolutórium megszerzése utáni másfél éven belül nyújtható be. A sikeresen államvizsgázók: MÉRNÖK-MENEDZSER szakmérnöki diplomát kapnak. Az oktatás önköltséges (a tandíj 30—50 eFt/félév) és e díj terhére különböző szolgáltatások is igénybe vehetők. Jelentkezési feltételek: — műszaki egyetemi diploma, — min. 2 éves szakmai gyakorlat. A felvételi bizottság a jelentkezőkkel kötetlen elbeszélgetés keretében ismerkedik meg. Előnyben részesülnek az idegen nyelvet beszélő, illetve számítástechnikai ismeretekkel rendelkező jelöltek. Jelentkezni lehet az intézménynél levélben vagy a TU 820. sz. típusnyomtatványon: MISKOLCI EGYETEM IPARGAZDASÁGI TANSZÉK MISKOLC-EGYETEMVÁROS 3515 Részletes információ: DR. SZAKÁLY DEZSŐ Telefon: 46/65-111/17-30 mellék. Jelentkezési határidő: 1990. május 15. Százezrek pusztultak el Majdanekben Üzenet a túlélőknek Nem kellemes élmény egy koncentrációs táborban sétálgatni. Még akkor sem, ha az már több mint negyvenöt éve nem működik. Mázsás súlyok nyomják az ember lelkét, ahogy átlép a dupla szögesdrótkerítésbe vágott kapun. Még a lélegzetvétel is nehezebb, a krematórium füstje örökre beivódott a tájba. Több százezer ártatlan embert semmisítettek meg meghatározott ütemterv alapján csak itt, a lengyelországi Lublin melletti maj- daneki táborban. Egyetlen bűnük az volt, hogy útjában álltak a német fasizmus terjeszkedésének^ és fajvédő ideológiájának. Óriási fabarakkokba zsúfolták azokat, akik túlélték az első szűrést, hiszen érkezéskor a gyengéket rögtön a gázkamrába vitték. Keserves kényszermunka, kínzások és nélkülözés várt rájuk, s ha „megfelelően” legyengültek, útjuk a krematóriumba vezetett. Kalauzunk meséli, hogy az égetőmű főnöke a kemencék mellett lakott, és kéjesen irányította a hullaégetést végző munkásokat, akik egy-két hét után maguk is a kemencékbe kerültek. Fürdőkádjába (merthogy kultúrember volt, szerette a tisztaságot) az emberi testek hőjével forralt vizet vezetett. A tábort felszabadító katonák soktonnányi emberi hamut találtak itt, ezt ma külön épületben őrzik, s a nagyobbacska domb tetején mindig sok a friss virág. A barakkok félhomályos csöndjében csak a háromemeletes priccsekbe vésett feliratok világítanak: a remény szavai a halál kapujában, üzenetek a túlélőknek, a családtagoknak. Néhány épületet múzeumnak rendeztek be. Fotódokumentumok tárják föl a holocaust normális ésszel felfoghatatlan pillanatait, ám a legmegdöbbentőbb az a barakk, amelyeket a mennyezetig cipők borítanak. Egyforma szürkévé festette őket negyvenöt év pora, mégis mindegyik egy-egy sorsról mesél, amely értelmetlenül, megalázóan, hihetetlen fájdalomban ért véget itt, a szöges- drótokkal kerített pokolban. Magassarkú, kecses női lábbelik keverednek piciny gyermekszandálokkal, robosztus férfibakancsokkal, ahogy az áldozatok hamvai is egyetlen közös dombbá magasodtak végül. Mondják, hogy a partizánok itt rejtőzködtek a közeli erdőben, de meg sem kísérelték kiszabadítani a táborlakókat. Túl sokan voltak, nem tudták volna őket úgysem sokáig bújtatni. Rájuk, majdanekiekre és a többi láger áldozataira is emlékeznünk kell ma, május 9-én, amikor a győzelem napját, a második világháború végét ünnepeljük. Koncentrációs táborban sétálgatni nem kellemes, mégis meg kell tennünk, hogy szembesüljünk a múlttal. Mert ha a vértanúkat elfeledjük, könnyen megismétlődhet a történelem. (koncz)
