Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-08 / 29. szám
Hírlap, 1990. május 8., kedd POSTAFIÓK 23 5 Üzen a szerkesztő N. L. Azt írja: „ 1990. április 3-i számukban felháborodva olvastam a „Nyomordivat — nyomormer- ci” ami írást. Milyen jogon meri a t. újságíró nyomornegyednek nevezni a Csebokszári-lakótele- pet? Az igaz, hogy ez a városrész a belvároshoz nem hasonlítható, de nem mindenki teheti meg azt, mint egyes vezetőink, akik évek óta lakják potom pénzért a gyönyörű tanácsi lakásokat, az itteni lakásokba pedig beszorítják a cigányokat és a kiskeresetű nyugdíjasokat... És kikérem sok csebokszári lakos nevében a nyomornegyed szó használatát! Itt sok munkásember és diplomás lakik OTP-s lakásokban, amiért egy életen át dolgoztak, és ami saját tulajdon, és nem luxuskivitelű tanácsi. Itt többségükben olyan emberek laknak, akik a két kezükkel keresik meg a pénzt, és munka után igyekeznek a telekre, mert a nyolc óra alatt megkeresett pénz nem elég a megélhetésre... Ez a nyomornegyed kifejezés a város vezetőinek lenne a szégyene, akik annak idején hagyták, hogy a lakótelep így fejlődjön.” A levélből forró láva ömlik, majd így fejezi be: „Kedves h. g. m. A nyomornegyed kivételével a többire nézve egyetértek. Sajnos, ez vonatkozik minden lakótelepen lakóra (és nem lakótelepire). Magyarországon 1990- ben ilyen az életszínvonal. Bízom benne, hogy levelem közük.” Ahogy mondani szokták, a vastagját közöltük a levélnek, kívánsága szerint. Nem azért válaszolunk az idézés után, mert mentegetni akaijuk a cikk íróját, hiszen „a nyomornegyed” minősítésen kívül és felül mindenben egyetért. Azt szeretnénk csak megjegyezni, hogy egy ilyen helyzetért, ott, Csebokszáriban nemcsak a tanács vezetőit lehet felelőssé tenni, bár a városrendezés mégis vezetői döntés körébe tartozott mindig is. A koncepciók vitték oda a lakótelepet, ahol van, nézetünk szerint eleve elhi- bázottan. De ez régi kérdés. Amikor azonban a lakótelep már készen állott — ha egy ilyen egység valaha is késznek mondható ■ —, a mikroklíma kialakításához szükséges anyagiak megcsappantak, elfogytak, s maradt egy félkész, itt-ott eltűrhetetlen állapot, meg a zsúfoltság is hozzájött. A környezet és a lélektani lekopásához aztán stílust, bűnöket, egyéb következményeket hoz az élet. Az írás némely fordulata valóban nem szerencsés, a nyomor- negyed kitétel túlzás, egyszerűen nem is igaz. Lehet elmélkedni, vitatkozni a helyzeten, jelenségeken, stílusokon, embereken, de az általánosítás mindig is visz- szaszólásra készteti az érintetteket. Ezért tanulságos, amit leírt. És akkor még nem is szóltunk, hogyan is neveltek két generációt, kik és hogyan szabták meg a stílust, miért, kik felelősek, mit és hogyan kell átalakítanunk a jövőben, hogy az ízlés és kultúra fehér foltjait értékekkel, okos emberi célokkal telepítsük be. B. R. Közérdekű bejelentésként kérte kezelni levelét, amelyben egyetlen kérdés áll két mondatban: „Konkrét engedélyezési eljárás kapcsán tapasztaltam, hogy a termelés-ellátás felügyeleti osztály (Eger — A szerk.!) hatáskörébe tartozó ügyben az osztály felügyeletét ellátó elnökhelyettes törvénysértően, direkt módon beavatkozott. A több hónapos huzavona miatt a vállalkozói esélyegyenlőség, a jogos magán- és közösségi érdek jelentős sérelmet szenvednek.” Az ügyintézést ma ff iázás- nak(?) véli. Cím és név a szerkesztőségben! Kilóg a lóláb, pétervásári áfész! Ne másra hárítsák a felelősséget! A Hírlap április 26-i számában olvashattuk Zay József tudósítását. A téma: a lakosság ellátásának helyzete címmel. A cikk szerint Pétervásárán és körzetében az áfész meglévő anyagi gondjai ellenére a lakossági ellátás az üzletekben megfelelő. A szerző véleményével ellentétben, mint vásárlók, különösen az év első hónapjaiban ezzel a „megfelelő” ellátással nem találkoztunk. A tudósító arra hivatkozik, hogy az áruellátás csak az üzletvezetők hozzáértésén múlik, ezért kizárólag őket teszi felelőssé. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy év elején az áfész az üzletvezetőknek olyan körlevelet küldött ki, amelyben az árubeszerzést erősen korlátozta, illetve néhány üzletben le is tiltotta. így kerülhetett sor az év eleji akadozásokra, termékhiányokra, amelyek még napjainkban is tapasztalhatók. Az áfész vezetősége által megállapított „megfelelő” ellátás már csak azért sem felel meg a valóságnak, mert alapvető használati, ruházati és iparcikkek sem kaphatók városunkban, vagy olyan szegényes a választék, hogy a vásárolni szándékozó inkább beutazik Egerbe. A vonzáskörzet falvaiban még rosszabb a helyzet. A délutáni órákban a munkából érkező emberek nem biztos, hogy kenyeret és tejet tudnak venni. A környék lakói gyakran beutaznak Péter- vásárára, de sokszor üres kézzel távoznak, vagy továbbmennek a megyeszékhelyre. Ki fizeti meg az útiköltséget és időt ezeknek az embereknek? Javasoljuk az „összességében megfelelőnek értékelhető” tisztelt áfész vezetőségének, hogy javítsa az ellátást, és ne másra hárítsa a felelősséget, hogy az a Bizonyos lóláb ne lógjon ki. Szilágyiné Kollányi Mária Bocsi Sándorné „összességében” megfelelően ellátott vásárlók Nap mint nap arra járok, és bosszankodom Eger belvárosában az Eszperantó sétány elhanyagoltsága miatt, amely a Dobó teret köti össze a patakhíddal. Itt valamikor felbontották a járdát, s azóta a helyzet változatlan, a terep szakadozott, balesetveszélyes. Nem túlzás, de ez a sétány barokk városunk egyik szégyene, és sürgősen ki kellene javítani, amíg baj nem történik. Arról nem is beszélve, hogy hamarosan Egert turisták özönlik el, s a látvány nem éppen szemet gyönyörködtető. Hogyhogy ez évekig senkinek sem szúrt szemet? Kovács József Eger (Fotó: Koncz János) A Movendo Kamarakórus Siegenben Egy fiatal, alig hároméves múltra visszatekintő amatőr művészeti együttes számára érthető izgalommal várt esemény az első külföldi bemutatkozás. Kórusunk az utóbbi két és fél évben több jelentős megmérettetésen (minősítő hangverseny, Kátai László Requiemjének a bemutatója) igyekezett megfelelni az önmaga elé kitűzött mércének. Egyrészt az eddig nyújtott teljesítménynek, másrészt az Egri Várbaráti Kör és a nyugat-németországi Siegen városának hasonló szervezete között már kialakult kapcsolatnak köszönhetően kerülhetett sor erre az ápri- Usi, egyhetes látogatásra. A koncertre a modernségében is elegáns kivitelű, jó akusztikájú Siegerlandhalléban került sor. A házigazda német vegyes kar és két férfikórus „tavaszi hangversenyén” lépett fel a Movendo is. A forró hangulatú est atmoszféráját nem könnyű felidézni. A koncert egyik főszereplője kétségkívül Kari Heinz Meisel karmester úr volt, aki mindhárom(!) említett helybeli kórusnak a dirigense és igazi szellemi vezetője. Számunkra igen megnyerő volt, amilyen lelkesedéssel énekeltek vendéglátóink, különösen a férfikar. Ezt azért is kell kiemelnem, mert ezeknek az együtteseknek a tagjai nem zeneileg képzett „félprofik”, nem énektanárok. A legkülönbözőbb foglalkozású emberek, akik csupán hobbiként művelik a kóruséneklést. Elgondolkodtató, hogy míg Magyarországon a középkorosztályból kevesen engedhetik meg maguknak azt a „luxust”, hogy a megélhetés gondjai mellett még ilyen, látszatra „céltalan” tevékenységre is időt fordítsanak, Siegenben a negyvenes-ötvenes éveikben járók alkotják a kórustagok zömét. Nyilván nem véletlen, hogy legutóbb a budapesti kórushangversenyen egy másik siegeni férfikórus első dijat kapott kategóriájában. A Movendo műsorát a hálás közönség (telt ház, mintegy 700 ember) nagy tetszéssel fogadta. Egy Fouré-, Schumann- és Mendelssohn- (szólót énekelt Révész Ágnes, zongorán kísért Marik Erzsébet) mű után következett a magyar kórusmuzsika: Bárdos Lajos, Kodály Zoltán, Szokolay Sándor. A hangverseny záró, összkari számát (Musik erfüllt die Welt, A zene megtölti a világot) karnagyunk, Szabóné Vass Márta vezényelte. Igazán nem panaszkodhattunk a helyi sajtóra sem. A Siegener Zeüw«g röviden bemutatta kórusunkat, részletesen írt ottani programunkról, a koncertről pedig elemző méltatás jelent meg. Á vendégszereplésnek a más országbeli emberekkel való találkozás, baráti kapcsolatok születése adja a lényegét. Szerencsére erre is nyűt lehetőség. A vendéglátó kórussal több vidám estét is együtt töltöttünk. Itt azután már feloldódtak a nyelvi nehézségek, az önfeledt éneklés (és tánc) közben a gesztusok többet mondanak, mint a szavak. A kellemes napok gyorsan elröpültek, a búcsúzkodás pedig a viszontlátás reményében történt, hiszen októberben mi látjuk Egerben vendégül a német kórust. Dr. Loboczky János a Movendo tagja Vásárlói ötletek alapján... A Bükk-kapu Áruház nyitásával kapcsolatban egy olyan játékot hirdettünk meg, melynek az volt a lényege, hogy a lakosság segítségével „berendezzük” az iparcikküzletünket. Nagyon sok levél érkezett, amelyek ötleteket, javaslatokat tartalmaznak. Ezeket figyelembe véve már folyamatban van a jelenlegi papíráru-választék bővítése, többek között iskolai szerekkel. Ugyanez mondható el a harisnyaféleségekről, rövidárukról. A forgalom eddigi alakulásából arra következtethetünk, hogy az áruház gyorsan népszerűvé vált. Talán meghozza gyümölcsét azon igyekezetünk, hogy e jól megközelíthető, megfelelő parkolóval rendelkező épületben olyan napi cikkeket kínáljunk, amelyekért az itt élőknek nem kell buszozniuk. így a színes tévék mellett árulunk szappant, mosószert, festékeket, edényeket, különféle háztartási felszereléseket. Mellettük elférnek a hűtőládák is, melyek igen keresettek. Bízunk benne, hogy ha az újdonság varázsa lassan el is múlik, a forgalom tovább növekszik, s ehhez várjuk vevőink segítő észrevételeit. Szabó Zoltán kereskedelmi igazgatóhelyettes, Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat A gyöngyöshalásziak válaszolnak Kovács Attila újságíró úrnak Már nem tudtam tovább nézni a pocskondiázást, ezért tollat ragadtam. Amit az MDF helyi vezetői csinálnak a tisztességes, becsületes gyöngyöshalásziakkal, azt már nem hagyhatom szó nélkül. Ön is ezeknek a pártját fogta. A tévében egy tisztességes gyöngyöshalászi sem nyilatkozott, mert büszkébbnek tartják magukat ahhoz, hogy az ilyen típusú emberekkel szóba álljanak. Ezeknek semmi sem drága, csak hogy másokat bemocskoljanak. Ők úgy viselkednek, mint a „sze- kusok”, mindenkit megfenyegetnek, az édesanyját szidják a tisztességes embereknek. Most kikezdték a tanácselnököt is. Miért nem várnak a helyhatósági választásig? Félnek talán, hogy nem az ő jelöltjükre szavaznak? Az általános iskola igazgatójába is belekötöttek, s ez mind a gyerekek rovására megy, ha nem teszünk ellenük valamit. Márpedig az ő jövőjük szent. Ha nem hagyják abba a további zaklatást, az Oktatási Minisztériumhoz fogok fordulni. Azért írtam Önnek, hogy becsületesen korrigálja cikkét. özv. Hegede József műszaki oktató * A Heves Megyei Hírlapban közölték A falu válaszol című cikket, amit pontosítani szeretnék. Kovács Áttila írása a következő mondattal fejeződött be: „Egy azonban biztos: a mostani MDF ott nemcsak a választásokon győzött.” Ez azt sugallja, hogy Gyöngyöshalászon az MDF kapta a legtöbb szavazatot. Ez így nem igaz. E levélhez csatolt listáról leolvashatják, hogy az MDF a második helyen végzett. Szabó Ferenc a gyöngyöshalászi 2-es szavazókor számlálóbizottságának elnöke * * * Tisztelt özv. Hegede József! Mivel a cikkemben azt írtam, amiről a helyszínen meggyőződtem, így azt nem kívánom korrigálni. Ellenben felhívom a figyelmét arra a tényre, hogy levele keltezésének idején nem létezett „ Oktatási Minisztérium”. Tisztelt Szabó Ferenc! Elismerem, hogy a faluban nem győzött számszerűen az MDF, viszont az országban kétségtelenül ők bizonyultak a legerősebbnek. Emellett úgy gondolom — ahogy riportomban is írtam —, hogy Gyöngyöshalászon a legjelentősebb erők voltak az úgynevezett,, békés átmenetben ”. Mellékesen jegyzem meg: nem vagyok a Demokrata Fórum elkötelezett híve. Kovács Attila Felvételi nélkül — a főiskolára Pécsett a Közlekedési Hírközlési és Építésügyi Minisztérium nemrégen rendezte meg a postaforgalmi szakközépiskolák országos szakmai tanulmányi versenyét. A döntőn hazánk 25 legjobb tanulója vett részt. A füzesabonyi Remenyik Zsigmond Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola negyedikes tanulója, Novák Anita negyedik helyezést ért el. Ezzel az eredménnyel szakmai tárgyakból jeles érettségi osztályzatot kapott, és felvételi vizsga nélkül bejutott a győri Közlekedési és Távközlési Főiskola postaüzemi szakára. A sikerhez Anitán kívül természetesen a felkészítő tanárok is nagymértékben hozzájárultak, érdemes tehát név szerint is megemlíteni őket: Soltész Sándorné, Farkas Katalin, Lechner Zoltán, dr. Bartos Lászlóné. állásajánlatai: HEVES MEGYEI AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT: Eger, Faiskola út 5. Azonnali belépéssel felvesz géplakatost. Jelentkezni lehet a fenti címen a műszaki osztályon. VILATI EGRI GYÁRA: Eger, Faiskola u. 9. Felvesz pénzügyi és számviteli főiskolai végzettséggel pénzügyi csoportvezetőt, mérlegképes fönyvelői tanfolyammal kontírozó könyvelőt, lakatos és esztergályos szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a fenti címen. VÁROSGONDOZÁSI ÜZEM: Eger, Bródy Sándor u. 4. sz. Felvételre keres szakirányú végzettséggel rendelkező útkezelési csoportvezetőt, mélyépítésben jártas műszaki ellenőrt és munkavezetőt, mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező belső ellenőrt, kubikos és parkgondozási idénymunkásokat, rendészt, kőművest. HEVES MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: Eger, Sas út 92-94. Felvételre keres F3 kategóriás jogosítvánnyal és autódaru-kezelői és vezetői engedéllyel rendelkező gépkocsivezetőt. Továbbá felvesz F3 kategóriás jogosítvánnyal és AD-20, AD-160, AD-080-as autódaru-kezelői és vezetői engedéllyel rendelkező gépkocsivezetőt, valamint gépszerelőket. Jelentkezni lehet a fenti címen. PÁVA RUHAGYÁR: Petőfibánya, Iskola út 1. Azonnali belépéssel felvesz szakképzett varrónőket és 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező női munkaerőket betanított munkára, két műszakos munkarendbe. • HEVES MEGYEI . MUNKAÜGYI H SZOLGÁLTATÓ IRODA II 3301 EGER, KLAPKA U. 9. 0 36/13-149 i Meddig lesz a belváros szégyene?
