Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-08 / 29. szám

Hírlap, 1990. május 8., kedd POSTAFIÓK 23 5 Üzen a szerkesztő N. L. Azt írja: „ 1990. április 3-i szá­mukban felháborodva olvastam a „Nyomordivat — nyomormer- ci” ami írást. Milyen jogon meri a t. újságíró nyomornegyednek nevezni a Csebokszári-lakótele- pet? Az igaz, hogy ez a városrész a belvároshoz nem hasonlítható, de nem mindenki teheti meg azt, mint egyes vezetőink, akik évek óta lakják potom pénzért a gyö­nyörű tanácsi lakásokat, az itteni lakásokba pedig beszorítják a ci­gányokat és a kiskeresetű nyug­díjasokat... És kikérem sok csebokszári lakos nevében a nyomornegyed szó használatát! Itt sok munkás­ember és diplomás lakik OTP-s lakásokban, amiért egy életen át dolgoztak, és ami saját tulajdon, és nem luxuskivitelű tanácsi. Itt többségükben olyan emberek laknak, akik a két kezükkel kere­sik meg a pénzt, és munka után igyekeznek a telekre, mert a nyolc óra alatt megkeresett pénz nem elég a megélhetésre... Ez a nyomornegyed kifejezés a város vezetőinek lenne a szégyene, akik annak idején hagyták, hogy a lakótelep így fejlődjön.” A levélből forró láva ömlik, majd így fejezi be: „Kedves h. g. m. A nyomornegyed kivételével a többire nézve egyetértek. Saj­nos, ez vonatkozik minden lakó­telepen lakóra (és nem lakótele­pire). Magyarországon 1990- ben ilyen az életszínvonal. Bí­zom benne, hogy levelem köz­ük.” Ahogy mondani szokták, a vastagját közöltük a levélnek, kí­vánsága szerint. Nem azért vála­szolunk az idézés után, mert mentegetni akaijuk a cikk íróját, hiszen „a nyomornegyed” minő­sítésen kívül és felül mindenben egyetért. Azt szeretnénk csak megjegyezni, hogy egy ilyen helyzetért, ott, Csebokszáriban nemcsak a tanács vezetőit lehet felelőssé tenni, bár a városrende­zés mégis vezetői döntés körébe tartozott mindig is. A koncepci­ók vitték oda a lakótelepet, ahol van, nézetünk szerint eleve elhi- bázottan. De ez régi kérdés. Amikor azonban a lakótelep már készen állott — ha egy ilyen egy­ség valaha is késznek mondható ■ —, a mikroklíma kialakításához szükséges anyagiak megcsap­pantak, elfogytak, s maradt egy félkész, itt-ott eltűrhetetlen álla­pot, meg a zsúfoltság is hozzá­jött. A környezet és a lélektani lekopásához aztán stílust, bűnö­ket, egyéb következményeket hoz az élet. Az írás némely fordulata való­ban nem szerencsés, a nyomor- negyed kitétel túlzás, egyszerűen nem is igaz. Lehet elmélkedni, vitatkozni a helyzeten, jelensé­geken, stílusokon, embereken, de az általánosítás mindig is visz- szaszólásra készteti az érintette­ket. Ezért tanulságos, amit leírt. És akkor még nem is szóltunk, hogyan is neveltek két generáci­ót, kik és hogyan szabták meg a stílust, miért, kik felelősek, mit és hogyan kell átalakítanunk a jövőben, hogy az ízlés és kultúra fehér foltjait értékekkel, okos emberi célokkal telepítsük be. B. R. Közérdekű bejelentésként kérte kezelni levelét, amelyben egyetlen kérdés áll két mondat­ban: „Konkrét engedélyezési el­járás kapcsán tapasztaltam, hogy a termelés-ellátás felügyeleti osztály (Eger — A szerk.!) hatás­körébe tartozó ügyben az osztály felügyeletét ellátó elnökhelyet­tes törvénysértően, direkt mó­don beavatkozott. A több hóna­pos huzavona miatt a vállalkozói esélyegyenlőség, a jogos magán- és közösségi érdek jelentős sérel­met szenvednek.” Az ügyintézést ma ff iázás- nak(?) véli. Cím és név a szer­kesztőségben! Kilóg a lóláb, pétervásári áfész! Ne másra hárítsák a felelősséget! A Hírlap április 26-i számá­ban olvashattuk Zay József tu­dósítását. A téma: a lakosság el­látásának helyzete címmel. A cikk szerint Pétervásárán és kör­zetében az áfész meglévő anyagi gondjai ellenére a lakossági ellá­tás az üzletekben megfelelő. A szerző véleményével ellentét­ben, mint vásárlók, különösen az év első hónapjaiban ezzel a „megfelelő” ellátással nem talál­koztunk. A tudósító arra hivatkozik, hogy az áruellátás csak az üzlet­vezetők hozzáértésén múlik, ezért kizárólag őket teszi felelős­sé. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy év elején az áfész az üzletvezetőknek olyan körle­velet küldött ki, amelyben az árubeszerzést erősen korlátozta, illetve néhány üzletben le is til­totta. így kerülhetett sor az év eleji akadozásokra, termékhiá­nyokra, amelyek még napjaink­ban is tapasztalhatók. Az áfész vezetősége által megállapított „megfelelő” ellátás már csak azért sem felel meg a valóságnak, mert alapvető használati, ruhá­zati és iparcikkek sem kaphatók városunkban, vagy olyan szegé­nyes a választék, hogy a vásárolni szándékozó inkább beutazik Egerbe. A vonzáskörzet falvaiban még rosszabb a helyzet. A délutáni órákban a munkából érkező em­berek nem biztos, hogy kenyeret és tejet tudnak venni. A környék lakói gyakran beutaznak Péter- vásárára, de sokszor üres kézzel távoznak, vagy továbbmennek a megyeszékhelyre. Ki fizeti meg az útiköltséget és időt ezeknek az embereknek? Javasoljuk az „összességében megfelelőnek értékelhető” tisz­telt áfész vezetőségének, hogy javítsa az ellátást, és ne másra há­rítsa a felelősséget, hogy az a Bi­zonyos lóláb ne lógjon ki. Szilágyiné Kollányi Mária Bocsi Sándorné „összességében” megfelelően ellátott vásárlók Nap mint nap arra járok, és bosszankodom Eger belvárosában az Eszperantó sétány elhanyagoltsága miatt, amely a Dobó teret köti össze a patakhíddal. Itt valamikor felbontották a járdát, s azóta a helyzet változatlan, a terep szakadozott, balesetveszélyes. Nem túlzás, de ez a sétány barokk városunk egyik szégyene, és sürgősen ki kellene javítani, amíg baj nem történik. Arról nem is beszélve, hogy hamaro­san Egert turisták özönlik el, s a látvány nem éppen szemet gyönyörködtető. Hogyhogy ez évekig sen­kinek sem szúrt szemet? Kovács József Eger (Fotó: Koncz János) A Movendo Kamarakórus Siegenben Egy fiatal, alig hároméves múltra visszatekintő amatőr mű­vészeti együttes számára érthető izgalommal várt esemény az első külföldi bemutatkozás. Kórusunk az utóbbi két és fél évben több jelentős megmérette­tésen (minősítő hangverseny, Kátai László Requiemjének a bemutatója) igyekezett megfe­lelni az önmaga elé kitűzött mér­cének. Egyrészt az eddig nyújtott teljesítménynek, másrészt az Eg­ri Várbaráti Kör és a nyugat-né­metországi Siegen városának ha­sonló szervezete között már ki­alakult kapcsolatnak köszönhe­tően kerülhetett sor erre az ápri- Usi, egyhetes látogatásra. A koncertre a modernségében is elegáns kivitelű, jó akusztikájú Siegerlandhalléban került sor. A házigazda német vegyes kar és két férfikórus „tavaszi hangver­senyén” lépett fel a Movendo is. A forró hangulatú est atmoszfé­ráját nem könnyű felidézni. A koncert egyik főszereplője két­ségkívül Kari Heinz Meisel kar­mester úr volt, aki mindhárom(!) említett helybeli kórusnak a diri­gense és igazi szellemi vezetője. Számunkra igen megnyerő volt, amilyen lelkesedéssel énekeltek vendéglátóink, különösen a fér­fikar. Ezt azért is kell kiemel­nem, mert ezeknek az együtte­seknek a tagjai nem zeneileg képzett „félprofik”, nem énekta­nárok. A legkülönbözőbb foglal­kozású emberek, akik csupán hobbiként művelik a kórusének­lést. Elgondolkodtató, hogy míg Magyarországon a középkorosz­tályból kevesen engedhetik meg maguknak azt a „luxust”, hogy a megélhetés gondjai mellett még ilyen, látszatra „céltalan” tevé­kenységre is időt fordítsanak, Sie­genben a negyvenes-ötvenes éveikben járók alkotják a kórus­tagok zömét. Nyilván nem vélet­len, hogy legutóbb a budapesti kórushangversenyen egy másik siegeni férfikórus első dijat ka­pott kategóriájában. A Movendo műsorát a hálás közönség (telt ház, mintegy 700 ember) nagy tetszéssel fogadta. Egy Fouré-, Schumann- és Men­delssohn- (szólót énekelt Révész Ágnes, zongorán kísért Marik Erzsébet) mű után következett a magyar kórusmuzsika: Bárdos Lajos, Kodály Zoltán, Szokolay Sándor. A hangverseny záró, összkari számát (Musik erfüllt die Welt, A zene megtölti a vilá­got) karnagyunk, Szabóné Vass Márta vezényelte. Igazán nem panaszkodhattunk a helyi sajtóra sem. A Siegener Zeüw«g röviden bemutatta kórusunkat, részlete­sen írt ottani programunkról, a koncertről pedig elemző mélta­tás jelent meg. Á vendégszereplésnek a más országbeli emberekkel való talál­kozás, baráti kapcsolatok szüle­tése adja a lényegét. Szerencsére erre is nyűt lehetőség. A vendég­látó kórussal több vidám estét is együtt töltöttünk. Itt azután már feloldódtak a nyelvi nehézségek, az önfeledt éneklés (és tánc) közben a gesztusok többet mon­danak, mint a szavak. A kellemes napok gyorsan el­röpültek, a búcsúzkodás pedig a viszontlátás reményében történt, hiszen októberben mi látjuk Egerben vendégül a német kó­rust. Dr. Loboczky János a Movendo tagja Vásárlói ötletek alapján... A Bükk-kapu Áruház nyitásával kapcsolatban egy olyan játékot hirdettünk meg, melynek az volt a lényege, hogy a lakosság segítségével „berendez­zük” az iparcikküzletünket. Nagyon sok levél érke­zett, amelyek ötleteket, javaslatokat tartalmaznak. Ezeket figyelembe véve már folyamatban van a je­lenlegi papíráru-választék bővítése, többek között iskolai szerekkel. Ugyanez mondható el a harisnya­féleségekről, rövidárukról. A forgalom eddigi ala­kulásából arra következtethetünk, hogy az áruház gyorsan népszerűvé vált. Talán meghozza gyümöl­csét azon igyekezetünk, hogy e jól megközelíthető, megfelelő parkolóval rendelkező épületben olyan napi cikkeket kínáljunk, amelyekért az itt élőknek nem kell buszozniuk. így a színes tévék mellett áru­lunk szappant, mosószert, festékeket, edényeket, különféle háztartási felszereléseket. Mellettük el­férnek a hűtőládák is, melyek igen keresettek. Bí­zunk benne, hogy ha az újdonság varázsa lassan el is múlik, a forgalom tovább növekszik, s ehhez várjuk vevőink segítő észrevételeit. Szabó Zoltán kereskedelmi igazgatóhelyettes, Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat A gyöngyöshalásziak válaszolnak Kovács Attila újságíró úrnak Már nem tudtam tovább nézni a pocskondiázást, ezért tollat ra­gadtam. Amit az MDF helyi ve­zetői csinálnak a tisztességes, be­csületes gyöngyöshalásziakkal, azt már nem hagyhatom szó nél­kül. Ön is ezeknek a pártját fog­ta. A tévében egy tisztességes gyöngyöshalászi sem nyilatko­zott, mert büszkébbnek tartják magukat ahhoz, hogy az ilyen tí­pusú emberekkel szóba álljanak. Ezeknek semmi sem drága, csak hogy másokat bemocskoljanak. Ők úgy viselkednek, mint a „sze- kusok”, mindenkit megfenye­getnek, az édesanyját szidják a tisztességes embereknek. Most kikezdték a tanácselnököt is. Mi­ért nem várnak a helyhatósági választásig? Félnek talán, hogy nem az ő jelöltjükre szavaznak? Az általános iskola igazgatójába is belekötöttek, s ez mind a gye­rekek rovására megy, ha nem te­szünk ellenük valamit. Márpedig az ő jövőjük szent. Ha nem hagy­ják abba a további zaklatást, az Oktatási Minisztériumhoz fogok fordulni. Azért írtam Önnek, hogy becsületesen korrigálja cik­két. özv. Hegede József műszaki oktató * A Heves Megyei Hírlapban közölték A falu válaszol című cikket, amit pontosítani szeret­nék. Kovács Áttila írása a követ­kező mondattal fejeződött be: „Egy azonban biztos: a mostani MDF ott nemcsak a választáso­kon győzött.” Ez azt sugallja, hogy Gyöngyöshalászon az MDF kapta a legtöbb szavazatot. Ez így nem igaz. E levélhez csa­tolt listáról leolvashatják, hogy az MDF a második helyen vég­zett. Szabó Ferenc a gyöngyöshalászi 2-es szava­zókor számlálóbizottságának el­nöke * * * Tisztelt özv. Hegede József! Mivel a cikkemben azt írtam, amiről a helyszínen meggyőződ­tem, így azt nem kívánom korri­gálni. Ellenben felhívom a fi­gyelmét arra a tényre, hogy levele keltezésének idején nem létezett „ Oktatási Minisztérium”. Tisztelt Szabó Ferenc! Elismerem, hogy a faluban nem győzött számszerűen az MDF, viszont az országban két­ségtelenül ők bizonyultak a lege­rősebbnek. Emellett úgy gondo­lom — ahogy riportomban is ír­tam —, hogy Gyöngyöshalászon a legjelentősebb erők voltak az úgynevezett,, békés átmenetben ”. Mellékesen jegyzem meg: nem vagyok a Demokrata Fórum el­kötelezett híve. Kovács Attila Felvételi nélkül — a főiskolára Pécsett a Közlekedési Hírközlési és Építésügyi Minisztérium nemrégen rendezte meg a postaforgalmi szakközépiskolák országos szakmai tanulmányi versenyét. A döntőn hazánk 25 legjobb tanulója vett részt. A füzesabonyi Remenyik Zsigmond Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola negyedikes tanulója, Novák Anita negye­dik helyezést ért el. Ezzel az eredménnyel szakmai tárgyakból jeles érettségi osztályzatot kapott, és felvételi vizsga nélkül bejutott a győri Közlekedési és Távközlési Főiskola postaüzemi szakára. A sikerhez Anitán kívül természetesen a felkészítő tanárok is nagymértékben hozzájárultak, érdemes tehát név szerint is megemlíteni őket: Soltész Sándorné, Farkas Katalin, Lechner Zoltán, dr. Bartos Lászlóné. állásajánlatai: HEVES MEGYEI AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT: Eger, Faiskola út 5. Azonnali belépéssel felvesz géplakatost. Jelentkezni le­het a fenti címen a műszaki osztályon. VILATI EGRI GYÁRA: Eger, Faiskola u. 9. Felvesz pénzügyi és számviteli főiskolai végzettséggel pénzügyi csoportvezetőt, mérlegképes fönyvelői tanfo­lyammal kontírozó könyvelőt, lakatos és esztergályos szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a fenti címen. VÁROSGONDOZÁSI ÜZEM: Eger, Bródy Sándor u. 4. sz. Felvételre keres szakirányú végzettséggel rendelkező út­kezelési csoportvezetőt, mélyépítésben jártas műszaki ellenőrt és munkavezetőt, mérlegképes könyvelői képe­sítéssel rendelkező belső ellenőrt, kubikos és parkgon­dozási idénymunkásokat, rendészt, kőművest. HEVES MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT: Eger, Sas út 92-94. Felvételre keres F3 kategóriás jogosítvánnyal és autóda­ru-kezelői és vezetői engedéllyel rendelkező gépkocsive­zetőt. Továbbá felvesz F3 kategóriás jogosítvánnyal és AD-20, AD-160, AD-080-as autódaru-kezelői és veze­tői engedéllyel rendelkező gépkocsivezetőt, valamint gépszerelőket. Jelentkezni lehet a fenti címen. PÁVA RUHAGYÁR: Petőfibánya, Iskola út 1. Azonnali belépéssel felvesz szakképzett varrónőket és 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező női munkae­rőket betanított munkára, két műszakos munkarendbe. • HEVES MEGYEI . MUNKAÜGYI H SZOLGÁLTATÓ IRODA II 3301 EGER, KLAPKA U. 9. 0 36/13-149 i Meddig lesz a belváros szégyene?

Next

/
Thumbnails
Contents