Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-07 / 28. szám
Hírlap, 1990. május 7., hétfő GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Tanuljanak végre a kioktatók Szakmai körökben általános az a vélemény, hogy nagyon kicsi nálunk a megtakarítási hányad. Kicsi abban az értelemben, ahogy az ország vezetői, mindenekelőtt a bankárok szeretnék. Az emberek nem takarítanak meg forintot, és nem teszik azt a bankba. Miért? Mert több eszük van annál. Ma az a legkevésbé hatékony megtakarítás, amit az emberek betesznek a bankba, vagy amin értékpapírokat vásárolnak. Mi a jo megtakarítás? Mindenekelőtt a lakás és a nyaraló, vagyis a családi ingatlan. Ezeknek az ára lépést tart az áremelkedéssel, azon túl, hogy használják, drágán bérbe lehet adni, ha meghaladja a család igényeit. Egyelőre szűk határok között — de jól jövedelmez a kisvállalkozásba való befektetés is. Ennek a beruházási célnak igen biztató a jövője. Amíg a nagyvállalatok ma legalább kétszer akkora súlyt képviselnek a gazdaságban, mint amire szükség volna, a kis- és középvállalatokban évtizedekig krónikus lesz a hiány. Ebből fakadóan a nagyvállalkozásokba fektetett tőke hozadéka évtizedeken keresztül messze a kisvállalkozásoké mögött kullog majd.rí legrosszabb befektetés azonban a bankbetét. Ez nemcsak azért rossz, mert a bankok pénzének nagy többsége eleve kis jövedelmet biztosító nagyvállalatokban van, de azért is, mert a bankok még nagyon éhesek, nem elégednek meg átlag körüli jövedelmezőséggel. A lakossági pénzmegtakarításokat teljesen aláásta a pénzügyi kormányzat azzal, hogy megadóztatja a kamatjövedelmeket. A rövidlátó bürokraták csak azt nézték, hogyan tehetnek szert néhány újabb milliárdra, de azt nem, hogy ezzel idővel elvész ennek az adóztatási forrásnak az alapja. Az előbbiek szerint már eleve nem biztosítanak a bankkamatok versenyképes jövedelmet, hát még ha meg is adóztatják. Akik bevezették a kamatok adóztatását, most csodálkoznak azon, hogy kevés a lakosság pénzmegtakarítása. A lakosság azonban takarékosabb mint valaha. A lakossági vagyongyarapodás nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő. Erről meggyőződhet az, aki utazik az országban. A családi házak és nyaralók lázasan épülnek. De nemcsak erre jut a megtakarított jövedelemből. Az elmúlt év során 50 ezer, az átlagosnál sokkal igényesebb és drágább autót hoztak be a gazdagabb, hűtő- szekrényt, televíziót, videót, személyi számítógépet a szerényebb jövedelműek. Nincs rá adatunk, hogy hány százmillió dollárt költöttek el a megtakarított pénzükből. Meg vagyok győződve, hogy ennek ellenere ma több deviza van a lakosság birtokában, mint a világútlevelek bevezetése előtt volt. Ez nem megtakarítás? Arról is sokat papolnak, hogy a lakosság okosabbra is költhette volna a pénzét. Ez talán igaz. De igaz az is, hogy a kritizálok, a gazdasági élet irányítói eddig mindig sokkal rosszabbul bántak az importkeretekkel, mint a lakosság. A lakosságot ugyan kötelességünk tanítani, hogyan használja fel a pénzét, de azt ne vezessük még egyszer be, hogy a pénzzel csak az állami hatósáf ok, a monopolhelyzetet élvező ülker vállalatok és bankok gazdálkodhassanak, mert az sokkal rosszabb. Az is igaz, hogy jobb lett volna, ha a lakosság többet költ termelő célokra. A túlságosan nagy lakás helyett gépeket vásárol, műhelyt épít. Ezért is azonban elsősorban az illetékesek a felelősek. Miért tett megkülönböztetést a külkereskedelmi miniszter abba, hogy személyautót hoz be valaki vagy szerszámgépet? Ugyanis a legutóbbi ideig az előbbi élvezett vámmentességet. Hibás az adórendszer is. A nemtermelő vagyon adómentes, a termelő beruházás azonban nem. Ennél is fontosabb, hogy a termelő beruházás forrását be kell vallani, a luxusvilláét nem. Szinte nincs rá példa, hogy az illetékes hatóságok nem a saját és a társadalom érdekei ellen intézkedjenek, mégis ők a leghangosabbak abban, hogy nem az elképzeléseik szerint alakulnak a dolgok. Siránkoznak, hogy a lakosság nem az ő érdekeik, hanem az általuk deformált egyéni érdeke alapján cselekszik. Szerencsénkre! Kopátsy Sándor Sorsjegyek a magyar szegényekért A hazai szegényeket támogató akcióinak megszervezéséhez sorsjegyek árusításával is hozzájárul a Magyar Vöröskereszt. A Vöröskeresztes Világnapra 30 ezer nyereménysorsjegyet bocsátott ki, s az ebből befolyt összeget ajánlotta fel az itthoni rászorulók segítésére. A mintegy 400 ezer forint értékű nyeremények — köztük kétszemélyes, Prágába szóló repülőjegy — sorsolását május 8-án, a világnapon tartják. A darabonként 30 forintba kerülő sorsjegyeket a Magyar Vöröskereszt budapesti székházában és az Arany János utcai metró- megállóban árusítják. Ugyancsak a szegényekért gyűjt a Rák Alapítvány: gyűjtőládáit az OTP-fiókoknál helyezte el, hogy azokba május 7-én és 8-án bárki adakozhasson — a magyar szegényekért. Vallásgyakorlás a börtönökben Az igazságügy-miniszter május 1-jén hatályba lépett rendeleté szerint a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak ezentúl részt vehetnek istentiszteleteken, s lelkészek gondozásában is részesülhetnek. Jogukban áll, hogy vallásuk gyakorlásához szükséges könyveket, kegytárgyakat is maguknál tartsanak — egyebek között ezt tartalmazza a Magyar Közlöny 37. számában megjelent rendelet. Az eh'téltek számára is lehetőség nyűik egyházi házasságkötésre, keresztelésre és temetésre. Jogaik gyakorlása azonban nem sértheti a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát, ilyen esetben a fogvatartottat eltilthatják vallása gyakorlásától. Duna-híd Esztergomban Jól jön az újabb hídépítési megrendelés — az Esztergom— Párkány közötti híd felújítása — a Ganz Acélszerkezeti Vállalatnak, mert még nem heverték ki a nagymarosi erőmű építésének leállítása miatt elszenvedett kiesést: a múlt évet némi veszteséggel zárták. A Duna-híd felújítási tervei egyelőre még nem készültek el, a teljes átépítés azonban — mint Bazsó Gyula, a Ganz Acélszerkezeti Vállalat műszaki igazgatója az MTI munkatársának elmondta — mintegy 300 millió forintba kerül. A végleges tervektől függ az is, hogy a két megmaradt hídnyflás felhasználható lesz-e, vagy le kell bontani. (Az 1895-ben épült híd épen maradt betonpillérei egyébként alkalmasak az új híd megtartására.) A régi rácsos szerkezet helyett azonban felsőpályás, vasbetonlemezes hidat célszerű építeni, elsősorban korrózióvédelmi okokból. A helyhatósági választások előtt A képviselő-testület és bizottságai (ii/i.) A magyarság legújabb kori történelmének eseményei napjainkra jelentősen felgyorsultak. Átalakulóban van a társadalom, melynek struktúrái az erősödő pártok megjelenésével kezdenek kirajzolódni. A gazdasági életben megindult a privatizáció, és remélhetőleg a vállalkozások hozzájárulnak a valós piaci értékviszonyok mielőbbi kialakulásához. Az új gazdasági és társadalmi környezet szükségszerűen igényli, hogy a közigazgatás minél előbb modernizálódjon, és feleljen meg az új évtized követelményeinek. Ahhoz, hogy ezt vállalhassa, szembe kell nézni a múlttal, és vállalni kell a jövőt. Azt a jövőt, amelyben néhány jelentős fogalmat kell megtölteni teljesen új tartalommal. Ezek közé sorolom, mint legfontosabbakat a hatalom, a politika és az igazgatás kérdéskörét. A hatalom eredetét az egyre erősödő alkotmányos rend által garantált népfelség elvének kiteljesedésével látom biztosítottnak. Jelen munkámban a témakör egy jelentős alkotóelemével a hatalom helyi — önkormányzati típusú — megvalósításával kívánok foglalkozni. A politikában az állampárti rendszert plurális, többpártrendszerű politika váltja fel, melynek hatása egy európai demokrácia kialakulását fogja elősegíteni. A két korábban említett fogalom tartalmi átalakulása már megkezdődött, ezért legfontosabb feladatunk, hogy feltárjuk az igazgatás többirányú problémáit. A jogszabályok radikális változtatásával meg kell szüntetni a bürokráciát, és meg kell szabadulni a túlszabályozott jogkörök, hatáskörök és gazdasági szabályok fojtogató szorításától. Szükség van egy kisebb létszámú, de igényesebb apparátusra, amely biztosíthatja a színvonalas közigazgatási munkát egy hatékonyabb — feladatra orientált — szervezetben. A hatékonyságot csak úgy lehet megvalósítani, ha a szervezetben dolgozók hivatásuknak érzik a lakosság szolgálatát, és az igazgatási szolgáltatás gyors és olcsó, rí hatalom és a politika letéteményese — helyi szinten — az önkormányzatot megtestesítő testület. Az önkormányzatnak integrálni kell a hatalom és a politika fogalmát, vagyis úgy kell működnie, hogy kifejezhesse a település egészének érdekeit. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha az új önkormányzati választási törvény lehetővé teszi azt, hogy a politikai pártok jelentős szerepe mellett az érdekképviseletek, mozgalmak, egyesületek, helyi állampolgári közösségek, sőt, esetleg független jelöltek is részesei lehessenek a helyi hatalomnak. Csak egy sokszínű érdekképviselet tudja igazán megvalósítani és működtetni a közvetlen demokrácia fórumrendszerét, és ellátni az intézményesített hatalom összlakossági kontrollját. Az önkormányzat akkor tudná maradéktalanul ellátni mindezen funkcióit, ha az új választási rendszer gyökeresen szakítana a jelenlegi gyakorlattal, és a képviselő testület tagjait pártok, szervezetek, városrészek /«iákon választhatnák meg. A független jelöltekre pedig a település összessége szavazna. A mai, kiskörzeti választási rendszer csak partikuláris érdekeket tud a testület felé közvetíteni, megköti a tanácstag gondolkodását és döntési kompetenciáját. Ma a tanácstag csak önmarcangoló kompromisszumok árán tud fölülemelkedni a szűk választói érdekeken akkor, amikor a saját utcáját „kell feláldozni” a nagyközösség érdekében. Egy jól működő önkormányzathoz tehát egy jó választási törvény megalkotására van szükség. Az új önkormányzat építkezésének fontos kérdése a képviselő-testület létszáma. Amennyiben majd az új választási rendszer széles körben garantálja az érdekek megjelenését, akkor a jelenlegi 74 fős egri tanácstagságot 20-25 százalékkal lehet csökkenteni. A létszámot tovább nem volna célszerű szűkíteni, mert az önkormányzati ügyek jelentős többségét kitevő operatív hatáskörök címzettjei a bizottságok lennének. Egy Eger nagyságú városban a folyamatos működéshez legalább 8-9 bizottságra van szükség. A bizottságok egy részénél alapvető követelmény lesz, hogy csak a képviselő-testület tagjaiból álljon, ugyanakkor lesznek olyan bizottságok, ahol viszont az a cél, hogy a téma szerint érintettek minél nagyobb számban legyenek képviselve. Természetesen ezekben a bizottságokban arra kell ügyelni, hogy a képviselő-testület választott tagjai legyenek túlsúlyban, mert ellenkező esetben a döntésekben nem jutna kifejeződésre a testület meghatározó hatalmi pozíciója. Megkísérlem vázlatosan bemutatni, hogy a megjelent ön- kormányzati koncepcióra figyelemmel hogyan tagozódhat a képviselő-testület bizottsági rendszere. 1. rí gazdaságpolitikai (tervezéssel, költségvetéssel, városüzemeltetéssel foglalkozó) bizottság. A hatáskör felsorolásából kitűnik, hogy ez a bizottság lenne felelős a gazdálkodásért, a város működtetéséért. Ez akkor lenne működőképes, ha legalább 10- 11 választott képviselő-testületi taggal tevékenykedne. 2. Ügyrendi, szervezési bizottság feladata lenne egyrészt az ügyrendi tevékenység ellátása, másrészt a jelenlegi vb-től átvenné a testületi ülések előkészítésével kapcsolatos adminisztratív tennivalókat. Kis létszámú (5 fős) bizottságként működhetne. 3. Hatósági bizottság. Az új jogszabályok a bizottság hatáskörébe utalnák azokat az egyedi ügyeket, ahol széles körű mérlegelésre nyílna lehetőség, és a döntésben jelentős társadalom- politikai tartalom jelenne meg. Ez a bizottság irányítaná az apparátus munkáját is. Ebbe a bizottságba is legalább 5 fő képviselő-testületi tag lenne, lehetőleg olyanok, akik jogi jellegű munkakörben tevékenykednek. 4. Számvizsgáló bizottság. Ebben 4-5 testületi tag végezné a pénzügyi, számviteli munka irányítását, gazdája lenne a belső ellenőrzésnek. 5-6. Iskolatanács és közművelődési bizottság albizottsági rendszerben vagy külön-külön bizottságként irányítaná az oktatást és a közművelődést. Ezekben a bizottságokban már helyet kell biztosítani a területen tevékenykedő (óvoda, iskola, közép- és felsőfokú oktatás, szülői munkaközösségek) képviselőinek. A külső tagok ellensúlyozása érdekében ide legalább 15-16 fő képviselő-testületi tag kellene. 7. Egészségügyi és szociálpolitikai bizottság. Ebbe a bizottságba 5-7 képviselő-testületi tag mellé elképzelhetők a körzeti orvosi hálózat, családsegítő központ, ESZU, egyházak, nyugdíjasok, cigányság, a társadalom- biztosítás képviselői. 8. Vagyonfelügyelet. A 4-5 fős testületi tag mellett ott kell legyenek az IKLV, a közműtulajdonosok, lakásfenntartó szövetkezetek képviselői. Ennek a bizottságnak lenne a feladata az ön- kormányzati, városi vagyon felügyelete, a vagyonkezelő szervezet elvi irányítása. Ellátná a vagyonkezelés lakossági kontrollját. 9. Társadalompolitikai bizottság (választmány). Ennek a szervezetnek nem lenne önálló döntési és irányítási jogköre, de fontosságát az bizonyítja, hogy a bizottságok között koordinálni kell, meg kell teremteni a város egészét érintő összhangot. Ennek a bizottságnak tagjai lennének a bizottsági elnökök és a pártfrakciók kepviselő-testületi vezetői. Ez a bizottsági struktúra tehát azt igényli, hogy a képviselő-testület legalább 50-60főből álljon, de egyben azt is jelenti, hogy akkor mindegyik képviselő-testületi tag valamelyik bizottságban tevékenykedne, rí testület rendelkezne a város gazdasági, társadalmi életét döntően meghatározó legfontosabb jogkörökkel. A többi, főleg operatív jellegű jogkört a bizottságok gyakorolnak. Ez azt jelentené, hogy a bizottságok egy részének legalább havonta üléseznie kellene ahhoz, hogy a város folyamatos működtetése biztosítható legyen. Természetesen a jövőben lesznek olyan feladatok, amelyekben rugalmas döntési rendszert kell kialakítani. A vállalkozások élénkülése, az önkormányzat vagyoni érdekeltsége, a helyi bevétel- források növelése megköveteli az üzleti életben elengedhetetlen gyors intézkedéseket. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha reális összeghatárok megjelölésével a testület kidolgozza a megfelelő döntési szinteket. Följogosíthatja például a polgármestert egy bizonyos összeghatárig a kötelezettségvállalásra, majd ezt emelve biztosítana jogkört a bizottságoknak, és végül egy meghatározott összegen túl magának tartaná fenn a döntési jogkört. (Folytatjuk) Dr. Gyula Zoltán Az elnök monológja Tőke vagy víz önti el a recski bányát? Nemrégiben lapunk munkatársai Egercsehiben jártak, ahol munka nélkül maradt bányászokkal beszélgettek arról, miképpen látják a saját jövőjüket. A recski bányában hasonló cipőben járnak, az üzem működését „tartósan szüneteltetik”, s jelenleg azért folyik a harc, hogy a külföldi tőke lehetőleg minél hamarabb szemet vessen rájuk, s ne kelljen vízzel elárasztani a vája- tokat, azaz bezárni a bányát. Ebben a tárgyalássorozatban vállal szerepet Gagyi Pálffy András, aki már az Ipari Minisztériumban dolgozva is Recsk ügyével foglalkozott, most pedig a bánya igazgatóhelyettese, valamint a helyi Hungarocopper Részvény- társaság elnöke. Ő kereste meg szerkesztőségünket, s kérte hallgassuk meg, ők hogyan látják a cégük jövőjét. Az alábbiakban tehát az ő nézeteit olvashatjuk. "Nyilvánvaló, hogy amíg évi kétszázmillió forintot lehetett fizetni állagmegóvásból Recsken, és nem kellett piackutatás meg technológiai fejlesztés, csak el kellett költeni a pénzt, addig ez nem igényelt különösebb teljesítményt. Sok embernek kedvező volt ez a szituáció, élüzem volt a rézércmű, és nagyon jól élt a budapesti központ is és a helyiek is. Akik ebben a környezetben jól meg voltak fizetve, azok nem vágyakoznak olyan körülmények közé, amelyekben feszesebb teljesítményt követelnek tőlük. Jelenleg hozzávetőlegesen ötven főt kell elbocsátanunk, de ha nem sikerül külföldi tőkét szerezni, akkor ez mindenkire vonatkozik. A mostani helyzet elsősorban a túlméretezett adminisztrációra vonatkozik. De mondok néhány előzményt: 1982-ben a bánya megkezdett feltárását és kutatását leállították, mert az állami beruházási keretek már ezt nem fedezték, s nagyobb politikai erő sem állt Recsk mögött. Ráadásul 1987-ig nagyon alacsony volt a világpiaci ár, s így gazdaságtalanul működött a bánya. Ha annak idején a pénzügyi kormányzat elfogadja az általunk prognosztizált árakat, akkor a bánya évi 200 millió dollár bevételt hozna. 1988-ban — mivel akkoriban felmerült, hogy a bányát be kell zárni — írásos javaslatot tettem a miniszter illetékes helyettesének, hogy mérje meg a tőke is ennek a vagyonnak az értékét, ne olyanok, akik személyes szeszélyeik alapján adnak például pénzt egy mongóliai volframbányához. Ezen kívül még azt is ajánlottam, hogy adják oda a bányát egy magyar vállalkozásnak, amely ebből üzletet tudna csinálni. Az ötlet annak ellenére, hogy megdöbbenést is keltett, megtetszett a Tervhivatal vezetőinek, csakhogy nem akadt jelentkező. Az önállóság kérdésében rengeteget kellett agitálni a recski kollégákat, hogy nincs más út, bár az még mindig kevés volt egy jelentős lépésnek. A kormány tavaly augusztusban úgy döntött, hogy fél év lehetőséget ad külföldi tárgyalásokra. No, ez igen szűkös határidőt jelentett, ugyanis korábban egyáltalán nem történt semmi. Nem volt egy olyan bankképes tanulmány amellyel elő lehetett volna állni, és a szakemberek jelentős része is távozott. Ebben az időszakban jelentkezett a Borsodi Ércelőkészítő Mű, akiknek az emberei feltérképezték a helyzetet, és partnereket kerestünk egy gazdasági társasághoz, mivel ők láttak Recskben fantáziát, sőt hajlandóak voltak 105 millió forint készpénzzel beszállni, így alapítottunk egy részvénytársaságot. Nekünk már nem csak tárgyalni van jogunk, hanem az esetleges külföldi partnerrel szerződést is kötni. A határidőnk kicsi, bár a kormány nem döntött a bezárásról, ami azt jelentené, hogy minden épen marad, de a vájatokat vízzel árasztják’el, ami nem zárja ki azt, hogy a későbbiekben ott termeljenek. Addig tudunk tárgyalni, ameddig ez nem történik meg, s ez gyakorlatilag nem jelent egy évet sem. Ezalatt az idő alatt semmi olyat nem csinálunk, ami jóvátehetetlen károkat okozna. A külföldi érdeklődés ahhoz képest, hogy egy kis vállalat szervezi a kapcsolatokat, elég jó. Ami bizonytalanná teszi őket, az az a tény, hogy nem eléggé biztosak a magyar törvények állandóságában. Másrészt természetes módon saját maguk akarnak Gagyi Pálffy András (Fotó: Gál Gábor) meggyőződni mindenről, amelyben még érezhető a korábbi rendszer hatása is. Amennyiben mégsem tudnánk ezt a törekvésünket megvalósítani, úgy módot szeretnénk találni arra, hogy meglévő eszközeinkkel valamilyen más vállalkozásba kezdjünk. A létszámleépítés elsősorban továbbra is az adminisztratív dolgozók körében lesz számottevő, hiszen a fizikai munkásokra reméljük szükségünk lesz a későbbiekben is. Magam nemrégiben arra az elhatározásra jutottam, hogy az rt. elnökeként kapott honoráriumból egy alapítványt hozok létre, amellyel a Recskről továbbtanulni szándékozó fiatalokat kívánom támogatni, abban a reményben, hogy felhívásomhoz mások is csatlakoznak. Azért is tartom fontosnak ezt, mivel én is régi recski diák vagyok.” Lejegyezte: Kovács Attila
