Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-05 / 27. szám
GAZDASÁG - TÁRSADALOM Hírlap, 1990. május 5., szombat Az első szabad strandszezon... Sopron, Nyíregyháza, Szeged, Pécs Kevés az újdonsdrága a belépő Itt a nyári strandszezon, ám úgy tűnik: a nagy honi változások viszonylag kevés újdonságot hoztak ezen a területen. A karbantartási munkák folynak, a belépőjegyek pedig emelkednek. Nagyjából így jellemezhető a helyzet. Összeállításunkban négy Heves megyei város strandjának nyitás előtti napjairól, a készülődésről számolunk be. Az egri strand üzemvezetője — Sütő Szilárd— arról tájékoztatott bennünket, hogy ezen a nyáron a Petőfi téri rész le lesz zárva, mert ott a barakksor lebontása után elkezdték építeni az emeletes kabinsort. Ebben kap helyet a masszázs, a pedikűrös, itt lesz az öltöző, a stúdió, és a jövőben itt rendezkedhetnek be a zöldségárusok is. Az építmény igen tetszetős lesz: faszerkezetével, tornyaival harmonikusan illeszkedik majd a környezetbe, és stílusa „rímelni” fog a szakszervezeti szálló látványára is. Mindez 1991 májusára készül el, addig azonban szükség lesz a vendégek türelmére. Az ideiglenes bejárat a reumakórház és a szakszervezeti szálló közötti területen lesz, konténerházak formájában. A szezon elején elkészül a vízidodzsem, ahol egy húsz méter átmérőjű körmedencében elektromos víziautók szelik majd a minitavat. (Úgyhogy megpróbálhatunk egy kicsit a vízen járni...) Egerben is — mint ahogy másutt — lényegesen drágábbak lesznek a jegyek: a hétközi fel- nőttbiléták ára 25-ről 35-re ugrik. Hétvégén pedig 45 forintért válthatnak jegyet a felnőttek. Knízner Róbert, a gyöngyösi fürdő vezetője azt mondta el, hogy sok újdonsággal nem szolgálhatnak. Az 50 és a 30 méteres medencét vonják be speciális műanyag réteggel, ám ez sem olcsó mulatság, hiszen a festék nyugatnémet gyártmányú. Ajegyek itt is drágulnak. Hétköznap a felnőtteknek harminc forintot, hét végén harmincöt forintot kell fizetni: mindkét esetben tíz forinttal többet, mint tavaly. A diák-, valamint a gyermekjegyek viszonylag kisebb mértékben nőnek Gyöngyösön. A hevesi strand és kemping vezetője, Szabó László is csupán a szokásos festésről és karbantartásról számolhatott be. Ezenkívül még arról, hogy mintegy 3000 négyzetméterrel bővül a kemping területe, ahol a lakókocsik számára elektromos csatlakozókat is üzembe állítottak. Számottevő újdonság csak a jövőben lesz. Most érkezett meg az Egerterv által készített fejlesztési terv, amelyben egy helyi fürdőkórház is szerepel, továbbá az is, hogy az egész kempinget a közeli tó mellé telepítenék ki. De hát ez még a jövő zenéje. Ami a jelen: a gyermekbelépőket tizenötre, a felnőttekét harminc forintra emelik. A hatvani fürdővezető, Bakos Imre azt az információt bocsátotta rendelkezésünkre, hogy náluk minden úgy van, mint tavaly. Csak karbantartás és javítások. Ami újdonság, az a belépődíj emelése. A felnőttek 25 forintért léphetnek be a hatvani strandra; akár hét vége van, akár hétköznap. H.A. A pénz világa Az egyházgazdálkodásról Ha valakit megkérdeznénk, mi jut eszébe az egyházról, válasza valószínűleg kimerülne az Isten, a templom, a hit fogalomkörébe tartozó asszociációkban, vagy az erdélyi menekültek és a kábítószeresek segítésére utalna. Arra kevesen gondolnak, hogy Isten házait ugyanúgy tatarozni kell, mint egy iskolát vagy egy kórházat. Magyarországon a második legnagyobb felekezet a református. Bazsó Béla zsinati tanácsos tájékoztatott egyháza gazdasági állapotáról. A fordulat éve után az egyházak vagyonának jelentős részét államosították. 1948-ban az állam és az egyház között a mai napig érvényben lévő egyezmény köttetett. Ez az egyezmény többek közöt szavatolta volna a mainál jóval több ingatlan egyházi tulajdonban maradását. 1948 és 1951 között azonban az élet túlhaladta az egyezményt, „önkéntes” felajánlások és államosítás nyomán a református vagyon 60 — 70 százaléka állami tulajdonba és kezelésbe került. A Magyarországi Református Egyház ingatlanvagyona — az Állami Biztosítóval kötött vagyonbiztosítási szerződések alapján — mai árakon 60 milliárd forintra tehető, s ez tömegben, értékben mintegy harmada-negyede az 1948- as tulajdonnagyságnak. Az állam 1948-tól — tekinthető ez jóvátételnek is — személyi és dologi államsegélyt juttatott az egyháznak az állami költségvetésből. Ennek az összege 1989-ben 40 — 50 millió forint volt, s a legkülönbözőbb címeken adták: áfa-hozzájárulás, tb-j árulék, stb. A személyi államsegély összege 1948-ban havi átlagban 400 forint volt. Ma ez az összeg 400 és 800 forint között mozog. A református egyház összesített pénzforgalma megközelíti az évi 600 millió forintot. Költség- vetési keretek között, maradványérdekeltségi rendszerben gazdálkodik, és a bevételek legfőbb forrása az egyháztagok önkéntes adománya. A külföldről érkező adományok évi egy-két millió dollárt jelentenek. Ezt a pénzt is szociális, egészségügyi és oktatási célokra fordítják. Ezen a területen az igények egyre nőnek, mind több szeretetotthonra, gyógyító apácarendre, egyházi iskolára van szükség. Az egyházak alanyi jogon adómentesek. Adományozóik ugyanúgy levonhatják adóalapjukból a felajánlott összeget, mint egy alapítvány esetében. Az egyháznak és az államnak az egyezményben rögzített szétválasztása nehezen valósulhat meg úgy, ha évről évre az állami költségvetésből, a Parlament által jóváhagyott mértékben folyósítják a munkához szükséges anyagiakat. Az egyház autonómiája gazdasági autonómiát is feltételez. Az egykor államosított egyházi ingatlanok éppen ezt a gazdasági függetlenséget biztosították, s a visszaigénylés mögött is ez áll — mondta Barsó Béla zsinati tanácsos. Ha szerény mértékben is, de vállalkozik az egyház is. A napokban kezdi meg működését Debrecenben a Reftour Utazási Iroda, s itt újszerű, profitábilis egyházi vagyonbiztosítási konstrukciót szerveztek.- ózó FÜRTH, NSZK: Harald Herrmann büszkén térdel mérethű teherautó-modellje mellett, amelyet 5000 órányi munka és mintegy 19.000 DM ráfordítással épített meg. Az eredeti jármű egyötödére kicsinyített mása három méter hosszú. A jól sikerült modellt a látogatók megtekinthetik majd a közelgő frankfurti nemzetközi autókiállításon. (Telefotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség) Egyedi teherautó-modell A vámszabad terület csak eszköz lehet... A megannyi válságkezelést, reformot és megújulást ígérő gazdasági program palettáján feltűnt egy új szín. Érdekessége „csupán” az, hogy nem követel különleges jogosítványokat, hatalmas állami pénzeket; a munkára és hazánk egyes vidékeinek sajátosságaira apellál. Az úgynevezett UNIDO-tanulmányról van szó, amely a Magyarországon kialakítandó különleges gazdasági övezetek kérdését vizsgálja. Ezeket a területeket sokan a vámszabad területekkel azonosítják. Dr. Mikósdi György, a Kereskedelmi Minisztérium osztályvezető-helyettese ad bővebb felvilágosítást a témáról. — Mi az álláspontja a vámszabad területekkel kapcsolatban? — Röviden: túl sok van belőlük, és túl kicsik. Akkor jelentek meg tömegesen, amikor egy vállalkozáshoz külföldi gépet kellett volna importálni, de a cég nem tudott behozatali engedélyhez jutni. Ilyenkor az új vállalkozás vámszabad területre települt, és a belföldi fél „ledolgozta” a gép árát. Ma harminc kereskedelmi és körülbelül ugyanennyi ipari vámszabad terület létezik az országban. Jellemző, hogy egy- egy cég több telephelyen is képviselteti magát. Én nem ebben látom gazdasági felemelkedésünk útját. Hiszen ez a megoldás mégiscsak „technikai dolog”, csupán eszköz egy jóiműködőgazdaságban. Sokkal nagyobb lehetőséget látok a különleges gazdasági övezetek létrehozásában, fejlesztésében. — Mit takar ez a fogalom? — A legtöbben egy zárt „valaminek” képzelik. Olyan körülkerített területnek, ahol nem érvényesek az adott ország kereskedelmijogi, devizális rendelkezései. Mondhatnám úgy is, az országtól „mentes” területnek hiszik. Mindez csak a zárt övezetekre igaz! Létezik egy másik változat is — a zárt után nem nehéz kitalálni: a nyitott gazdasági övezetek. — Külföldön hol vannak ilyen zárt és nyílt „ körzetek ”? — Elsőként a „tigrisországokat” kell megemlítenem. Közülük is Dél-Koreát. Itt zárt övezeteket hoztak létre. Kezdetben e telepek a 21. századot képviselték, míg környezetük a 19. századot. Viszont minden új létesítmény az övezetek köré épült, kialakult egyfajta belső verseny, és — ahogy azt várták — kiegyenlítődtek a belföldi gazdasági erőviszonyok. Ugye, nem kell mondanom, hogy nem a 19. századi szinten. Ami mindebből következik : megszűnt ezeknek az övezeteknek a jelentősége, és fokozatosan el is haltak. A koreai példán már túlhaladt az idő. A tőke jelenleg nem a nyersanyag és a munkaerő olcsóságát keresi, inkább az új termékeket! — Milyen lehetőségeket vázol fel a hazánkról készült UNIDO- tanulmány? — Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetét mi kértük fel a környezettanulmány elkészítésére. Ennek végső konklúziója: Magyarországon, földrajzi helyzete, gazdasági adottságai és a munkaerő képzettsége miatt a nyitott fejlesztési övezeteket tartják célszerűnek. Olyanokat, amelyek nem szigetelődnek el sem az anyaországtól, sem a külföldtől. — Gondolom, a tanulmány kijelöl néhány helyet a fejlesztésre. — Igen. Négy nagy és két kisebb térség szerepel a tervben. A nagyok: Sopron, Nyíregyháza, Szeged és Pécs. A kisebbek: Kőszeg és Csurgó. Természetesen nemcsak a városokról van szó, hanem ezek vonzáskörzetéről is. A tanulmány legfontosabb eleme, hogy regionális fejlesztési alapokat kell létrehozni. Ezeknél három forrás jöhet szóba. A legfontosabb a helyi tőke mobilizálása; a második helyen a külföldi tőke bevonása áll, és csak kiegészítő jelleggel számítunk az állami hozzájárulásra. Mindehhez vissza kellene szorítani a központi szabályozást. Két-három embert foglalkoztató regionális fejlesztési központok létesítésére van szükség, amelyek képesek az UNIDO segítségét fogadni. — Miből állna ez a segítség? — Felmérnék a terület adottságait, tevékenységét, és profilt javasolnának. így Sopront egyfajta nemzetközi kereskedelmi, szolgáltatási és környezetkímélő iparágak jellemezhetnék. Nyíregyházához mezőgazdasági termékek feldolgozása és csomagolása is kapcsolódhatna. Szeged biotechnológiai kutatási-innovációs központként szerepel a tervben; ehhez jó alapot adhat a város tudományos kapacitása. Pécsnek, mint bányászati központnak, ma hasonló problémákkal kell megküzdenie, mint néhány éve a Ruhr-vidéknek. Onnan lehetne ötleteket szerezni. — Feltételes módot használt... — Egyelőre mindez csak terv. A megvalósuláshoz szükséges az oly régóta hangoztatott helyi ön- kormányzat, az, hogy a régiókban megtermelt nyereség ott is maradjon. Az ügyintézés sem kötődhet kizárólag Budapesthez, és felülvizsgálatra szorul a jelenlegi adórendszer is. — Az UNIDO miért foglalkozik velünk? — Leginkább azért, mert felkértük rá. Nekik nincs pénzük, de összeszedik azoktól a kormányoktól, amelyeknek a vállalatai érdeklődnek Magyarország iránt. Ez az UNIDO-n keresztül közvetett támogatás a külföldi vállalatoknak. A kormányok ugyanis átvállalják az előzetes marketingmunka nagy részét, s ezáltal jelentős kiadástól kímélik meg vállalataikat. így végül is mindenki jól jár. De a megvalósításhoz el kellene érni, hogy a terület ne azt nézze, mennyit kaphat, hanem, hogy mire képes, és ő mit adhat az országnak. Környezetvédők Salgótarjánban Heves megyei szabadalom segít Nogradban o o Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülés fennállása óta a második igazgatótanácsi ülést tartotta a közelmúltban Salgótarjánban. S az nem véletlen, hogy az egri székhelyű egyesülés legfelsőbb vezető testületé Nógrád megye székhelyén tanácskozott. Alapvetően az indokolta ezt, hogy tavaly megduplázódott az egyesülésbe tömörült tagvállalatok száma, s a legintenzívebb fejlődés éppen Nógrádban történt. Az igazgatótanácsi ülésen Demeter Béla elnök — a Heves Megyei Településtisztasági Vállalat igazgatója — megnyitó szavaiban adott számot erről a fejlődésről. A tagvállalatok létszámát illetően nem sokáig maradt változatlan a helyzet, mivel a megfigyelőként meghívott vállalatok közül a Nógrád Megyei Palóc Tervezőiroda és a Miskolci Városgazdálkodási Vállalat a helyszínen jelentette be a belépését. Az előzetesen írásban kiküldött anyagokhoz — a múlt évi tevékenységről szóló beszámoló, az 1990. évi munkaterv és költségvetés — dr. Kecskeméti Sándor ügyvezető igazgató fűzött szóbeli kiegészítést. Az egyesülés tavalyi eredményes tevékenységéről szóló beszámolót, az idei tervet és a költségvetést a tagvállalatok képviselői elfogadták. A tanácskozás második részében videofilmét mutattak be a salgótarjáni kommunális hulladék komplex kezelésének megoldásáról. A tavaly készített filmhez Bodnár Benedek, a Salgótarjáni Városgazdálkodási Vállalat igazgatója fűzött újabb információkat. Tudvalevő, hogy Salgótarján kommunális hulladékának az elhelyezése egyre nagyobb nehézségeket jelent. A városgazdálkodási vállalat 120 ezer köbméter ilyen hulladékot kezel, s lassan már nem lesz a tárolásra hely, tehát sürgősen cselekedni kell. Ehhez nyújt segítséget az a komposztálási módszer, aminek a technológiáját a Heves Megyei Településtisztasági Vállalat szabadalmaztatta. Ennek az a lényege, hogy egy mikroorganizmusokból álló aktivátor segítségével az olajos szennyező anyagok rekordidő alatt, 6 — 8 hetes érlelés után csaknem teljesen elveszítik olajtartalmukat, s humuszként hasznosíthatók. Ezt egészíti ki az égetéses módszer, valamint az elhelyezéses megoldás — azoknál az anyagoknál, amiket elégetni sem lehet. Az igazgatótanács ülésén felszólalt Gavallér István, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Igazgatóság igazgatóhelyettese. Elismeréssel szólt az egyesülés munkájáról, jövőbeni törekvéseiről. Kiemelte, hogy ha Európához akarunk tartozni, akkor a környezetvédelemben a nyugati normatívákat kell nekünk is betartani. Dr. Adonyi Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem kémiatechnológiai tanszékének docense többek között arra figyelmeztetett, hogy a környezetvédelmi problémák gyorsabban nőnek, mint a megoldásuk. Ezért szükséges mind a szellemi, mind az anyagi erők összefogása a környezeti problémák megoldására. A vadregényes környezetben épült Strand Hotelban megtartott tanácskozás minden tekintetben sikeres volt: az egyesülés eredményesen zárta tevékenységének első teljes évét, biztatóak az idei tervek, s az északi régió vállalatai körében mind nagyobb az érdeklődés az egyesülésben való részvétel iránt. Pádár András
