Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-31 / 49. szám
1990. május 31., csütörtök Hírlap 3 Mezőgazdasági gépbemutató Zagyvarékason Ötletek a farmergazdálkodáshoz A szakemberek véleménye szerint a hagyományos bábolnai mezőgazdasági kiállításéval vetekszik színvonalában az a gépbemutató, amelyet az elmúlt három napon a Jász-Nagykun- Szolnok megyei Zagyvarékas határában rendeztek. A főszervező újszászi Szabadság Termelőszövetkezet NSZK-, NDK-beli, holland, olasz és csehszlovák cégeket hívott meg erre a nagyszabású rendezvényre, a hazaiak mellett. A valóban színvonalas kiállításon különösen ügyeltek a rendezők arra, hogy az odalátogató szakemberek mutatós, részletes információkkal ellátott termékeket mustrálhassanak. A szolnoki Agroker például kifejezetten egyéni gazdálkodók számára hozta el az E- 931 jelű rotációs kapáját, vagy a Robi-56 típusú, 3,5 lóerős, hasonló kerti szerszámát. Nagy érdeklődésre tartott számot a TZ- 4K jelzésű, 14 lóerős kistraktor, amelyet potom 177 ezer forintért vásárolhatnak meg az érdeklődők, erre ráfizetve még az általános forgalmi adót. Ennél már jóval drágább a Rába cég négykerék-meghajtású kistraktora, s láthatott még a bemutató vendége a Ferraritől 18 lóerős kerti traktort. Elsődlegesen a szálas- és tömegtakarmányok betakarítására alkalmas géprendszerek és berendezések alkották az egész tárlatot. A különböző kaszálógépektől a rendkezelőkön, a bálázókon, a felszedőkocsikon és a műtrágyaszórókon át az öntöző- berendezésekig minden újabb gyártmány megtalálható volt. Elhozta termékeit a Claas, a Kühne, a Deutz Fahr cég, valamint Csehszlovákiából a Prosté- jov. A Szolnoki Mezőgép VállaGépbemutató a gyepterületen Benzinmotoros kapák — bő választékban lat szintén több gyártmányával jelentkezett. Ezekről kértünk véleményt Wolf Károlytól, a vállalat kereskedelmi vezérigazgatóhelyettesétől. — Vállalatunk egri gyáregyséEgy szuper traktor Az Unikev kisüzemi takarmánykeverő a hevesi gyáregység fejlesztése, tervezője Csikós Zsigmond főmérnökhelyettes. (Fotó: Perl Márton) ge — mondotta — a szalmaszecskázók különféle prototípusaival jött el a bemutatóra. Nyugodtan mondhatom, s a külföldi szakemberektől is ezt hallottam, e termékek — amelyekből évente általában háromezer darabot exportálunk — igen jól megállják a helyüket a nyugati piacokon is. A hevesiek vályúscsiga-csalá- dukkal, röpítőtárcsás műtrágyaszórójukkal és önálló fejlesztésű, Unikev fantázianevű kisüzemi takarmánykeverőjükkel nagy tetszést arattak. Ugyanígy színvonalasak a hortiak fűkaszálói és rendkezelő berendezései. A kereskedelmi vezérigazgató-helyettes arról is tájékoztatást adott, hogy napjainkban hazánkban is érezhető a kisgazdaságok szerepének növekedése, s a mezőgazdasági gépgyártó vállalatok is igyekeznek ehhez igazítani termelésüket. Az persze más kérdés, hogy a magángazdálkodóknak — pláne a többségüknek, akik ebben az évben úgymond első betakarítás előtt állnak — még kevésbé elérhetőek az itt bemutatott gépek. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a magas áruk miatt. Mindenesetre pozitívumnak tekinthető, hogy szakvélemények szerint a szálas- és tömegtakarmányok betakarítására szolgáló kisüzemi gépek általában 6—10 éven át vehetők igénybe a termelés céljaira. * Kedden a szolnoki művelődési házban elméleti konferenciára is sor került, amelyen plenáris és szekcióüléseken a gépesítés volt a fő téma. Tudományos kutatók számoltak be főbb tapasztalataikról az optimális termelési feltételek megteremtésében. (sz. z.) Gulyásparti, szénásszekér, cigányzenekar Miről álmodik a felsőtárkányi tábor? Egy évvel ezelőtt jártam utoljára a felsőtárkányi ifjúsági táborban egy fórumon, ahol arról vitatkoztak a résztvevők, hogy mi legyen a komplexum sorsa. Ott voltak a pártok képviselői, intézményvezetők, s néhány üzletember. Akkor még csak egy dolog volt biztos, hogy a tábor évek óta nyereségtelenül működik, s hogy az állami támogatás megvonásával hamarosan lakatot kell tenni a létesítményre, ha nem találnak ki valami megoldást a nyereséges üzemeltetésre. Vita vitát követett, mígnem létrejött a mindenki számára elfogadható kompromisszum: azaz a tábor egy megyei ifjúsági alapítvány kezelésébe került. Ezután pályázatot írtak ki a hasznosítás- ra.Á legkedvezőbb ajánlatot a Táltos nevet viselő magyar- NSZK vegyes vállalat tette. Vállalta, hogy öt évre bérbe veszi a létesítményeket, a főépületet, a mellékszárnyakat, melyekben szállodát hoz létre. Felajánlotta továbbá, hogy az átalakítás mellett új sportlétesítményeket hoz létre, s hogy 10 millió forinttal hozzájárul a falu szennyvízhálózatának kiépítéséhez. A. közmondás igazolódni látszott :”a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad.” Az alku megköttetett, s kezdődhetett a „business”, méghozzá nem is akármilyen. A tábor kapuján belépve az első benyomások mindennél beszédesebbek. A főtéren szénásszekér álldogál mindenféle „folkloriszti- kus elemmel” megpakolva. Az épületen germános díszítő motívumok keverednek a pingált matyó mintákkal. A szálló halijában lévő shopban valutáért vásárolható népművészeti ajándéktárgyak, orosz pezsgő, márkás cigaretták. A régebben sokat emlegetett korszerű stúdió megmaradt, de a bejárati ajtót itt is festett virágok „ékesítik”, csakúgy mint a hajdani előadótermet, amely most bárként funkcionál. Fahordók, kitömött madarak, kukoricacsövek, fokhagymafüzér és még ki tudja hányféle magyaros díszlet. Micsoda giccsha- lom — gondolom magamban, és eszembe jutnak a néhány évvel ezelőtti tábori órák, az érdekes előadások, a fiatalok, akik elérhető áron tölthettek el néhány napot a paradicsomi környezetben. De elég a nosztalgiából! Az nem volt üzlet és kész. Kísérőtársaim Bánszki Zsuzsanna, a HE- MISZ egyik vezetője, és Fehérvári László, a szálló igazgatója is valami ilyesmit éreznek, hiszen ők hosszú éveket töltöttek itt táborszervezéssel, irányítással. — A szívem szakad meg — mondja Zsuzsa —, de nem tehettünk mást. — Tavaly még reménykedtünk, hogy talán a megyei tanács vállalja a fenntartást, de nem érte meg nekik. A szerződésben az áll, hogy öt év alatt 12 miiló forintot fizet a Táltos bérleti díjként. Ezt az összeget talán hatékonyabban fel tudjuk használni az ifjúság támogatásáA „gulasch-partik” színhelye ra. S végül is itt is maradt negyven hely, amelyet megpályázhattak a fiatalok az elmúlt hónapokban. Nem volt túl nagy az érdeklődés, egy pár szállás még mindig szabad. — Hogy a csudába lehet ez? — Az az igazság, hogy se pénz, se igény a hagyományos táborozási formákra. Jelentkezett volna nagyobb létszámú csoport, de annyi hely nem volt. Ha a személyzet felsorakozik... A továbbiakban Fehérvári Lászlóé a szó, aki kulcsokat akaszt le a portán, és végigvezet a felújított épületekben. — Május 3-án indult a hivatalos szezon, azóta körülbelül nyolc nyugatnémet csoport fordult meg itt 3-4 napra. Miközben beszél, kinyit néhány szobaajtót. Kétágyas, fürdőszobás helyiségek. Csillog a halványkék csempe, az ágyak frissen vetve. Vendégeket várnak éjszakánként 1500 forintért, igaz ebben már a reggeli is benne foglaltatik. S hogy mit lehet itt csinálni ez alatt a pár nap alatt. Jóformán mindent, amiért ma hajlandó fizetni a nyugati turista. S hogy mi ez a minden? Sorolom. Amikor begördül a busz, az utasokat az egyenruhába öltözött személyzet tiszteletteljes sora várja, no és természetesen a cigányzenekarfergeteges muzsikája. Ettől megpezsdül a vér, az utazásban megfáradt vendég elmosolyodik, és nyugtázza: mégiscsak van valami ezekben a magyarokban. A program folytatása ennél is többet ígér, hiszen hamarosan kezdődik az esti gulyásparti, ahol annyit eszik-iszik a vendég, amennyi belefér. Ezúttal ingyen...Az étteremben felállított bográcstartón hatalmas edény áll, teli gőzölgő„gulásch-sal”, és csapra vernek néhány boroshordót is. A hangulatot néptáncosok emelik, akik ha feloldódott a csoport, „ vonatozni”csábítják a mulató németeket. A kirándulás másnap városnézéssel, s a környék nevezetességeinek megtekintésével majd a hortobágyi pusztaprogrammal folytatódik, ahol nem marad el a lovasbemutató, az ostorcsattogtatás, meg ami ilyenkor szokás. — Az eddigi tapasztalatok szerint kiválóan érzik magukat a csoportok — mondja az igazgató, aki a tetszetős munkaköri beosztás ellenére inkább amolyan gondnokféle itt. A Táltos által megbízott Pi- roschka Reisen utazási iroda képviselőjének, bizonyos René úrnak, ugyanis pontos elképzelése volt arról, mi kell ahhoz, hogy jól menjen a bolt. Figyelemmel kísérte a felújítási munkálatokat, s nem átallott epés megjegyzéseket tenni a legapróbb pontatlanság miatt. Ez a fajta munkastílus persze kissé idegen nálunk, különösen akkor, ha egy kis lenéző pökhendiség- gel is társul. Mert akárhogy szépítjük is, a tőke, a pénz olyasfajta magabiztosságot kölcsönöz a tulajdonosának, hogy attól a csóró magyar hátán feláll a szőr. Hozzá kell szokni a gondolathoz: „pénz beszél, kutya ugat”. Nem csoda, hogy az éveken keresztül tisztességgel itt dolgozó táborvezető nemrégiben megelégelte a lekezelő hangnemet, azt, hogy emberszámba se igen nézik, s ezért más munkahely után nézett, kevesebb fizetségért. A teljességhez tartozik persze az is, hogy nálunk sok mindent megtehet a tőkés partner, amit otthon már rég nem, hiszen e hazában egyelőre a munkavállaló jogait nem védi erős szakszervezet, a magyar dolgozó nem több jelenleg, mint olcsó, könnyedén az utcára tehető munkaerő, ríe lehetne úgy is fogalmazni, hogy egyszerűen pótolható alkatrész a szerkezetben. Az eredeti témától messze kanyarodtam, de nem tudok hallgatni arról a hangulatról, benyomásról, amely végig nyomasztólag hatott rám a hajdani ifjúsági táborban. Már csak azért sem, mert ezt nemcsak felsőtárkányi jelenség, hanem az élet egyéb területein is érezhető, ahová a tőke betette a lábát. S hogy miről álmodik a tábor? Talán arról, hogy öt év múlva, a bérleti szerződés lejártával változnak a viszonyok, s újra azokat fogadhatja, akiknek eredetileg épült: kispénzű, kikapcsolódni, nyaralni vágyó fiatalokat. Barta Katalin A főtéren szénásszekér áll mindenféle folklorisztikus elemmel megpakolva (Fotó: Szántó György)
