Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-02 / 24. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 24. szám ÁRA: 1990. május 2., szerda 4,30 FORINT BORFEJUEK PEDIG VANNAK... „Az erőszak erőszakot szül. És ha valami egyszer elindul...” (3. oldal) POLITIKA A-TOL Z-IG „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van...” A SZÍNÉSZ HAZAMENT „...éjjel a zöldhatáron átkúszva érkeztem...” (4. oldal) (4. oldal) TITKOS ALAGUTAK, ELÁSOTT KINCSEK „Kiket rejt ez a két tömegsír? Kiknek a csontjai porladoz- nak itt? (8. oldal) Mert ünnepnek lenni kell A munka napja - családi körben, sokadmagunkkal Az egri Szépasszony-völgyben Az 1946-os Nemzetgyűlés elnöke két hetet tölt hazánkban — Találkozni szeretne a koalíciós pártok képviselőivel — Ellátogat szülőföldjére Varga Béla—Budapesten Valaha halálra ítélve távozott, szívében mégis megmaradt magyarnak Ahogy eltűnnek az ünnepein­ket övező, kötelező sallangok, lassan úgy válik természetesebbé és meghittebbé egy-egy jeles nap. Sajátos egybeesés, hogy a munka ünnepének, május elsejé­nek 100. évfordulója éppen egy olyan időszakra esik, amikor a rendszerváltás idején devalváló­dik minden, ami az elmúlt idő­szak „kincstári” sablonjai közé tartozott. A május 1-jék az utób­bi esztendőkben a kötelező jó­kedv, a virsli és a sör, a formális felvonulások napjává változtak. Azt jósolták ezért, hogy ebben az esztendőben nem is érdemes ösz- szehívni az embereket, mivel ele­gük van az ilyen rendezvények­ből. Ám kiderült, hogy a lózun­gok eltűntével is szívesen vesz­nek részt munkatársaikkal közös mulatságon. Heves megyében is szinte minden nagyobb gyár és üzem megrendezte a maga majá­lisát. Ha hiányoztak is a vörös zászlók, s a fennkölt igazgatói, párttitkári beszédek, hangulat­ban nem volt hiány. S tudósító­ink úgy érezték: ha az idei ün­neplés visszafogottabb is, de ha­mar megtalálja a helyét, a tölté­sét, és beépül ünnepeink rendjé­be. Családi kikapcsolódási alka­lom lesz, de sokadmagunkkal: munkatársi körben. Kedden délelőtt folytatódtak a centenáriumi majális rendez­vényei a fővárosban. Az ünnepet Budapesten ezen a május 1-jén már nem a látványos tömegde­monstrációk jelezték; a Magyar Szakszervezetek Országos Szö­vetsége az idén nem szervezett felvonulást, s elmaradtak a szo­kásos ünnepi beszédek is. A MSZOSZ majálisának szín­helyén, a Városligetben folytató­dott kirakodó- és kézművesvá­sár, s a színpadokon mesejáté­kok, különféle előadások, kon­(Fotó: Szántó György) certek szórakoztatták az ideláto­gatókat. A szakszervezeti veze­tők pedig kora délután kötetlen eszmecserére várták a sörsátorba a mozgalom ügyei iránt érdeklő­dőket. A Népligetben faültetéssel kezdődött a Független Szakszer­vezetek Demokratikus Ligájá­nak majálisa. Délelőtt az FSZDL képviselői centenáriumi emlék­követ avattak május elseje meg­ünneplésének 100. évfordulója tiszteletére. (Folytatás a 2. oldalon) Vasárnap délelőtt megérkezett Budapestre Varga Béla, az 1946- os Nemzetgyűlés elnöke. A volt politikus Szűrös Mátyás, a Ma­gyar Köztársaság ideiglenes el­nöke, valamint a parlamenti pártok meghívására részt vesz az új Országgyűlés ma kezdődő ala­kuló ülésén. Varga Béla kíséreté­ben hazánkba érkeztek többek között Pete Ferenc, Eszterhás Vasárnap Budapesten, MOM Szakosíts Árpád Művelődési Központjában rendkívüli ülést tartott a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt György, Belső Gyula és Vargha László egykori országgyűlési képviselők is. A vendégek fogadására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke, valamint An­tall József, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, továbbá Göncz Árpád a Szabad Demokraták (Folytatás a 2. oldalon) nagyválasztmánya. A több mint 500 küldött meghallgatta a veze­tőség beszámolóját a legutóbbi ülés óta végzett munkáról, vala- (Folytat ás a 2. oldalon) Önkritikus hangú vezetőségi beszámoló — Gyakran csupán az emlékekből éltek — A kon­zekvenciákat levonták — A gondokat fokozta a város és a vidék ellentéte is — Feszültséget oko­zott a generációváltás elmaradása — Lezajlott a tisztújítás Az elnök: Nagy Ferenc, a főtitkár: Kiss Gyula Rendkívüli ülést tartott a Független Kisgazdapárt nagyválasztmánya Talpára fordítani a „piramist” Hétfőn Egerben, a városi ta­nács nagytermében tartották meg a Heves Megyei Labdarú­gó-szövetség küldöttközgyűlé­sét, amelynek célja a jogi és gaz­dasági önállóság kimondása, az alapszabály elfogadása és az új tisztségviselők megválasztása volt. Megyénk labdarúgó-veze­tőin kívül illusztris vendégek ér­keztek az eseményre az MLSZ vezérkarából, dr. Laczkó Mihály elnök, Berzi Sándor főtitkár, Havasi Mihály, a válogatott csa­patok technikai vezetője és Szentannai József, az amatőr liga elnöke. A megjelenteket dr. Vass Gé­za, a megyei labdarúgó-szövet­ség elnöke köszöntötte, majd kritikus szemmel értékelte a le­köszönő elnökség egyéves tevé­kenységét. Az elmúlt időszak­ban legfőképpen az adott okot az aggodalomra, hogy a szakosztá­lyok számának csökkenésével párhuzamosan a csapatok is megfogyatkoztak. A megyében jelenleg 77 felnőtt, 67 ifjúsági és 24(!) serdülő együttesben kerge­tik a labdát a sportág szerelme­sei. Ebből jól látható, hogy az a bizonyos „piramis” a csúcsára fordult, épp ott — a legfiatalab- baknál — a legkeskenyebb, ahol széles alapokra kellene támasz­kodni. A fő cél továbbra is a pira­mis talpra állítása, de — sajnos — eddig az iskolák nem sok hajlan­dóságot mutattak az együttmű­ködésre. Ebbe nem szabad bele­nyugodni, tovább kell keresni a közös nevezőt. A beszámolót követően Vár- konyi Ferenc főtitkár ismertette az alapszabály-tervezetet, ame­lyet a közgyűlés kisebb módosí­tásokkal elfogadott. A szavazás után a tisztségviselő személyére és az elnökség összetételére vo­natkozójavaslatot terjesztettek a küldöttek elé. Az elnökség ösz- szetétele a következőképpen alakult: dr. Vass Géza elnök, Várkonyi Ferenc főtitkár, dr. Do­bos József, Puhl Sándor, Viczián Zoltán, Boros László, Szénái László, MaruzsAndrás, dr. Nagy Ferenc, Nyári József, Falcsik Já­nos, dr. Seress Gábor. Tisztelet­beli tagok: Pusztai László, Szentmarjay Tibor, Miskolczi László, Csizmánk Imre. A köz­gyűlés megbízta az újonnan megválasztott elnökséget, hogy a körzeti labdarúgó-bajnokságban szereplő csapatok képviselője­ként az imént felsoroltakon kívül még egy tagot kooptáljon a testü­letbe. Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke hozzászólásában felvá­zolta az MLSZ és a magyar lab­darúgás helyzetét, aláhúzva, hogy mindkettőt igen sok táma­dás érte az utóbbi időben, és ezek a kirohanások csak részben vol­tak jogosak. Azt is hangsúlyozta, hogy a magyar labdarúgás irá­nyító testületé nagy figyelmet kí­ván szentelni a vidék fociájának, sorra látogatják a megyei sző vét­ségeket,és igyekeznek megis­merkedni a helyi gondokkal, ne­hézségekkel. Az MLSZ elnökéhez intézett kérdések közül a legérdekesebb felvetést Puhl Sándor, a játékve­zetői bizottság elnöke tette, aki azt firtatta, hogy lenne-e mód a mérkőzések után meggondolat­lanul nyilatkozó edzők megbün­tetésére. Laczkó Mihály válaszá­ban elmondta, hogy a pénzbírság kiszabásának jogi akadálya van, ugyanis az edzők nem az MLSZ, hanem a klubok alkalmazottai. A közgyűlés után megkérdez­tük Várkonyi Ferenc főtitkárt, hogy milyennek látja a „köldök- zsinór nélküli” jövőt: — Alapjá­ban véve optimista vagyok, de meggyőződésem, hogy labdarú­gásunk csak akkor léphet előbb­re, ha mindenki vállalja a dönté­sekkel és feladatokkal járó fele­lősséget. (b.l) (Fotó: Szántó György) Ritmikus sportgimnasztika vidékbajnokság Nádor hibátlansága ezüstöt ért Dupla kudarc Nagy elszántsággal készültek az egri vízilabdázók a hét végi kettős fordulóra, hiszen a tabellán közvetlenül mögöttük álló BVSC és OSC gárdáját fogadták. Mindenki „dupla” pontokra számított, de végül csak dupla kudarcban lehetett részünk a csapat széteső, ren­geteg hibával tarkított játéka miatt. A vasárnapi és hétfői mérkőzé­sekről a 6. oldalon olvashatják tudósításunkat. Az egri körcsarnok adott ott­hont a hét végén a ritmikus sportgimnasztika vidékbajnok­ságnak. A lányok családias ér­deklődés mellett mutatták be gyakorlataikat. Az egri Kolacs- kovszky SE versenyzői nem tud­ták megismételni tavalyi sikerü­ket, amikor is csapatban bajnoki címet szereztek. Ezúttal nem volt hely a dobogón a Lukács, Nádor, Szabó T, Balassa, Járdány ösz- szeállítású felnőttcsapatnak, a negyedik helyen végeztek. (Az egyik csapattag zenei anyaga nem került elő, s emiatt a gyakor­latot 0 ponttal „jutalmazták”. Ezt a nyolc pontnyi hátrányt pe­dig lehetetlen volt behozni.) Az ifjúságiak (Bánhidy, Berzsenyi, Stündl, Daragó, Gönczi, Haran­gozó) lényegesen eredménye­sebbek voltak, és ezüstérmet ve­hettek át a verseny után. A gyer­mekcsapat hatodik lett. A felnőtt egyéni összetettben a kazincbarcikai válogatott Pál mögött 5 hibátlan gyakorlattal Nádor Katalin (Eger) végzett (az öt szerrel egyenként is ezüst ju­tott neki), a bizonytalankodó Lukács csak negyedikként kö­vetkezett. Az ifiknél Gönczi Ág­nes holtversenyben az ötödik he­lyet szerezte meg. A várva várt nap A T. Ház mai napjának tör­ténelmi előzményei vannak. Ha az Idő mércéjével szabdal­juk ízekre a történéseket, a leghosszabb korszak talán az a negyven év, amely sajátos keretbe foglalta, s akamok módon kisajátította a parla­mentarizmus gyakorlatai. Ezt igyekezett oldani az a törek­vés, amely már szuperszoni­kus sebességre váltotta a G yorsuló világ emberi lépté­éit, s a „kerékasztal” mellől táplálta a demokratizálódás impulzusait. S a Kor magával hozta az újjáéledés cseppet sem fájdalommentes vajúdá­sát, amely a szabadon és de­mokratikus eljárások során lezajlott választásokban tes­tesült meg. S ebben a mai „születésnapban”, amelyen visszanyeri létjogosultságát a klasszikus parlamentarizmus, vagyis a parlamentáris kor­mányzási rendszer. Új szellemiség, új gondol­kodásmód, új törvényhozási munkastílus költözik a pati­nás falak közé, ahol ezúttal nem a széksorok „gazdáinak” ötévenkénti rendszeres cseré­lődése jelent közéleti válto­zást, hanem a minőségi átér­tékelődés ténye adja az évti­zedváltás politikai alaphang­ját és különös pikantériáját. Az új arcok, amelyek a népi küldetés sajátos jegyeit viselik magukon, s ma meg a párt- és választási csatározások ke­mény „ütéseit”, az érvek és el­lenérvek izzó tüzű vitáinak fá­radalmait. S a győztes küzde­lem semmivel sem pótolható érzését, a megtiszteltetés alá­zatát. Mert azoknak, akik az emberi értékítélet serpenyői­ben megmérettettek, s parla­menterekhez méltó „súlyú” szellemiséggel rendelkeztek, immár alázattal kell szolgálni­uk a nemzet népét. Úgy, ahogy azt Eötvös József egy­koron megfogalmazta: „A törvényhozónak nem a hiva­talnok kényelmét kell szolgál­nia, hanem az igazságot, a méltányosságot, a demokrá­cia, az ország érdekeit.” Á parlamenti munka stabi­litására — a T. Ház összetétele alapján — megvan a remény, hiszen a kormánykoalíció a képviselők csaknem hatvan százalékát foglalja majd ma­gában, ám ez nem jelenti a többség egyértelmű hatalmát. A döntéshozatal „színesítésé­ben” meghatározó szerepet kap az ellenzék, amelynek te­vékenysége — remélhetőleg — nem a helyhez méltatlan pártcsatározásokban merül majd ki, s nem az éppen hatal­mon lévő kormány alkalmat­lanságának sűrű és ádáz bi- zonygatásában, hanem a tör­vényhozói aktus előkészítése közben előforduló hibák megszüntetésében. Mert az ülésszakok várhatóan válto­zatos és élénk, naprakész és jövőt formáló életének így lesz csak értelme, a hosszas választási procedúrák köze­pette is kitartó, a haza ügyeibe felelősen beleszólni kívánó magyarságnak immár hiteles képviselete. Várva várt nap a mai. De nem kevésbé lesznek várako­zással teli időszakok azok sem, amelyek az ünnepi pom­pát, a díszbeszédes nyitoülést követik. Azok, akik a közel­múltban az urnák elé járultak, akkor már nem az ígéretes programok citátumaira lesz­nek kíváncsiak, hanem a megvalósításaira. Ugyanis a kör így zárul be... Szilvás István

Next

/
Thumbnails
Contents