Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-13 / 10. szám
Hírlap, 15190. április 13., péntek GAZDASÁG - TÁRSADALOM Világszenzációs tudományelméleti áttörés várható? Magánkutatás után — szemináriumi oktatás Bükkszéken Országosan egyedülálló kezdeményezés az atom és az univerzum megismerésére — Vitákat kiváltó határvonal az egyetemes világkép alkotásában A hír egyszerű: Molnár András megyénkbeli író és heurisztikus szerzői jogú előadások tartására kapott lehetőséget az űj magánki- adói törvény alapján. A tudományelméleti kurzusokra Episztemo- lógiai Szeminárium címmel a bükkszéki ifjűsági táborban kerül majd sor. — Molnár úr! Mit jelent az ön foglalkozásának meghatározásában az a jelző, hogy „heurisztikus”, amelynek égisze alatt tervezi az Episztemológiai Szemináriumot? — A heurisztika görög eredetű szó: a feltalálás, a valamire való rájövés művészetét jelenti. De ebbe a kifejezésbe foglalható az elméleti kutatás logikai eljárásainak és módszerbeli szabályainak rendszere is. Magyarországon a görög szó megfelelőjeként talán a „hivatásos feltaláló” használható. Az episztemológia pedig köztudottan tudományelméletet jelent. — Miként került kapcsolatba ön ezekkel a tudományos területekkel? — Harminc évi elméleti kutatómunkámat ezeknek a definícióknak a jegyében végeztem, így jutottam el egy olyan határvonalra, amelytől egészen új tudományos ismereti területre léphettem. Egy új, átfogó és egzakt — a többszáz évvel ezelőtti szemléletben született elméleti állítások helyett, az idő előrehaladása, illetve a tudományos szemlélet- változások miatt immár szükség- szerű igényt kielégítő — egyetemes világképet alkothattam. — A szerzői jog milyen tudományos szakágakban való elmélyedésre és ismeretterjesztésre ad lehetőséget? — Mindenekelőtt arra, hogy könyvet adhassak ki, de arra is, hogy ugyanazt a tudományos kutatási anyagomat szóban előadhassam érdeklődő hallgatóság előtt. Az én lehetőségem ezúttal az asztronómiából a kozmológiára, kozmogóniára és az égime- chanikára, az atomfizikából pedig az elemi részek fizikájára, a magfizikára, valamint a konkrét atomfizikára korlátozódik. így nem tűnik soknak, ám a részágazatokban újat alkotni, már tekintélyes, önálló szerzői munkát igényel. A kutatási anyag alapján nyugodtan kijelenthetem: az episztemológiai cenzúra végrehajtására képes. Magyarul: eljutottam ahhoz a „fordulóponthoz”, amelynél egy új tudomány kezdődik. Ilyet alkotott Kopernikusz, Kepler a csillagászatban, Newton a klasszikus fizikában, de ez történt a relativitáselmélet és a kvantummechanikának a fizikát forradalmasító bevezetésekor is. Úgy érzem — az elkészített elméleti ismeretanyag alapján és tárgyilagosan megítélve —, hogy az én munkám is hasonló súllyal szólhat bele a jövő tudományos szemléletének formálásába... — Ezek szerint fogalmazhatunk úgy is, hogy világszenzációs tudományelméleti áttörés várható? — Valóban így van, de mivel a publikációm még nem ismert, így a szaktudományok képviselőinek a reakciója csak később várható. A tudománytörténeti tapasztalat azt bizonyítja, hogy nincs olyan új elmélet, amelynek ne lennének pártolói és ellenzői... Egy olyan tétele van például a teljes ismeretelméleti anyagomnak A bolygók küszöbkatasztrófája cím alatt, amely megrendíti majd mind a laikus közvéleményt, mind pedig a szakembereket. De ez tétel, adott tény, amit tudomásul kell venni, bennem sem keletkezett pánik, amikor rájöttem erre a reális, könyörtelen természeti folyamatra. — Mekkora területet fog át a tudományos ismeretanyag, a felfedezések sora? — Valamivel több mint száz olyan kérdésre tudok válaszolni, amely ma a tudomány előtt nyitott. Olyan területeket tártam fel, amelyek a csillagászat és az atomfizika „térképén” fehér foltot jelentenek. Az elméleteim kidolgozásánál mindig igyekeztem betartani a realitásokat, s eleget tenni a csillagászati és a fizikai tézisekkel szemben támasztott követelményeknek. Konkrétan: tartalmazzák a pontos adatokra alapozott kiinduló „posztulátu- mokat”, a matematikai „koherenciát”, a jelenségek egzakt leírását, a „verifikáció és a felszifi- káció” lehetőségét, vagyis az elméleteimben a racionális elemek dominálnak. — Ezek túl elvontan hangzanak a számunkra. Elmondaná konkrétan, hogy milyen témák szerepelnek az előadásokban? — Emeljünk ki néhányat... Kozmológiából az elméletem feltárja például, hogy „ egy világegyetemi forma nem keletkezhet robbanásszerű éles határral, minden más körülménytől elkülönítetten és függetlenül”. Ezen kívül elsőként definiálom az anyag fogalmát! Kozmogóniá- ból pedig megállapítom „a spirálgalaxisokban zajló égitestmozgás mechanizmusát”, s egyértelmű választ adok arra, hogy a mai „planetáris kozmogó- nia differenciációjának az elmélete” már korszerűtlen és egészében szubjektivitáshoz kötött, dogmatikus... A csillagászati kérdések között például az égitestek eredete, származása alapján teszek különbséget bolygó és hold között, nem pedig a pályaA magánkutató: „Kitörni a bűvös körből (Fotó: Szántó György) mozgásuk szerint. így: a Merkur például nem bolygó, hanem hold... Ami az égimechanikátilleti, van egy tétele, amely elveti a kepleri törvényeket és a kepleri pályamodellt, mint korszerűtlen, zártpályás szemléletet. Helyébe megalkotja az égitestek nyíltpályás mozgásának modelljét, s ennek megfelelően új törvényeket fogalmaz meg, s ezzel a valóban „objektív valóságot” tükrözi... — Ezek után, gondolom, az atomfizikát érintő kérdések sem lesznek kevésbé „meglepőek” a ma tudósai számára... — Valóban, mert a kidolgozott elméletem megállapította: melyik az a három alapvető elemi részegység, amelyből az anyagi világegyetem felépül, de ők maguk semmilyen más összetevőre nem vezethetők vissza. Definiálta, hogy mit képviselnek az elektronok, meghatározza a gravitáció eredetét, megállapította: miért vonzásban fejeződik ki a gravitációs erőtér jelenléte. Megválaszolja továbbá, hogy mi az elektromos töltés, s miért van két ellentétes töltés, feltárta a nukleunok struktúráját, táblázatban határozta meg az atommagok szerkezeti felépülését, leírta a nukleunok kötési hálóját a magban, valamint a magerőt... — E részletek után, hadd kérdezzem meg, Molnár úr: mit vár ettől az egyedülálló tudományos publikációtól és kurzustól? — Miután a hivatalos út nehezen járható, így várom a közlés nyilvánosságát. Az elméletem nem bukhat meg, máris számos érdeklődés jelzi a komolyságát, s az igényt: ismerjék el a felfedezésemet erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Elhinteni a világban, hogy kitörhessünk a „bűvös körből” amelyben a tudomány ma megrekedt. — Legyen ereje és kitartása hozzá... Szilvás István Szerkezetváltás után — Tovább tökéletesítették a technológiai folyamatot — Svéd, dán, olasz, osztrák, nyugatnémet megrendelők a felnémeti fűrészüzemből Ahol megduplázzák a konvertibilis exportot Pontosan tíz esztendővel ezelőtt 130 milliós fejlesztést valósítottak meg a Mátra — Nyugatbükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság felnémeti fűrészüzemében. Arra törekedtek, hogy a konvertibilis elszámolású piacokon növeljék kivitelüket. Míg 1980-ban egymillió forintot értek el, addig tavaly a kitartó, következetes munka eredményeként már 30 milliót tudhattak magukénak. Ivacs Gábor üzemigazgatótól arról értesültünk, hogy tovább tökéletesítették a technológiai folyamatot, amelyet az idei év elején fejeztek be, és 35 milliót fordítottak rá. Speciális gépeket vásároltak Ausztriából és a Német Szövetségi Köztársaságból, amelyeket üzembe is helyeztek. A felnémetiek a piaci igényekhez igazodva olyan faipari termékeket készítenek, amelyek kelendőek. Ennek is köszönhető, hogy bútorléceiket, fűrészáruikat ma már egyre többen ismerik és hasznosítják Európában. Tájékozódásunk szerint az üzem 200 fős kollektívája az idén a megkötött szerződések alapján megduplázza tőkés exportját. Tavaly az erdő- és fafeldolgozó gazdaság megkapta az önálló külkereskedelmi jogot. Ennek is köszönhető, hogy a bővülő piacépítő munka eredményeként ebben az évben a svéd, a dán és olasz mellett már osztrák és nyugatnémet megrendelőknek is szállítanak a felnémetiek termékeiből. Az alapanyagot: a bükköt, a tölgyet, a csert elsősorban az erdőgazdaság saját területén biztosítja, de vásárolnak a környező termelőszövetkezetektől, illetve más fafeldolgozó gazdaságoktól is fát. Az első negyedévben sikerült pontosan, határidőre szállítaniuk a külföldi megrendelőknek. Ennek is köszönhető, hogy az idei évre tervezett 380 millió forintos termelésük időarányos részét elérték. Részesedik az egri gyermekvédő is Munkásőringatlanok hasznosítása A Minisztertanács megtárgyalta a volt Munkásőrség egyes ingatlanainak hasznosításáról szóló előterjesztést, és határozatot hozott, amely a Magyar Közlöny legutóbbi, 32. számában jelent meg. A döntés értelmében 29 ingatlan kezelői jogát a közlönyben megnevezett szervek részére, átruházás jogcímén, a megjelölt hasznosítási célra térítés nélkül kell átadni. Ennek megfelelően kilencet egészségügyi, illetve szociális célra alakítanak ki — így a balassagyarmati, az encsi, a kapuvári, a kiskunhalasi, a lenti, a nagyatádi, a pásztói, a szolnoki és a tamási munkásőringatlant. Mentőállomás létesül a bonyhádi és a mezőkovácsházi objektumból. A budapesti Zamercev téri ingatlan kezelői jogát a Magyar Máltai Szeretetszolgálat — karitatív célra — kapja meg. Orvos- és nővérszállás kialakítására kapta meg a mezőkövesdi városi tanács a helyi egykori munkásőrbázist. Tizenegy létesítményt oktatási célra hasznosítanak, így például Békésben, Békéscsabán, Budapesten, Hódmezővásárhelyen és Jászberényben. A hajléktalanok f ondozási központja jön létre a udapesti Vajdahunyad u. 3. szám alatt. A dorogi volt munkás- őrközpontban bölcsődét, óvodát és mentőállomást helyeznek el. A kunszentmártonit a rendőrkapitányság, a budapesti Vörös Hadsereg útján lévő bázist pedig a Magyar Testnevelési Egyetem rendelkezésére bocsátják. A minisztertanácsi határozat szerint a budapesti VI. kerületben lévő ingatlan kezelői jogát — vételár ellenében — oktatási célra adják át, mégpedig a Világi Zsidó Iskola Alapítványnak. Cserejog címen, térítés nélkül kell átadni — a kormány döntése alapján — két berettyóújfalui és egy egri ingatlant a Belügyminisztériumnak, illetve a helyi városi tanácsnak. Ezeken a helyeken szintén oktatási, közművelődési kollégiumot helyeznek el, valamint a helyi rendőrkapitányság, illetve a Heves Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet kap új otthont a volt munkásőr-léte- sítményekben. Az átvett volt munkásőringat- lanokban létesülő intézmények működési költségeit az üzemeltető szervnek kell fedeznie — áll a miniszterelnök által aláírt kormányhatározatban. Ahonnan a német nők öltöznek Az egri Kézmű- és Konfekcióipari Kisszövetkezet a közkedvelt S-modell és Módi-butikhálózat üzleteit látja el divatos női blúzokkal, szoknyákkal és kétrészes, könnyű nyári ruhákkal, amelyek zöme saját tervezésű. Termékeik döntő többségét — mintegy kilencven százalékát — nyugatnémet piacon értékesítik. (Fotó: Gál Gábor) Inflációtól terhes 90 nap után — Az élénkítés folyamata nem lesz gyors Csak piacgazdasággal mehetünk előre A híradásokból nemrég hallhattuk, hogy néhány húsboltban élve a szabadár adta lehetőséggel tízharminc forinttal olcsóbban árulnak termékeikből. Erre sokan élénken reagálva azt mondják: hogy nocsak, hazánkban ez már a piacgazdaság jele? Holott még nem erről van szó, csupán arról, hogy az elmúlt hetekben nagyon sok tőkehús halmozódott fel eladatlanul, amelytől az árkedvezmény lehetőségével igyekeznek túladni az élelmes kereskedők. Egy bizonyos, hogy jó dolog ez, felismerték a korábbi árkötöttségek hátrányait, és élnek azok mérséklésével. Csakhogy ezzel még messze vagyunk a piacgazdaságtól! Kétségtelen, az elmúlt hónapok, hetek a politikai viaskodások jegyében teltek el, és a választást követően megkezdődött a politikai rendszerváltás hazánkban. De vajon hol tart a gazdaság, képes lesz-e egyhamar felzárkózni a rendszerváltáshoz? Ezt latolgatják itthon és külföldön sokan. A megállapítás egyértelmű: piacgazdaság nélkül nem mehetünk előre, valójában nem válhatunk európaivá. Csakhogy ennek még kevés jelét tapasztaljuk. Nemrég lezárult az esztendő első negyede, soksok feszültséggel, gondokkal teli napokkal. Nehéz elemzést készíteni az eltelt 90 nap gazdasági folyamatairól, talán nem is lehet teljességében megrajzolni. Annyi bizonyos, sok volt a zökkenő, a minket, állampolgárokat érő kedvezőtlen hatás, elsősorban nemcsak mint dolgozókat, hanem fogyasztókat. Gondoljunk az inflációra, amely gyakran megkeserítette életünket. Ha visszapergetjük az eseményeket, tanulságos következtetésekre jutunk: a kormány 1990-re 19,5 százalékos inflációt ígért. Sajnos, ez már januárban elúszott, miután az árak 22,4 százalékkal magasabbak voltak, mint 1989januárjában. A sorrendet az élelmiszerek vezették, és a ruházati cikkek zárták, ahol úgy mondják, a legkisebb áremelést hajtották végre. Holott az is majdnem megközelítette a 17 százalékot. Ehhez jött februárban az újabb élelmiszer, majd pedig a szolgáltatások áremelése. Sőt, hozzáadhatjuk a háztartási energia még bevezetésre váró, de eldöntött emelését. így összesen 16-17 százaléknál tartunk, akkor is, ha az idén már nem következne újabb központi áremelés. De ez minden bizonnyal hiú ábránd. Aztán ott van a szabadpiaci drágulás, amely máris összességében 20 százalék fölé viszi a fogyasztói árakat! Az első negyedév krónikájához tartozik a forint újabb 5 százalékos leértékelése. Ez becslések szerint legalább másfél százalékkal növeli a fogyasztói árakat. Noha a kamatadót alkotmányellenessége miatt megszüntették, de ez az idei költségvetés hiányát növeli. Ennek mérséklésére pedig forrást kell teremteni. Hogy honnan? Elsősorban tőlünk, a mi zsebünkből. Az infláció alakításában közrejátszik az is, hogy kapunk-e elég olajat, energiahordozót a Szovjetuniótól, miután a szomszédos ország rendkívül komoly gazdasági bajokkal küzd. Kétségtelen előnyt jelent a nemrég erre az évre megkötött magyar — szovjet kereskedelmi egyezmény, amely valamelyest csillapította a kedélyeket. A Kereskedelmi Minisztérium igaz kézi vezérléssel, de szükségből januárban embargót rendelt el a rubelelszámolású kivitelre. Azóta csak külön engedélyezés alapján szállíthatnak az üzemek, vállalatok. Ez a kényszerintézkedés bár fájdalmas volt, mégis érezteti hatását, miután megszünteti a KGST-országokba eddig történt pénzügyi forráskihelyezést. Ez tavaly már elviselhetetlen méreteket öltött. Kétségtelen, az elmúlt 90 napban a válság kezelésére, illetve a gazdaság kívánt élénkítésére programok készültek, és ezeket a nyilvánosság elé tárták. Ám e folyamat gyorsasága jelenlegi helyzetünket figyelembevéve nem lesz olyan gyors, mint amennyire szeretnénk. Az új kormány felelőssége tehát ebben is rendkívül nagy. Nem várakozhat, meg kell tennie az első lépéseket az élénkítés irányába! Mentusz Károly
