Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-30 / 23. szám

Hírlap-hétvége

Hírlap, 1990. április 29., vasárnap

Egy füzesabonyi kasznár gondolatai

„Esz, pénz, s erő

Úgy vélem, jó néhány olvasó akad, aki a címet látva napi aktualitásé eszmefuttatások sorát tudja azonnal felidézni, s hasonló a várakozása a cikkel szemben is. Ebben alig téved. Azt viszont, hogy a napinak is nevezhető aktualitás forrása néha még a tegnapoknál is régebben keresendő, szinte történelmi, politikai műhely.

A címként idézett szavakkal kezdődik Tornyai Sándor füzesabonyi kasznár 1862. január 25- én kelt „Alázatos véleményének” egy fejezete, melyet az egri érseki uradalom „Tekintetes igazgatóságának” nyújtott be. Részletes elemzése az uradalom gazdálkodásának megjavítására tesz figyelemre méltó javaslatokat: „Esz, pénz, s erő — e három fő tényezője a gazdászatnak —, mely nélkül e téren csak tengeni, de a jövedelemnek biztos alapot vetni — egy célhoz vezető, s hasznosabb gazdászati utat követni — a kor igényeinek megfelelni, s azzal haladni soha sem lehet.”

A leírtakkal mai tudásunk szerint sem igen lehet vitatkozni. Érdemes azonban részletesebben megvizsgálni, Tornyai mit ért e három, egymás mellé tett szó tartalmán. Az „én” előreke- rülése a tapasztalt, több uradalomban is szolgált, nagy tudású gazdatiszt öntudatos, személyes vallomása is lehet. Még 1859- ben, az „érdemi elismerés mellett” nyugalomba vonult Naid- hart Antal főigazgató utódjának, Babits Istvánnak első jelentkezésekor, a gazdálkodást javító intézkedésekkel lép Tornyai a gazdasági ülés elé. A múlt század közepének afféle „nehéz embere” ő. Szakmai tudása imponáló: ismeri a legmodernebb gazdálkodás alapvető szemléletbeli hibáit, számításokkal mutatja ki gyenge pontjaikat, s ugyancsak számításokkal igazolja saját elképzelései helyességét. Kompromisszumkészsége ellenfeleit is meggyőzheti. Bár számításaival pontosan felméri a „célszerűbb kezelés” költségeit, beruházás- igényeit, egy fokozatos átmenetet javasolt, amelyben a hagyományos formák szerinti művelés, bérbe adás is szerepelt. De a hanyagabb gazdatiszti munka miatt visszatartott pluszjövedelmek is segítik megteremteni a modernizálás anyagi alapjait. Ez volna a „pénz” oldala. A kitűzött cél a mai ismereteinkkel sem látszik szerénynek:

a) Legyenek a termelésben érdekeltek a vezetők; azok a valós eredmények számbavétele alapján részesedhetnek pluszjövedelemben.

b) Az uradalom fizetési, kezelési gondjait megoldó saját igaerő, géppark megteremtése, mely arányaiban helyesen illeszkedik az egész gazdaság veszteségmentes működtetéséhez. „Erő” alatt tulajdonképpen a termelési technikát éri, a termelés egyéb tényezőivel kiegészítve.

Ez utóbbinak technikai oldala nyilván nem jelent különösebb értéket a mi szemünkben, amit viszont az arányaikról, szervezésről ír ezek kapcsán, már sokkal érdekesebb:

A nagy kiterjedésű uradalomban célszerű csökkenteni a szállítási költségeket. Csak olyan terméket érdemes előállítani, amelynek felhasználása vagy helyben biztosított, vagy eladási ára miatt megéri a távolabbi szállítást is.

„A gazdászat alapja a föld...” „...A földművelésnél csak a birtok felszerelése, s a célszerű kezelés módja adja a jövedelmet, teszi becsessé a földet, s virágoz- tatja fel a gazda jövőjét.” Ezt írja más helyen, s a föld célszerű beosztási rendszer szerinti művelése és termőerőben való tartása mellett érvel. Többször is előkerül a személyes érdekeltség szerepe a termelésben, itt ellenpéldának az érdektelenségre a jobbágyművelésnek a földet kiszipolyozó nyomásos gazdálkodását hozza, de ide sorolja a szervezetlen, a költségeket pontosan nem számító uradalmi gazdálkodást is. Tervezetében az uradalmi részegységek, mai szóval önelszámoló gazdasági egységek lennének. A közöttük folyó termény-, takarmányforgalom a valóságos áron történő elszámolásban szerepelne. így kimutatható a valós eredmény, melyet az adott terület földjeinek termőképessége tízéves átlagához viszonyítva lehetne jónak (jutalma- zandónak) vagy gyengének (elvonással, a jövőben pótlandó- nak) ítélni. Az ösztönzőrendszer hatasára az egész uradalom gazdálkodása fellendülne.

Kisebb uradalmi egység példáján mutatja be a helyes arányokat, melynek kiinduló alapja az adott termőterület. Művelés alá kell fogni minden jó termőföldet, biztosítani a megfelelő igaerőt, állatállományt. (Ez biztosítja a trágyázást, a termőképesség fenntartását) Az állatállomány szaporításához takarmány termelhető a talajváltó gazdálkodás keretében, de a gyengébb minőségű földek fel- használásával és a rétek, legelők hasznosításával is. Egy ily módon szervezett gazdasági egységet olyannak képzel el, amelyben központi (közeli) helyről művelhető, a jól termo területeket kiegészíti az állattartást is biztosító egyéb földterület. Gazdaságtalan, ha a takarmányt venni, messziről szállítani kell, ha a megtermelt érték a hosszú szállítás vagy kedvezőtlen árak miatt nem értékesül. Elképzeléseiben az uradalom egyes területei sza- kosodhatnának szántóföldi termelésre vagy juhtartásra, de csak a megfelelő arányú kiegészítő földterület fenntartása mellett. Tervezetében végig egy nagybirtok, s ráadásul egymástól messze eső területeinek célszerűbb műveléséről beszél, mégis az egyes gazdasági egységről mondottak akár egy modern farmergazdaság „kiskátéjába” is beleírhatok lennének.

A konzervatívabb vezetést ostromló kasznár a későbbi években nem szerepel az uradalom tisztjeinek listáján. Nem tudom, mi történt vele. Újításait csak részben, és igen lassan vezették be. Úgy látszik, bőven volt még tartaléka a magyar földnek. A saját művelés helyett sok a bérlet, az idegen munkaerő alkalmazása. Egyes gazdászatok, ágazatok vesztesége nyilvánvaló. A század utolsó negyedének technikai fejlődése pedig részben elterelte a figyelmet ezekről a kérdésekről, a termelés a modernebb technikával is növelhető volt.

S bár nem vagyok szakember a mezőgazdaság kérdésében, a nagyközönségnek szánt publikációból, rádió- és televízióműsorokból is kiderül: a probléma nem avult el.

„... a mostani viszonyok közt meg nem állható gazdászati rendszert — egy újabb — mint haszonhajtóbb, s jövedelmezőbbel mielőbb felváltsuk — s földünket az okszerűbb, s gondosabb mívelés által termékenyebbé, s így jövedelmünket is fokonként nagyobbá tegyük —, hogy a minden oldalról reánk nehezülő súlyos fizetési terheket el is viselhessük” — írta Tornyai Sándor kasznár 1862-ben, s én legföljebb ennyit mondhatok rá az ígért aktualitás érdekében: úgy legyen!

Széplaki György

Olvasó-író találkozó

A kultúrterem zsúfolásig megtelt ezen a délutánon. Négy órára jelezték a kezdést, de háromnegyed négykor már egy üres pótszéket sem lehetett találni a teremben. Bácskai, a rendezvény szervezője idegesen szaladgált fel és alá, s aggódva érdeklődött, kész van-e a vendég duplája, friss, szénsavas-e az üveg kristályvíz az asztalon. Négy óra múlott öt perccel, mikor megérkezett Zsongorádi. Kissé lihegve, de azért könnyedén szaladt fel a színpadra vezető három lépcsőn. Percekig tartó taps dübörgött fel a nézőtéren. Bácskai udvariasan lesegítette a vendég kabátját, aztán csendet kért:

— Kedves egybegyűltek! Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, amikor szeretettel üdvözlöm a körünkben megjelent Zsongorádi urat. Felkérjük, tartsa meg előadását, utána pedig válaszoljon kérdéseinkre.

A teremben helyet foglaló mintegy kétszázötven író feszült érdeklődéssel nézett Zsongorádi, a méltán népszerű olvasó felé.

— Bocsánat a késésért, de ma már volt egy olvasó-író találkozóm. Hogy is lettem olvasó?

Egyszerű parasztszülők gyermeke vagyok. De tanáraim már az általános iskolában felfigyeltek olvasási készségemre. Persze, az ábécé elsajátítása csak az első lépés volt. Számtalan átvirrasztott éjszaka, napi öt-hat órai gyakorlás adta meg azt a biztonságot, amellyel sikerült elérnem, hogy most csak belelapozok egy könyvbe, és már csalhatatlanul tudom, érdemes-e elolvasni. Alig tizenegy esztendős voltam, mikor már az egyik jónevű köl- csönkönyvtár szerződtetett tagjai sorába. Aztán siker és kudarc váltakozott életemben. Hívtak már engem Nyugatra is olvasni. De én azt mondtam: nem hagyom itt a Szabó Ervin kölcsön- könyvtár 2-es számú fiókját. Úgy érzem, hazai íróinknak nélkülözhetetlen vagyok. Ne vegyék nagyképűségnek, de az irodalom nélkülem teljesen céltalan és felesleges lenne. Ez ad erőt a további munkához... És most, ha van valami kérdésük, szívesen válaszolok.

A tömött sorokban ülő írók hatalmas tapssal jutalmazták az értékes előadást, aztán záporozni kezdtek a kérdések:

— Előbb hosszan érleli magában az alapötletet, hogy mit olvasson?

— Ez váltakozó. Van, amikor évekig készülök, koncentrálok a műre, van, amikor improvizálok, rögtönzők. Meglátok a kirakatban egy könyvet, azonnal benyitok, megvásárolom, s már a pultnál olvasni kezdem.

— Tervei?

— Az Olcsó Könyvtár soron következő kötetére gyűjtök.

— az olvasáson kívül van-e még valami mellékfoglalkozása?

— Igen. Golyóstolljavító kisiparos vagyok, így személyes érdekem fűződik hozzá, hogy regényíróink, költőink, humoristáink minél többet írjanak.

Még jó másfél órai közvetlen hangú baráti beszélgetés után Bácskai mondta a zárszót:

— Azt hiszem, mindnyájunk nevében szólok, amikor megköszönöm Zsongorádi úr értékes előadását. Reméljük, hogy máskor is megjelenik körünkben.

Zsongorádi kedvesen bólintott, és magára vette kabátját. De még sokáig nem tudott szabadulni az autogramkérők ostromától.

Galambos Szilveszter

Kerámiák, Hollandiába

Pfening László ózdi fiatalembertől sohasem voltak idegenek a különböző művészeti ágak, hiszen kitűnően zongorázik, fest, rajzol, farag, ám ezúttal teljesen új oldaláról ismerhette meg a nagyközönség. Keramikus lett, s nem is sikertelen! Első nyilvános bemutatkozása után megállapodást kötött egy holland céggel, amely alapján Hollandiában is értékesítik alkotásait.

(MTl-fotó: Mizerák István)

A jelen 185, a jövő 213 négyzetméter

így lakik Amerika

Az amerikaiak az új évtizedben sem küzdenek majd lakás- problémával. Legfőbb gondjuk nem az lesz, hogy miként, hanem hogy milyen lakást szerezzenek. A jelenlegi átlagos amerikai „fészeknagyság” 185 négyzetméterről az évszázad végéig 213 négyzetméterre nő.

A technikai fejlődés legújabb vívmányait sem rekesztik ki az új amerikai otthonokból. Képzeljünk el például egy hétköznapi ajtót egy nem mindennapi zárral felszerelve. A kis nebuló hazaérkezik az iskolából, kulcsát a zárba illeszti. Az „leolvassa” a gyermek kulcsának kódját, s „telefonon értesíti” a munkahelyükön aggódó szülőket, hogy fiuk épségben hazaérkezett. Mindez persze nem megy ingyen: a mai 127 900 dolláros átlagár duplája lesz a bekerülési költség.

De az új lakások megvásárlását megkönnyítendő, a bankárok már egy új hitelkonstrukció kidolgozásán fáradoznak, amelyet öt éven belül szeretnének bevezetni. Ennek lényege az, hogy a vevőnek élete során csupán egyszer kell hitelért folyamodnia, s tartozását minden egyes lakásvásárláskor nemcsak magával viheti, de ki is egészítheti. Ennek az úgynevezett hordozható vagy életre szóló hitelnek nem lesz felső határa, ám több évtizedes tartalmára tekintettel változtatható kamatra adják.

Az új hitelfajtának, amellett, hogy kényelmes, más előnyei is vannak. A hitelt felvevőnek nem kell minden egyes költözéskor megfizetnie a hitelfelvételi illetéket, ami több száz, sőt több ezer dollárra rúg. A bankárok szerint a lakáskölcsönök hosszú távon olcsóbbak lesznek. Számításaik alapján jelenleg a legtöbb hitelt tíz éven belül visszafizetik, s ezért a hitelek kamatlábait és illetékeit úgy alakítják, hogy a hitelt nyújtók költségei hamar megtérüljenek. Az „életre szóló” kölcsön bevezetésével hosszabb időszak alatt kell a hitelkülönbségeknek megtérülniük, ezért az illeték, a kamat, esetleg mindkettő arányosan csökkenhet.

tévese

Két hónapja kígyóznak a sorok a moszkvai McDonald’s előtt, ahol január végén adták át a „Moszkva — McDonald’s” vegyes vállalat első éttermét. A világ 52 országában működő 11 ezer McDonald’s között ez a legnagyobb. A cég sikere egyébként rendkívüli, 17 óránként megnyílik egy új éttermük a világon.

Az egyszerre 900 személyt befogadó moszkvai McDonald’s napi 15 ezer ember kiszolgálására vállalkozott. Az alkalmazottak felvételét szigorú válogatás előzte meg. A 630 helyre 25 ezren jelentkeztek. Ebben az étteremben is igen kedvelt a híres Big Mac és a 2 — 3 emeletes hamburger.

A legnagyobb gond a most még átlagosan 40 perces várakozási idő lerövidítése, hisz a McDonald’s egyebek között a gyors kiszolgálásnak is köszönheti világsikerét.

A vegyes vállalat újabb 20 étterem megnyitását tervezi a Szovjetunióban.

Krími borok londoni árverésen

Az oroszországi borászat történetében először fordul elő, hogy krimi borokat óriási meny- nyiségben értékesítenek a világhírű londoni cég, a Sothby árverésén.

A borszakértők április máso- dikán megismerkedhetnek a cári Oroszország és a forradalom utáni időszak borkülönlegességeivel, többek között a massand- rai kollekcióval, a legritkább, legerősebb krími desszertborokkal.

Az aukcióra szánt borokról míves kivitelű, színes katalógus készült, ezeket az illetékesek már több országba szétküldték. A 13 ezer 600 üveg pedig — 1830 — 1945 között érlelt borok — szerencsésen megérkezett az angol fővárosba.

Szakértők véleménye szerint egy-egy üveg ilyen óborért másfél-háromezer fontot is fizetnek majd. Az egész tétel értéke körülbelül 800 ezer font.

Az angol szakemberek, mielőtt az aukcióra megkötötték volna a szerződést, háromszor vendégeskedtek Jaltában, a Krím-félsziget fővárosában, és ízlelgették a nemzetközi versenyeken 153 arany- és ezüstérmet, továbbá kétszer is nagydijat nyert krimi borokat.

Azt még el kell mondanunk, hogy 1941 — 1945 között sokan az életüket kockáztatták azért, hogy megmentsék a Krím-félsziget pincegazdaságait és kincset érő borait. Az illetékesek most úgy döntöttek, hogy a londoni borárverésből befolyó valutát a szőlőgazdaságok felújítására fordítják, mivel az iszákosság és az alkoholizmus ellen indított kampány igencsak nagy károkat okozott, többek között a „Mas- sandra” pincegazdaság dolgozóinak is, akik elestek egy sor szociális kedvezménytől.

A pincéikben jelenleg is őriznek 800 ezer üveg különféle életkorú bort, sőt, a „Massandra” gazdái azt mondják, hogy további 40 — 80 ezer üveggel még bővíteni is tudják a minőségi krimi borok választékát.