Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-30 / 23. szám

Hírlap, 1990. április 29-, vasárnap GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Május 1. ünnepének centenáriumán Május elseje 1890. óta az alko­tó munkás, a szellemi és fizikai alkotómunka, a dolgozók nem­zetközi szolidaritásának, egyben a természet megújhodásának is csodálatosan szép, tavaszi ünne­pe. Május elsejéhez köze van min­denkinek, aki a munkát, az alko­tást tekinti a legemberibb tevé­kenységnek, az emberi lét alap­jának. Május 1. sok évtizedes szerzett jog és gyakorlat alapján a bérből, fizetésből élők, a szer­vezett dolgozók, a szakszerveze­tek ünnepe is. Május elseje az az ünnep, ami­kor nem ünneprontás közös dol­gainkról szólni. A munka ünne­pén is természetszerűen sokan megfogalmazzák, hogy a szak- szervezetek eleget tesznek-e napjainkban hivatásuknak, kö­telezettségeiknek. Válaszként elmondható, hogy a közelmúlt­ban megteremtődtek a szakszer­vezetek — munkahelyekről kiin­duló építkezéssel — önkormány­zati jellegének szervezeti és jogi keretei. A szakszervezetek meg­szabadultak különböző felülről diktált feladatoktól, elvektől és módszerektől, ma már egyértel­műen a bérből és fizetésből élők igazi érdekképviseleteként kí­vánnak működni. A szakszerve­zeti tagság, a szakmák és az ága­zatok képviselői mindinkább el­ismerik, hogy érdekeik érvénye­sítése összefogással, szövetség­ben jobban megvalósítható. A tények sokaságával bizo­nyítható, hogy a mozgalom mű­ködési elve jellemzően a demok­ratizmus, a közmegegyezés, a szolidaritás, a tolerancia. A mozgalomban ez utóbbiak­nak — a szolidaritásnak és a tole­ranciának — még inkább jellem­zővé kell válni. Vagyis az egyé­nek és közösségek egymás iránti türelmének, megértésének, egy­más érdekei elfogadásának és tá­mogatásának még a saját pilla­natnyi érdekeken felülemelked­ve is. Ez feltétele a személyi au­tonómia, az alkotó közösségek, a még működőképesebb demok­rácia megvalósulásának. A szakszervezetek a Magyar Köztársaság átalakuló politikai viszonyai között azokat az iránya zatokat, kezdeményezéseket tá­mogatják, azokkal az erőkkel működnek együtt, amelyek gya­korlata érzékelhetően megfelel törekvéseiknek, javítja a bérből és fizetésből élők életfeltételeit, helyzetét. Heves megye szakszervezetei, szervezett dolgozói is érdekeltek abban, hogy kikerüljünk a válság mély szakadékából, megújítsuk gazdaságunkat, politikai intéz­ményrendszerünket. A szak- szervezetek is szorgalmazzák, hogy jogállamban éljünk, tisz­tább emberi viszonyokat teremt­sünk, száműzzük a régi és az új hazugságokat. A szakszervezetek olyan gaz­daságpolitikát támogatnak, amely az ésszerűség, a szükség- szerűség és a társadalmi tűrőké­pesség szempontjait a lehető leg­jobban képes összeegyeztetni, amely épít a dolgozók alkotóere­jére, értékként kezeli az elvégzett munkát, s számol azzal, hogy a nagyobb, a jobb teljesítményt meg is kell fizetni. A megye százezernyi szerve­zett dolgozója olyan tulajdonre­formban érdekelt, amely a nem­zet értékteremtő erejét és eszkö­zeit hatékonyan működteti, biz­tosítja a dolgozói és dolgozókö­zösségi részvénytulajdont, az ön- kormányzatban való részvételt. Érdekünk az infláció megfé­kezése. Az infláció leértékeli a bérből, fizetésből élők munkáját, elnyomorítja a nyugdíjasokat, ellehetetleníti az érték- és mun­kahelyteremtő vállalkozásokat, miközben tág teret nyit a társa­dalmilag káros spekulációs, mo­nopolhelyzetekre épülő haszon- szerzés formáinak. Az adórendszer ne büntesse a fizikai, szellemi, gazdasági telje­sítményt! A gazdaság átalakításával érintettek kapják meg a lehető­séget arra, hogy emberi méltósá­guk, anyagi egzisztenciájuk meg­őrzésével válthassanak pályát. A fiataloknak legyen lehető­sége, esélye képességei és ambí­ciói szerinti tanulásra, munkára, arra, hogy meg tudjanak birkóz­ni a pályakezdés és családalapí­tás gondjaival. Elengedhetetlen az idősek vé­delme, hogy végigdolgozott élet után, munkaerejének fogytával se kerüljön senki kilátástalan helyzetbe. A munka ünnepén különösen hangsúlyozzuk a munkához való jogot és a munkahelyteremtés szükségességét, a tisztességes megélhetést a munkabérből. Az átmeneti munkanélküliséget tu­domásul vesszük, de a tartós munkanélküliséget elfogadha­tatlan élethelyzetnek tartjuk. A szakszervezetek törekvései­nek megvalósítását elősegíthetik más országok demokratikus szakszervezeti szerveivel kiépí­tett kapcsolatuk, együttműködé­sük, a tapasztalatok kölcsönös megismerése és hasznosítása. A magyar szakszervezeti mozga­lom is részese kíván lenni az Eu­rópához felzárkózás feltételei megteremtésének és végrehajtá­sának. Czibik Márton Szakszervezetek Heves Megyei Képviselete Május üzenete Luftballon, sör és virsli — kordon, macskakő és vörös zászló. Május elsejéről, a munkásünnep időszerűségéről elmélkedünk ilyenformán. A szabad választás után vajon most szabad-e a május? Eddig számlálta a propaganda, hogy hányadik alkalommal ünnepel „dolgozó népünk” szabadon. E mostanit vajon hány korábbi évhez adhatjuk hozzá valójában? Pedig a május szabad volt, szabad volt ün­nepelni. Noha a leváltott rendszer alaposan körülhatárolta a módját, és kötelezés-elvárással vette el a kedvünket az ünnepléstől, mégis..., azért is... Nem hagyta magát a majálisos népi hagyomány, hisz az még rész­ben a pogány tavaszünnepekben gyökerezhetett. Nem hagyta magát: csak azért is virsli tormával, mustárral! Most azonban, amikor a dolog agitációs sulykolása már a pártállam hamujába enyészett, most — ép­pen most — jut eszünkbe újra igazában a kordon és a macskakő. Mert az ideológiát érő minden megsemmisítő kritika igaza mellett is a város peremének munkásnyomora, és nyomában a mozgalom va­lóságos volt. A fejlett társadalom annak „öntőformáiba löttyintve” jött létre, ha nem is okvetlenül oly „forrón és szilajon”, most mégis emlékeztetve bennünket. Talán a válság, melyben ma nyakig va­gyunk, és amely még tovább mélyülhet, nem a lopakodó nélkülözést, a munkanélküliség rémét és a további, kimondani sem mert félelme­ket hordozza magában? A mai szabad május visszafogottnak ígérkezik. Nem, remélhetően nem akaija senki visszaparancsolni, csak a kiábrándulás tart majd vissza bennünket a felhőtlen ünnepléstől. A munka ünnepe idén elgondolkodásra int magáról a munkáról, a békés, szorgos és eredményes munka szükségéről; a szolidaritásról, erősebb társadalmi szolidaritás igényéről; a bizalomról, a jövőbe, végső soron az egymásba vetett bizalomról. Mindezek szabadíthat­nak csak meg mostani terheinktől a munka előttünk álló hétköznap­jaiban, és tehetik szabaddá majdani ünnepeinket. Az MSZP városi elnöksége megbízásából Kalmár Péter Menedzselés — Buddha tanaival? Mosolyogj, ha el akarsz adni egy kiskanalat! „Már az oktatás alatt is kereseti lehetőség. A tanfolyam sikeres el­végzője 50 ezer schilling jutalomban részesül...” Na, ez valami jó­kora humbuk lehet, gondoltam, amikor megláttam Egerben több helyen is a fenti szövegű papírdarabokat. Kétkedve tárcsáztam a megadott telefonszámot, es ugyanígy vettem tudomásul, hogy a vo­nal túlsó végén valaki engem győzköd: ez megér egy személyes be­szélgetést, az emberekben annyi a kétely, a tévében is téma volt az akció, (ott a Bongó-játékhoz hasonlították...), higgyem el, nem át- ejtés az egész. A szerkesztőségbe már hárman kopogtatnak. Garabás Ágnes, Erdész Ede és Pogonyi Pál. „Be­dolgozók” — ám a titulus félre­érthető. Egy olyan láncolat leg­első pontjai ők, amelynek csú­csán ott lebeg a cél, a vágy, az álom: FŐMENEDZSER - va­lamint a jutalom, ami — még ha hivatalosan számítjuk is — nem kis summa. Ök hárman optimisták. Persze ez nem hátrány egy ügynöki pá­lyán, és főleg nem Magyarorszá­gon, ahol még idegenkedve fo­gadják az emberek, ha bekopog­tatnak az ajtajukon, „belemász­nak” az otthonuk békéjébe. Ók hárman hisznek abban, hogy ez a gát áttörhető... — Legelőször is szeretni kell az embereket — mondja hittel Erdész Ede. — Mogorván, kel­letlenül nem lehet eladni sem­mit. És úgy sem, hogy egy tizen­éves tanuTófiú nem tudja, hol kell bekapcsolni a videót. — Úgy érzi, hogy ön szimpati­kussá tud válni egy idegen kü­szöb előtt? — A visszajelzésekből úgy ta­pasztalom, hogy igen. De ezen a tanfolyamon valószínűleg megta­nulom, hogyan lehetek még jobb. Az első előadáson nem volt más­ról szó, mint arról, hogyan beszél­jünk meg telefonon egy időpon­tot. Magánál is bevált a „taktika” — emlékszik, először még gondol­kodni akart, hogy szóba álljon-e velünk — és most itt vagyunk. Le­het, hogy nem hiszi el, de egy me­nedzserképző könyv, amit épp most olvasok, teli van Buddha- idézetekkel. A kereskedelem nagyrészt pszichológia: magunk- kalkell legelőször tisztában lenni — de ugyanakkor a másik fél le­hetséges reakcióit is fontos ismer­ni. Persze, vannak bizonyos fogá­sok: mosolyogni például elenged­hetetlen. De van olyan ügynök — kivételes képességű természete­sen —, aki meg tudja jegyezni má­sok neveit, és legközelebb már is­merősként köszönti őket. — Erdész úr igazán bőbeszé­dű, valószínűleg „lehengerli” az ügyfeleket. Ön viszont jóval szótlanabb — fordulok Pogonyi Pálhoz —, ön mivel fog győzni? — Senki nem léphet at a saját stílusán, nekem valami mást kell kitalálni. Mi hárman egyébként szövetkeztünk, lehetőleg min­dent együtt csinálunk. így job­ban megtaláljuk a nekünk illő te­rületet: lehet, hogy nem én le­szek az, aki beszelni fog — ne­kem valami más jut. — Miért hiszik — vagy hitték — el, hogy ez jó üzlet? — Tulajdonképpen mindany- nyiunkban élt a vágy, hogy ki­próbáljuk magunkat — magya­rázza Ágnes. — Nem tudjuk, hogy valóban kapunk-e a vegén ötvenezer schillinget: még nem jutottunk el arra a szintre, ami­kor szembesülnünk kell ezzel a kérdéssel. Egy viszont biztos: amit a szervező osztrák M&T, valamint a magyar Hungaromar- keting idáig megígért, azt mind egy szálig teljesítette. A másik: nemcsak elméleti „kiképzést” kapunk, hanem ezzel egy időben gyakorlati feladatokat is meg kell oldani: a legelsőt például, nogy további embereket szervezünk a tanfolyamra. Az sem mindegy, hogy ezért fizetnek: 350 schillin­get, minden egyes beszervezett ember után. — Találtak már újabb jelölte­ket? — Egyelőre nem — legalábbis olyat nem, aki befizette volna a csekken a tanfolyamért a 7000 forintot és a 2300 schillinget... — Jó borsos ár egy olyan kur­zusért, amelyiknek még a végki­menetelesem biztos... — Minden rajtunk múlik. Ki­nek mennyi rejtett tartaléka, öt­lete, tehetsége van. Lehet, hogy nem lesz mindenkiből főmene­dzser, sőt, ez nagyon is valószí­nű. De lehet ügynök, szervező, egy bizonyos fokozat után saját irodát nyithat. Aki egyelőre csak „végigüli” a foglalkozásokat, de jelenleg még nem tud mit kezde­ni a tudásával, az is öt évig kap­csolatban marad a céggel, na se­gítségre, információra van szük­sége, megkapja. — Mit gondolnak, miért nem bízik meg mindenki a tanfo­lyamban olyan feltétlenül, mint önök? — Azt tényleg a szervezők szemére lehet vetni, hogy túlzot­tan titokzatosak. De ezt is meg lehet érteni: állítólag konkurens cégek emberei is „beépültek” a jelentkezők közé, ami üzleti szempontból nem feltétlenül szerencsés. Doros Judit Átadják, a stafétabotot Hütter Csaba: egy szélsőséges agrárelgondolás megvalósítója nem akarok lenni A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumban a kor­mányváltást közvetlenül meg­előző időszakban is zavartalan a munka, s csaknem minden elő­készület megtörtént arra, hojy a minisztérium legfelső vezetői — szükségszerűen — átadják a sta­fétabotot az utódoknak — mon­dotta Hütter Csaba mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter Fehér Istvánnak, az MTI mun­katársának érdeklődésére. — Olyan év zárszámadása után kerül sor a váltásra a kor­mányban és az agrárágazat veze­tésében, amikor az élelmiszer­gazdaság teljesítette hazai ellátá­si kötelezettségét, a konvertibilis elszámolású exportban pedig re­kordot döntött meg — mondotta a miniszter. — Meggyőződésem, hogy olyan irányító apparátus van a ház falai között, amely a jö­vőben is bármikor képes arra, hogy hasonló, vagy akár még jobb teljesítmények elérésében támogassa, segítse az agrárter­melést. Kellő tapasztalat gyűlt össze az apparátusban mostanra, amikor a „féldirekt” irányítású gazdasági rendszerből a piacgaz­dasági rendszerre való áttérés el­ső harmadánál tartunk. Adott az ágazati irányítás bevált, jó szer­vezeti rendszere, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne volna rajta csiszolni való. Elkészült a 2000-ig teijedő időszakra szóló, ágazati irányítá­si koncepció, amelyet átadunk a leendő agrárvezetesnek. Készen van az agrároktatás koncepciója, amely a felsőfokú képzésen túl nagy hangsúlyt helyez a koráb­ban igen eredményes középfokú oktatásra és gazdaképzésre. Be­fejezés előtt áll a kutatási és a műszaki fejlesztési koncepció ki­alakítása; már csupán a vélemé­nyek végső összegzése van hátra. Nemrégen látott napvilágot a kormány által elfogadott agrár­piaci rendtartás, megvalósításá­nak részleteit a MÉM-ben kidol­f óztuk; ám elfogadására az új ormányzat lesz hivatott. A földtörvénnyel kapcsolatos munkákról szólva kifejtette: — A törvény módosításában csak addig a pontig haladtak, ami megfelel a társadalom mai elvá­rásának. A minisztérium két vál­tozatban is elkészítette a vadgaz­dálkodási törvény tervezetet, s csaknem végleges az erdőkről és a borról szoló törvény tervezete is. A miniszter a továbbiakban elmondotta: sikeresen haladtak a deregulációs munkával, a fö­lösleges rendeletek, szabályok eltörlésével. Eddig több tucat miniszteri rendeletet vontak visz- sza. A „lábon maradt” rendele­tek, — a szabványokkal együtt — már olyanok, hogy nem lehetnek akadályai az Európához való in­tegrálódásnak, sőt, egyes élelmi­szerszabványunk számos nyu­gat-európai országénál is szigo­rúbb előírásokat tartalmaz. Ugyancsak jelentős munka van agrárdiplomáciánk mögött, amely erőteljesen bekapcsoló­dott a reformfolyamatok kibon­takoztatásába. A miniszter arra a kérdésre, hogy miben nem tudtak előbbre lépni, elmondotta: — A megle­hetősen nagy kormányzati elfog­laltság miatt nem sikerült dűlőre jutni az agrár-érdekegyeztető ta­nács kialakításában, igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a külön­böző érdekképviseleti szerveze­tek az utóbbi napokig sem fo­gadták el az agrárkamara koor­dinátori szerepét. A Magyar Ag­rárkamarának meg kell erősöd­nie az ágazat érdekeinek jobb ér­vényesítésére. Úgy látszik, hogy a kisebb-nagyobb politikai, illet­ve szakmai szervezeteket a csat­lakozásban egyelőre túlságosan hátráltatja az „elsőbbségi jogá­hoz” való ragaszkodás. A személyes ambícióival kap­csolatos kérdésre Hütter Csaba kifejtette: a következő hónapok­ban nem kíván vezető pozíciót vállalni, a választások előtt sem törekedett a miniszteri bársony­szék mindenáron való megtartá­sára. A mai pártok egyikének sem tudná külön-külön a prog­ramját magáévá tenni. Ám ket­három párt — így az MSZP, a Szabad Demokraták és a Ke­reszténydemokraták — terveiből képes lenne összeállítani egy sze­rinte igen alkalmas agrárkon­cepciót. — Az elkövetkező éveket nem szeretném azzal tölteni — mondotta —, hogy három-négy holdakat méretek ki, ennél több­re hivatottnak tartom magam. Egy szélsőséges agrárelgondolás gyakorlati megvalósítója amúgy sem akarok lenni. Ugyanakkor kifejtette: rend­kívüli módon helyteleníti, hogy államtitkárokat és miniszterhe­lyetteseket is leváltanak. A mi­niszterek cseréjével teljes mérté­kig egyetért, mivel ez a politikai rendszerváltás természetes vele­járója. Ám ha valaki kicsit is ért az államigazgatáshoz, az tudhat­ja, hogy egy-egy apparátus szak­mai vezetését nem lehet, nem szabad elmozdítani; amennyi­ben ez bekövetkezne, s például a főosztályok éléről is leváltanák az ott dolgozókat, ez a cseleke­det végérvényesen bolsevik-ízű­nek tűnne. Hütter Csaba véle­ménye szerint a Kádár-rendszer sem alkalmazott az utolsó 20 évében ilyen módszereket — fe­jezte be nyilatkozatát a minisz­ter. Tisza-híd épül Szolnokon A Szolnokon áthaladó 4-es fő közlekedési út forgalmát lebonyolító Tisza-híd a jövő­ben mentesül az eddigi meg­terheléstől: új híd építése fo­lyik a város határában. Képünkön a jobb parti fő- pillér munkaterülete, ame­lyet védőgáttal vesznek kö­rül a vízügyi szakemberek. (MTl-fotó: Csíkos Ferenc)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents