Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-27 / 21. szám
4. KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS Hírlap, 1990. április 27., péntek Technikai tudás, szakmai tisztesség, jókedv és alázat... Vologdai bábosok A varjú lopja el a veréb dalocskáját Csak 1984 után készült alkotásokkal Mezőgazdaság a képzőművészetben Pályázati felhívás A vologdai bábosok alighanem „megjegyzendő fogalommá váltak”, legalábbis azok számára, akik április 22-én eljöttek játékukat megnézni Egerben. A szakmabelieknek fogalom, az érdeklődőknek kellemes élmény marad ez a két előadás. Pedig — legyünk magunkhoz őszinték — az utóbbi időben sok minden nem volt szimpatikus és népszerű, ami a Szovjetunióból érkezett. Le kellett küzdeni az előítéleteinket. (Voltak, akik emiatt el sem jöttek. Nem jól tették.) Most megint világossá vált számunkra: a művészi teljesítményt, az igazi alkotást sem politikai, sem földrajzi határok nem befolyásolják és nem minősítik. A vologdai bábosok igazi profik. Oroszhonban egyébként is gazdag tradíciói vannak a bábművészetnek, a folklórban is. S ráadásul, a vologdai Meseháznak is ötven esztendő tapasztalata van a háta mögött. A két előadás legelső és leges- legnagyobb tanulsága: ott, ahonnan ezek a művészek jöttek, a gyerekszórakoztatás komoly dolog. Nagyon mélyen és tudatosan készítik fel a majdani felnőtt közönséget az életre is, meg a színházra is. Az, amit a játékukkal üzennek: emberi, meleg, igaz és igazságos. (Hogy ezt az úgynevezett „szocialista erkölcs” nevében teszik-e? Vagy más, általánosabb etikai megfontolás vezeti őket? Hát nem mindegy?) Az egri délelőtti és délutáni előadásban bemutatott két mese: Bulis- kina: Az elveszett dalocska és Samuel Marsok: Macska-lak tanulságos, erkölcsnemesítő célzatú, ugyanakkor nem didaktikus művek. Az első — a Vlagyimir Nyiki- tin által rendezett— darab egy jószívű kis verébről, Pugyikról szól, aki az elveszett, majd megtalált dalocskát barátjának, a hernyónak ajándékozza, hogy az szép pillangóvá válhasson. Az emberi magatartásokat bemutató játék már önmagában alkalmat ad a sokszínű ábrázolásra. Ezzel persze élni is kell! Az orosz színészek birtokában vannak az eszközöknek. Rutinosan és árnyaltan mozognak a színpadon. Olyan technikákat választottak, hogy testi valójukban is jelen kell lenniük: még az akrobatikus elemek sem hiányoznak játékukból. Feltűnő nyelvi és beszédbeli kulturáltságuk. Az előadás fontosabb részeit magyar nyelven — többen közülük igen jó kiejtéssel — tolmácsolták. Az ötletes és praktikus díszletek és síkbábok mozgatása nagy technikai virtuozitásról árulkodott. A legrokonszenvesebb mindezeken túl mégis az az együttes igyekezet és összehangoltság, amely a művészet és a gyerekközönség iránti alázatról tanúskodott. A legkisebbek csak a muzsika másságáról, s a bizony még így is előforduló megértésbeli nehézségekből sejthették, hogy itt a játszók nem „hazai pályán” mozognak. De ami egyfelől hátrány a vendégszereplőknek, előny a vendéglátóknak, az egri Harlekin Bábszínháznak. Hiszen afféle tapasztalatcserére is sikeredett ez a bemutatkozás. A két fellépés között néhány röpke órában alkalma nyílt a két társulatnak az eszmecserére. A második produkcióban, a Macska-lakban — amelyben a gazdagság, szegénység, jóság és önzetlenség ellentéteiről láthattunk példázatot — újabb „oldalukról” mutatkoztak be a vendégművészek. Vlagyimir Stein rendezésében úgynevezett fény- folyosós „fekete színházat” láthattunk. Az előadás kimunkáltsága mellett nagy erénye volt a mindvégig ott bujkáló humor, amely hol a bábfigurák megjelenésében, hol pedig azok megjelenítésében, hangokkal való életre keltésében mutatkozott. Lehetne még a szót szaporítani, de hát nagy volt a taps, hogy ne mondjam: vastaps. A volog- daiak egyébként eredetileg a miskolci színház meghívására jöttek hazánkba, de komolyan szeretnék felvenni a kapcsolatot az egri bábszínházzal. Evstafeeva Anastasija Ivanovna igazgatónő, aki személyesen is itt járt, meghívta a Gárdonyi Géza Színház vezetőit. Úgy néz ki tehát, hogy a kapcsolat esetleg hosszú távú lesz... A magyar mező- és erdőgazdaság, az élelmiszeripar az elmúlt évtizedekben az átalakulás korszakát élte. A régi és az új küzdelme számos olyan témát kínál, aminek a megörökítése művészi és történeti szempontból egyaránt fontos. Ennek érdekében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megbízásából a Magyar Mezőgazdasági Múzeum képzőművészeti alkotásokra nyilvános pályázatot hirdet. A pályázatra a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjai küldhetik be alkotásaikat. Szíves tájékoztatásul megemlítjük, hogy hasonló pályázat 1971-ben, majd ezt követően 1973-ban, 1978-ban és 1984- ben került meghirdetésre sikeresen. Minden esetben a pályázatra beérkezett alkotásokból a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Mezőgazdaság a képzőművészetben címmel kiállítást rendezett. Pályázni lehet 1984 után készült, bármilyen képzőművészeti alkotással: festmény, grafika, textil, gobelin — méretmeghatározás nélkül, szobor: maximális mérete életnagyság, dombormű: maximális mérete: 100x100 cm, kerámia: maximális mérete: 150 cm, mely a magyar mező- és erdőgazdasághoz, élelmiszeriparhoz tematikailag kapcsolódik. A pályázatra beküldhető alkotások száma maximum öt, sorozat egy műnek számít. A szerző nevét és címét — a méret, a mű címe és anyaga feltüntetésével — külön jegyzékben mellékelni kell. A pályázat nem jeligés. Fentieken túl azok számára, akik a pályázaton részt kívánnak venni, bővebb felvilágosítást ad a Mátyás király halálának 500. évfordulójára emlékeznek az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában. Először április 23- án történelmi vetélkedő keretében mérték össze tudásukat az osztályok ötfős csapatai. Nemcsak a tárgyi tudás, de a találékonyság is döntőnek bizonyult: az első helyezettek megnézhetik Budapesten a Corvinák kiáilítáMagyar Mezőgazdasági Múzeum Közművelődési és Igazgatási Főosztálya, Budapest, Városliget, Vajdahunyadvár. Telefon: 1412-011, 1428-573. A műtárgyak beküldése és elszállítása az alkotó művészeket terheli. Beküldés helye: Magyar Mezőgazdasági Múzeum 1367 Budapest Városliget, Vajdahunyadvár. Beküldés határideje: 1990. április 30. A művek átvétele: 1990. április 27, 28, 30-án 8 órától 16 óráig. Pályadíjak: A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fődija: 30.000 Ft 2 db I. díj 25.000 Ft 50.000 Ft 2 db II. díj 20.000 Ft 40.000 Ft 2 db III. díj 15.000 Ft 30.000 Ft A fentieken kívül külön dijak adományozására is lehetőség lesz. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot, valamint a felügyelete alá tartozó intézményeket, vállalatokat elővásárlási jog illeti meg. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum a pályázat anyagából 1990 augusztusában kiállítást rendez. A beérkező anyag zsűrije javaslatot tehet a pályadíjaknak a kiírástól eltérő megosztására. A pályázat sikertelensége esetén a bizottság a pályadíjakat nem osztja ki teljes mértékben. A beküldött pályamunkák elbírálását a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által kijelölt zsűri végzi, melyben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum képviselői is részt vesznek. A pályázat nyilvánossá tételéről a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gondoskodik. sát. A versengésben segített a Dobó István Vármúzeum és a Gárdonyi Géza Színház, jelmezekkel és múzeumi tárgyakkal. Ezen a héten még több eseményre is sor kerül: az iskola könyvtárában kiállítást nyitnak a magyar reneszánsz koráról, pénteken pedig az osztályok előadásában a Mátyásról szóló mondákat és meséket elevenítik fel. A veréb és a kisegér párbeszéde (Fotó: Gál Gábor) Szakközépiskolások emlékeznek Mátyás-évforduló a GMSZ Félbemaradt boldogság A z Akácfa utcából nyílik a Rozmaring, és annak a végén kezdődik az Orgona sor. A tető nélküli ház, amely előtt állunk, az Orgona sor 4. lenne, ha már elkészült volna. Városnéző sétáim során lettem figyelmes erre a házra, amely immár egy esztendeje, hogy fedél nélkül dacol az idők viharaival, makacs konoksággal. Meg- megálltam előtte, talán érdeklődtem is a szomszédoktól, és miután mifelénk szárnya van a szónak, a kíváncsiskodás hamarosan a gazda fülébe jutott. — Nézegetik a házadat, Jancsi! — Az OTP embere lehetett... Néhány hete aztán beállított egy fiatalember, arra kért, hogy beszélgessünk egy kicsit a tető nélküli ház sorsáról. — Hogyan bukkant a nyomomra? — Valaki magára ismert az utcában, így aztán kitotóztam, hogy ha nem OTP, nem is adóhatóság, akkor újságíró. A félig kész ház udvarán nyílik az orgona, langyos tavaszi napsütésben ücsörgünk egy-egy cementeszsákon. — A ház érdekli? Ha pénze van, olcsón megveheti. — Az érdekel, ami miatt tető nélkül maradt. Az tejes orgona illata körülölel minket, szorgalmas méhecskék tüsténkednek a gizgazos udvaron, miközben bámuljuk a félbemaradt boldogságot. — Azok közé a szerencsések közé tartozunk, akik az esküvő u*án nem csupasz kézzel, hanem tele marékkai indulhattunk neki az életnek. Vehettünk volna telepi lakást itt a városban, telket is mellé valahol egy kis bungalóval, de Kriszta makacskodott: nekem családi ház kell, rózsák, tulipánok a kertben... A7 öregek vonogatták a vállu- kat, nem akartak beleszólni a dolgunkba, és azt mondták, hogy amit ránk szántak, arra nekik nincs kikötésük. Szögről- végről úgy alakult, hogy a szüléink fele arányban vállalták a ház felépítését. Nyugágy helyett egy szakadt papírzsákon hallgatom a bánatos szavakat arról, hogy már a tervezés időszakában megtörtént az első összekoccanás, a tervező már idegbajt kapott, mert a fiatalasszonynak mindig eszébe jutott valamilyen friss ötlet, amelyet meg akart valósítani. Az első igazi összeveszés a fürdőszoba tervezésénél történt akkor, amikor a mérnök a férj pártjára állt, és nem adott Krisztának igazat. — Összejátszanak! — futott haza, és követelte apjától, hogy azonnal szüntesse be a pénz folyósítását. — Az idő gyorsan repül, és mire a fundamentumásókkal együtt a békepoharat is kiittuk, bizony jócskán elröppent a tavalyi nyár. — Miért nem volt engedékenyebb? A felesége talán ... — Ne folytassa! Építkezés és türelem a mai világban össze nem egyeztethető fogalmak. Még akkor is, ha megvan a pénz. A türelmemnek köszönhető, hogy felhúztuk a falakat, és úgy- ahogy megegyeztünk. Ám ez a megegyezés azzal járt, hogy apró tüskéket szürkültünk egymás körmei alá, és a tavalyelőtti nagy gyöngyvirágos szerelmünk sem tartott tovább egy sziromhullásnál. — Ellenségek lettek? — Először vetélytársak! A feleségem folyton ügyeletes okosnak becézett, és amikor tégla, cement után futkostam vagy a kőművesekkel hadakoztam, és este hullafáradtan ágynak dőltem, így altatott: nem szeretem a tehetetlen férfiakat. A szomszédból gyerekkacagást hallok, kutyák ugatnak, a magasban gólya köröz, és a hazaérkező fecskék fészkeiket rakják az eresz alatt. Nem kérdezek semmit, a szavaknak útjaik vannak, amelyeken előbb-utóbb menni kívánkoznak. — Egy csepergős reggel, amikor a maltert kevertem, megérkezett az apósom — először fordult elő -, és közölte, hogy egy . krajcárt sem ad többet. Ügyetlen és gyámoltalan embernek tart, és ha tudta volna, hogy ilyen vagyok, hozzám sem adta volna a lányát... Saját története annyira felbőszítette, hogy vörös lett az arca és reszketett a kezében a sokadik cigaretta. Kaptam a lapátot, és kizavartam a portáról. — Megütötte? — Szerencsére a munkások is látták, hogy fenyegető ordibálá- son kívül sértés nem történt. A szomszéd kislány labdája átgurul, János felkapja és visszadobja a gyereknek. — Gyere! Labdázz velem. A fiatalember nyeli, csak nyeli a keserűséget, és magához öleli a szöszke fejecskét... — Egy éve már lassan, hogy áll az építkezés és halad a per. Szemenszedett hazugságok, hamis tanúk tarkítják a mi boldogtalanságunkat. — Elváltak? — Csak külön vagyunk! Vagy az egész házat követelik a jelenlegi állapotában, vagy a teljes eddigi bekerülést, inflálódásra, kamatokra hivatkozva, nem is szólva a vádról, amely szerint én megütöttem az apósomat. Még kék foltokat is produkáltak a lábán... Hallgatunk. A tavaszi szomorúságunkat legfeljebb a körülöttünk nyíló virágok balzsamozzák. A félig kész ház, az égnek meredő falak a kilátástalanság és a reménytelenség érzését erősítik. — Szereti a feleségét? Meglepi a kérdés, és válasz nélkül is marad, mert az emberi lélek olyan, mint a forrás. Egy ideig buzog a mélyről a csillogó víz, aztán alábbhagy, csendesedik, gyakran el is apad, de csak azért, hogy később újult erővel előbukkanjon. Netán örökre kiapadjon... Szalay István
