Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-27 / 21. szám

2 Hírlap, 1990. április 27., péntek „Három-négy év alatt virágzó országgá válhat az NDK” Francia­nyugat­német Michel Rocard francia minisz­terelnökkel is találkozott — Mit­terrand elnökkel folytatott meg­beszélése után — szerdán este Helmut Kohl bonni kancellár. Ezen a megbeszélésen is szó volt európai kérdésekről, s a két poli­tikus megállapította: a német egyesítés folyamatának párhu­zamosan kell végbemennie a nyugat-európai egység megszi­lárdításával. Kohl egyébként egy szerda es­ti televíziós nyilatkozatában, amelyet a La Cinq állomásnak adott, úgy vélekedett, hogy a né­met egyesítés még 1991 vége előtt létrejöhet, s a mai NDK te­rülete „három-négy év alatt vi­rágzó országgá válhat”. A tulaj­donképpeni egyesítési eljárás ki­dolgozása már ez évben befeje­ződhet, de ehhez megállapodás­ra kell jutni az úgynevezett 4+2 tárgyalásokon is. Szerinte „ez is jó úton halad”. Elismerte ugyan­akkor, hogy az egységes Német­ország NATO-tagsága „bizo­nyos nehézségeket okoz”, de „itt is lehetséges a pozitív megol­dás”. A kancellár úgy vélekedett, hogy a német — német gazdasági és pénzügyi unió megteremtése nem zavarhatja meg az EGK- tagállamok pénzügyi rendszerét. Franciaországban sokan attól tartanak, hogy az unió következ­tében Németországban infláció lép fel, s ez befolyásolhatja más valuták, köztük a francia frank helyzetét is. Kohl egy kérdésre válaszolva kifejtette véleményét a litván problémáról is. „Semmi olyat sem szabad tennünk, amely elmélyítené a litván válságot, vagy lehetetlenné tenné a pe­resztrojkát. Peresztrojka nélkül nem lenne lehetséges a szabad­ság Kelet-Európábán” — han­goztatta a bonni kancellár. A kancellárjelöltnek: Virág helyett késszúrás Túl van az életveszélyen Oskar Lafontaine A Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltjét egy nagygyűlésen sebesítették meg életveszélyesen. Job­boldali felvételünkön a merényletet elkövető asszonyt vezetik el Oskar Lafontaine csütörtök hajnalban fél ötkor felébredt a narkózisból. „Az SPD kancellár­jelöltje hál’ istennek túl van az életveszélyen is, nyaki fájdal­makra panaszkodott” — jelen­tette be a rádió hét óra utáni mű­sorában Hans-Jochen Vogel, az SPD elnöke. Éjjel kétórás műtétet hajtot­tak végre a súlyosan sebesült SPD-kancellátjelöltön, aki ellen szerdán az esti órákban tisztázat­lan hátterű merényletet követtek el egy politikai nagygyűlésen Köln- Mühlheimben. A Saar-vidéki miniszterelnö­köt, a párt alelnökét beszédének elhangzása után a szónoki emel­vényen hosszú késsel nyakon szúrta egy 42 éves asszony. Adel­heid Streidl virágcsokrának át- nyújtása közben hirtelen kést rántott, és mély sebet ejtett a népszerű szociáldemokrata ve­zető nyaki ütőere mellett. Az asz- szonyról a szerda reggeli órákig csak annyit tudott meg a rendőr­ség, hogy üldözési mániában szenved. Bizonyos halvány jelek azonban arra is utalnak, hogy tettére eddig még közelebbről (Hírlap-telefotó — MTI) meg nem határozható politikai indítékból ragadtatta magát. A rádióállomások azt a kér­dést feszegetik, hogy nyilvánva­lóan gyenge volt a politikus sze­mélyi biztosítása. A Párizsban tartózkodó Hel­mut Kohl szövetségi kancellár — a bonni pártok más vezető képvi­selőivel együtt — megdöbbené­sét és együttérzését fejezte ki a gyáva merénylet alkalmából. Lafontain megsebesülésével — az ügy ebbeli vonatkozásain túlmenően súlyos politikai vesz­teség is érte az SPD-t az év végi választásokra való tekintettel. Összehívják a rendkívüli arab csúcsot Az Arab Liga tagállamaiból immár 11 hivatalosan is hozzájá­rult a PFSZ kezdeményezésé­hez, hogy összehívják az arab ve­zetők rendkívüli tanácskozását. További államok, így Irak és Bahrein, szintén jelezték, hogy megteszik ennek érdekében a hi­vatalos lépéseket. A pánarab szervezet szabálya szerint ilyen támogatás esetén a Liga főtitká­rának, Sedli Klibinek kötelező megkezdenie a konzultációkat az összes tagállammal, hogy megegyezzenek az arab csúcs időpontjáról és helyszínéről. A tárgyalás témája a PFSZ indítvá­nya szerint egyrészt a megszállt területeket egyre inkább betele­pítéssel fenyegető nagyarányú zsidóbevándorlás, másrészt az Irak elleni fenyegetések lenné­nek. Az arab csúcs várható helyszí­ne Bagdad, vagy esetleg Tunisz lesz. A tanácskozást Arafat sze­retné még a május végi amerikai — szovjet csúcs ele időzíteni, hogy arra befolyást tudjanak gyakorolni. A dinár külföldön nem konvertibilis — nyugati bankok nem is jegyzik Felárért adták a keményvalutát(?) Elnéptelenedtek a magyar—jugoszláv határátkelők Elnéptelenedtek az átkelőhelyek Jugoszlávia Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával közös határán, miután a belgrádi kor­mány elszánta magát, és a nemzetközi turizmus évében, amikor a 200 dolláros, drasztikusan nagy összegű beváltási kötelezettség el­rendelésével gyakorlatilag lezárta az országot a kelet-európai turis­ták előtt. A nyugati állampolgárok ezzel szemben májustól útlevél és vízum nélkül látogathatnak déli szomszédunkhoz. Vajon mi késztette az Ante Markovics vezette szövetségi kormányt erre a lépésre? Hivata­los magyarázat szerint az, hogy idén január 1-je, a konvertibilis dinár bevezetése óta hirtelen megnövekedett a bóvlipiacokon adó-vevő, üzérkedő kelet-euró­pai, főként a román, bolgár, szovjet és lengyel állampolgárok száma. Ezek mind kliringesek — mondják —, csak azért jön­nek, hogy keményvalutához jus­sanak”. A magyar turisták azonban nem „kliringesek”, hiszen orszá­gaink között már több mint egy évtizede mind kereskedelmi, mind egyéb területen a tényleges dollárelszámolás gyakorlata ér­vényesül. Az is felettébb külö­nös, hogy Kuba viszont, amely viszont valóban „kliring-állam” valahogy kimaradt a rendelet ha­tálya alól. Belgrádi hivatalos magyarázat szerint a jugoszláv állampolgá­rok az év első negyedében 817 millió dollárt vásároltak meg di­nárért az ország bankjaiból. Eb­ből csak 234 millió dollárt he­lyeztek el deviza-betétszámlái­kon a hazai bankokban. A követ­keztetés: 583 millió dollárt feke­tén eladtak a kelet-európai turis­táknak. Ha tehát ez így folytató­dik, akkor egy év alatt a kelet-eu­rópaiak 2,5 milliárd dollárt „ki­visznek” Jugoszláviából, s ezzel igen érzékenyen csökkentik je­lenleg 8 milliárd dollárnyi ke- ményvaluta-tartalékát. Nincs azonban semmiféle bizonyíték arra, hogy a jugoszláv állampol­gárok elfeketézték a fenti 583 millió dollárt. Ebből ugyanis az következne, hogy a jugoszláv be­vásárló turisták egy fillért sem költöttek el Olaszországban, Ausztriában, Magyarországon, Törökországban és másutt. Már­pedig köztudott, hogy olyan tö­megesen még sohasem utaztak a szomszédos országokba, mint éppen az idén. Hiszen a jugoszlá­viai belső árszint még az olaszor­száginál is jóval magasabb. A ju­goszláv állampolgárok tömege­sen utaznak Olaszországba kon­fekcióért, cipőért, kávéért, élel­miszerért stb., Ausztriába mű­szaki árukért — köztük a szlovén gyártmányú „Gorenje” hűtő- szekrényekért, amelyek 50 százalékkal olcsóbbak, mint Szlovéniában —, és még tu­catnyi cikkért, Magyarországra főként élelmiszerért. A helyzetet érzékelteti, hogy Jugoszláviában jelenleg 1 liter tej 65 cent, 1 vekni (80 dekás) fehér kenyér 50 cent, 1 kg sertés- vagy marhacomb 5 dollár, 1 kg szalá­mi 8 — 10 dollár. A tejtermékek pedig valóban igen drágák. így aztán nem véletlen, hogy még a belgrádi piacok is tele vannak a „feketézők” által olcsón kínált magyar vajjal, margarinnal, sajt­tal, téliszalámival, stb. A „200 dolláros rendelet” életbe léptetésének egyik lénye­ges oka tehát a Jugoszlávia és a környező országok közötti nagy árkülönbség. Aligha kétséges azonban az, hogy a legdöntőbb szerepet a di­nár konvertibilitása körüli prob­lémák játsszák. A konvertibilis dinár árfolyamát a nyugatnémet márkához kötötték. Hivatalosan 1 NSZK-márka 7 dinárt ér. Az utóbbi hetekben már számos ju­goszláv közgazdász és pénzügyi szakember is kifejtette azt a véle­ményét, hogy az árfolyam akkor lenne reális, ha 1 márkáért 12 di­nárt fizetnének. Ezt a nézetet tá­masztja alá az a tény is, hogy a kelet-európai üzletelő turisták a jelenlegi hivatalos árfolyamnál 30 százalékkal magasabb árat adnak a Jugoszláviában vásárolt keményvalutákért. Ezért való­ban elképzelhető, hogy sok jugo­szláv állampolgár a hivatalos ár­folyamon csak azért vált ki diná­rért dollárt vagy márkát, hogy utána nyomban felárral eladja. De azt senki sem tudja, hogy ily módon mennyi keményvaluta kerül ki az országból „Kelet-Eu­rópába”. A jugoszláv nemzeti valuta konvertibilitása körüli gondok közé tartozik az is, hogy a dinár külföldön nem konvertibilis, a nyugati bankok árfolyamlistáin nem is jegyzik. Feltételezhető, hogy a „200 dolláros rendelet” bevezetését szorgalmazták egyes nagyüzemek vezetői. A bolhapi­acokon lebonyolított hatalmas forgalom nyomán ugyanis meg­csappant egyes textil-, vegyi, elektromos, élelmiszeripari stb. üzemek drága termékei iránt a kereslet. Közeleg a fő idegenforgalmi idény. A zágrábi piackutató inté­zet kimutatása szerint a déli szomszédunkhoz látogató nyu­gati vendégek személyenként és naponként csak 4 dollárral költenek átlagosan többet, mint a kelet-európaiak. Ez a tény a szövetségi kormány rendelete el­len szól. Miután Bukarest ellenintézke­dést tett, és kötelezte a jugoszláv állampolgárokat, hogy Románi­ába történő belépésükkor szintén 200 dollárt váltsanak be lejre, ki­derült, hogy sok ezren a saját kormányukat kezdik hibáztatni. Érdekes a Borba című belgrádi napilap véleménye: „Úgy lát­szik, hogy a szövetségi kormány­ban egyes miniszterhelyettesek és tanácsadók lassan megkapa­rintják a hatalmat, és folytatják a régi gyakorlatot: tiltanak, elle­nőriznek, parancsolnak, szabá­lyoznak. Bízunk abban, hogy Ante Markovics kormányelnö­köt ezúttal azok ugrattak be, akiktől mielőbb meg kellene sza­badulnia, ahelyett, hogy eszkö­zükké váljék”. Márkus Gyula Szigorítják a pálya- és újrakezdési kölcsönfeltételeket (Folytatás az 1. oldalról) tek hogy az új „minisztertanács” zökkenőmentesen kapcsolód­hassák be az ország irányításába. Ezért a lehető legtöbb és legala­posabb információkkal kell el­látniuk a teendők átadás-átvéte­le során. Ehhez — határozta el a távozó kabinet — az egyes tárcák legjobb szakemberei állnak majd rendelkezésre az elkövetkezen­dő időszakban, ők név szerint is felkérést kapnak, hogy adják meg a kellő szakmai segítséget a koalíciós kormánynak. A szóvivői tájékoztató „ven­dége” ezúttal Annus Antalvezé- rőrnagy volt, aki a Magyar Hon­védség tárgyalódelegációját ve­zeti a szovjet csapatkivonások során. Mint elmondotta — s elő­zőleg a Minisztertanács tagjait informálta, — a szovjet egysegek kivonása a terveknek megfelelő­en történik, ezek előkészítése so­rán mindenben igyekeznek érvé­nyesíteni a Magyar Köztársaság érdekeit. Gondként jelentkezik — emelte ki —, hogy a záhonyi átrakókörzet „szűknek” bizo­nyul a feladathoz, miután ezen keresztül vonják ki a Csehszlová­kiában állomásozó csapatok egy részét is. Viták vannak a mintegy 100 milliós magyar nemzeti vagyont jelentő ingatlanok értékeléséről, az állaguk romlásának megítélé­séről, valamint azokról a beru­házásokról és berendezésekről, amelyek eredete a háború befeje­zése, illetve az 1956 közötti idő­szakra vezethető vissza. Alapos vizsgálatra szorul a szovjet fél 2,7 milliárdos követelése is, amely az itteni beruházásaikkal lenne kapcsolatos. Említést tett Annus Antal arról is, hogy az ingatlanok sorsáról döntő tárcaközi bizott­ság — a leendő kezelői jogok át­adásához — a pályázó tanácsok, szervek, pártok közös vélemé­nyére és megegyezésére számít... S még valami, ami a távozó szov­jet katonákkal kapcsolatos: a Kereskedelmi Minisztérium közleménye szerint a Déli Had­seregcsoport tulajdonában lévő anyagokat, eszközöket magyar felek csak a külkereskedelmi im­portszerződések alapján és transzferábilis rubelelszámolás­sal vásárolhatják meg, a hazate­lepülő magánszemélyek ingósá­gait, használati tárgyait csak fo­rintért és csak a Bizományi Áru­ház vásárolhatja meg. A kormány tagjai tárgyaltak a költségvetési egyensúly veszély- forrásairól, melyek között a 4,5 milliárd forint értékben vissza­vont kamatadó, a tízmilliárdos nagyságrendű rubelelszámolású exportkiesés, valamint az ugyan­csak 100 milliós nagyságrendű jogos szociális és szociálpolitikai többletkiadás szerepel. Ezek pótlására a tárcák — döntött a kormány — javasoljanak alter­natívákat, hogy az új kormány intézkedését elősegíthessék. Itt jegyezte meg a szóvivő, hogy a jövőben 16 — 26 százalékkal csökkent a szovjet és a KGST-ex- port, s 12— 21 százalékkal pedig az importunk. Tájékoztatott a szóvivő a továb­biakban arról is, hogy a kormány megvizsgálta a foglalkoztatási alappal kapcsolatos helyzetet, s úgy ítélte meg, hogy jelentős „for­ráshiány” alakult ki: kétmilliárd forintos újabb támogatásra lenne szükség a feladatok megoldására. Kiderült, hogy a segítséget igény­lők elsősorban a 400 ezer forintos pálya- és újrakezdési kölcsönt vet­ték igénybe, a vártnál tízszer töb­ben. Megállapították azt is a sza­kemberek, hogy nem minden eset­ben olyan helyre került a pénz, ahol a legnagyobb szükség lett vol­na rá, s nem is mindig a rendelte­tésnek megfelelően használták fel. Ezért úgy döntött a kormány, hogy megszigorítják e kölcsönfajták igénylésének a feltételeit. Szilvás István Döntött a tanács Hevesen (Folytatás az 1. oldalról) vállalták, hogy amennyiben megkapják az épületet, ők kifi­zetik a négy és fél milliós érték­különbözetet, de anyagi nehéz­ségeik miatt csak részletben: az idén 2,5, jövőre pedig 2 milliót. A csere tehát létrejött, s az így nem is ellentétes a kormány azon korábbi döntésével, miszerint a volt pártház egészségügyi célo­kat kell, hogy szolgáljon, ugyanis az épületek cseréje a szülőotthon visszaállításának lehetőségét is biztosítja. A most született hatá­rozat az előbbieken túl kimondja azt is: utasítsák a tanács illetékes osztályait, hogy gondoskodja­nak a volt szülőotthonban levő szakrendelések elhelyezéséről, készíttessék el az átalakítási ter­veket, s a szakrendelések elhe­lyezése után kezdjék meg a mun­kákat, mégpedig a rendőrség ál­tal befizetett különbözet terhére. Nem titkolt cél azonban, hogy a volt szülőotthon — a rendőrség területével — a jövőben kórház céljára is bővíthető lenne. E napirendi pont után Szoko- di Ferenc, a megyei tanács el­nökhelyettese átadta a telepü­lésfejlesztési verseny győztesé­nek — Hevesnek — az okleve­let, valamint az ezzel járó 300 ezer forintot, amelyet a város szépítésére fordíthatnak majd a helyiek. Az új országgúlés... (Folytatás az 1. oldalról) az állandó bizottságok vezetői posztjára. Az aláírásra váró ter­vezet szerint az Alkotmányügyi, a Törvény-előkészítő és az Igaz­ságügyi Bizottságot MDF-es, az Önkormányzati, Közigazgatási, Belbiztonsági és Rendőrségi Bi­zottságot SZDSZ-es, a külügyit MSZP-s, a honvédelmit FKgP-s, a Költségvetési, Adó- és Pénz­ügyi Bizottságot SZDSZ-es, a gazdaságit MDF-es, a szociális és egészségügyit MDF-es, a Kör­nyezetvédelmi Bizottságot a KDNP-s, a Kulturális, Oktatási, Tudományos, Sport-, Televízió- és Sajtófelügyeleti Bizottságot MDF-es, az Emberi Jogi, Ki­sebbségi és Vallásügyi Bizottsá­got pedig Fideszes képviselő vezeti. Az öt különbizottság felállítá­sának mikéntjében is megoszlot­tak a vélemények. Egyetértés alakult ki abban, hogy a házbi­zottságot az Országgyűlés elnö­ke vezesse, ám csak szavazate­gyenlőség esetén szavazzon. Egyébként minden kérdésben a pártok frakcióvezetői és a füg­getlenek megbízottja dönt. A tanácskozás végén techni­kai kérdésekről volt szó. A nyűt szavazás módja az eddigiek sze­rint alakul. A szavazási listákat a képviselők és a sajtó rendelkezé­sére bocsátják. Az eredményjel­ző táblán és a jegyzőkönyvben a képviselők neve mellett pártju­kat tüntetik fel. Mivel a Belügy­minisztérium vezetésével megbí­zott államtitkár képviselő lett, őt politikai államtitkárnak tekinti majd az ügyvivő kormány. Április 29-ére összehívták az FKgP nagyválasztmányát Az intéző bizottság határozati javaslata alapján a Független Kis­gazdapárt elnöke jóváhagyta, hogy vasárnapra, április 29-én délelőtt 10 órára a MOM Szakasits Árpád Művelődési Házába összehívják a párt nagyválasztmányának ülését.

Next

/
Thumbnails
Contents