Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-24 / 18. szám

xeiexon: n->z^/ jlz WD 4 3 Hírlap, 1990. április 24., kedd ORSZÁGRÓL ORSZÁGRA „szakácsmesterség” Nicaragua Kettőn ál a vásár Itália Koalíciós A koalíciós „étel” receptje egyszerűnek tűnik Olaszország­ban: végy sok millió szavazót, rendezz választásokat, majd a befutó pártok közül az alakít kormányt, amelynek képviselő­jét az államfő megbízza e feladat­tal (nem feltétlenül a legnagyob- bét). Csaknem tíz év óta öt párt­ból álló „ízegyüttes” alkotja a végrehajtó testületet: a legerő­sebb politikai erőt képviselő ke­reszténydemokraták a náluk sokkal kisebb, de pótolhatatlan „zamatanyagot” biztosító szo­cialista párttal együtt alkotják e szövetség magját, s mellettük há­rom egészen apró polgári párt (republikánus, liberális, szociál­demokrata) lelhető meg benne másodrangű, ám elmaradhatat­lan körítésként. ' A kormányzó többség tehát biztosított a kétkamarás tör­vényhozó testületben: az „ötös­fogat” 177 mandátumot birtokol a 315 tagű szenátusban, 377 hely- lyel rendelkezik a 630 tagű kép­viselőházban. Persze van erős el­lenzék is (OKP, független balol­dal, stb.), amellyel szemben ma már nem is nagyon lehetne más összetételű koalícióban egyesül­ni a politikai színképváltás átka nélkül. A kormányozhatóság kérdése azonban Itáliában felettébb dia­lektikus. Ha arra gondolunk, hogy egy időben szüntelen kor­mányválságokba torkollott a pártközi küzdelem, azt hinnénk, süppeteg ingovány az ottani po­litikai helyzet. Ha azonban azt tartjuk szem előtt, hogy lényegé­ben ugyanaz a „nómenklatúra” cserélgeti tagjait a posztokon, a Nincs béke a francia iskolák­ban: itt is forronganak a pedagó­gusok a tervezett új oktatási re­form miatt: van, aki lelkesen tá­mogatja az oktatásügyi miniszter által nemrég előterjesztett elkép­zelést, van, aki lesújtó vélemény­nyel van arról. Tetszik, nem tet­szik: a reformkísérlet a jövő év januárjában néhány iskolakör­zetben megkezdődik, s általános bevezetését már az 1991 — 1992-es tanévre javasolják. Az ok: a minisztérium szerint az általános iskolai oktatás jelen­legi rendszere nem ad megfelelő alapot az anyanyelv és néhány alapvető ismeret megtanulásá­hoz, s ennek hátrányai azután később derülnek csak ki. Ugyan­akkor azonban a gyerekek túlter­heltek, az óraszám a legkisebbek számára viszonylag magas, az ál­talános iskola alsó tagozatában heti 27 óra. Jelenleg az alapvető ismerete­ket az első öt osztályban kell megszerezni. A tanítás tulajdon­képpen három „ciklusra” oszlik: az első osztály előkészítő jellegű, a második-harmadik az elemi is­mereteket, a negyedik-ötödik már a „középfokú” ismereteket adja meg a gyerekek számára-a tantárgyakon belül. Az alapvető ismeretek: az írás-olvasás, a ma­tematika, a földrajz, a természet- tudományok alapjait ebben az öt évben kell megtanulniok, termé­szetesen az órarend kiegészül a testneveléssel, az ének-zenei alapismeretekkel, a kézügyes­ségfejlesztő technikai órákkal. Ezen belül az óraszám eddig is az anyanyelvi ismeretekre, az írás­olvasásra helyezte a hangsúlyt: erre az első öt évben átlagosan heti nyolc órát fordítanak. A reform az ismeretek meg­szerzését most két ciklusra vonja össze, viszont hat évre egészíti ki, bevonva az utolsó óvodai évet is. A két hároméves ciklus anyaga stabilitás legjobb módszerét fe­dezhetjük fel e kormányváltozá­sokban. Az ötpárti koalíciós „tál” te­hát viszonylag állandó recept alapján készül, de valaki folyton „elsózza” az ételt. Ha az elmúlt esztendők kormányválságait idézzük fel, azok vagy amiatt robbantak ki, mert a szocialisták új kormányalakítási próbálkozá­sok idején felfelé hajthatták az árat együttműködésükért, vagy azért, mert a kereszténydemok­raták önmaguk pártján belül is siettetni akarták a hatalmi átren­deződést, vagy amiatt, hogy a pi­ciny liberálisok egy kis reklámot akartak csinálni maguknak dur- cás kivonulásukkal. Az utóbbi esztendőkben azonban sajátos mócsing keveredett a sokáig jól emészthető eleségbe: megjelen­tek az „orvlövészek”. Azokat a kormánypártokhoz tartozó kép­viselőket nevezték így, akik a tit­kos szavazás leple alatt saját pártjuk ellen voksoltak. Emiatt hónapokon keresztül húzódott egy-egy költségvetési tervezet el­fogadtatása. A kormány több­ször tartott már ott, hogy cikke­lyenként kellett bizalmi (nyilvá­nos) szavazásra terjeszteni a ter­vezetet. Ilyenkor mindig csoda történt: a parlamenti többség, amely egy órával korábban titok­ban megtagadta önmaga koalíci­óját, a pléilum előtt mégis meg­mentette azt. Ha pedig leszakad a csillár, vagy­is felbomlik a szövetség, s a so­ros miniszterelnök benyújtja le­mondását a köztársasági elnök­nek, megkezdődik a kálvária: az államfő a lemondást ekkor „fel­összefüggő egészet képez. A tan­terven belül megnövelnék az anyanyelvi ismeretekre szánt órák számát, valamelyest csök­kentenék viszont azt az olyan tantárgyak terén, amelyek az ok­tatási programban később ismét előkerülnek — s ahol éppenség­gel*komoly szerepe van a meg­alapozott nyelvi tudásnak. Az óraszámot általában is csökken­tenék: hetente maximálisan 26 órára. Megszűnne az osztályok eddigi merev elhatároltsága: az egyes programokon belül cso­portokat alakítanának ki, a gyer­mekek tudásának szintje szerint, így a legjobbaknak lehetőségük nyílna arra, hogy a ciklus prog­ramját akár két év alatt elvégez­zék. és továbbléphessenek. Átszerveznék a tanítás jelen­legi rendszerét is. A francia gye­rekek ugyanis igen sajátságos módon járnak iskolába: a szerda szabad, viszont szombaton dél­előtt még van tanítás. A tanítási idő is megoszlik, délelőttre és délutánra, közben ebédszünet­tel. Ez a megoldás immár nem kis gondot okoz a családoknak, ahol a felnőttek mindenütt él­vezhetik a szabad szombatot. A szerdai szabadnap sem könnyíti meg az olyan szülők életét, ahol mindketten dolgoznak. Az új tervezet több változatot is ajánl — jórészt az iskolák döntésére bízva, melyiket alkalmazzák. Az egyik szerint a szerdai szabadnap teljesen megszűnne, szabaddá válna viszont a szombat. A másik szerint szerdán csak félnapos lenne a tanítás, a szombat sza­baddá válna, hét közben viszont meghosszabbodna a tanítási idő. Az átszervezést a szülők és a pedagógusok egy jelentős része látja szükségesnek. Érdekes mó­don a tanítási rend megváltozta­tása különösebb gondot csak a katolikus egyháznak okoz: a szerdai szabadnap megszünteté­tételesen” fogadja el, majd rituá­lészerű konzultációk után meg­bíz egy politikust kormányalakí­tással, aki ugyancsak „feltétele­sen” fogadja azt el. Ha a pártbéli ármányok szintéziséből végül a megbízott személy kikever vala­miféle koalíciót, vállalása hivata­los rangra emelkedik, elődjének lemondása életbe lép. Van, ami­kor a többedik politikusnak sike­rül csak a „bűvészmutatvány”, hónapokra is elhúzódhat a politi­kai „akarom, nem akarom” já­ték. Nemegyszer történt meg, hogy hosszú kormányválság után ugyanaz a kabinet alakult meg, sőt, lemondása utólag ér­vénytelenné vált, mintha a vége­láthatatlan pártközi egzecírozta- tások után mi sem történt volna. Az országban persze ilyenkor is jól mennek a dolgok, hiszen nincs gazdasági válság, a gazda­ság dinamikusan fejlődik, és a kereskedő észre sem veszi, hogy két hét is eltelt kormány nélkül. Mégis: alig vitatja bárki is ma már olasz politikai körökben, hogy a kormányozhatóság feltéte­le (különösen most, az 1992-es pi­acegyesítés küszöbén) a procedu- rális folyamatok egyszerűsítése. Egyre többen foglalnak állást az egykamarás parlament létrehozá­sa és a titkos szavazás megszünte­tése mellett. A választókban is fel­sejlett már az igény, hogy szavaza­taikkal ne egy pártnak töltsenek ki „bianco-csekket” , hanem későb­biekben megalakuló szövetségek közül választhassanak. Mert van, aki szereti a szocialista Craxit, de — mondjuk — nem a kereszténye demokratákkal „egybesütve”. Garzó Ferenc sével veszélyben látják a hitokta­tás lehetőségét, eddig ugyanis az iskolán kívüli hitoktatást általá­ban erre a szabadnapra időzítet­ték. A püspöki kar máris megtet­te észrevételeit a közoktatásügyi miniszternél, aki viszont kijelen­tette: feltétlenül biztosítják a megfelelő időt. (Az állam és az egyház különválasztását szabá­lyozó 1905. évi törvény óta az ál­lami iskolákban nincs hitokta­tás.! Az új tervezet előnyeit a mi­nisztérium abban látja, hogy a gyerekek szilárdabb alappal fe­jeznék be az elemi oktatási cik­lust, 11 éves korukra megerő­södne tudásuk az anyanyelv te­rén, de egyúttal megkapnák a megfelelő alapot az egyéb tár­gyakban is ahhoz, hogy a hátra­lévő időszakban a szaktárgyi is­mereteket is megszerezzék. A pedagógusok egy része viszont igencsak óvatos a tanulócsopor­tok megszervezésének ötletét il­letően, fél attól, hogy túlságosan is elhatárolódnak a legjobbak a leggyengébbektől, s így az utóbbi csoport tagjai számára még ke­vesebb lesz az ösztönzés, a ver­seny lehetősége. Baj van a személyi feltételek­kel is: Franciaországban jelentős a pedagógushiány, s bár a mi­nisztérium az elkövetkező né­hány évben több ezer fővel akar­ja bővíteni a tamtói-tanári kar létszámát, éppen az alsó tagoza­tos helyeken ígérkezik tartósnak a hiány. Az amúgy sem magas pedagógusfizetés ezekben az osztályokban az átlag alatt ma­rad, így a jelentkezők száma sem túl nagy. A vita még folyik, s egyelőre a döntések nem véglege­sek. Lionel Jospin közoktatási miniszter azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az új rendszert mi­hamarabb bevezessék. Nicaragua olyasmire készül, amire történelmében eddig még nem akadt példa: a szabad vá­lasztások vesztesei, a sandinisták azt ígérik, békés és zökkenőmen­tes lesz a hatalomváltás április 25-én, amikor Nicaragua új el­nökasszonyát, Violeta Chamor- rát beiktatják hivatalába. Pedig a február 25-i választások után so­kan kétségbe vonták, vajon a to­tális hatalomra törekvő sandinis­ta front állja-e ígéreteit a demok­ratikus játékszabályok tisztelet­ben tartására. A meglepetéssze­rű, ám mégsem váratlan sandi­nista vereség óta eltelt két hónap eseményei jobbára igazolták az ígéreteket. A békés hatalomvál­tás persze nem jelenti azt, hogy Nicaragua minden gondja-baja egyszerre megoldódna, nehéz és ellentmondásos hetek, hónapok következnek. A nicaraguaiak többsége — a választási végeredményt kivesé- ző politikai elemzők szerint — nem ideológiákra, hanem egy­szerűen a hasára szavazott. Dona Violeta asszonytól várják, hogy véghez vigye mindazt, amire a sandinisták nem voltak képesek: legyen végre vége a polgárhábo­rúnak, ne költsenek többet a hadseregre, induljon be a békés termelés, földművelés, költözzön mindenki vissza otthonába, tel­jenek meg az üzletek polcai. A fiatalok, a sandinisták neveltjei és reménységei pedig mindenek­előtt a kötelező katonai szolgálat ellen szavaztak, s a választások utáni napokban máris fiatalok ezrei dezertáltak a sandinista hadseregből. Bármilyen döbbentek és kese­rűek is voltak a sandinisták a ve­reséget követő órákban, a végel­számolás elkészítésekor mégis elégedettek lehettek: éppen elég adu maradt a kezükben ahhoz, hogy nyugodtan nézhessenek a jövendő politikai fordulatok elé. Dániel Ortega ugyan veszített a választáson, de megnyerte, amit másképpen talán nem vívhatott vonla ki; politikusi tehetségét és tisztességét az egész világ elis­merte. Ámi pedig a hatalmi pozí­A szovjet gazdaság helyzete katasztrofálisan rossz, s javulásra egyelőre nincs kilátás. Erről be­szélt a törvényhozásban John Helgerson, a CIA helyettes igaz­gatója. A CIA adatai szerint a szovjet gazdaság tavaly legfel­jebb 1,5 százalékkal növekedett, s az ellátási helyzet tovább rom­lott: az 1200 alapvető fogyasztási cikkből csak 50 kapható állan­dóan, szappant, mosóport, cuk­rot immár országszerte jegyre ad­nak. A tavalyi áremelkedés — a kötött árak ellenére — hatszáza­lékos volt, a legmagasabb 1950 óta. Az ipar, az építőipar és a szállítás teljesítménye stagnált vagy csökkent, az energiaterme­lés alacsonyabb volt, mint az elő­ző évben — erre 1940 óta nem volt példa. A sztrájkok, a politi­kai, a nemzetiségi megmozdulá­sok hétmillió munkanap kiesésé­vel jártak. 1990-ben a szovjet gazdaság várhatóan stagnál vagy hanyat­lik, fennmarad az áruhiány és erős lesz az inflációs nyomás, hangzott a CIA értékelése. Az ciókat illeti, a sandinista front marad továbbra is a legerősebb párt a managuai parlamentben. A 14 pártot összefogó ellenzéki tömörülés, az UNO nem szerzett annyi mandátumot, amely feljo­gosítaná az alkotmány megvál­toztatására. Ez pedig azt jelenti, hogy a több mint évtizedes san­dinista kormányzás számos in­tézkedése egyelőre megváltoz­tathatatlan. „ Tudom, hogy azt híresztelik rólam, analfabéta vagyok és nem értek a kormányzáshoz. De ve­gyék tudomásul végre, mostantól itt én parancsolok, Violeta Cha­morro de Barrios” — vágta oda az új elnökasszony az újságírók­nak a győzelem utáni egyik sajtó- értekezletén. S persze pontosan ez az, amit a legtöbben kétségbe vonnak. Nem Violeta asszony tagadha­tatlan politikai érzékét kérdője­lezik meg, hiszen jó tanácsadók­kal vette körül magát, hanem in­kább hatalmának korlátáira fi­gyelmeztetik. A békés hatalomváltás egyik legvitatottabb kérdése az volt, hajlandók lesznek-e lemondani pozícióikról a sandinista fegyve­res erők, az 1979-es forradalom után született, százezresről csak az utóbbi időben 60 ezresre so- ványított néphadsereg, meg a társadalmat szigorúan ellenőrző belügyi hálózat legalább 10 ez­resre becsült csapata. Talán ma­ga Ortega is tartott némiképp a front keményvonalasainak ön- puccsától. Végül azonban még a legharciasabbnak vélt belügymi­niszter, Tomás Borge is ígéretet tett a békés visszavonulásra. A sandinisták egyetlen feltételül azt szabták, a hatalomátadásig fegyverezzék le a kontrákat, az Egyesült Államok támogatásá­val fenntartott zsoldoscsapatok utolsó maradványait. Győztesek és vesztesek egyaránt tudták: kettőn áll a vá­sár, mindkettőjük önmérséklete és kompromisszumkészsége kell a zökkenőmentes átmenethez. Ortega és Violeta asszony, akik valaha a Somoza-rezsim elleni egyébként kudarcot vallott gaz­dasági reformok pozitív kihatá­sa, hogy a katonai kiadások 4 — 5 százalékkal csökkentek. Helgerson szerint valószínű, hogy Lengyelország, az NDK, Csehszlovákia és Magyarország az év végére „jól startol” az alap­vető gazdasági átalakítás útján. A törvényhozókat Dennis Nagy, a katonai hírszerzéssel foglalkozó DIA megbízott veze­tője arról tájékoztatta, hogy a Szovjetunió tervszerűen végre­hajtja egyoldalú haderőcsökken­tését: a harckocsik felét, a tüzér­ség és a harci gépek háromnegye­dét kivonta már az európai terü­letről, ugyanakkor e hadianyag korszerű részét nem semmisítet­ték meg, hanem az Uraitól kelet­re telepítették, vagy raktározzák. A katonai költségvetés csökken­tése a hadiflottát nem érinti, a korszerűsítési program, új csata­hajók, tengeralattjárók építése változatlan ütemben halad. A kelet-európai országokból kivont szovjet csapatok azokba — válság esetén — csak az érin­küzdelemben harcostársak vol­tak, a kulisszák mögött megkö­tötték a szükséges kompromisz- szumokat. De az egyház közvetí­tő szerepének is köszönhető, hogy március végén Honduras- ban megszületett a megállapo­dás. A kontracsapatok vezetői beleegyeztek, hogy még a hivata­los hatalomátadás előtt leteszik a fegyvert, s ENSZ-csapatok fel­ügyelete alatt hazatérnek hon- durasi bázisaikról. A sandinisták pedig ígéretet tettek arra, hogy felére csökkentik a hadsereg lét­számát, eltörlik a kötelező kato­nai szolgálatot és depolitizálják a fegyveres erőket. Áligha fejeződik be persze a szembenálló felek lefegyverzése és összebékítése a hatalomváltás napjáig. S némely incidensek eleve kétségessé teszik, végbe- megy-e valaha a megosztott tár­sadalom megbékélése. Chamor­ro mindenesetre ezt tekinti egyik legfontosabb feladatának — a gazdaság sürgős rendbetétele mellett. Ez utóbbi programja nem különbözik gyökeresen a sandinistákétól. Szigorú takaré­kosság mellett az infláció letöré­sét, új pénz bevezetését, a ma­gánvállalkozás támogatását ígé­rik. Döntő eltérésként az elke­rülhetetlen megszorító intézke­désekhez az új kormányzat meg­kapta a választók bizalmát, és re­mélheti a külföldi tőke támoga­tását is. Önmagában már az ame­rikai gazdasági embargó feloldá­sa életet lehelhet a megbénított nicaraguai gazdaságba. A leköszönő sandinista veze­tés az új kormányzat „konstruk­tív ellenzéke” kíván lenni, de nem mond le arról, hogy védel­mezze a forradalom vívmányait. Ortegáék tudják, hogy az idő nekik dolgozik, a válságkezelés hálátlan feladatai nem növelik a kormányon lévők népszerűségét. A távozó elnök nem tagadja, hogy máris az 1996-os választásokra készül, bár egy inteijúban kétségbe von­ta, hogy Violeta asszony és csa­pata egyáltalán kihúzza a követ­kező voksolásig. Elekes Éva tett államok kormányának egyetértésével és együttműkö­désével térhetnének vissza, mondotta a DIA vezetője. A Szovjetunió olyan ütközőöve­zetként szeretné látni ezeket az országokat, amelyek megvédik saját területüket, légterüket, s ezzel a Szovjetunió konfliktus esetén időt nyerhet a felkészü­lésre. E meggondolásból a szov­jet vezetés megkísérelheti újra­tárgyalni a meglévő kölcsönös védelmi egyezményeket, hogy azok lehetővé tegyék bizonyos katonai infrastruktúra fenntar­tását a térségben a szovjet csa­patok kivonása után is, hangoz­tatta. Az amerikai katonai hírszer­zés vezetője egyébként cáfolta azokat a híreket, hogy a szovjet katonai vezetésnek nagyobb be­folyása lenne a politika alakítá­sára: ellenkezőleg, csökkent a katonai körök befolyása a dön­téshozatalra. Ugyancsak nagy­mértékben valószínűtlen a kato­nai vezetés Gorbacsov elleni puccsa. Kis Csaba f HEVES MEGYEI , szolgáltató iroda állásajánlatai: | 3301 EGER, KLAPKA U. 9. • 36/13-149 • VÁROSGONDOZÁSI ÜZEM: Eger, Bródy Sándor u. 4. sz. Felvételre keres szakirányú végzettséggel rendelkező út­kezelési csoportvezetőt, kertészeti üzemegység-vezetőt, mélyépítésben jártas műszaki ellenőrt, középfokú rak­tárgazdálkodási végzettséggel rendelkező munkaerőt, mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező belső el­lenőrt, „D” kategóriás jogosítvánnyal gépkocsivezetőt, kubikos és parkgondozási idénymunkásokat. Jelentkez­ni lehet a fenti címen. EVILL: Eger, Trinitárius u. 1. Változó vidéki munkahelyre felvesz építőgép-kezelőt, valamint tehergépkocsi-vezetőt. HEVES MEGYEI TÜZKÉV: Eger, Klapka u. 9. Visontai Erőműi Osztályához felvesz tehergépkocsi-veze­tőt, valamint Verpelét és környékén lakó falvakból autó­busz-vezetőt. Jelentkezni lehet Visontán, Takács József­nél. FELSŐ-MAGYARORSZÁGI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT: Eger, Lenin út 55. Felvételt hirdet gyakorlattal rendelkező szakács, vendég­látó és élelmiszer-eladó, valamint büfévezető részére. Je­lentkezni lehet a fenti címen, a munkaügyi osztályon. Átszervezik a francia alapfokú oktatást Idén tovább hanyatlik a szovjet gazdaság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents