Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-24 / 18. szám
Hírlap, 1990. április 24., kedd GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3 Most búcsúznak, és elmennek... (Folytatás az 1. oldalról) A katonák lassan-lassan elköszönnek mindenhonnan. Megüresedik a fákkal övezett, komornak tűnő laktanya. — Hogy kinek adjuk át, nem tudom. Erről az önök kormánya dönt majd, ismereteim szerint. Mi rendben hagyjuk majd itt... — Az itt töltött évek után vágyódnak már haza? — Természetesen, hiszen mindenkit várnak otthon. Nem beszélve a gyerekekről, akiknek nagyon hiányzik a nagymama, a nagypapa. — A hozzánk érkező hírekből tudjuk, hogy hazájukban gondot okoz a Magyarországról visszatérő katonai családok elhelyezése: kevés a lakás, az óvoda... — Nézze, naponta nagyon sokan térnek vissza, egymás után indulnak a szállítóvonatok, nagy hát a nyomás otthon a családok elhelyezésére. De ez csak átmeneti, meg fogják oldani ezt a kérdést is, mint a különböző egységek sorsát is... Ami engem illet, még szolgálni fogok a hadseregben, oda megyek, ahová a parancs szólít, ez így van a katonaembereknél. Nem tudni, miként alakul majd a politikai helyzet, folytatódik-e az általános leszerelés. De ez sem érint majd váratlanul, ukrajnai vagyok, otthon saját lakás vár... * Jövő áprilisra — mint az előzetes tervekben szerepel — kiürül a mostani laktanya. De vajon mi lesz a sorsa, miként hasznosítják majd a jövőben? A két „szomszédvár”, Lőrinci és Heréd közösen gondolkodik a megoldáson, miután a bázist — hogy, hogy nem — szinte kettészeli a települések határvonala. Varga Antal, a nagyközség, Temesvári József Heréd tanácselnöke egyetért abban, hogy mindenképpen a foglalkoztatási gondok enyhítésére kellene hasznosítani a vízzel, gázzal, telefon- vonallal, központi fűtéssel, úttal rendelkező telephelyet, amely egy kisebb üzemnek is helyet adhatna. Mindkét faluból sok az eljáró, ki Kőbányán, ki a főváros más üzemeiben keresi a kenyerét, ezrek ingáznak naponta a megélhetésért. Zömük az első adandó alkalommal hazajönne, ha lenne munkahely a közelben. S az sem mindegy — mondták a tanácselnökök —, hogy hová kerül a dolgozók által befizetett személyi jövedelemadó. Helyben jól jönnének a ma máshol kamatozó forintmilliók... — Valamilyen szerelőüzemet, benzinkutat képzelünk el a laktanya helyére, meg egy új lakótelepet, amelyhez már csak a szennyvízhálózat kiépítése szükséges éppúgy, mint az egész Lőrincinek — vélekedett Varga Antal., — Bennünket már megkeresett egy mezőgazdasági kisgépeket gyártó és javító osztrák cég, hogy alkalomadtán szívesen megtelepednének itt, körülbelül kétszáz fős üzemet hoznának létre. Lőrincivel együtt a tűzben tartjuk hát a vasat, hogy ha eljön az idő, bejelenthessük az igényünket a bázisra — tette hozzá Temesvári József. A hírek szerint azonban van egy harmadik „szereplője” is az ügynek. Erről Sütő György, a hatvani József Attila Ifjúsági Otthon igazgatója informált: — A budapesti székhelyű Menedék Alapítvány érdeklődött az ingatlan iránt, s ezt azzal indokolta — írták —, hogy „az életkezdés előtt álló fiatalok helyzete még reménytelenebbé vált, sokan kerülnek az utcára és szorulnak segítségre. "Tehát egy olyan „menedékhelyet” szeretnének kialakítani, ahol munkát, szállást, ellátást és egyáltalán emberi körülményeket tudnának biztosítani a rászorulóknak. — Hogy kerül ebbe a körbe az Önök intézete? — A száz helyünkből átlagosan 80 foglalt, de nemegyszer jönnek vissza hozzánk olyan gondozottjaink, akik nem találták meg a helyüket, otthonukat, számításukat a kinti életben, s ismét csak ránk támaszkodhatnak. Nekünk is jó lenne, ha ezeket a fiatalokat valahol el tudnánk helyezni, s munkába állítani. A mostani körülményeink erre alkalmatlanok, bármennyire is nyitottak vagyunk és lennénk előttük. Azzal a laktanyával soksok hajléktalan és az életbe kiröppenőfiatal szorító helyzetén, gondján segíthetnénk. * Az érvek vitathatatlanok. A döntés joga és felelőssége immár annak a bizonyos „tárcaközi bizottságnak” a kezében van... Szilvás István Csígavadászat A csigabiga nem különösebben szeretni való állat. Néhány percig érdekes megfigyelni, ahogy a hátán cipeli a házát, s közben kocsányon lógó szemeivel integet, de a lassú cammogását hamar megunja az ember. Mostanság mégis azt tapasztalom, hogy harmatos hajnalokon, esős napokon nem kevesen azzal foglalatoskodnak, hogy vizenyős réteken és magas fűvel benőtt árokpartokon bóklásznak, olthatatlan érdeklődést tanúsítva a gerinctelenek családjába tartozó kis állat iránt. Kíváncsiságuk nem a természetbúváré, sokkal inkább az üzletemberé. A csigákat ugyanis rövid szemrevételezés után nem engedik vissza az áldott szabadságba, hanem reklámszatyorba, kopott műanyag vödörbe, rozsdás babakocsiba gyűjtik, s ha vállukat már nagyon húzza a cek- ker, elballagnak valamelyik átvevőhelyre, ahol kilónként 80 forintot kapnak az eddig értéktelennek tartott állatért. Nem a tudás szomja vezette tehát azt a huszonöt embert sem az egyik reggel, akiket a Bogács és Eger közötti úton megszámoltam, hanem a haszon. A csigának ugyanis van egy nagy előnye. Nem tud cikcakkba futni, mint a nyúl, nem repül több száz méter magasan, mint a vadkacsa, és nem döfköd hosszú agyarakkal, mint a vaddisznó. így hát begyűjtéséhez nem kell sem különösebb ügyesség, sem tűzfegyver és vadászengedély, mindössze sok szabadidő és néhány reklámszatyor. A csiga nem tud menekülni, csak azt veszi észre, hogy amint békésen falatozik kedvenc füvén, egy kéz megragadja, és máris begyűjtött társai között találja magát. A csigát azonban ez a lehetőség nem dobja fel, mivel nem beszédes állat, így a társaságból nincs különösebb haszna. Ellenben újabb kezek újabb ládákba rakják, mígnem egy francia család asztalán találja magát, fentről citromlé csöpög a szemébe, és máris eltűnik egy rózsaszínű szájban. A csiga csöppet sem tud védekezni a sorsa ellen, ezért talán nekünk, embereknek kellene kicsit többet törődni vele. Nem biztos, hogy itt van már az ideje a vészharang megingatásának: polgártársak, kipusztulnak a csigák! De azért elgondolkodhatunk azon, hogy ha egy „ vállalkozó” csak száz csigát szed össze egy nap, akkor száz csigaszedő már tízezret, ezer csigaszedő pedig százezret. És ez már csigából is sok. Nem tudom, hogy hasznos, haszontalan vagy egyenesen káros állat-e az éticsiga. Mindössze annyit sejtek, hogyha egyszer a természet kitalálta magának, akkor nyilván helye van a többi élőlény között. Ezért ezúton is üzenem a csigaszedőknek: már kitalálták a kisüzemi csigatenyésztést, amivel elkerülhető a szabadban élő állomány megtizedelése. Igaz, ehhez némi befektetésre is szükség van. Akkor már sokkal kényelmesebb csigatempóban végigsétálni a természet terített asztalán? (koncz) Egyszerűen piszkos és büdös — Elutasító válaszok jönnek, mennek — Az Eger-patak a bűnös? — Kertművelésre, garázsépítésre alkalmas — Végre pont kerül (?) az ügy végére Az olajnyomok a Faiskola utcai nyílt árokhoz vezetnek... Vaskos levélköteggel kereste fel aktuális rovatunkat Bárdos Ferenc, a Heves Megyei Környezetvédelmi Szövetség képviseletében. Mindehhez mellékelt egy meghatalmazást, amelyben Tóth Sándoréin lakos hozzájárul ahhoz, hogy a dokumentumok tartalmát nyilvánosságra hozzuk. Aki ismeri Tóth Sándort — jómagam néhány évvel ezelőtt szintén egy panasz kapcsán találkoztam vele —, tudja, hogy nem olyan ember, aki megijed az árnyékától, szakmáját érintő kérdésekben pedig — geodéta, mélyépítő — nem engedi, hogy az orránál fogva (félre)vezessék. Csoda, hogy megreked a víz? (Fotó: Gál Gábor) Az ügy, amellyel kapcsolatban több mint egy éve levelezget, egyszerűen piszkos és büdös — a szó igazi értelmében is. Ott, ahol él, hajdan a préri vizét egy nyílt árok vezette el. Azóta felépült a Faiskola utcai lakótelep, teljes közművesítettséggel. Az árok azonban tovább „funkcionál”, mint szennyvízelvezető, fertőzve a környék talajvizét, arról nem is beszélve, hogy mit kell ezért a lakóknak szagolniuk. A nem megfelelő felszíni vízelvezetés miatt pedig már kisebb csapadékhulláskor elárasztja a területet. A köz érdekében kért segítségét a fiatalember, amikor levélben sorra felkereste az illetékeseket, íme a válaszok: Eger Város Tanácsa elnökhelyettese: „Az utcában időszakosan jelentkező vízelvezetési problémát változatlanul az okozza (egy korábbi levél szintén ezt rögzíti. A szerk.), hogy az Eger- patak szintje a Faiskola-árok be- torkollásánál olyan magasan van, hogy rendkívüli esőzések alkalmával visszaduzzasztja a vizet az árokba. Ettől függetlenül végigmosattuk az utcában levő zárt csatornát is, melynek egyik aknája olyan mértékben el volt tö- mődve a beledobált törmeléktől, szeméttől, hogy az átfolyást akadályozta. A tanács felhívja a városgondozási üzem figyelmét arra, hogy a jövőben fokozott gonddal tartsa rendben mind a zárt csatornát, mind pedig a nyílt árkot”. Tóth Sándor megjegyzése erre: „Az érintett felszíni vízelvezető rendszert végigszinteztem, mivel ez a szakmám. Tettem ezt azért, hogy bebizonyítsam, hogy az Eger-patak esőzéskor megemelkedett vízszintjének semmi köze a Faiskola utcai árok vízlevezető képtelenségéhez, kiöntéséhez. Kiindulási pontom az Eger-patakon átívelő szennyvíz- tisztító telepnél lévő híd járdaszintje: 103,52 m. R. s. (méter relatív síkon. A szerk.), míg az alatta folyó patak normál vízszintje: 98.65 m. R. s. Az árokrendszer patakba történő becsatlakozási szintje 100,00 m. R. s. Ahhoz, hogy ezt a patak elélje és visszaduzzadjon, napokig tartó, özönvízszerű csapadékra lenne szükség. így világos, hogy a patak vízellátásával a Faiskola utcai áradást magyarázni képtelenség! Az évek óta fennálló ügy kapcsán kívánom azon honfitársaimnak, hogy járjanak szennyvízben és élvezzék annak illatát, amelybe engem és a környéken lakókat kényszerítik az elutasító válaszaikkal. Ne a levelezgetés legyen a fő profilunk, hanem az effektiv munka”. Heves Megyei Közegészség- és Járványügyi Állomás: „A helyszíni szemle során megállapítottuk, hogy a Faiskola utcai árok elhanyagolt, szemetes, jelentős az iszaplerakódás. A víz felszínén olajfoltok, az árok szélén olajnyomok láthatók. A szennyezésben részt vesz az Autókomplex Vállalat kocsimosásából származó, nem megfelelően tisztított szennyvíz”. Észak-Magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság: „A vizsgálat alkalmával feljegyeztük, hogy az Autókomplex Vállalat telephelyén rendszeresen mosnak gépkocsikat, és a keletkezett szennyvíz tisztítását a húszéves berendezés már nem tudja tökéletesen ellátni. Határozatban köteleztük a vállalatot, hogy vizsgáltassa meg az olaj- és iszapfogót”. Heves Megyei Környezetvédelmi Szövetség: „A megoldás érdekében javasoljuk, hogy a tanács engedélyezze az árok melletti terület kiskerti hasznosítását. Továbbá garázsszövetkezet is alakulhatna itt, és feltételként a tulajdonosok rendezhetnék, karbantarthatnák, esetleg befedhetnék az árkot”. A városi tanács műszaki osztálya: „A faiskolai árok tisztítását az Éger-pataktól indulva még áprilisban megkezdi a városgondozási üzem. A Külsősor és a Nagyváradi utca közötti szakasz zárttá tételére árajánlatot kértünk több vállalkozótól, hogy a csatornázást elvégezzük. A Vas- vili telephelye és az árok közötti terület mind kertművelésre, mind garázsépítésre hasznosítható.” A műszaki osztálytól érkezett levélből úgy tűnik, hogy végre pont kerül(?) az évek óta tartó ügy végére, megszákad a hosszú levelezgetés... Szüle Rita Mintegy 15 ezer rászoruló — Egyre nagyobb az aránya az általános iskolát, szakmunkásképzőt és gimnáziumot végzetteknek — Már járadékot is fizetnek Munkanélkülisegélyek Januárban 10.323 munkanélkülinek fizettek munkanélkülisegélyt, közülük csaknem 8200- an még a múlt évben szereztek jogosultságot erre a-segítségre, mintegy 2100-an pedig januárban váltak segélyezetté. Az év első hónapjában összesen 30,9 millió forintot folyósítottak nekik, ez átlagosan havonta 4800 forintnak felel meg — ez áll az Országos Munkaerőpiaci Központ most megjelent összesítésében. A segélyrendszer bevezetése, 1989. január 1-je óta összesen 14.841-en részesültek munkanélküli-segélyben, 1990. január 22-éig csaknem ötezren kerültek ki a segélyezettek köréből, de közülük csak mintegy 3100-an A magyar — osztrák határ egykori szögesdrótjának egy darabkája ott látható James Baker külügyminiszter íróasztalán — ajándékba kapta, amikor tavaly júliusban, George Bush elnök kíséretében Budapesten járt. Mint munkatársai elmondták, ez az egyetlen külföldi emléktárgy, amelyet a miniszter az asztalán tart, és gyakran megmutat látogatóinak. Az átlag amerikai is hozzájuttudtak ismét elhelyezkedni, a többieknél különféle más okok miatt szűnt meg vagy szünetel ez a segítség. (Például egyesek időközben elérték a nyugdíjkorhatárt, másokat a munkaerő-hivatalokkal való együttműködés megtagadása miatt kizártak a segélyezettek köréből, s szünetelhet az ellátás gyes, illetve gyed miatt is.) Bizonyos feltételek megléte esetén, a munkanélküli-segély 365 napos folyósítása után, munkanélküli-járadékra szerezhetnek jogosultságot a munka- nélküliek. A segélyezettek köréből kikerültek száma januárban 782 fő volt. Ez volt az első olyan időszak, amikor 285 főnél a segélyezés megszűnésének oka az, hat most hasonló történelmi emléktárgyhoz. A lapokban két teljes oldalt megtöltő színes hirdetésben kínálja fel szolgálatait egy bizonyos „Ambassador Archives” nevezetű cég, Illinois államból. „Eladó a történelem” — hirdeti. A cégnél kaphatók a magyar — osztrák határról érkezett eredeti vasfüggöny-drótdara- bok: mégpedig egy teljes láb, azaz 30 centiméter hosszban. A magyar határőrség nagykölkedi hogy lejárt a munkanélküli-segély maximális igénybevételének 365 napja. Az előzetes számítások szerint — áll az összesítésben — közülük 98-an válnak jogosulttá a munkanélküli-járadékra. Februárban mintegy 600 munkanélkülit fenyegetett a segélyen tölthető idő lejárta, róluk még nem voltak adatok az összesítésben. Az újonnan segélyezettek között csökkenő arányban szerepelnek az általános iskola nyolc osztályánál alacsonyabb végzettségűek, és egyre nagyobb arányban az általános iskolát, szakmunkásképzőt és gimnáziumot végzettek. Az utóbbi hónapokban csökkent a segélyezettek között a felsőfokú végzettségűek aránya. őrsének területéről, Szentpéter- fáról valók, és eredetik, nem pedig holmi másolatok — áll a hirdetésben. A történelemnek mindenesetre ára van, nem is akármilyen. A sosem hallott nevű amerikai cég a harminc centiméteres drótért, amelyet bekeretezve és hiteles eredetét tanúsító „oklevéllel” felvértezve szállít, potom 280 dollárt kér. Nyugatnémet tapasztalatokat hasznosítanak Mozgalom a szebb falvakért A Város-Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetsége célul tűzte ki a falvak szebbé, tisztábbá tételét, ezért rövidesen közzéteszik a „Legyen szebb a falunk” mozgalom felhívását. A községszépítők elsősorban a nyugatnémet tapasztalatokat hasznosítják mozgalmukban. Az NSZK-ban már 30 éve tevékenykednek ilyen helyi társadalmi szervek, mégpedig a kormány anyagi támogatásával. A hazai mozgalom igyekszik felhívni a lakosság figyelmét a helyi tárgyi és természeti értékekre, megmutatni, hogyan lehet kevés pénz- • bői is széppé tenni a környezetet. A felhívás célja, hogy mind több falu, kisváros bekapcsolódjon az akcióba. Ehhez a szövetség szak- 1mai támogatást biztosít. Javaslat készül a kormány számára is, amelyben ismertetik elképzeléseiket, remélve, hogy így jobban felfigyelnek céljaikra, és nagyobb támogatást kapnak munkájukhoz. A kezdeményezés gazdasági motivációja a falusi turizmussfellendítése. Ehhez szeretnék az idegenforgalmi szervek támogatását is elnyerni. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemtől ígéretet kapott a szövetség, hogy ha a falvak igénylik, akkor nyári szakmai gyakorlat keretében szívesen küldenek vidékre táj-, kertépítészeti szakos hallgatókat. A KÖ- HÉM pedig már konkrét segítséget is adott: felhívta a helyi főépítészek figyelmét a mozgalom céljaira, kérve őket annak támogatására. (MTI) „Vasfüggöny” — 280 dollárért...
