Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-18 / 13. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 13. szám ÁRA: 1990. április 18., szerda 4,30 FORINT CSAK AZ ELMÉRGESEDETT HANGULAT MÉRGEZI AZ EMBEREKET! 35 ezer ember kerül patthelyzetbe júliustól... (3. oldal) ARCOK, SORSOK, EMBEREK Alázattal, megértéssel és beleérzéssel követte „kiszemelt ál­dozatait”... (4. oldal) ÉRDEKHÁZASSÁG, VÁLSÁGOKKAL Most megint szent a „családi béke” (5. oldal) TÁMOGATÁS AZ ÉGI MENTŐSZOLGÁLATNAK Segélygömbök a gy ógyszertárakban, utazási irodákban, szállodákban. (8. oldal) A Reuter hírügynökség szerint a távirat csak figyelmeztető jellegű — Fel­olvasták a vilniusi parlamentben Kevesebb földgáz, kőolaj és benzin Litvániának A kormány telefonjelzést is kapott Mindössze kétszer riasztották a tűzoltókat — Az ünneplés árnyoldalai — Heves megye: nyolc közúti baleset Húsvéti körkép Locsolkodás — népviseletben (Archív fotó: Perl Márton) A Szovjetunió kedden jelezte Litvániának, hogy jelentősen csökkenti a balti államba irányu­ló szállításait földgázból, kőolaj­ból és benzinből. A gázszállítások csökkentésé­ről szóló hírt egy távirat ismerte­tésével jelentették be a vilniusi parlamentben. A sürgönyt a Szovjetunió nyugati gázkiterme­lő területeinek igazgatója küldte Máltai lovaggá avatták ked­den a bicskei katolikus temp­lomban Majláth Imre 85 éves nyugdíjas jogászt, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának volt munkatársát, és Csapó György 80 éves nyugdíjas gaz­dát, a lovagrend szellemében élt eddigi életük elismeréseként. Az avatási misét a zsúfolásig megtelt templomban Tabody István bicskei katolikus plébános — maga is a lovagrend tagja — a litván gázellátó központ vezéri­gazgatójához. Közölte, hogy a szovjet kormány utasítására áp­rilis 17-től jelentősen csökkentik ebben az évben a Litvániának nyugati gázkitermelő területek igazgatójától úgy értesült, hogy a táviratban foglaltak egyelőre ajánlotta fel az avatottakért, majd avatási beszéd zajlott le a rend legújabb lovagjai és Kállay Kristóf, a lovagrend vatikáni nagykövete, a máltai lovagok szövetségének elnöke között. A rend szabályai szerint ugyanis a máltai lovagrend tagjai nem tesz­nek egyházi fogadalmat, de elfo­gadják a rend szabályait, és azok szellemében cselekszenek. A párbeszédet követően a frissen avatott lovagok megkapták a csak figyelmeztetésként értel­mezhetőek, mivel a gázszállítá­sok változatlanul folynak. A litván kormány telefonfi­gyelmeztetést kapott kedden a Litvániába kőolajat szállító Ba­csökkentik a kőolaj- és benzin­szállításokat. máltai kereszttel díszített lovagi köntöst. A betegek istápolásával, gyó­gyításával foglalkozó, 1070-ben alakult lovagrendnek 1530-ban ajándékozta V. Károly Málta szigetét, amelyről mostani nevü­ket kapták. Ma 12 ezren vannak a világban, közülük 164 a ma­gyar származású, de Magyaror­szágon csak 15 él. A lovagrend­nek nők és világi személyek is tagjai lehetnek, ha a rend szelle­mében élnek és munkálkodnak. Húsvét napjai az elmúlt évek­ben nem a nyugalomról, a józan­ságról voltak nevezetesek. Sokak számára kizárólag a pihenésre fordítható időt, illetve a hétfői locsolkodást és annak — nem mindig kellemes — hatásait je­lentették; mégis, húsvét egyben a kereszténység, az egyház legna­gyobb tavaszi ünnepe is. Feltámadási körmenetek Heves megye minden olyan egyházközségében, ahol van pap, megtartották a feltámadási körmenetet, s természetesen a városokban is sor került e ren­dezvényre. Dr. Medvegy János egri érseki titkár szavaiból az is kiderült, a megyeszékhely lam- pionos-gyertyás körmenetén jó­val többen vettek részt, mint ko­rábban, ha lehet így fogalmazni, nagy volt a „siker”. Boldogon, a Hatvanhoz közeli községben immár hagyomány húsvét hétfőjén a népviseletben való locsolkodás. Leginkább a gyerekek szeretik a régről örökölt ruhákban járni a falu utcáit, ahogy az két nappal ezelőtt is történt. Őket öltöztették be szü­leik, annak ellenére, hogy most húsvétkor nem látogattak külföl­di turisták Boldogra, annak elle­nére, hogy sokak szerint csak ak­kor hordják a fiatalok a népvise­letet, ha számíthatnak arra: az érdeklődők fényképezőgépei­nek „kereszttüzében” állnak majd. Józan hétvége? Az országban az ünnepek alatt hárman vesztették életüket a megfékezhetetlen lángok kö­zött. A megyei tűzoltó-parancs- (Folytatás a 2. oldalon) Gussi úr elvei, és az én s... Tizenkétezren vannak a világban, közülük százhatvannégy magyar származású Máltai lovagokat avattak Bicskén Megkapták a kereszttel ékesített köntöst szánt gáz mennyiségét. A Reuter brit hírügynökség a rátság-kőolajvezeték illetékesé­től is, aki közölte: szerdától Kerékpántok Borsodnádasdról A Borsodnádasdi Lemezgyár a Cse­pel Autógyár számára készít kerékpán­tokat. Az üzemben ma még egy más mellett látható a CNC-vezérlésű meg- munkáióegységekből álló szalagrend­szer és a fejlesztések nyomán fokozato­san háttérbe szoruló nehéz fizikai, illet­ve időigényes kézi munkát követelő gép­együttes. Felvételeink a gyorsan korsze­rűsödő üzemben készültek, amely He­ves megyei ingázók számára is munkale­hetőséget nyújt. Fotó: Gál Gábor Az IKEA-t „kifosztották”. Legalábbis — amint hallom — az impozáns bútoráruház budapesti meg­nyitását követően pár nappal a türelmes vásárló né­hány órás sorban állás után sem reménykedhetett abban, hogy egyáltalán kap, megkaphat még vala­mit. Gondolom, mindebből sejtik, nem bűntényről van szó, csupáncsak arról, az IKEA-t amúgy hét­köznapin, szocialistán fosztották ki. Azaz, megvet­tek minden megvehetőt. És mivel minden áru szép volt és formatervezett, és nem olyan nagyon drága, hát alig maradt valami. Jelzem, mi sejtettük, legalábbis nem kellett hozzá nagyobb tehetség, hogy csaknem kétszáz újságíró társammal együtt megjósoljuk — azon a bizonyos sajtótájékoztatón, melyet két nappal a nyitás előtt rendeztek —, hogy ez be fog következni. Émri Gus­si úr, az Örs vezér téri kék-sárga csodapalota Svéd­országból érkezett, de magyar származású vezetője jóval optimistább volt. Bár — mint előre elmondot­ta — elképzelése sincs, mi fog bekövetkezni a nyitás után, azt azért nem gondolta volna, hogy nem győ­zik szusszal, pótolni az elfogyott árut. Minden bi­zonnyal a zavar átmeneti, lehet, hogy azóta már meg is oldódott. A jelenség háttere azonban igen érdekes: — Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy nem­zetközi áruházi hálózat „betört” Magyarországra. Ez önmagában kereskedelmi hír csupán, a kapita­lista üzlet tette be a lábát az Örs vezér térre, s egy­ben — mivel bútoráruházról van szó — a nyugati, a civilizált életforma. Az ember csak kóborolt a készre „összeállított” szobák, konyhák és fürdőszobák között. A már ná­lunk is évek óta megszerezhető impozáns katalógu­sok színes fotói most megelevenedtek. A szekré­nyek, asztalok simák és simulékonyak, méretük arányos, felületük míves, a székek stabilak és köny- nyűek (minőségvizsgáló és mű-rongálószerkezetek „bírálják” el, hogy öt esztendeig vagy tízig tartják garantáltan a formájukat.) Ezek a kész lakóhelyisé­gek levegősek, könnyűek, tiszták, és egyszerűen tisztán tarthatók. Egy életminőséget sugallanak, egy életstílust, melyben a könnyedség, a felszaba- dultság, az egészség, s a dolgok praktikus rendje szabja meg a kereteket. ' , Ezek között a tárgyak között áz ember müzlit eszik reggelire, meg egészséges — mondjuk korpás — kenyeret friss tejjel. Természetesen nem dohány­zik és nem iszik. Nem kimerült és nem türelmetlen. A kisgyermekét olyan járókába és színes környe­zetbe helyezi, hogy az ne korlátozza a szabad moz­gásban, játékra ösztönözze, és ne szorítsa kalodába. O maga nem dolgozik se többet, se kevesebbet an­nál, mint ami egészséges, hasznos, és ami őt is, mást is elégedettséggel tölthet el. Szóval, csak magyarázom a bizonyítványom. Igen, igen. Ellenállhatatlanul megérintett a levegő­je ennek. Szóval, a hivatalos kérdezz-felelek játék után, amelyben megtudtam, hogy mi, vidékiek nem is ábrándozhatunk addig egy ilyen áruházról, míg a hazai közlekedés legalább egymillió lakosú körzet­ben lehetővé nem teszi a megközelítését, odasom- fordáltam az üzletvezetőhöz: — Kellene nekem egy szék! — vezettem elő ud­variasan. — Csak amolyan egyszerű, íróasztalhoz való, olcsó, szerény, praktikus ülőalkalmatosság. A pénz itt van a zsebemben. Gondoltam, kifizetem, megragadom, és hazahozom Egerbe. Nyomatékül még ecseteltem vidékiségemet. Gussi úr elegáns, kulturált negyvenes. Számára a korrupció ismeretlen fogalom. Hatéves volt, ami­kor a szülei Magyarországról Svédországba távoz­tak. Jól beszéli az anyanyelvét, de a gondolkodása, az nem hazai. Tágra nyílt szemmel hallgatott végig, majd egyszerre diplomatikusan és őszintén vissza­utasított. — Nem lehet — mondta, s indoklásul hoz­záfűzte: az árukészlet regisztrálása még most törté­nik. A számítógépekbe betáplálják az egész kínála­tot. Egyszerűen lehetetlen. Tulajdonképpen örültem a válasznak, de hát szé­kem aligha lesz egyhamar. A főváros messze van. Ha felmegyek, biztos akad más dolgom is, nem tu­dok sorba állni órákig az Örs vezér téren. Különben is hetekbe telik, míg ismét teljesen feltöltik az áru­házát. Mégis reménykedéssel tölt el Gussi úr „tisz­tessége”. Ha minden üzlet ilyen lesz — egyszer, ta­lán, mégis előremegyünk. Különben, azt elfelejtettem megemlíteni: az IKEA „odakinn” egyszerűsége és olcsósága miatt a kispénzű, pályakezdő fiatalok áruháza. Hát, itt sem rossz kezdetnek... Jámbor Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents