Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-17 / 12. szám
Hírlap, 1990. április 17-, kedd Pf 23. 5. ^ I__________________________ Üzen a szerkesztő! F. R: írja: „Nagyon örülök, hogy az Iparcikk nyit itt, a Csebokszári- ban egy üzletet, hiányt pótol a lakótelep ellátásában. Mert az bizony van bőven. Itt lakik Eger legszegényebb rétege. Itt van a nyugdíjasház, itt van a fiatalok garzonháza. Ugye, nyilvánvaló, hogy nem naponta vesznek majd hűtőládát, hifitornyot, színes tévét; de minden családnak szüksége van háztartási apróságokra, írószerekre (itt üzemel három általános- és egy középiskola). Nos, ügy néz ki, hogy ezekért ezután is be kell menni a városba. De egy harisnyáért, zokniért és egy gombolyag cérnáért is. Mert ezt sem lehet kapni Csebokszári- ban. Itt van a Camping. Sok turista keresi fel, könyvet, térképet szeretne a környékről, a városról, esetleg itt szerezné be a hazaszánt ajándékokat, márkás nép- művészeti, iparművészeti cikket.” Kedves Olvasónk levele számunkra azért is érdekes, mert tollat ragad egy ügyben, ami a kereskedelem számára a világ legtermészetesebb dolga lenne, nevezetesen az, hogy a vevőhöz önként, magától értetődő módon elviszi-eljuttatja az árut, kínál és nem bevár. Csak utána kell gondolni: mennyi buszozástól, időpocsékolástól szabadítaná fel és meg a háziasszonyokat, az anyukákat, ha a bolthálózatot úgy szerveznék meg, hogy a vevőt, igényeit jobban tisztelnék. Sóhajtozunk a piac után, de — mint ahogyan ebből a levélből is kitűnik — vásárlói álom, hogy a kereskedelem utánakullogna a vevőnek. Netán sietne elébe. Tudjuk, fel fognak horkanni az illetékesek, és bizonyítani igyekeznek, mennyit és mikor és hogyan tettek meg, hogy a népség, mármint a vevő jól érezze magát bevásárlási gondjai közben. Jó, hogy vannak ilyen olvasói levelek! K. R: A március 6-i számban megjelent Hétvége az utakon című írásunkkal kapcsolatban tesz néhány megjegyzést, kiigazítva azt a részt, amely az információból önre vonatkozik. Azt írja: „a baleset okozója Takács Tibor kaposvári lakos volt, aki figyelmen kívül hagyta a kötelező elsőbbségadás-táblát, ütközött az apci Csemer Dezső kocsijával. Feleségem és én sérültünk meg. A baleset okozója a helyszínelő rendőröknek elismerte hibás voltát. S ha már helyreigazítást kértem, hadd mondjak köszönetét a civil autósoknak a segítségért.” Nyugtázhatnánk, hogy az apró pontatlanság nem nagy ügy, a dolgok elrendeződnek. De az figyelemre méltó, hogy az olvasó — egyben a közúti baleset áldozata — igazságérzete miatt emel szót, mert úgy gondolja, hogy a pontatlan tájékoztatás vagy valamilyen körülménynek az elhallgatása bizalmatlanságot kelthet — éppen a leírt és kinyomtatott, a köz elé tárt szöveg kapcsán. A hitelesség — lényeges dolog. Magunk is így hisszük! N. N. címére: Az újság ugyancsak második S címzettje a géppel írott, de feladó nélkül érkezett, „bejelen- tés”-nek nevezett levélnek, amely egy nevén nevezett állampolgár életében turkál, mégsem hagyjuk teljesen válasz nélkül. Aláírás helyett ugyan a bejelentő azt írja többek között, hogy „a jövő és a rend helyreállítása érdekében” teszi, amit tesz, mi mégis úgy gondoljuk, hogy a választott út és mód — hibás. Első- , sorban etikailag. A nyilvánosság, a sajtó nem adhat alkalmat a személyi gyűlölködés kiterjesztésére. Labilis erkölcsi állapotunkban, a társadalmi válság ilyen-olyan mélységeiben éppen az a legnagyobb gondunk, hogy a személyiség és annak méltósága beteg. Még üssünk is egyet rajiul? Hallgattassák meg a másik fél is. Hadd szóljon bele a színházvezetés és a színészek vitájába a néző is, hiszen a színházban neki is nagy szerep jut. Az évad vége felé közeledve, három gondolat fogalmazódott meg bennem. Az első a színház műsorpolitikájával, a második a főszereplők kiválasztásával, a harmadik a sajtó szerepével kapcsolatos. A színház műsorpolitikája sajnos egyértelműen mutatja gazdasági helyzetünket. Mivel a színházak sokkal nehezebb anyagi körülmények közé kerültek, így a könnyebb fajsúlyú, kasszasikert igéro darabokat viszik színre. Hogy ez sokszor a színvonal rovására megy, a színészeket ripacskodásra kényszeríti, az előadásokat a műkedvelő ösz- szejövetelek színvonalára húzza le, úgy érzem, mégis a színházvezetés bűne. A színház feladata nemcsak a szórakoztatás. Sokan vagyunk, akik igazi színházat szeretnénk látni, akár magasabb belépőjegyek árán is. Szembetűnő, hogy a bérletes előadásokon a főszerepeket szinte mindig ugyanazok a színészek játsszák és csak a mellékszereplők cserélődnek. Mivel Egerben ez az egy színház van, vendégjátékra ritkán adódik alkalom, szeretnénk új arcokat látni, Tisztelt Somogyi Úr! Nagyon örülök annak, hogy végre megtudhattam, hogy ki is „a néző”, mert eddig csupán különböző nézőkkel találkozhattam, akik eltérő érdeklődésűek és ízlésűek, így más és más a véleményük az egri Gárdonyi Géza Színházról. Sorai nagy önbizalomra vallanak: egyértelműen minősít műsorpolitikát, szereposztást és kritikát. Néhány megjegyzést azért hozzáfűznék ahhoz, amit leírt. Az világossá vált számomra, hogy Ön nem kedveli az úgynevezett „köny- nyebb fajsúlyú” darabokat. Ha így is áll a helyzet, nem kell lebecsülnie azokat, akik más nézeteket vallanak. A logikája egyébként téves: az Ön által ebbe a „nemszeretem” kategóriába sorolt művek színrevi- tele egyáltalán nem egyszerű feladat. Meg lehet oldani „ripacskodás- sal” is, de az inkább a színészeket és rendezőket minősíti, mint magát a műsortervet. Egyébként még azt is hozzátenném, hogy az idei egri évadban több, az On számára kedves, komolyabb hangvételű darab is szerepelt. De azt alapvetően sznob beállításnak tartom, hogy alacso- nyabbrendűnek kellene éreznie magát annak a nézőnek, aki nem olyan felvilágosult, mint Ön, s szereti — uram bocsá'— az operettet és a vígjátékot is. A szereposztást bírálja, de azt elfelejti hozzátenni, hogy nem a színházigazgató választja egy előadáshoz a színészeket, hanem a rendező. Nem valamiféle sorsolás vagy vetésforgó, hanem szakmai szempontok alapján. A „Tízek” mellé áll, akik névtelenül igyekeztek befeketíteni a társulat vezetését. Ha Ön kedveli az ilyen módszereket, lelke rajta. Az álláspontja két dolgot jelenthet: minősítheti az ízlését, de jelentheti elfogultságát is. Ez utóbbi esetben teljesen visszájára fordul sértő megjegyzése a kritikusról, mint „fizetett udvari költő”-ről. Inkább Ön az elfogult levélíró, aki egyéni véleményét fejti ki. Ehhez joga van, ahhoz viszont kevésbé, hogy a közvélemény hangjának tartsa a sajátjátVégezetül abban egyetértünk, hogy az egri La Mancha lovagja jo előadás. Én viszont azt hiszem, hogy akkor lesz képes ez a színház ilyen színvonalra, ha belső megosztottság, áskálódás, sanda szándék nem vonja el a figyelmet a művészi munkától. Tisztelettel: Gábor László így új színészek is lehetőséget kapnának a bemutatkozásra és megmutathatná magát a társulat teljes nagyságában. Nem lenne az az érzésé a nézőnek, hogy csak egy szűk kör élvezi a színházigazgató bizalmát. Természetesen ezzel nem a vezető színészek tehetségét vonjuk kétségbe, de szeretnénk megismerni újabb színészegyéniségeket is. A harmadik észrevételem a sajtóval kapcsolatos. Nemcsak az etikátlan, aki névtelen akar maradni a küzdelemben. A tízek esetében bizonyos fokig érthető ez, hiszen ha a vezetés nem ismer el építő kritikát, akkor joggal félhetnek attól, hogyha nyíltan állnak ki, elbocsátják őket. Plakátjuk inkább segélykiáltás, mint pocskon- diázás. Az újságírói etikához úgy gondolom, az is hozzátartozik, hogy a tollforgató nem marad meg a fizetett udvari költő szerepénél, hanem kritikusan, őszintén írja meg véleményét. Szeretnék végre igazi színházi kritikákat olvasni az újság hasábjain! Végül nagyon örültem, hogy ott ülhettem es meghatottan tapsolhattam a közönség soraiban a La Mancha lovagjának. Remélem, a következő évadban több hasonló élményben lesz része a színházszerető közönségnek. dr. Somogyi István Szakmailag pontatlan... Lapunk március 29-i számában a Csepel Autógyár Sebességváltó Rt. egri telepéről jelent meg cikk, amelyben arról volt szó, az egri kirendeltséget nem szanálják, ahogy az elterjedt. Az írásra Demeter Pál elnök-igazgató a következő megjegyzést Mzte:”A szanálás híréről aligha lehet beszélni, legfeljebb pletykáról. Bármely vallalat szanálásának híre kizárólag hivatalos szervektől, vagy ott dolgozóktól származhat, ez onnan nem származhatott! A „...szanálják az egri telepet...” kifejezés szakmailag azért hibás és pontatlan, mert csak a részvénytársaságot lehet szanálni, és ez — ha meg is történne — nem jelentheti a társaság felszámolását, az egri telepét pedig semmiképpen. Erre legfeljebb csődeljárás keretében kerülhetne sor, de akkor is legfeljebb a részvénytársaság elleni eljárásról lehetne beszélni, nem az egri telepről. Arról pedig eddig sehol, semmilyen körben nem esett szó, hogy 1990 január 1-jé- től működő részvénytársasággal szemben bármelyik fenti szankciót az erre jogosult szervek közül bármelyik is kezdeményezné. Először én is a riportertől hallottam ezt. A cikkben említett közgyűlésen kemény vita folyt a részvényesek, az igazgatósági tagok között, és megállapodás csak abban született, hogy 1990. április 27-én újabb közgyűlésen hozunk határozatot, addig a felek ismét felülvizsgálják álláspontjukat. Az utolsó mondat pedig így nem hangzott el, és nem is vállalom. Az interjú végén ezt mondtam: „Egyébként is az a véleményem, hogy egy vezető, ha nem tudja javítani munkatársai hangulatát (amivel a teljesítményüket fokozhatja), legalább ne rontsa. Kivétel természetesen az, ha elkerülhetetlen nehézségek bekövetkezését látja.” ”Én ezzel nem értek egyet” — közölte az újságíró, mire en: „Ez az ön szíve joga, de én fenntartom” — válaszolta. Sajnos, még emellett törvénysértőnek is kell mondanom az eljárást azért is, mert a riporter nemhogy a cikket bemutatta volna (ahogy telefoninterjú esetén el kell járni), hanem azt sem közölte, hogy bármit is meg kíván jelenteim a beszélgetésből.” Igazából nem értem Demeter Pál elnök-igazgató aggodalmait, hiszen most ugyanazt erősíti meg, mint amit én is írtam, miszerint nem szanálják az egri telepet. Azzal a közlésével szemben pedig fölöttébb tanácstalan vagyok, amely szerint nem közöltem, hogy meg akarok jelentetni a beszélgetésből merített információkat, hiszen megmondtam a nevemet és a foglalkozásomat is. Nem tudom, melyik törvényt sérti az az eljárás, hogy nem mutattam be a „telefoninterjú” alapján született írást, any- nyr biztos, hogy a jelenleg hatályos sajtótörvényt nem. Az utolsó mondat szerintem másképp hangzott el, de szívesen várom az ellenkezőjét bizonyító magnó- kazettát. Kovács Attila „Gorbacsov” cigaretta A zürichi Alexander Field Vállalat, a svájci cigarettapiac újdonsült szereplője Gorbacsov szovjet párt- és állami vezető Nyugaton is jól csengő nevét, márkanévként felhasználva próbál meg vásárlókat toborozni amerikai dohányból sodort luxuscigarettáihoz. (Telefotó — MTI) Reméljük, csak múló rosszkedv Válasz Cserkúti Attila egri olvasó levelére Tisztelt Cserkúti úr! Az Ön által 1990.január 18- án elszenvedett gépjármű balesetével kapcsolatban az alábbi tényekre hívjuk fel szíves figyelmét: Ön 1990.január 19-én tett kárbejelentést intézetünk hatvani kirendeltségén. Január 21-én, — tehát két nap múlva — a gépjárművet megszemlélve elkészítettük a szem lejegyzőkönyvet. Február 1-jén kaptuk kézhez a rendőrség felelősség megállapítására vonatkozó értesítését. Február 14-én közöltük a gépjármű totálkárossá nyilvánítására vonatkozó megállapításunkat, közöltük a kárkori értéket és felhívtuk a figyelmét arra is, hogyha a gépjármű roncsát megtartja, kárát maradvány értékkel csökkentett összeggel tudjuk téríteni, ha pedig azt intézetünk javára engedményezi, úgy a teljes kárkori értéket Önnek kifizetjük. Tekintettel arra, hogy Ön saját maga kívánta értékesíteni a roncsot, így kártérítésként ennek értékével csökkentett összeget fizettünk. Arra szóban és leveleinkben is felhívtuk a figyelmét többször, hogy a Hungária Biztosító, — mint pénzintézet, — gépjármű forgalmazással nem foglalkozik, így cseregépkocsit sincs módunkban biztosítani. Az ezzel kapcsolatos lehetőségeinket és kötelezettségeinket nem a „biztosító urak” kényeked ve, hanem a kötelező gépjármű felelősségbiztosításról szóló 42/1970.(X.27.) Korm.számú rendelet határozza meg. Munkatársunk nem azt „kérte számon”, hogy miért vásárolt nyugati autót, hanem arra hívta fel a figyelmét, hogy a Nyugatról az állampolgárok által behozott gépkocsik pótlására és javítására vonatkozó szükséglet kielégítése nem megoldott és ennek pénzügyi következményeit a Hungária Biztosító nem vállalhátja magára. Tökéletesen egyetértünk azzal, hogy ügyfeleinkkel emberi, egymást szolgáló, segítőtársi viszonyt kell kialakítanunk, mely Ön szerint is működésünk záloga. Intézetünk több millió szerződéses partnerével erre törekszik. Azzal a megjegyzésével azonban, hogy a „Rabszolgasors” című folytatásos film egy pár éve végétért, a közlés tényén túl nem tudtunk mit kezdeni, mert bennünk az ügy rendezése során nem keltette e film képzetét az Ön helyzete. Reméljük ez Önben múló rosszkedv és a jövőben is ügyfeleink között tudhatjuk, mert jelszavunk Gondoskodunk, tehát vagyunk! Jó egészséget kívánunk a Hungária Biztosító Rt Heves Megyei Igazgatósága valameny- nyi munkatársa nevében. Czeglédi Erzsébet Eger, 1990.április 5. igazgató Egy hónap alatt 60 ezer tonna A Bélapátfalvi Cement és Mészipari Rt. lapunk 1990. március 29-én megjelent számában Útszéli állapotok Bélapátfalván című cikkére Fiser József gazdasági igazgató levélben reagált: „A sorbanállás tényét, nagyságát, a gépkocsik indulási állomását nem vitatjuk. A Részvénytársaság elsősorban a januári energia és egyéb árváltozások hatására kényszerült áremelésre. Az árváltozás hatásának lakossági körben való mérséklése szándékával március elején ugyan ebben a lapban közzétettük a március 26-tól érvénybe lépő árváltozást azzal a kiegészítéssel, hogy a 26-ig kiváltott cementet április 13-ig kiadjuk. Az érdekeltek részéről március 9-étől megnőtt a vásárlás, és sokan éltek az előre kifizetés lehetőségével is, ami nem érhetett bennünket váratlanul. A „szervezetlenségre” mentségül a következők szolgálnak: március 11-től a közúti zsákos kiadást három műszakban, hétvégi pihenőnapokkal kiegészítve szerveztük át. A heti ünnepnapokon a teljes karbantartó brigád vizsgálja és javítja a berendezéseket, hogy a következő heti munka zavartalan legyen. Hétvégeken a vasúti vagonok rakodásával, indításával az északdunántúli térségbe szállítunk. Ennek eredményeképpen egy hónap alatt 60- ezer tonnát szállítottunk ki, szemben a más hónapokban szokásos 20 ezer tonnával. Szándékunkat és eredményét döntse el a vevő, és legyen a tájékoztatás objektív, amire oly nagy szükség van mostanság. Nyilatkozzanak közvetlenül az érintettek, akik nap-nap után visszatérően jelentkeztek maguk és az építkezők nevében. Mi megragadva a lehetőséget tisztelettel kérjük ügyfeleink megértését.” Egy hét után rátaláltunk... Ki értesíti a legközelebbi hozzátartozót? Másfél hónappal ezelőtt délután 5 órakor édesanyám rosszul lett az egri Csiky Sándor utcában. Szeretném megköszönni annak a jó szándékú embernek a segítségét, aki kihívta a mentőt. Ha olvassa ezt az írást, kérem hívjon föl a 13-169-es egri telefonszámon. De nemcsak ezért ragadtam tollat, más nyomja a szívemet. Nem tudom, hogy ilyen esetben kinek a hatáskörébe, tartozik — a mentőszolgálatnak, a kórháznak, a rendőrségnek? — a legközelebbi hozzátartozót értesíteni? Még szerencse a szerencsétlenség mellett, hogy egy teljes hét keresés után a kórházban rátaláltunk édesanyámra, és nyolc napig még vele lehettünk élete utolsó időszakában. Esetünkből okulva úgy gondolom, ajánlatos lenne a személyi igazolványban feltüntetni a legközelebbi hozzátartozók nevét és címét, hogy a nem egy háztartásban élő gyermek, szülő vagy testvér azonnal értesülhessen az ilyen, és ehhez hasonló esetekről. Vagyis a közeljövőben senki ne érezze át azt a fájdalmat, amit mi átéltünk. Bóta Józsefné Eger ■ jr ■■ ■■ ■ ■■ ■ Köszönjük Az egri Lajosváros nyugdíjasai részére találkozót rendezett a Vöröskereszt itteni alapszervezete. A 7-es Számú Általános Iskolában műsorral köszöntötték az idős embereket a tanulók, a Nagyváradi úti óvodások kis ajándékokkal leptek meg bennünket. Ezúton mondunk köszönetét a szervezőknek, hiszen a kellemes délutánon a teázás, a fánk és a finom sütemények fogyasztása mellett jutott idő beszélgetésre, nótázásra is. Az idős lajosvárosiak Március 24-ig, majdnem egy hónapon keresztül feküdtem a megyei kórház ortopédiai osztályán, amelynek vezetője dr. Tő- zsér Kornél főorvos. Ölyän bánásmódban volt részem, amit nem hagyhatok szó nélkül. Mindenki maximálisan nyújtotta tudása legjavát. Szeretnék köszönetét mondani. Ne csak a rossznak, hanem a jónak, a példamutatónak is adjunk hangot az újságban. Kovács Istvánné Nagyréde Visszhang £|lh ^ a néző szemével
