Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-12 / 61. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. március 12., hétfő VÁLASZTÁSI FÓRUM 3. Szavazzon a Hazafias Választási Koalíció jelöltjeire és a 9. listára! Szakács György Csépány Ferenc Herém i László l)r. Nagy Imre Dr. Tóth József Sebők József Tóth Lajos koalícióé a jövő Szabó Béla KÁDÁR ZSOLT (1. sz. vk. + megyei lista) 37 éves, református lelkész, Eger: — „Az igazság szabaddá tesz.” Ezzel az örökérvényű evangéliumi üze­nettel fordulok választóimhoz... Csak egy részt kívánok képviselni mások­kal együtt az igazság teljességéből, ezzel próbálva egyensúlyt teremteni az egyéni és a közérdek viszonylatában... Az ország sorsa attól függ, hogy az egyének mennyire érzik azt magukénak... A belső erők összpontosítására van szükség. Arra, amit a reformáció századában így fogalmaztak meg: le­gyen istentisztelet a munka. Erezzen mindenki személyes felelősséget azért, amit rábíztak... SZAKÁCS GYÖRGY (2. sz. vk. + megyei lista) 38 éves, jogász, Párád: — Képviselői elképzeléseimet szülőföldem, a Heves megyében élő emberek szeretete, e táj adottságainak és lehetőségeinek ismerete és igénye motiválja. Kulcsgondolatom: állampolgári függetlenség, egzisztenciális biztonság! Az elmúlt időszak történéseinek újraértékelését, korszerű piac­képes gazdaságot, a szolgáltató kisiparosság rangjának, szerepének vissza­adását, az iskolaszék intézményének visszaállítását tűztem ki célul többek között. CSÉPÁNY FERENC (3. sz. vk. + megyei lista) 42 éves, gépésztechnikus, Gyöngyös: — Gyökereim révén jól ismerem Gyöngyös és környéke lakóinak éle­tét, a munkások, a parasztemberek sorsát. Az ember természeti lény, ezért mindent megteszek a környezetvédelemért! A tájjellegű, mégis korszerű te­lepülésfejlesztés híve vagyok, ahol társadalmilag ellenőrzött önkormányza­tok irányítanak. Az információk fontosságát, a lakosság egészséges élet­módját, a főhivatású anyaságot, a vegyes tulajdonformát, hiteles ismeretek oktatását, az erkölcsre épülő nevelést szeretném szorgalmazni egyebek mellett. HORVÁTH GYULA (4. sz. vk) 43 éves, kertészmérnök, Hatvan: — Elköteleztem magam a vidéki életforma mellett, és ennek képvise­leteként fogadtam el a számomra megtisztelő jelölésemet. Olyan társada­lom megteremtésén szeretnék munkálkodni, amely mentes a korrupciótól, amely fontosnak tartja a nemzet szellemi fejlődését, tiszteli hagyományain­kat, védi a családot, és amelyben becsülete lesz a tisztességes munkának. ÓZSVÁRI LÁSZLÓ (5. sz. vk. + megyei lista) 42 éves, vízépítő mérnök, Heves: — Képviselői terveimhez választóim bizalmát kérem, cserébe eddigi életutammal válaszolok. Tanult szakmám szerint építőmérnök és mezőgaz­dasági vízépítő szakmérnök vagyok. Gazdasági vezetőként csaknem 20 éve szolgálok szűkebb hazámban, Heves városban. A vidék, a föld, a víz, az em­berek szeretete alapján, értük aggódva vállalom a parlamenti képviselősé­get hitem és tudásom szerint. BERÉNYI LÁSZLÓ (6. sz. vk. + megyei lista) 30 éves, agrárgazdász, Sarud: — Választóimhoz intézett üzenetem leg­főbb gondolata agrárközgazdász-főkönyvelő munkakörömből egyenesen következik: biztonságot annak, aki műveli a földet; földet annak, aki mű­velni akarja! Vallom, hogy országunk jövője olyan lesz, amilyen jövőt a vi­dék lakosságának biztosítunk. Csak így érhető el az a cél, hogy fejlett agrár­ipari ország legyünk. DR. NAGY IMRE (megyei lista) 32 éves, agrárközgazdász-tanár Eger: — Ön joggal teszi fel a kérdést: mi szükség van ma független jelöltre, amikor számtalan párt indul a nép nevében. Barátaim és én úgy gondoltuk, hogy talán éppen azért, mert a pártállam helyett a pártok államává válhat az ország... Korábbi hitem, mozgalmi múltam meg nem tagadásával a koalíció programjának ismeretében gazdasági vezetőként is azért szállnék síkra, hogy a múlt hibái ne ismétlődjenek meg, hogy a bérből és nyugdíjból is em­berhez méltó, igényes életet élhessünk. DR. TÓTH JÓZSEF (megyei lista) 37 éves, vállalatgazdasági szakmérnök, Tiszanána: — Agrármérnökként a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet termelé­si elnökhelyettese vagyok. A falun élők, pályakezdők, nyugdíjasok gondjai­nak jó ismerőjeként, semlegesen és szabadon kívánom szolgálni választóim érdekeit. Az egészséges életmódra, a tiszta erkölcsön, a becsülettel végzett munkán, a családi harmónián és hazaszereteten alapuló társadalom megte­remtésére szeretném őket buzdítani, és azt személyemmel is segíteni. SEBŐK JÓZSEF (megyei lista) 43 éves, agrármérnök, Karácsond: — Az örvendetesen felgyorsult társadalmi változások láttán a helyes irány megtalálásába vetett hitem bátorít arra, hogy ismét vállaljam a képvi­selők tiszteletet érdemlő, ám igen nehéz feladatait. Egy ciklus tapasztalatai­val gazdagodva alakítottam ki programomat, amelyben a vidék esélyegyen­lősége, a tulajdonjog-rendezés, a munkaalkalom-teremtés, a környezetvé­delem, az adókedvezmények, a vállalkozók támogatása, a lelkek szabadsá­ga egyaránt helyet kap. TÓTH LAJOS (megyei lista) 46 éves, áfész-elnök, Domoszló: — A domoszlói Mátraalji Áfész elnökeként, a területi lista képviselő- jelöltjeként indulok a választáson. A bizalmat megköszönve és kérve prog­ramtervem vezérfonala a város és falu közötti különbségek, a vidék hátrá­nyának csökkentése. Társadalmi, gazdasági bajaink megoldását csakis ösz- szefogással tudom elképzelni, a kulturális felemelkedésre alapozva. SZABÓ BÉLA (megyei lista) 48 éves, munka- és üzemszervező szakmérnök, Eger: — A koalícióban az Élelmiszeripari Dolgozók Heves Megyei Szövet­sége titkáraként a szervezett dolgozók érdekeit kívánom szolgálni. Különös hangsúllyal szeretném képviselni a munkához való jog érvényesülését mun­kahelyteremtéssel, a békés átmenet létrejöttében e réteg valós bevonását, s hogy béreik álljanak egyenes arányban végzett munkájuk nehézségeivel. MÉLTÓSÁG, MUNKA, BIZTONSÁG Vita Nem sértődöttség, hanem elvhűség és ragaszkodás A Független Kisgazdapárt szétválásáról cikk jelent meg a Népújság 1990. február 24-i szá­mában, amire igen gyors (márci­us 3.) válasz is megjelent. Az ere­deti cikket elolvasva, kétségtele­nül megállapítható, hogy annak íróját a jó szándék vezette abból a meggyőződésből, hogy a pár­ton belüli kulisszatitkokat nem ismerő újságolvasókat tájékoz­tassa a Kisgazdapárt kettészaka­dásának okairól, körülményei­ről, a jelenlegi valós helyzetről. Azok a kisgazdák, akiket az egy­szerű tagságukon kívül egyálta­lán érdekelnek a mai partélet, hogy úgy mondjam, atrocitások­tól nem mentes problémái, gondjai, nem fogadhatják el a vá­laszadó meggyőződés nélküli, elvtelen, sőt felelőtlen megálla­pításait. Míg a cikk írója szemé­lyes tapasztalataival és az azt va­lójában igazoló Vida István „A független Kisgazdapárt politiká­ja 1944 — 1947 című munkájá­val” is alátámaszt, a válaszadó egyszerűen elutasítja, ilyen titu­lussal: „csak az a kérdés, hogy tényleg gondolkodó kisgazda szólal-e meg, vagy másvalaki névtelenül”. Sőt azzal is megvá­dolja, hogy majd vajon mi lett volna a FKgP-ből, ha olyan kis­gazdák kerülnének a vezetésbe, mint gondolkodó kisgazdánk, mármint a cikk írója. Sőt, mi több, bomlasztással, szalámitak­tikával vádolja a kizártakat és a kilépőket, egyáltalán miért ra­gaszkodnak csökönyösen a kis­gazda név használatához. Hogy mit gondol a csökönyös jelző mögött, arra — úgy gondolom — külön szükségtelen utalnom. Nos, hát mit lehet egy ilyen vá­laszra írni? Az igazságot, csakis az igazságot. Az igazság pedig az, hogy a válasz nem egyéb, mint egy kommunistagyanús szószátyárság. Nem tudom, hogy a válaszadó FKgP-tag-e is. 1988. év decemberében én magam is csatlakoztam a helyi szervezet­hez, kimondottan azzal a szán­dékkal, hogy mint 1945-ös kis­gazda, tapasztalataimat, ismere­teimet átadjam a fiatalabb kor­osztálynak. Az elmúlt év legnagyobb poli­tikai eseménye az érdi nagyvá­lasztmány lett volna, ami azon­ban a legfelsőbb vezetés atrocitá­sai és bomlasztó politikája miatt eredménytelen maradt. A párt gyarapítására és a nemzet fel- emelkedésére irányuló egészsé­ges program kidolgozása helyett az aknamunka, a személyeske­dés, a szövevényes intrika egyre inkább elhatalmasodott. Az FKgP legfelsőbb vezetése diktatórikus módszereivel erő­szakosan, más véleményt nem tűrve, antidemokratikus módon zárta ki a párt soraiból a pártfőü­gyészt, a főtitkárhelyettest, a fe­gyelmi bizottság elnökét és több területi vezetőt. Távollétükben, illetve védekezési lehetőség nél­kül. A pártban a hatalmat jelen­leg a Politikai Bizottság gyako­rolja, melynek megválasztása sem törvényes, hiszen önmaguk­nak adták pozíciójukat. A párt főügyésze még 1989 novemberében levélben kérte Vörös Vincze elnököt ennek a helytelen gyakorlatnak a meg­szüntetésére, levelére azonban még választ sem kapott. Hiába kérte a párttagság zöme a nagy­választmány újbóli összehívását is, közvetlenül a választások be­indulása előtt — mint tette ezt a többi párt is —, hogy megalkot­hassuk programunkat, megvá­laszthassuk demokratikus mó­don arra érdemes vezetőinket, visszaállíthassuk a párt egységét, megszüntessük a viszálykodást. Mindez eredménytelen maradt. A tények kétségbevonhatatla­nok. Helyesen, a valóságnak megfelelően írja a cikkíró, hogy a jelenlegi FKgP nem az 1930-ban alapított és 1945-ben a magyar nép döntő többségének bizalmát élvező — hogy neveket is említ­sek: Echard Tibor, Bajcsy-Zsi- linszky Endre, Kovács Béla, Nagy Ferenc nevével fémjelzett — szervezet, hanem az 1947 szeptember utáni Dobi István és társai által irányított, annak ide­jén Rákosiékkal kollaboráló párt hagyományait követő szervezet utódja. A jelenlegi vezetők és be­épített embereik alakították át ily módon ezt a pártot. Erről 1990. január 24-én győ­ződtem meg, amikor felszólalá­sommal tisztázni kívántam helyi szervezetünk álláspontját, hova­tartozását. Természetesen abból indultam ki, hogy korábban szer­vezetünk a legfelsőbb vezetés jogtalan kizárásaival és antide­mokratikus intézkedéseivel, ma­gatartásával nem értett egyet, ezért egyhangúlag el is utasította. Utólag értesültem arról, hogy ideiglenesen megbízott elnö­künk a gyűlést megelőző napok­ban a budapesti központban járt. Feltehetően ennek hatására vál­toztatta meg az eredeti állás­pontját. Nem csodálkozhattam tehát, hogy a gyűlésen akkor je­lenlevő mintegy 17 fő közül em­lékezésem szerint csupán hét fő döntött az elszakadás, a kiválás mellett. Másnap, 1990. január 25-én alakult meg városunkban mint­egy 40 főt meghaladó tagsággal a Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt. A válaszadó téved, amikor a nemzeti kisgazdák sértődöttsé- éről beszél. Tagadhatatlan, ogy csalódtunk, de csak egyes emberekben, akiket volt mó­dunkban megismerni. Sértő­döttség helyett elvhűség, ragasz­kodás a gyökerekhez, igazságér­zet, igen, ez van bennünk. De ezeket a gyökereket az FKgP megtagadta antidemokratikus magatartásával, ámbár annak „nimbuszából” él, ebből akar tő­két kovácsolni. Ha nincs kommunista beszi­várgás, ha az FKgP jelenlegi ve­zetése önkritikát gyakorol, tole­ráns, betartja a pártdemokrácia legalapvetőbb szabályát, belátja hibáját, nem akadályozza meg a nagyválasztmány összehívását a választások beindulása előtt, ak­kor az FKgP az 1945-ös válasz­tást megközelítő eredményt pro­dukálhatná. Erre a történelem fogja majd megadni a választ, mint ahogy a bomlasztás vádjaira is. Szőllősy Mátyás Álláspont Zárt osztály? Hol áll a munkásosztály ma? Kinek a programját fogadja el? Valóban a hallgatag tömeghez tartoznak, vagy azzá tették őket? Mint rongybabát dobták el a tár­sadalom egyik legértékesebb ré­szét, politikai vezetők visszaélé­sei miatt. Kezdetben volt az ige. Aztán az igéből sokan éltek, meg cím­kéztek. Közben, akik bizalmával visszaéltek, egyre inkább — jog­gal — gyanakodóvá váltak. Ki fogja ezt az eljátszott bizalmat visszaszerezni? Valamikor nagygyűléseket tartottak — kellett, nem kellett — a gyárakban. Azóta — helyesen — a politika és a gazdaság külön­vált. Csakhogy lovasnemzet va­gyunk; Többnyire lóvá tettek bennünket. Hol meg akkorát rú­gunk egymásba, hogy ez már ló­rúgásnak is sok. Klasszikus per­sze az, hogy most sem ülünk a lo­von. Most éppen a másik oldalon vagyunk. Munkaidőben ne politizál­junk! De ha fel kívánjuk számol­ni az erkölcsi, politikai, gazdasá­gi válságot, politizáljunk, és eb­ből — a korábbi visszaélések mi­att — ki ne hagyjuk a társadalom egyik legértékesebb részét. A gyárakban munkaidő után sem engedik be a képviselőjelöl­teket. Ezt ugyan semmiféle sza­bály nem tiltja, de az ördög nem alszik. Végső soron nem portás. Nem hiszem, hogy a gyári munkásság nélkül reális lesz a választásunk. Most épp zárt osz­tály mivoltukat kell velük — nem nélkülük — feloldani. Várunk benneteket gyűléseinken! A KDNP Heves megyei szervezetei

Next

/
Thumbnails
Contents