Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
8. NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE NÉPÚJSÁG, 1990. március 10., szombat Megpróbáltatások a szovjet — iráni határon Az elmúlt hetekben a szovjet — iráni határon hihetetlen feszültség alakult ki. A szovjet határőrök a 702 kilométer hosszú szovjet — iráni határon, Azerbajdzsán területén példa nélkül álló jelenségnek voltak tanúi. A határt a Szovjetunió területéről fenyegették. Szélsőséges elemek, az Azerbajdzsán Népfront jobb- szárnya arra bujtotta fel a helyi lakosokat, hogy önkényesen lépjék át a szovjet — iráni határt, mintegy 300 kilométer "hosszban. A Prisibini határszakaszon mintegy másfél ezer iráni csoportosan átlépte a határt, és szovjet területen, Puskino város irányába haladt. Egy másik helyen, nem messzi az előzőtől, közel 4 ezer iráni lépett szovjet területre, és mintegy ezer azeri hatolt be Iránba. A szovjet határőrök ezt megelőzően megfigyelték, hogy a szovjet területre átjött irániak között iráni csendőregyenruhát viselő személyek is voltak. Számuk nem haladta meg a százat. De vajon ki küldte őket? — a kérdés egyelőre megválaszolatlan. Mint Vlagyimir Vinogradov vezérőrnagy, a határőrcsapatok főcsoportfőnökségén kijelentette, egy ilyen akciót a szovjet fél joggal értékelhet provokációnak. A tábornok megengedhetetlennek tartja azt is, hogy Len- korán térségében iráni részről hangerősítő Berendezésekkel szólítják fel a lakosságot „nagy Azerbajdzsán” megteremtésére, az Irán területén élő azerbajdzsánokkal való egyesülésre. E felhívások kimerítik egy szuverén állam belügyeibe való közvetlen beavatkozás tényét, ami összeegyeztethetetlen az ENSZ alapszabályával és más nemzetközi jogi normákkal. Ilyen körülmények közepette az iráni külügyminisztérium nyilatkozata, mely szerint a szovjet fél akadályozza, hogy a szovjet muzulmánok felkeressék őseik földjét, nem felel meg a valóságnak. Az iráni félnek tudnia kell, hogy a közeljövőben Teheránban iráni — szovjet tárgyalások kezdődnek a két ország állampolgárainak kölcsönös utazási könnyítéséről. A nyilatkozat titkos jellegű, célja, hogy nyomást gyakoroljon a szovjet félre a tárgyalások megkezdése előtt. Az iráni külügyminisztériumnak tudnia kell, hogy január 20-án a szovjet Asztara falucskában találkoztak a két fél határőrparancsnokai, és megállapodtak, hogy rendet tesznek a határon, és közös erőfeszítéssel fenntartják azt. A felek kötelezték magukat, hogy ennek érdekében megfelelő intézkedéseket tesznek. Ugyanezen a napon Dzsulfa faluban is találkoztak a határőrparancsnokok, ahol Viktor Zsukov alezredes, a nahicseváni határőrs parancsnoka bejelentette iráni kollégájának az 1957. május 14-én kötött, a szovjet — iráni határ rendjéről szóló megállapodás megsértését. Telefonon sikerült beszélnem Zsukov ezredessel, aki elmondta: — Határőrsünk területén a helyi lakosok jelenleg is kijárnak a határhoz. Iráni részről hangerősítő berendezésekkel szólítják fel a szovjet állampolgárokat, hogy fegyverezzék fel magukat, és egyesüljenek egy „nagy Azerbajdzsánban”. E tevékenység a határ rendjének közvetlen megsértése, amit a határőrparancsnokok legutóbbi találkozóján szóvá tettem. Ami a határon keresztüli fegyverszállítást illeti, ilyet körzetünkben nem tapasztaltunk. Határőreink vizuálisan sem észlelték a fegyverek átjuttatását területünkre, a másik fél részéről. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy rendelkezésre álló adatáink szerint egy ilyen akciót most készítenek elő. Összességében körzetünkben a határ mentén uralkodó helyzet továbbra is feszült. Minden intézkedést megteszünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk fegyverszállítmányoknak országunk területére juttatását. Mint V. Vinogradov tábornok közölte, a lenkorani határőrség őrizeti szakaszán január 21-én közel tízezer azerbajdzsán távozott iráni területre, ugyanazon a napon nyolcezren visszatértek. Kétezer állampolgárunk egyelőre a szomszédos országban maradt. Más tények is vannak. Len- korán városban például a népfront azzal a felhívással fordult a helyi lakosokhoz, hogy szüntesse be a határsértéseket. Ez azok érettségét mutatja, akik még a közelmúltban is a határral kapcsolatos jogtalan tettekre szólították fel honfitársaikat — hangsúlyozta V. Vinogradov. Az emberek tudatára ébrednek cselekedetük súlyának. Néhány helyi lakos, aki a határőrs mellett lakik, megköszönte a határőröknek, hogy nem lőttek, amikor a határsértők önkényesen lebontották a műszaki létesítményeket. Az államhatár védelmét szabályozó törvények értelmében a határőröknek joguk volt fegyverrel védeni annak sérthetetlenségét. Napjainkban azonban országunkban új típusú politikai gondolkodás uralkodik — hangsúlyozta a tábornok. Társadalmunk a peresztrojka fő célja, vagyis egy minőségileg új, humánus és demokratikus arculatú szocializmus felé halad. Fontosnak tartom, hogy határőreink át- érezték a pillanat felelősségteljes voltát, és elkerülték a vérontást. A határőr csapatok parancsnoka — magyarázta a tábornok — továbbra is bízik abban, hogy a nemzeti jelszavaktól feltüzelt emberek végül is megértik, menynyire káros az egész peresztrojkára mindaz, amit tettek. Vlagyimir Osztrovszkij az APN szemleírója Kodaktojás Az értelmező szótár a megmondhatója, hogy milyen súlyos kifejezési terheket képes elviselni a tojás. Tojástánc, hímes tojás, patkóit tojás, satöbbi. És akkor rpég nem szóltunk a tojásfejűről és az aranytojásról. A sor éppen az utóbbival bővül. Izraelben, mint az Ansa jelentésében olvasható, felfedezték, mint reklám- hordozót. Milyen nevet is adhattak volna neki, ha nem az aranytojást? Tel Avivban egy élelmes üzletember rádöbbent, hogy alig van praktikusabb reklámhordozó, mint amit minden háztartásban naponta kézbe vesznek — a tojás. Nem tudni, hogy látta-e valaha is a hímes tojások üzenetét, de tény: ugyanazt a műveletet végezteti el a precíz számítógépprogrammal, mint amit egyszerű technikával, ámde lélekkel cselekedtek a hajdani parasztasz- szonyok. A géphímzés ára ötezer dollár, egymillió tojásra számítva. Az ügyben természetesen kikérték a vallási vezetők véleményét is. Az írott tojást senki sem ellenezte. így tehát a Kodak mondhatja el magáról, hogy tojáshéjon is bevonult a reklámtörténetbe. Az ötvenedik Marylin Egy kritikus nem volt rest, megszámolta: az ötvenedik könyvet adták ki Marylin Monroe életéről és haláláról. Az ipar tehát virágzik, hiszen a színésznő mindössze 28 esztendeje halt meg. Az ötvenedik könyv szerzője, Selwyn Ford mindenesetre azt állítja, hogy meglepőt ír. Igaz, a véleménye is, meg a részlet is egy angol bötránylapban jelent meg. Az újságíró szerint John Kennedy, a volt elnök, amikor már kifáradt a kapcsolata a színésznővel, s attól tartott, hogy a múlt kompromittálóvá válhat, Robert Kennedyre bízta Marylin Monroe-t. A filmsztár teherbe esett. Vágyakozott a gyerek után, úgy döntött tehát, hogy megtartja. Az újságíró szerint M. M. akár zsarolás árán is, de férjhez szeretett volna menni Bob Kennedyhez. Ez az elképzelés természetesen nem egyezett a Kennedy család véleményével. Egy napon tehát elrabolták, repülőgépre ültették, és Mexikóba vitték, ahol akarata ellenére végrehajtották az abortuszt. Ez 1962 júniusában történt. Nem sokkal később azonban maga a színésznő fedte fel az esetet egy bizalmas barátnőjének. A törté-r net kiszivárgott, s botránytól tartva, a Kennedy család Peter Lawfordra bízta az elhallgattatást. Lawford kábítószerrel dolgozott: meztelen és obszcén fényképeket készített M. M.-ről, majd azzal fenyegette, hogy nyilvánosságra hozza a képeket, ha nem marad csendben. Marylin Monroe néhány nap múlva öngyilkos lett. Számos szerző az ön- gyilkosságot is vitatja. A legújabb „életrajz” írója azonban még mindig talál új patront: húsz évvel a tragikus eset után egy filmproducer társaságában szerződésajánlattal fordult Lawford- hoz. A már elfelejtett színész kapott az alkalmon. Ekkor elolvastatták vele a film szinopszisát. A történet pedig egy fiatal lányról szólt, akivel szerelmi viszont létesít egy gazdag és nagynevű politikus'. A lány terhes lesz, elrabolják, abortuszra kényszerítik... „Mintha villám csapta volna meg. Eszelősen rám nézett, és láthatóan reszketni kezdett. Aztán megszólalt: — Őrültek vagytok? Azt akarjátok, hogy mindnyájunkat kinyírjanak?! Feldúl- tan faképnél hagyott bennünket.” Ez lett volna az igazság? Ötven könyv után egyet biztosan tudhatunk: minthogy M. M. emberként nem élhetett, így a fantáziában él tovább. Szemenszedett igazság „Kevés az idő arra, hogy felsoroljam mindazokat az örömöket, amelyekben az öregkor részesít engem. Az egyik például, ha rágondolok azokra a nőkre, akiket nem vettem feleségül.” G. B. Shaw, író „ 1989-ben megjelent egy latin nyelvkönyv — cirill betűs nyomtatásban. Az elsős gimnazisták tanulnak belőle latinul, latin betűs szöveget.” A Magyar Szó cikkéből „A labdarúgópálya az egyetlen hely, ahol az. ember kedvére kiordibálhatja magát anélkül, hogy bárki énekesnek tartaná.” Raf Valloné, filmszínész „Kövess el mindent, hogy már akkor megismerd a nőt, amikor még nem a szeretőd. Utána már sohasem fogod megismerni.” Alfred Capus, francia író „Amikor az NSZK-ban bekapcsolnak egy televíziót, japán készülék gombját nyomják meg. Ami pedig kijön belőle, kilencven százalékig amerikai bóvli.” Björn Engholm, német politikus „A gyenge férfiak utálják az erős nőket. Az erős férfiak megengedik az erős nőnek, hogy gyenge legyen, ha éppen erre van szüksége. ” Barbara Walters, tv-kommen- tátor A litván üdülőhelyen, Drusz- kininkajban már 15 éve fogadja a látogatókat a Giresz Aidasz (hegyi visszhang) Múzeum. A múzeum területén minden fából készült, a „kacsalábon forgó” ház, a szobrok, a kávéház, a hombár, a szabadtéri színpad, a régi kap- tárak... De fából készültek az ajtókilincsek, a díszítések, a csillárok, sőt a telefonok is. Az igazi mester kezében a fa csodálatos nyersanyag, amiből a színskála sokféle árnyalatát lehet elővarázsolni. Komfortérzése van az embernek, olyan tárgyak között, amelyek ebből a természetes, a természet adta anyagból készülnek. A kiállítást évszakonként váltják, ahogy a természet is változik. Télen nincsenek itt mosómedvék, borzok, hiszen téli álmukat alusszák. Velük csak a tavaszi és nyári kiállításokon találkozhatunk, ahol már láthatjuk a vándormadarakat, a virágokat és rovarokat. A múzeum egyik emeletén négy szoba van, tölgyből, luc- és erdei fenyőből, illetve nyírfából; a litván erdők négy A „kacsalábon forgó”, fafaragással díszített, kétemeletes házikó 125 tonnát nyom, itt található a Hegyi Visszhang Múzeum kiállítása. alapfafajtájából. A hatalmas vadászteremben az állatokat természetes környezetükben láthatjuk. A múzeumban foglalkozásokat tartanak gyerekeknek, ismeretterjesztő filmeket mutatnak be az állatokról, a természetvédelemről, az erdészek munkájáról. Azt akarjuk, hogy az emberek ne csak szeressék a természetet, hanem vigyázzanak is rá — mondja a múzeum egyik alapítója, Algirdasz Valavicsusz, a köz; társaság érdemes feltalálója. — Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy a természettel harmóniában éljenek, részének érezzék magukat. Hegyi visszhang A területén lévő fafaragások Antanasz Csesznulisz szobrász művei Tüntetések és különleges belügyi alakulatok Baku utcáin
