Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-10 / 59. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. március 10., szombat 5. Munkások Máröl holnapra... (ölnek) Alig több mint fél évvel ezelőtt, május elseje „apropójából'’ megyénk egyik nagyüzemében kétkezi munkásokkal beszélgettem. A pártirodában ültünk, s igazán nem mondhattam el, hogy rózsaszínű, jól fésült gondolatokat hallottam, mondjuk az évtizedeken át beidegződött konvencionális dolgokról: munkaversenyről, szocialista brigádmozgalomról. Keményen politizáltak, jól odamondogattak... mégis, akkor még reménykedtek, hittek a reformokban. Most, a hatvani cukorgyár kétkezi dolgozóival leülvén, mindjárt kitűnt: óriási a változás. Pártiroda sincs már, reformokban sem hisznek. Fáradtak, dühösek, kemények... Okkal, joggal. Perbe fogott BM Ami egy tanúvallomás mögöttáll... A Morvai-gépkocsifeltörés „vakvágánya” — A feltaláló a saját malmára hajtotta a vizet — Az eset most már valóban bírósági ügy „Ami megelőzte a Duna-gate botrányt is... — Perbe fogott BM” — ‘ címmel számoltunk be január elején arról, hogy a fővárosban ismeretlen tettesek feltörték a Petőfi-kutatásban jelentős szerepet játszó Morvái Ferenc szponzor — a Megamorv Kazánfejlesztő és Kutató Iroda tulajdonos-vezetője — gépkocsiját, s abból elvitték az aktatáskáját, fontos iratokkal. „Félek, egy kis szikra elég...” Kele Miklós: Sokba kerül a múlttal foglalkozni, a holnappal kellene... Kele Miklósnak hívják, a finomítórészlegen karbantartási munkát végez: — Tudja, mi ez most? Káosz. Visszafejlődés. A pártviszályok felélik a kétkezi munkás pénzét. Ugyanakkor soha nem látott gazdasági nehézségekkel kell szembenéznünk. Én még csak nem is magamról beszélek, a gyerekeim felnőttek már, a fiamnak tudtam segíteni építkezni, igaz, rengeteg munkával. A kislányom is férjhez megy egyszer, tartalékolni kell neki is, így hát spórolunk. De elnézem a munkatársaimat. Mit csinál az, aki hatezret visz haza, otthon két- három gyerek... Máról holnapra élnek a legtöbben. Jómagam az inflációt még három évig tudnám viselni, ahogy számolgattunk a családdal. De a hatezres fizetésű- ek már ma tönkrementek, ez így igaz. Képtelenség lépést tartani az áremelkedésekkel, a pénzromlással. — Hogyan vélekedik a többpártrendszerről? — Egyelőre csak az ellenségeskedést látom, s ami számomra szembetűnő: akik eddig kommunistáknak vallották magukat, most minden egységben megtalálhatók. Ez így viszályt szül, uszítást. Félek, elég egy szikra — legyen az gazdasági vagy politikai -, hogy lobbanjon a láng. — Mire alapozza? — Rettentő rossz a közhangulat. Ha két-három ember beszél, s odamegy egy negyedik, rögtön elhallgatnak. Bizalmatlanság, elkeseredés, felháborodás... Elgondolkodtató, rendelet rendelet hátán. De ha ilyen gyakran kell módosítani mondjuk a törvényeket, nyilván nem gondolták át kellőképp azok, akik megalkották. Tudja, mi a munkások véleménye? Hogy akik e rendeleteket hozzák, saját javukra teszik azt. Mert mi jogon vonnak adót az éjszakai pótlékból?! Én dolgozom, aki pedig levonja, az otthon alszik! „Az embernek a kedve megy el az élettől” Oldal István: A nulláról indultam fiatalon, s oda kerülök majd három évtized után Oldal István lakatos. Az adók ellen kel ki ő is: — Felépítettem a két kezemmel a házunkat, természetesen OTP-kölcsönből. Most rám nyomták a kamatadót, akárhogy is számolom, az én keresetem a törlesztésre, a villanyra, a vízre megy rá. Az embernek a kedve megy el az élettől, hogy csak dolgozom, dolgozom, és semmire se jutok. Hajnali fél négykor kelni, jószággal küszködni, munkaidő után gmk... Aztán otthon is a robot. Az ember már az idegösszeomlás szélén áll. Mit gondol, miért olyan alacsony nálunk az átlagéletkor? A feleségem a vágóhídon dolgozik, sokszor nincs munkájuk, mert az emberek nem veszik a húst. Miből is vennék? Valamikor 25 forint volt a tepertő, most 120, — Elgondolkodott az ország adósságállományán ? — Hát hogyne! A harmincas évek világválságában a hárommillió koldus országa voltunk, most ötmillióé. Az ország vezetői szúrták el, a melós issza meg a levét. Úgy magyarázzák, hogy a csecsemőtől az aggastyánig minden egyes magyarra ezer dollár adósság jut. Kérem, én még dollárt se láttam életemben! Nem a munkás ölte bele a milliókat Bős — Nagymarosba. Az én pénzemből építik viszont az utat, a vízvezetéket, a gázt, és ezek után még több adót vonnak, mert többet dolgozom. — Annak idején, fiatalon, bizonyára másképp képzelte... — Nézze, a szocializmus mást jelent a kisembernek, és mást a felső tízezernek. Odafönt meg- vagyonosodtak, idelenn tönkrementek. Vicc íett belőle, amit többféleképp lehet elmesélni, de az is biztos, hogy nem egyformán nevetnek rajta. „Ez egy elferdített, érthetetlen szocializmus” Kovács Gábor gépi forgácsoló. Szavaiból kitűnik: művelt, olvasott, széles látókörű. — Keseredettség van bennem. Pont az elmúlt negyven év miatt. Láttam apáimat dolgozni, soha nem értettem, miért szidták az oroszokat. Mert amit olvastam fiatalon a marxizmus — leni- nizmusról, azt mondtam: közte- tek a helyem, be kell állnom. Nem én tehetek róla, hogy ezek az eszmék elferdültek, mert nem alkalmazták az adott társadalmi viszonyokra. Öt éve jött egy ember, Gorbacsov, aki megpróbált reálisan gondolkodni. Csak az a baj, hogy ami föntről jön, a köKovács Gábor: Nyomaszt a napi nyomorúság (Fotó: Gál Gábor) zéprétegen elakad, s idelenn semmi sem változik. — Pontosan hogy érti? — Szeretnék örömmel dolgozni. De negyvennyolc éves koromra fáradt vagyok, fásult. Nem látom a célt, nem pihenhetek, nem olvashatok. Három éve nem voltam színházban, öt éve nem üdültem. Lelkiismeret-fur- dalásom van a családommal szemben, keveset beszélgethetek a feleségemmel, a gyerekeimmel. Mert dolgoznom kell tizennégy órát, és amíg pénzt keresek, addig nem költők. Hogy miért ferdült el a szocializmus? Hová lett például a három nyolcas? Az adót miért nem fordítják szociális juttatásokra? Nincs népjóléti intézkedés, van viszont közbiztonsági félelem. És van létbizonytalanság, munkanélküliség. — Lát kiutat? — Huszonkét éve várjuk a csodát, amikor'68-ban az új gazdasági mechanizmussal kecsegtettek minket. Mi lett belőle? Anyagi-erkölcsi függés a Szovjetuniótól. Erre épült a munkánk, mindent megvettek tőlünk, a selejtet is. Nem követeltek tőlünk minőséget, nem tanítottak meg tisztességesen dolgozni. A tőkés export pedig ugyancsak minőséget követel. Nyomaszt minket ez az őrült nagy adósság. Hogy e görcs mikor fog oldódni? És kik vállalják a felelősséget? Nem, nem látjuk a kiutat... Mikes Márta Nem sokkal később megjelent egy férfi Morvái Ferenc nagyrédei irodájában, s azt kérdezte: szeretné-e tudni, hogy mi történt a táska feltörése körül... ? A férfi — aki egyébként Mészáros István nagytarcsai lakos — akkor a következőket mondta: — „...azt a bizonyos autófeltörést megszervezték. Rendőri felügyelet mellett történt minden. Kiengedtek a fogdából két illetőt, akik előzetes letartóztatásban voltak, ők voltak a tettesek, és a megszervezett lopásért cserébe elengedték a szabadságvesztésüket.."Ehhez még hozzátette: „a rokona magas beosztású bel- ügyis tiszt, s ők törették fel a kocsit...” Lapunk érdeklődésére Morvái Ferenc akkor ezt nyilatkozta az ügyről: — „A rendőrség véleménye szerint ez nagyzási hóbort, de erre a Katonai Ügyészség megfelelő választ ad. Jelen pillanatban a Katonai Ügyészség, illetve azok a szervek vizsgálják, akikre tartozik. Én feljelentést tettem..." § § § Az emh'tett vizsgálat — mint arról dr. Gáspár Attila r. alezredes, a Katonai Ügyészség helyettes vezetője budapesti hivatalában informált — lezárult, s a „perbe fogott BM”, vagyis a megvádolt belügyi dolgozók, rendőrök ügyében a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették. Előzőleg kihallgatták az érintett „belügyis rokonokat”, Bajzák Jánosné rendőrzászlóst, s r. hadnagy férjét, valamint az autófeltörés tényét jegyzőkönyvező kerületi ügyeletes tisztet, Varga Sándor r. hadnagyot. Kiterjedt az alapos vizsgálat azokra a személyekre is, akik 1989. szeptember 1. és 19. között a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának fogdájából szabadultak, ám arra nem találtak bizonyítékot, hogy bármelyiküket is „rábírták volna”szabadulás reményében a kocsifeltörésre. , Az ominózus ügy „koronatanúja ” végül is nem más volt, mint maga a Morvainak „tanúskodó” Mészáros István, aki a korábbi állításával vakvágányra terelte az autófeltörés vizsgálatát. íme, az immár hiteles vallomása a Katonai Ügyészség által felvett jegyzőkönyvből: — „Egy, a gépjárművek szélvédő üvegére tervezett, érintésvédelemmel ellátott takaró feltalálójaként kerestem támogatót Morvái Ferenc személyében. Levél- és táviratváltás után került sor a találkozás időpontjára 1989. november 11-én, 9 óra körül... Teljesen valótlan, amit Morvái úrnak és az újságíróknak nyilatkoztam. A rokonok erről semmit sem tudtak, több hónapja nem is találkoztam velük. Megmondom őszintén, hogy ebben az egészben az vezérelt, hogy Morvái úrnál jobb pozícióban tüntessemfel magam, hogy menynyire fontos ember vagyok, ezért hivatkoztam a rokonaimra is, akik a belügyben dolgoznak. És ezért találtam ki ezt a történetet, hogy Morvái úr kocsiját a rendőrség törette fel és lopta el a Petőfivel kapcsolatos iratokat... Arra számítottam, hogy Morvái úrtól megkapom az anyagi támogatást, kb. 100 ezer forintra gondoltam... Korábban pszichológiai gyógykezelés alatt álltam, vízióim voltak, és különböző történeteket találtam ki korábban... Kérem, ezt úgy vegyék jegyzőkönyvbe: ez egy ökörség volt a részemről, amit elmondtam, az egész egy fantazmagória...” § § § Az ügy azonban csak a megvádolt belügyi dolgozók részére zárult le. A rendőrség ugyanis továbbra is folytatja a vizsgálatot a járműfeltörés ismeretlen tettesei ellen. Mint informálták lapunkat, a BRFK vezetője feljelentést tett Mészáros István ellen a „hatóság nagy nyilvánosság előtt elkövetett megsértésének vétsége” miatt. Időközben az is kiderült, hogy a hamis informátornak a Pest Megyei Bíróságnál is van egy, még tisztázatlan bűnügye, amelynek kapcsán elrendelték Mészáros elmeszakértői vizsgálatát. Az viszont már kizárólag Morvái úron múlik, hogy ezek után milyen támogatásban részesíti a már-már felkarolt „feltalálót”. A fantáziadús meséjéért cserébe... Szilvás István A múzeum bejárata a híres népművész, Kis Jankó Bori szobrával A matyó ház dísze a tiszta szoba volt, ahol csak a gazdasszony aludhatott . A matyók múzeuma Mezőkövesd termálvize mellett messze földön arról híres még, hogy itt és a szomszédos két községben, Szentistvánon, illetve Mezőkövesden élnek a matyók, akik különleges népi kultúrát hoztak létre. Mára persze nagyot fordult a világ, és a festett bútorok, gyönyörűen hímzett ruhák már csak a múzeumban, illetve a népművészeti boltban láthatók. Évente 70-80 ezer látogató — nagy részük magyar diák, illetve külföldi turista — keresi föl a város szívében, a művelődési ház egyik szárnyában található Matyó Múzeumot, mely 1964-ben költözött mai helyére, állandó kiállítása pedig 1975 óta fogadja a látogatókat. Elek Józsefné megbízott igazgató tájékoztatása szerint több mint háromezer műtárgyat és számtalan írásos, illetve fotódokumentumot őriznek. Mint megtudtuk tőle, a matyó név eredetén is vitatkoznak a tudósok: egyesek szerint ez nem más, mint a református vidékre beékelődött katolikusok csúfneve. Mások szerint onnan származik, hogy Mátyás király emelte először 1464-ben városi rangra Mezőkövesdet, ezért a tiszteletére sok fiút kereszteltek Mátyásnak. S hogy mik ennek a sajátos népi kultúrának a jellegzetességei? Legismertebb a matyó hímzés, melynek több fajtája is létezett. A legelterjedtebb a piros és bordó színt, rózsát és tulipánt használó volt, ma is ezt varrják a népművészek. A bútorok közül a díszes, festett ládák voltak jellegzetesek, és megemlíthetünk még olyan népszokásokat is, mint a szegények etetése lakodalmak és halotti torok idején. Az is köztudott, hogy erről a vidékről a szegények minden évben summás- nak, azaz mezőgazdasági idénymunkásnak mentek más vidékekre. Emléküket számos dal, a főtéri szobor és a múzeum kiállításának egy része őrzi. Érdemes tehát bekukkantani a matyók múzeumába... (koncz) így őrizték a kisgyermekeket A konyhában nemcsak főztek, innen fűtötték a szobát
