Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-08 / 57. szám

POLITIKAI NAPILAP NYÍLT LEVÉL A SZÖVETKEZETI ÉS AGRÁRPÁRT VEZETŐIHEZ „Semmi kifogásom ellene — mondom —, feltéve, hogy nem akarják félrevezetni a választópolgárokat.” (3. oldal) NŐNAPI MÉLTATÁS HELYETT „Szűcsné sokáig gondolkozik, mire felidézi az utolsó napot, mikor férjétől virágot kapott...” (4. oldal) BECSOMAGOLT INDULATOK „Uraim, köszönjük a szépen csomagolt ajándékot...” (4. oldal) A FŐSZEREPLŐ HALLGAT „Amikor Lovassy betelefonált, szinte sírt...” (5. oldal) Nagy mennyiségű harci technika — Kétezer katonai szerelvényre van szükség — A pár­tok három képviselője megfigyelőként vehet részt a moszkvai tárgyalásokon Tájékoztató és vita a szovjet csapatok kivonásáról A hétfői „ pártcsűcs” megálla­podásainak megfelelően szerdán ülést tartottak a Parlamentben az országos listát állított 12 párt képvi­selői, hogy tájékozódjanak a ma­gyar-szovjet csapatkivonási tár­gyalások eddigi eredményeiről. A pártvezetőket Somogyi Ferenckíú- ügyminisztériumi államtitkár tájé­koztatta a Magyarországon állo­másozó szovjet haderők kivonásá­ról folytatott kormányközi tárgya­lások állásáról. Az államtitkár hangoztatta: a magyar tárgyalóküldöttség — az Országgyűléstől kapott mandátu­ma alapján — arra törekszik, hogy a hazánk területén állomásozó ala­kulatok a rendezett körülmények között végrehajtható kivonást le­hetővé tevő legrövidebb időn belül hagyják el Magyarországot. Ugyanakkor a magyar fél úgy sze­retné megkötni a megállapodást, hogy azzal ne ártson a magyar — szovjet viszony jövőbeli alakulásá­nak. Ezért semmiképpen nem len­ne célszerű ultimátumszerű köve­teléseket támasztani a megbeszélé­seken. Figyelembe kell venni azt is, hogy az igen nagy mennyiségű har­ci technika, a felhalmozott külön­féle anyagok elszállítása — a felmé­rések szerint a fegyverzet és az üzemanyag transzportja több mint 2 ezer katonai szerel vényt igényelne — jelentős terheket ró az amúgy is túlterhelt vasútra. Mindezen meg­fontolások alapján a magyar tár­gyalóküldöttség álláspontja az, hogy 1991. június 30-ig fejeződjék be a szovjet csapatok teljes kivoná­sa. A szovjet fél ezzel szemben 1991. augusztus 31-ben szeretné megjelölni a határidőt. (Éppen ez utóbbi véleménykülönbség futtat­ta zátonyra a szakértői tárgyalások legutóbbi budapesti fordulóját) A külügyi államtitkár bejelen­tette, hogy a további egyeztetésre — s remények szerint a végleges megállapodás aláírására — pénte­ken utazna ki magyar tárgyalókül­döttség Moszkvába. Somogyi Fe­renc a pártcsúcson elhangzott mi­niszterelnöki javaslat értelmében felajánlotta azt is, hogy e záró sza­kaszra a 12-ek küldjenek saját so­raikból 3 képviselőt, akik megfi­gyelői státusszal vennének részt a tárgyalásokon. Eleinte élénk vita bontakozott a képviselők kiválasz­tásának módjáról — volt, aki a lis­tavezető három legnagyobb párt részvételét ajánlotta; mások ezzel szemben úgy vélték, hogy vagy mind a 12 párt ott lesz, vagy sorsol­ni kell—, végül a résztvevők úgy foglaltak állást, hogy e kérdések el­döntéséhez nem rendelkeznek fel­hatalmazással. Abban maradtak az államtitkárral, hogy csütörtök reg­gel ismét találkoznak a Parlament­ben, s akkor az egyes pártok végle­ges választ adnak a részvétel ügyé­ben, egyben döntenek a képviselők kiválasztásának mikéntjéről is. Bíró József, a Magyar Honvéd­ség vezérkari főnökének első he­lyettese részletesebb adatokkal is szolgált a szovjet csapatkivonások méreteinek érzékeltetésére. A harci technikát szállító 950 vonat áteresztéséhez például 415 nap szükséges. Azt sem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy ezzel párhuzamosan a csehszlovákiai ki­vonással kapcsolatos szállításokat is a csapi határátkelő bonyolítja le. Mindezek fényében Bíró József úgy vélte, hogy az 1991. június 31-i határidő reális, bár ez is rendkívül feszített ütemű munkát követel mind a vasúttól, mind a Magyar Honvédségtől. Az ütemtervet egyébként magyar részről úgy állí­tották össze, hogy a szállítások gya­korlatilag éjjel-nappal, az ünnep­napokon is folynának. A kivonások ütemtervénél ügyeltek arra is, hogy elsőként a csapásmérő, támadó erők hagyják el Magyarországot. Az elhangzottakkal kapcsolat­ban a pártok képviselői számos kérdést tettek fel, s bár a mostani találkozót tájékoztató jelleggel hív­ták össze, többen elmondták párt­juk álláspontját a csapatkivonás­ról. Az MDF képviselői úgy foglal­tak állást, hogy meg kellene vizs­gálni a szállítások esetleges alter­natív módozatait, s még az idén be kellene fejezni a csapatkivonáso­kat. Ha ez mégsem kivitelezhető, akkor legalább koncentrálni kelle­ne az országszerte szétszórtan el­helyezkedő egységeket, anyago­kat. Minél több garanciális elemet kellene beépíteni arra vonatkozó­an is, hogy a szovjet fél valóban be­tartsa a megállapodásban vállalt kötelezettségeit. Az SZDSZ kép­viselője úgy vélekedett, hogy a kor­mány késésbe került a kivonási tár­gyalások ügyében, hiszen nyáron még „ útszélinek ” minősítették a Fi­desz vezetőjének indítványát a szovjet csapatok kivonására. El­hangzott az a vélekedés is, hogy a megállapodás aláírása az MSZP választási kampányát szolgálja. A magyar közvélemény számára nem megnyugató a kivonások nyári ha­tárideje sem. Az MSZP képviselő­je válaszolva a pártját ért vádakra, annak a véleményének adott han­got, hogy a csapatkivonás össz- nemzeti ügy, amelyet a szocialisták nem használnak ki választási célja­ikra. Álláspontja szerint egyébként voluntarizmussal lenne egyenérté­kű, ha először az időpontról dönte­nének, s csak utána vizsgálnák meg, miként lehet azt egyáltalán végrehajtani. A Fidesz képviselője arra figyel­meztette a jelenlévőket, hogy ez a fórum nem alkalmas a pártok né­zeteinek kifejtésére a kivonás ügyében. Erre külön mandátum­mal felruházott tanácskozást kell összehívni. A Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt képviselője ki­fejtette, hogy pártja mindennél előbbre helyezi a biztonságot, en­nek szavatolása még az ütemezési problémákat is háttérbe szorítja. A párt hozzájárulna ahhoz, hogy megfigyelő státusszal hárman kép-. viseljék a 12-eket a tárgyalások zá­rószakaszán, ám a megfigyelők nem asszisztálhatnak a szerződés megkötéséhez. Szépen indult az üzlet — Két év alatt 2,4 milliós veszteség — A petofibányai tanács a pénzét akarja — Per lesz, az üzletnyitás bizonytalan ideig elnapolva Kérdőjelek egy ABC körül Áll Petőfibánya központjában egy szépen felújított ABC-áru- ház. Tágas eladótér, nagy kiraka­tok csalogatják a vevőket. Azaz, hogy csalogatnák — az üzlet ugyanis hosszabb ideje zárva van. Nemcsak az árut vitték el belőle, de még a polcokat is, így hát nem valószínű, hogy egyha­mar újra meg fog nyílni. A pető- fibányaiak szerint pedig szükség lenne rá, hiszen a megmaradt üz­letek nem elegendők a zökkenő- mentes áruellátáshoz, ráadásul ebben a nagy boltban nemcsak élelmiszert, de sok másféle áru­cikket is lehetne kínálni, az ing­gombtól a festékig, amire egy háztartásban szükség van. Hogy miért zárt be a bolt? — Szerintem azért — mondja egy nyugdíjas úr —, mert lelkese­dés, hozzáértés nélkül vezették! Sok volt mindig a leltárhiány, és azzal takaróztak, hogy mi, vásár­lók lopunk. Hát kérem, ezt a gya- núsítgatást kikérem magunknak! Biztos itt is voltak kisebb tolvaj- lások, mint mindenütt, de akkor miért nem csináltak ezekből rendőrségi ügyet? Ne mondja nekem senki, hogy ezekből ösz- szejön két év alatt egymillió fo­rint leltárhiány! Most aztán a veszteségre hivatkozva felszá­molták a boltot, pedig négyezer ember él itt, nem igaz, hogy nor­mális árukészlettel nem lehetne nyereségesen üzemeltetni. Ha le akarom festeni a kerítést, át kell buszoznom Lőrincibe, pedig itt elég lenne elballagni eddig a bol­tig­Többen is megerősítik, hogy szükségük lenne az üzletre, szí­vesen vásárolnának benne, de nem tudják, mi lesz az épület sor­sa, mikor nyílnak újra meg az aj­tók. Erről kérdezzük a nemrég önállóvá vált petofibányai tanács elnökét, Fekete Lászlót is. — Múlt év december 4-én zár­ta be az addigi üzemeltető, a lő­rinci áfész a boltot. Mi levélben megkerestük őket, hogy biztosít­sák továbbra is az áruellátást, de azt a választ kaptuk, hogy sze­mélyzet híján erre képtelenek, ezért bérbe akarják adni, pályá­zatot írtak ki. Ám ez sikertelennek bizo­nyult, ezért nemrég felmondták a szerződést, arra hivatkozva, hogy nem tudnak személyzetet biztosítani. Mi mindenképpen szeretnénk visszakapni azt az egymillió forintot, amit annak idején a tanácstól kapott az áfész Szép reményekkel indult két évvel ezelőtt az ABC, ma üresen vár sorsára az üzlet fejlesztésére. Ebből vá­sárolták meg lényegében az áru­készletet, amit most a bolt bezá­rásakor elvittek, és máshol for­gatnak tovább. Nekünk erre az összegre szükségünk van, hiszen tárgyalásokat kezdtünk a Heves Megyei Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalattal és magánvállal­kozókkal az üzlet újbóli megnyi­tásáról, amihez mindenképpen kell az egymillió. Mindössze any- nyi kikötésünk lesz az új üzemel­tetővel, hogy biztosítania kell élelmiszerekből a folyamatos alapellátást. Ezen túl bármit áru­síthat majd, amire igény van és hasznot hoz. A szép reményekkel indult, ám végül veszteséget hozó vállal­kozás történetébe Varga András, a Lőrinci Egyesült Körzeti Áfész elnöke avat be. — Tanácsi és párthatározatok szorgalmazták a nyolcvanas évek elején, hogy fejlesszük Petőfibá­nya ellátását. Erre kínált jó lehe­tőséget ez az ABC, aminek a ta­nács átadta bérleti díj fejében a kezelési jogát, s melynek egy ré­szében korábban nekünk egy tej­boltunk volt. A hatvani város­gazdálkodási vállalat, mint tulaj­donos, elvégezte az épület felújí­tását, mi pedig berendeztük és föltöltöttük áruval. Büszkék vol­tunk, hiszen városi szintű vásár­lási körülményeket és választé­kot sikerült biztosítani, ám már az első leltározásnál komoly hi­ány mutatkozott. Az üzletveze­tőnő erre megtagadta a munkát, és kilépett a cégtől, amit nem bántunk, mert sokat panaszkod­tak rá a vásárlók, hogy kiabál ve­lük, és lopásokkal gyanúsítgatja őket. Az őt követő fiatalember azzal koronázta meg működését, hogy 50 ezer forintot kivett a kasszából, és ebből felújíttatta az autóját. Ellene jelenleg is bírósá­gi eljárás folyik. A harmadik üz­letvezető, egy szakképzett fiatal- asszony ismét csak jelentős lel­tárhiányt produkált, így két év alatt összesen 2,4 millió forint veszteséget hozott az áfésznek ez az üzlet, amiből másfél millió volt a leltárhiány. — A tanács most visszakövete­li a támogatásként nyújtott egy­millió forintot. Ki fogják ezt fi­zetni? — Nem tartom reálisnak ezt az igényt. Ennyi erővel mi is vissza­követelhetnénk az élelmiszer- kiskertől azt az 500 ezer forintot, amiért az épületben lévő üzlet- helyiségüket megvettük, meg azt a 300-at is a tanácstól, amibe ne­künk az átalakítás, illetve a busz­megálló áttelepítése került. Úgy érzem, korrektül cselekedtünk, amikor fölbontottuk a városgaz­dálkodási vállalattal a szerző­dést, hiszen ők így kereshetnek új vállalkozót. Bár őszintén szól­va nekem az a véleményem, hogy Petőfibánya fokozatosan elöregszik, egyre csökken a vá­sárlóerő, egy ilyen üzletet nem lehet nyereségesen működtetni. Úgy tűnik, az üzlet sorsa nem fog gyorsan rendeződni, hiszen nincs egyetértés a felek között. Az áfész felszámolta ezt a vállal­kozását, fizetni viszont nem haj­landó. A tanács ellenben ragasz­kodik a pénzéhez, és akár peres­kedni is fog. Amíg nincs pénz, nincs boltnyitás sem, az effajta perek bonyolításának sebességét ismerve pedig megjósolhatatlan, mikor lehet pontot tenni az ügy végére. Addig a szépen felújított épület ott árválkodik üresen, ha­szontalanul Petőfibánya köze­pén... Koncz János Önálló jogi személyként működik — A tagvállalatok érdekeit szolgálja Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyében Megalakult az Eszak-magyarországi Gazdasági Kamara A magyar gazdaság helyzeté­ről, ezen belül a gazdasági kama­ra szerepéről és érdekképviseleti tevékenységének továbbfejlesz­téséről volt szó szerdán délelőtt Miskolcon, a Tudomány és Technika Házában rendezett tagvállalati ülésen. Ezen Drótos László elnök terjesztette elő az 1986 — 1989 közötti időszak munkájának főbb tapasztalatait. A vitában megfogalmazták a résztvevők a magyar gazdaság gondjait, gyengeségeit, és erőtel­jesebben kérték a kamara befo­lyását és közreműködését az ér­dekképviseleti munkában. „Ezt követően Bihall Tamás titkár be­szélt az Észak-magyarországi Gazdasági Kamarának, mint önálló jogi személy megalakítá­sának fontosságáról. Hangoztat­ta, hogy hazánkban a régiók ka­marai önállósága fontos a helyi sajátságok figyelembevételével, hogy ezek jussanak kifejezésre az érdekképviseleti munkában. Szólt arról, hogy Salgótarjánban már megnyílt és a közeljövőben már Egerben is megnyitják a ka­mara irodáját. „Végezetül tiszt­újításra került sor, melynek so­rán új elnökséget választottak. Az elnök: dr. Tolnai Lajos, a Di- mag Rt. vezérigazgatója lett, He­ves megyei társelnöke Váradi Já­nos, az Egervin vezérigazgatója. Titkárnak ismét- Bihall Tamást választották. Az elnökségben Heves megyéből részt vesz dr. Dula Bence Gyöngyösről, a Szakszolgálati KKT ügyvezető igazgatója, Fodor Sándor, a He­ves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója, Máté Ernő, az Agria Bútorgyár igazgatója, Harmati László, az egri áfész elnöke, Molnár Gá­bor, a Heves Megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat igazgató­ja és dr. Horváth Lajos, az apci Qualitál Könnyűfémöntöde igazgatója. „A tanácskozáson Gábor András, a Magyar Gazda­sági Kamara elnöke kitüntetése­ket és elismeréseket adott át a tag­vállalati munkában élenjáróknak. Szűrös Mátyás a Vállalkozók Országos Szövetségénél A Vállalkozók Országos Szö­vetsége szerdai elnökségi ülésére meghívta Szűrös Mátyás ideigle­nes köztársasági elnököt. A poli­tikus elöljáróban megállapította: a jelenlegi állapot nemcsak a po­litikai életben, hanem a gazda­ságban is átmeneti, és ez a tény a vállalkozókat kedvezőtlenül érinti; a gazdasági tervezők és irányítók már nem töltik be ko­rábbi szerepüket, a vállalkozók pedig még nem kapnak súlyuk­nak megfelelő részt a gazdaság­ból. Szűrös Mátyás hangsúlyozta: a kormányzat tisztában van az­zal, hogy az ország kényszer- helyzetéből fakadó intézkedések egy része visszaveti a vállalkozók tevékenységét. Mielőbb szüksé­ges az adórendszer megváltozta­tása, a bürokrácia csökkentése, mindezek azonban már az új kormány feladata lesz — mon­dotta. Ahhoz, hogy mihamarabb kialakuljon a szociális piacgaz­daság hazánkban, elengedhetet­len a vállalkozások számának je­lentős növelése, és ezt a törvény- hozásnak elő kell készítenie. Tizennégy élő tele­víziós vitaműsor — A Híradót követő főműsorok után — Hatvan perces programok Választások előtti vita­menetrend a tv-ben Ismeretes, hogy a Pártközi Egyeztető Bizottság és a Magyar Televízió Választási Irodája megállapodott a választások előtti pártpolitikai vitaműsorok alapelveiről, menetrendjéről. Eszerint március 8-a és 22-e kö­zött összesen tizenegy élő televí­ziós vitaműsor foglalkozik az egyes pártok programjainak megvitatásával. Valamennyi műsort a TV 1 sugározza, még­pedig a Híradót követő első fő­műsor után, többnyire 21 óra kö­rüli kezdéssel. A műsorok 60 percesek lesznek, kivéve az utol­sót, amelynek hosszát másfél órában határozták meg, és ebben a pártok vezető személyiségei­nek vitáját követhetik figyelem­mel a nézők. A műsorsorozat tematikája a Pártközi Egyeztető Bizottság és a Választási Iroda javaslatai alapján, részletes viták során körvonalazódott. A megállapo­dások szerint minden műsorban négy párt egy-egy képviselője vesz részt. Kizárólag a Pártközi Egyeztető Bizottság döntötte el — az egyes pártok jelöltállításá­nak arányában—, hogy melyik párt hány, illetve melyik műsor­ban szerepel. Ugyancsak ez a fó­rum határozott arról, hogy a mű­sorokban a Választási Iroda idő­mérést alkalmaz. A műsorveze­tőket a Választási Iroda kéri fel. A műsorban elhangzó kérdések­ről és az időmérés rendszeréről maguk a műsorvezetők dönte­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents