Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-05 / 54. szám

HEVES MEGYEI IXL. évfolyam, 54. szám ÁRA: 1990. március 5., hétfő 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP A TEJSZÍNHAB FELFALTA A TORJÁT Majd saját párthíveit is cserbenhagyta, jó időre távozott a teremből. (2. oldal) TALLÓSSY Lelkiismereti harcából államférfi született (4. oldal) ÜZENGETÜNK „...a kézi vezérlés időszakában a fentről jött utasítások vég- rehajtatója és végrehajtója voltál.” (4. oldal) HOL LAKIK RÓZSA SÁNDOR? „...lakást nem cserélt, pedig ezt többször is felkínálták ne­ki.” (5. oldal) Döntsön a lakossági ? Mint már korábban is hírül adtuk, Eger Város Tanácsa vissza kívánja állítani a város régi címerét. Egymás mellé tesszük a régi címer két változatát: az 1. számmal jelölt régeb­bi ábrázolást, valamint a 2-es számmal jelölt, grafikus által készített — a heraldika szabá­lyainak inkább megfelelő — újabb ábrázolást. Kérjük a lakosság véleményét arra vonatkozóan, hogy a két változat közül melyiket ja­vasolnák elfogadásra. Az ábrázolások három helyszínen tekinthetők meg: az Egri Ifjúsági Házban, a városi tanács ügyfélszolgálati irodájában, a megyei könyvtár aulájában. Javaslatát szíveskedjen az ott elhelyezett szavazóládákba márcias 15-ig leadni. Eger úthálózata leromlott állapotú — Jelzőtábla-katasztert ké­szítenek — Új parkírozó lesz a Lenin út és a Sas utca sarkán — Katasztrofális mérési eredmények a Széchenyi utcában — Legveszélyesebb nap: a hétfő „Forintinjekció” kell az utaknak is (Fotó: Perl Márton) Élni kell a kedvező külpolitikai lehetősé­gekkel — Negyven év mulasztásai — lljabb információk a tavaly novemberi konzervatív puccstervekről — Megneve­zi a megyét is Miniszterelnökünk képviselő] előtti beszéde Sárospatakon Hogyan alakul Egerben a ta­nácsi űtvagyon kezelése? Miként zajlik a forgalom szervezése? Milyen nehézségekkel kell meg­birkózni a motoros idegenforga­lom fogadásánál? Egyebek mel­lett ezekre a kérdésekre adott feleletet az a beszámoló, amely a közelmúltban hangzott el Eger Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága előtt. Nos, egy idevo­natkozó törvény az út kezelőjé­nek feladatául szabja meg a bal­esetmentes közlekedés feltétele­inek megteremtését, az útállo- mány karbantartását, a zavar­mentes forgalom biztosítását. Sajnos, azt kell megállapítani, hogy Eger úthálózata leromlott állapotú, így a törvény előírásai­nak nem lehet maradéktalanul eleget tennni. Az ok egyszerű: pénzhiány. Hogy mennyi forint áll rendelkezésre, azt nem a szükséglet, hanem a költségvetés adta lehetőségek szabják meg. Az 1990-es évre szóló pénzügyi tervezés során kérték a tervezés­ben résztvevőket, hogy az úthá­lózat fenntartására az eddiginél jóval nagyobb kerettel számolja­nak. Ha ebből a „forintinjekció­ból” valóság lesz, úgy a pozitív változásoknak nemigen lehet akadálya. Az utak kezeléséről a városgondozási üzemen belül külön csoport gondoskodik, amelyik tevékenyen részt vesz a várost érintő forgalomszervezési eljárásokban. Az idei év egyik ki­emelt tennivalója a jelzőtábla­kataszter elkészítése: ez egyébi­ránt alkalmas lesz a baleseti okok elemzésére is. Mint tudjuk, Eger az idegen- forgalom egyik hazai fellegvára is, így a közlekedési szakembe­reknek gondoskodniuk kell a vá­rosba látogató turisták — autó­sok, motorosok — kulturált fo­gadásáról is. Ezzel kapcsolato­san kétféle feladatot lehet rögzí­teni: egyrészt a kiemelt, országos — nagy látogatottságú — rendez­vényeket, másrészt pedig az ál­landó, az idegenforgalmi sze­zonnak megfelelő nagyságrendű turistaforgalmat. Senki előtt sem titok, hogy Eger — a történelmi városszerkezetből következően — nem rendelkezik nagy befoga­dóképességű parkolókkal, s ilye­neket kialakítani sem lehet. A belvárosban összességében mint­egy 1100 személygépkocsi és 120 busz parkolását lehet megol­dani kiépített parkolókban. A vendégek nem szívesen veszik igénybe a belvárost övező utcák­ban lévő parkolókat — a Domus Áruháznál, a dr. Nagy János ut­cában, stb. —, mert mindenki az úticéljához legközelebb eső he­lyekét keresi. A „forgási sebes­ség” megnövelése érdekében a leginkább igénybe vett parkoló­kat fizetésessé alakították át. A helyzet javítása érdekében a Le­nin út és a Sas utca sarkán — a volt Tüzép-telep helyén — egy parkolót terveznek építeni. A forgalomszervezési intéz­kedéseknél — természetesen — figyelemmel kell lenni a környe­zetvédelmi szempontokra is. A Széchenyi utcában az illetékes szervek zaj- és levegőszennye- zettségi vizsgálatot végeztek. Ennek során megállapították, hogy sürgős beavatkozásra van szükség, ugyanis a mérések ka­tasztrofális eredményeket mutat­tak. Az intézkedések kidolgozá­sa most folyik. S ne feledkezzünk meg a balesetekről sem... Az elemzésekből kitűnik, hogy ezek száma növekszik, ám vannak balesetfajták, amelyek gyakori­sága csökken. Ha a naponkénti megoszlást vesszük górcső alá, akkor azt ta­pasztalhatjuk, hogy a közlekedé­si baleseteknél a hétfő a legveszé­lyesebb... A Magyar Szocialista Párt szombati, Sárospatakon rende­zett nagygyűlésén bemutatták az MSZP megyei jelöltjeit, akik kö­zül két helyi jelölt — elemezve a környék jelenlegi helyzetét és jö­vőjét — programbeszédet is mondott. Ezt követően kapott szót a Borsod-Abaúj-Zemplén megye 11. számú választási kör­zetében független jelöltként in­duló Németh Miklós. A minisz­terelnök beszéde elején kiemel­te: — úgy kell eljuttatni a szabad választásokig az országot, hogy mi, akik a politika porondján a hatalomért korrekten küzdünk, ne játsszuk el történelmi lehető­ségünket Európa és a világ népei előtt. Jól kell tehát vizsgáznunk. Mert ha ezen a vizsgán Magyar- ország megbukik, akkor nekünk lehajtott fejjel kell járnunk. — Ez a nép már éppen eleget járt lehajtott fejjel — folytatta —, hiszen tudjuk, minden forradal­mát, szabadságharcát külső erő verte le. Most nem fenyeget ilyen veszély sem a Szovjetunió, sem más nagyhatalmak részéről. Ez­zel a lehetőséggel élni kell, és én hiszem, hogy ezzel a nép most valóban tud élni, és jól fog dönte­ni. — Nehéz az ország helyzete. Tudom, hogy túl sokan élnek rossz körülmények között, de nem decembertől, attól a naptól kezdve ilyen rossz az ország helyzete, amikor a jelenlegi kor­mányjavaslatait fogadta el a Par­lament. Nem ígérhetek továbbra sem könnyű éveket — hangoz­tatta Németh Miklós —, mert bár politikai rendszerünket saját tör­ténelmi gyökereinkre támasz­kodva meg tudtuk reformálni, a gazdasági nehézségekkel azon­ban ennél jóval nehezebb feladat lesz megbirkózni. Beszéde befejező részében a kormányfő reményét fejezte ki, hogy március 25-én a választó- polgárok túlnyomó többsége él­ni fog a kapott demokratikus le­hetőséggel, s utána gyorsan meg­kezdődhet a következő évek fel­adatainak gyakorlati megvalósí-- tása. — Akármi legyen is a vá­lasztások végeredménye, aján­lom, hogy minden párt és min­den személy tartsa tiszteletben és fogadja el a nép döntését — fe­jezte be felszólalását Németh Miklós, majd a hallgatóság által feltett kérdések sokaságára vála­szolt. A Parlament legutóbbi ülésén nagy vihart kavart kije­lentésével (mely szerint novem­berben egyik megyénk volt MSZMP-vezetői — vállalati ve­zetők bevonásával — puccsot ké­szítettek elő a hatalom megraga­dására) kapcsolatos kérdésre re­agálva felmutatta azt az ominó­zus állampolgári levelet, amely — mint mondta — hetek óta min­dig nála van. Kijelentette: az ál­tala felmutatott levélben dátum és név is van a tények felsorakoz­tatása mellett. Most a levélíró vé­delme érdekében nem akarja nyilvánosságra hozni sem a me­gye, sem az érintettek nevét. Konzultálni fog a levélíróval és jogi szakértőkkel, ezt követően (várhatóan minél előbb) ő maga fog gondoskodni a levél tartal­mának nyilvánosságra hozatalá­ról, s talán még ezt megelőzően az említett megye megnevezésé­ről. Elfogadták az alapok­mányt, a programot — Cél: a tagság átfogó ér­dekvédelme — Az el­nök: Nagy Sándor Megalakult a Magyar Szak- szervezetek Országos Szövetsége Betöltötte feladatát a szak- szervezetek háromnapos kong­resszusa: elfogadták az új szövet­ség alapokmányát, programját, (Folytatás a 2. oldalon) Ózdi kohóbaleset Válságos az Egerben ápolt sérültek állapota Szombaton — a robbanás napján — délelőtt 11 óra tájban az ózdi tragédia ("vasárnap estére már hétre nőtt a nalottak száma) két sérültjét szállították az egri kórházba. Tegnap délelőtt érdeklődtünk a megyeszékhelyen ápolt sérül­tek állapota felől. Kérdésünkre dr. Magyar István, a sebészeti in­tenzív osztály ügyeletes orvosa elmondta, hogy sajnos, a két sé­rült állapota válságos, életveszé­lyes. Egyikük bőrfelülete 40-50 százalékban, másikuké pedig 70 százalékban égett meg. A sérülések közvetlen okáról dr. Magyar István a következő­ket mondta: — A robbanást követően a sugárzó hő — legalább 800 Cel- sius-fok — okozta a rendkívül súlyos sérüléseket. Azonban, mint kiderült, közvetlenül is érte szétfröccsenő forró acél az ott dolgozó munkások némelyikét. Ezenkívül a levegő igen magas hőmérséklete miatt (az Egerben kezelt sérültek eseteben is) sú­lyos légúti égéseket is szenvedtek az ózdi robbanás sérültjei... Tekintsünk most el attól — bár ismét megérne egy misét —, hogy a parlamenti kérdés-felelekre rendre határozatképtelenné válik az Országgyűlés. Tudja fene, talán még valamelyest logikus is, mert vajon mi lesz a sorsa annak a képviselői kérdésnek, amelyet a ma miniszterének címeznek úgy, hogy mindenki tisztában van vele: nem ő a holnapi tárca­vezér. Akkor meg hát minek kiáltani a pusztába... Gondoljunk inkább arra az esetre, amikor — haj­szál híján — „megbotlott” a magas kamat(adó)láb- bán a kormány, s majdnem lemondott a talponma- radásról. Az okokat nem a véleménykülönbsége­ken alapuló vitában kell keresni, hanem a történé­sek hátterében. Azaz: a folyosók zugaiban, a bi­zottsági ülések zsivajában, ahol „nem él” a mikro­fon, nem pásztáz „nyitott szemmel” a kamera, ahol csak úgy oda lehet lépni az emberhez, és azt monda­ni, amit csak ott és akkor lehet. Feltételezem azt, hogy: „fontold meg, képviselőtársam! Minek erre a három hétre már ez a kavarodás...?” S ilyenkor vagy fontolgat a honatya, vagy összeszorítja a fogát, és végigcsinálja, amit elkezdett. Aztán meg le­mond...! Valahogy így: „...nem tudtam elviselni az igazságérzetemmel: mintha azt sugallták volna, hogy ezen áll vagy bukik a kormány sorsa. ” Az ügy­béli „harcostársa” egy nappal később — aludt rá egyet — már így kommentál: „...sajnálatos módon túlment azon a határon, ami most, három héttel a mandátumunk vége előtt logikus vagy célszerű volt.” S a kamatadó maradt, s a kormány is... ...biztonságban egészen másnapig, amikor újra az „állambuksza” mélyében kezd turkálni egy kép­viselő, mondván: „...Megszámlálhatatlanul sokan vannak, akik már nem tudnak a mainál kevesebbet enni...” Mindenki meghatódik, de pénz nincs, ki­alakul a patthelyzet. Békési békés átmenetet ajánl, a Parlament nem enged: a jelentős infláció miatt szükségesnek tartják a nyugdijak, a családi pótlék, a gyes és a gyed emelését. Hiába, tanultak a tegnapi esetből: nincs több tisztáldozat a játszmában. Úgy tűnik, két miniszter és egy képviselő „feláldozása” kiengesztelheti az isteneket. Ám a történéseknek még nincs vége: a Duna-ga- te hullámai már-már a miniszterelnököt fojtogat­ják, a kérdések kusza indákként fonják körül. A szorítás csak akkor enged, amikor megvilágosodik a háttér, mármint, hogy: „MSZMP-puccstervet lepleztek le, merényletet előztek meg a belügyi elő­vigyázatossággal.” Lám, ez is az igazsághoz tarto­zik: nem csupán pártügyekről van szó, hanem or­szágos pánikkeltésről, lázadás szervezéséről, amelyről — nem véletlen, mert céltábla volt — érte­sítették a kormányfőt. Tiszta beszéd lenne, ha nem X megye X vezetői lennének a megnevezettek, ha­nem az egykor becsületes kereszt- és családnévvel ellátott emberek. De őket — nevüket — háttérben hagyták, hagyják... Nincs több tisztáldozat...! Minek is, hiszen „bé­kés átmenet” van, s ez a legfontosabb, nem...? Szilvás István

Next

/
Thumbnails
Contents