Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-30 / 75. szám

HEVES MEGYEI IX1.. évfolyam, 75. szám ÁRA: 1990. március 30., péntek 4,30 FORINT EGERVIN: RUGDOSNAK EGY FÉLTVE ÓVOTT NIMBUSZT? „Megalázó aktus, mindenki fél, mi van ha nem írja aló ta­lán retorziókra kell majd számítani? (3.oldal) KERESIK RETTEGETT IVÁN KÖNYVTÁRÁT „Ha élne a szerzetes.,.” (4. oldal) SZEMÉLYKOCSI-ALKATRÉSZEK: 40 SZÁZALÉK Vám 1990 - tudnivalók külföldre utazóknak 8. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 1, 37, 43, 76, 89 A kritikus foglalkoztatási körzetek között: Egercsehi és Recsk — Egyen­lőre a föld alatt marad a recski ércvagyon — Felosztották a munkásőrség vagyonát — Bírósági okirat zárja le a koncepciós Mindszenty-pert Visszatérítik a befizetett kamatadót Kormányszóvivői tájékoztató a Parlamentben (Munkatársunk telefonjelen­tése): Azzal a megállapítással nyi­totta meg a tegnap délutáni par­lamenti tájékoztatót Bajnok Zsolt szóvivő, hogy a „finiséhez érkezett Minisztertanács semmit sem vesztett élénk munkatem­pójából.” Jelzi ezt, hogy a mosta­ni ülésen több mint 20 témát tár­gyalt, ezek közül a jelentőseb­bekre térünk ki esti gyorsjelenté­sünkben. Az egész ország figyelemmel kísérte a kamatadóval kapcsola­tos fejleményeket, amelyek az Alkotmánybíróság döntésével értek véget: megsemmisítették a fizetést előíró törvényt, illetve a minisztertanácsi rendeletet. Mint a szóvivő kitért rá: a kor­mány megállapította, hogy a Két településünknek 110 millió Recsken és Egercsehihen pél­dául 860 dolgozói létszám le­építésével kell számolni. Mint döntött a kormány, a foglal­koztatási alapból Egercsehi 70, Recsk 40, Bátonyterenye 360, Ózd 130, míg Pécs 140 millió forintot kap, az itt mű­ködő vállalatok pedig jelen­tős nyereségadó-kedvez­ményben részesülnek. meghatározott kamatadót az érintetteknek csupán egy kis ré­sze fizette be eddig határidőre, a lakosság nagyobb hányadától az adóhatóságnak be kellett volna hajtaniuk. A Minisztertanács a helyzet ismeretében ügy döntött, hogy ezt az összeget — a rendel­kezések visszamenőleges hatály­talanítása miatt — nem kell utó­lag befizetni, azt a pénzt pedig, amelyet adóként már törlesztet­tek, visszatérítik az állampolgá­roknak. A költségvetésből ezál­tal hiányzó tételt viszont ellensú­lyozni kell majd valamiképpen, de ez a lépés már az új kormány és a Parlament feladata lesz... Foglalkozott a kormány a kri­tikus foglalkoztatási körzetek­kel, s támogatásuk lehetőségei­vel. Ezen térségek közé sorolták Egercsehit, Recsket, Bátonytere- nyét, Ózdot és Pécset. Az időköz­ben létrehozott országos foglal­koztatási alapból különböző (Folytatás a 2. oldalon) Sütő András nem tud felejteni Rendhagyó interjú a betegágynál A bukaresti Romániai Magyar Szó a szabad választásokra különtu- dósítóként Budapestre küldte szerkesztőbizottsági tagját, aki Sütő András írót is fölkereste betegágyánál. Volt idő, nem is olyan régen, amikor ennek az ágynak a helye napról napra változott. Először a marosvásárhelyi klinikán állt, miután az „ismeretlen” bunkós­botot irányító gyűlölet meggya­lázta és majdnem elpusztította a mai magyar irodalom egyik jele­sét, majd hamarosan a bukaresti Katonai Kórház műtőjében és kórtermében kapott helyet. Vé­gül a budapesti Honvéd Kórház­ba került, dr. Farkas József orvos vezérőrnagy felügyelete alá. És közben az események ügy peregtek, alig bírtuk őket utolér­ni. Ám megálltak a jól őrzött kórházi különszoba kettős ajta­jánál, amely előtt fehér köpenyes őr posztói, ráadásul az épület kö­rül is szabályos őrség. Az írónak most gyógyulnia kell, s azért, hogy gyógyulhas­son, felejtenie. Sütő András azonban nem tud felejteni. Tisz­ta szerencse, hogy nem szabad huzamos ideig ágyban feküdnie — a tüdőgyulladás veszélye miatt —, s ezért a pár négyzetméteren le s fel járkálva, karosszékében, ágya szélén elüldögélve, felesé­ge, olykor lánya és fia társaságá­ban az élet, a mindennapok leg­elemibb funkcióiban igyekszik föllelni a visszatérés esélyeit. Az emlékezés visszahozza szellemi frissességét, de fölviszi például a lázát, veszélyezteti lelki egyensúlyát. Gyógykezelés az NSZK-ban? Ülök vele szemközt, egy szé­ken, ő a fotelból méreget, felesé­ge révén kávéval kínáltat. Én sem faggatnám kényes kérdé­sekről, ő is feszeng, mert tudja, mit nem szabad kérdeznie. Mégsem állhatja meg: — Mi újság odahaza? Kissé elszontyolodik, amikor megtudja, hogy szinte egyszerre érkeztünk Budapestre, azzal a különbséggel, hogy én a magam jószántából jöttem, őt pedig hoz­ták. — Azért jó, hogy jöttél — mondja tovább —, mert legalább ti is megtudtok valamit odaát a mi öt órán át tartó ostromállapo­tunkról. Nagyon fontos, hogy odahaza megtudjátok: én nem futottam el! De lehetséges, hogy nyugatnémet orvosi beavatko­zásra is szükség lesz... — Ha ragaszkodsz hozzá, fog­lald össze röviden... Míg mesél, igyekszem nem nézni összevert, kíntól és gyötrő­déstől olykor eltorzuló arcát, a tekintet viszont akaratlanul is odatéved, lopva végzi az elvadult erőszak leltárát. Meg sem kísérelték fékezni a tömeget — Hétfőn volt, március 19- én, amikor a marosvásárhelyi (Folytatás a 2. oldalon) Korszerű esztelenség Csúcsforgalomban, hétköznap délelőtt, délután háborog az ember..., ha egyáltalán van még ereje háborogni. Már rég nem az üzletekben lévő zsúfolt­ság, az eladók unott egykedvűsége miatt, hiszen a boltok egyre üresebben konganak. Ezúttal az újabb esztelenség dühíti az egyszerű, ügyintéző állampol­gárt. Az a fajta esztelenség és szervezetlenség, amit mostanában a közintézményekben, hivatalokban tapasztal egyre több helyen. A postán ugyanis például bevezették a számító- gépes adatfeldolgozást. Állnak az emberek a sor­ban, s egy idő elteltével rángó arcizmok, vörösödő fejek tanúskodnak az egyébként is magas vérnyo­más emelkedéséről. A sor ugyanis nem halad, mivel a számítógépes ügyintézés alaposan lelassította a munkát. Gyúródnék a csekkek az izzadó tenyerek­ben, éppúgy, mint a receptek a gyógyszertári tripla sorban. A patikákban egy fokkal megalázóbb, és bosszantóbb a helyzet. Itt ugyanis betegek, öregek várnak nem egy darabka csekkszelvényre, hanem enyhülést adó tablettákra, porokra. Ez csupán két kiragadott példa, de azt hiszem, le­hetne folyatni a felsorolást a hasonló esetekről. Mondják, földön fekvő állatba nem illik belerúg­ni, márpedig bennünket, egyszerű állampolgárokat alaposan „padlóra küldtek” az utóbbi időszak tör­ténései. Ez a hivatali lehetetlenség mégis képlete­sen szólva felér egy jól irányzott rúgással. A dolog „pikantériáját” fokozza, hogy itt szen­vedő alany nemcsak a kiszolgáltatott ember, hanem a pult másik oldalán álló kiszolgáló társa is. Hiszen a postáskiasszony, s a patikus éppúgy nem tehet az „újítás” okozta fejetlenségről, mint mi. Megszoktuk már, hogy napról napra nőnek a ter­hek. Inflációval, munkanélküliséggel, megfizethe­tetlen árakkal fenyeget az elkövetkező időszak. Te­hetetlenül figyeljük a fokozódó szegénységet, a drasztikus kormányintézkedéseket, dermedten nézzük a hatalomért folyó gyomorforgató tüleke­dést. De ha már egyszer részesei vagyunk ezeknek a folyamatoknak, legalább a hétköznapokat tegyék elviselhetőbbé ott, ahol pénz helyett csupán józan észre van szükség. Ha már egyszer jókora kamattal fizetjük tartozásunkat az államnak, tegyék lehető­vé, hogy kulturált körülmények között, idegesség nélkül tehessük azt, ha belebetegszünk a reményte­len hajszába, de azért szeretnénk túlélni a válságot, hadd vehessük meg a gyógyszerünket úgy, hogy le­hetőleg ne a patikából vigyen el a mentő bennün­ket. Ha már az utolsó bőrt húzzák le rólunk, tisztelje­nek meg bennünket azzal, hogy pénzünkért leg­alább normális kiszolgálásban részesülhessünk. Ez a „fene nagy” korszerűsítés ugyanis egyelőre úgy tűnik, nem értünk, hanem ellenünk történik. Nem kis pénzért... Barta Katalin A Népújság kérdez — a jelöltek válaszolnak Szombattól kezdve hat napon át nyilvános vitát folytatnak la­punk hasábjain azok a képviselőjelöltek, akik bejutottak me­gyénkben a második fordulóba. Mint már hírül adtuk, az 1-es számú választókerületben Szarvas Béla (MDF), dr. Novák Ru­dolf (SZDSZ) és dr. Lukács Tamás (KDNP), a 2-es számúban Horváth László (SZDSZ), Kelemen József (MDF) és dr. Chikán Zoltán (KDMP), a 3-as számúban Komenczi Bertalan (SZDSZ, Fidesz), Reisz István (KDNP) és Pokomy Endre (MDF), a 4-es- ben dr. Baranyai Miklós (MDF), dr. Bajusz Imre (SZDSZ) és dr. Molnár Lajos (KDNP), az 5-ösben Pongrácz József (MDF), Ko- vácsné Nagy Magdolna (SZDSZ) és Bossányi László (KDNP), illetve a 6-os számúban Elek István (MDF), Horváth Anikó (SZDSZ) és dr. Pásztor József (KDNP) verseng a képviselő he­lyekért. Lapunk négy-négy kérdést tett föl a jelölteknek, érdek­lődünk a képviselői munkával, a körzettel, s gazdasági-társadal­mi problémákkal kapcsolatos nézeteikről. A fentebbi sorrend­ben találkozhatnak a különböző körzetek jelöltjeinek válaszai­val. Jön a második forduló április 8-án, s lapunk szeretne hozzájá­rulni ahhoz, hogy olvasóinknak minél több információ álljon rendelkezésre a döntéshez. Egyeztető megbeszélések a KDNP és az MDF között Csak ajánlások a helyi szervezetek számára Megtartották az egyeztető megbeszélések első fordulóját a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum vezető tisztségviselői. A tárgyalásokról Füzessy Ti­bor, a KDNP alelnöke tájékoz­tatta az MTI munkatársát. El­mondta: a két párt vezetői az esz­mecserén újra leszögezték, hogy programjaik és fontosabb politi­kai elképzeléseik közel állnak egymáshoz, vagyis alapvetően keresztény erkölcsi alapon épít­keznek. Ezért kézenfekvő, hogy a KDNP és az MDF megpróbálja egyeztetni érdekeit a kölcsönös előnyök alapján; igyekeznek biz­tosítani egymás számára a man­dátumok megszerzésének lehe­tőségét. Ugyanakkor nincs szó arról, hogy a két párt választási koalíciót kötött volna. Mivel mindkét párt felépítése demok­ratikus, a helyi szervezetek dönt­hetik el, hogy hol, ki, kinek a megválasztását támogatják. A két pártvezetőség tehát nem te­het egyebet, mint hogy ajánláso­kat fogalmaz meg a helyi szerve­zetek számára. Egyelőre csupán egyeztetés folyik — hangsúlyozta a KDNP alelnöke. Ennek során az egyéni jelöltek eredménylistája alapján a két párt felmérte azokat a terü­leteket, ahol lehetőség van konk­rét együttműködésre. Magyarországról is távoznak a kubai vendégmunkások Az év végéig Magyarországról is távozik a hazánkban dolgozó mintegy 800 kubai vendégmun­kás. Á havannai döntés csupán egy lépés a Kubai Kommunista Part 1986-os kongresszusi hatá­rozatának végrehajtásában. így a négyévi munka után hazautazot- tak helyett már nem érkeztek újabb kubai dolgozók, s a ma­f yar vállalatoknál még foglal- oztatottak is hazatérnek ez év végéig. Füzesbonyi MSZMP-székház: A rendőrségé Több, a lakosságot érintő kér­dést tárgyalt tegnap délutáni ülé­sén Füzesabony Város Tanácsa. A testület dr. Bocsi Józsefe Inök vezetésével elsőnek az elmúlt évi pénzügyi terv végrehajtásáról szóló jelentést hallgatta meg. Ez­után Gulyás György igazgató terjesztette elő a helyi városgaz­dálkodási üzem munkájáról ké­szített beszámolót. Az indítványok és interpellá­ciók sorában szerepelt az a téma is, amely már több hete foglal­koztatja a város lakosságát. Ne­vezetesen az MSZMP volt füzes­abonyi székházának hasznosítá­sáról van szó. A városi tanács végrehajtó bizottsága március 22-i ülésén úgy foglalt állást, hogy a volt pártszékházat a Fü­zesabonyi Rendőrkapitányság kapja meg. Ez a javaslat került a tanácstagok elé, akik vita után úgy határoztak, hogy a javaslat alapján a rend őrei kerülhesse­nek munkavégzésükhöz az eddi­ginél jobb feltételek közé. Tulaj­donképpen ezt kívánja Füzes­abony és térsége valamennyi ál­lampolgárának érdeke. Paradicsom lesz, s paprika. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben Pataki István kerté­szeti ágazatvezető elmondta, ezen a részen 15 ezer négyzetméteren nevelik sátrak alatt a pa­lántának valót. Nagyobbrészt paradicsomot, kisebbrészt paprikát vetettek a jó minőségű ta­lajba. Képeinken: Morvái Lajosné, Tóth Já- nosné és Fülöp Istvánné. (Fotó: Perl Márton)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents